Úristen babáim, öregszek😞 nem tudom hogyan lesznek a részek ma mivel hát suli aztán szülinapi buli (01.15) és ah ne haragudjatok hogy nem voltak részek csak nem igazán értem rá.
Nem tudtam napokig kiverni a fejemből hogy kik lehetnek őt, ismerősek nagyon is ismerősek.
De egy napon a szobámat pakoltam át és takarítottam amikor találtam egy fényképet, mikor realizáltam hogy ez milyen kép a kis tárgyal a kezemben ültem le az ágyra. Ő volt az első barátom, kicsik voltunk de már akkor se igazán szerettek minket se suliba se oviba. Annyira kár hogy nem tudom hogy hol van és hogy nem emlékszem semmire se!
Huh, nyugi van Emy nincs semmi para. Csak hiányzik.
-Hali! -lépet be az ajtón apám aminek nagyon nagyon örültem
-Apa!!! -ugrottam a nyakába mint valami kisgyerek -Te hogyhogy itt?
-A lányom vagy, van jogom meglátogatni téged -borzolta össze a hajamat. Annyira örülök hogy itt van velem apa, anyával nem igazán a legjobb lenni.
-Anya tudja hogy jöttél? -kérdeztem aggódva. Hát igen nem a legjobb a viszonyuk
-Nem, nem tudja -ült le a nappaliban. Sokat beszélgettünk, sokat nevettünk. Hiányzik apa és a legjobban vele szeretnék élni Seattle-ben de hát nem lehet, munkája miatt nem lenne velem sokat aztán ott van a karrierje. Pedig ha tudnák hogy Félix Kelin lánya vagyok elmehetnék anyától apához de hát nem.
-Ne aggódj, ígérem amint tudlak és lesz időm kiviszlek magammal egy hétre -ölelt meg mielőtt beszállt az autojába -Szeretlek lányom, vigyázz magadra kérlek! Ha van valami szólj! -én csak bólintottam majd végül elhajtott. A ház üres volt és apa illata lepte be az egész házat. Annyira örülök hogy végre láttam, sajnálom hogy nem tudok vele élni és ah iszonyú nehéz anyával.
-EMILY KEILN! -Na megjött az emlegetett szamár.
-Mivan? -mentem le a lépcsőn mikor megláttam hogy anya egy pasassal érkezet
-Szeretném neked bemutatni David Lynch-t -Hogy kicsodat?
-Aha, és ő ki? -néztem a háta mögé ahol egy magasabb fiú állt
-Ő a fiam, Diego -Erre csak megforgattam a szemem, nem igazán lepet meg hogy anya csak úgy be állít egy pasival es egy nyomorék fiúval. Hozzászoktam. Ők se maradnak sokáig
-Diego -jott oda hozzám a buzzcutos hajú, barna szemű fiú kezét nyújtva
-Emily -fogadtam el. Amúgy...nem is olyan rossz
-Gyertek mi elmegyünk vacsorázni, ne szedjétek szét a házat! -mondta anya majd kiviharzott az ajtón
-Aha oké -mondtam majd indultam is fel az emeletre de Diego követet -mit akarsz? -neztem rá
-Am nem tudom hol a szobám -mondta kínosan mire megforgattam a szemem majd élvezettem őt egy vendég szobába
-ideiglenesen a tiéd, úgyse maradtok itt sokáig -mondtam nevetve majd kimentem
Jó szerintem annyira elbizni senki nem tudja magát mint én. Anya és az új párja már 2 hete velünk élnek, Diego nem tud lekopni rólam hiába egy 19 éves nem bír távol maradni tőlem.
Éppen a szobámba ültem mikor jött egy üzenet