Lakásomból kilépve, mosolyogva szaladtam le a lépcsőkön amik kivezetnek a lépcsőház fogságából.
Kilépve az ajtón New York zajos utcáján találtam magamat, ami egy magamfajta Gossip Girl imádónak feltöltődést jelent.
Amikor két éve nyáron ideköltöztem Londonból, akkor úgyéreztem szárnyalok. Először persze nehézkesen indult be az üzlet, mármint munka téren. Mindent elvállaltam csak azért, hogy itt maradhassak.
Először egy kisebb kávézóban és az egyik nevesebb bárban dolgoztam, mára pedig szerencsésen kijelenthetem, hogy az egyik legnevesebb cégnél dolgozom.
Szó szerint imádom a munkámat, sokat utazhatok és tárgyalhatok az ügyfelekkel.
A feladatom, hogy eladjam a céget, mármint nem szó szerint, hanem, hogy legyenek befektetőink. Én pedig imádom ezt. Erről pedig gondolom már kitalálhattátok, hogy marketingel foglalkozom.
Az én asztalom a parfümök eladása és a reklámok megálmodása. A főnököm egy tündér. Amivel jól jártam szerencsére, nem úgy mint az egyik barátom Pen, szegénynek a zsémbes nőszemély jutott, akitől mindenki tart a kollégáim közül, még azok is akik ezt nem vállalják fel.
Szövetkabátomat összébb húzva lépkedem New York zajos utcáin, miközben nézem a különféle öltözékű embereket. Egyik nőn szebb a ruha mint a másikon. Ezért is imádok itt lakni. Mivel nagy a város ezért mindennap találkozok valami újjal, valami különlegessel.
Még munka előtt gyorsan meglejtem a szokásos túrámat a kedvenc kávézómban, ahol kissé borsos áron ugyan, de minőségi kávét veszek magamnak, a legjobb barátnőmtől Amytől.
Már amint belépek a kávézó ajtaján Amy mosolyogva biccent nekem és jelzi, hogy készíti is a karamellás lattemat.
- A szokásos?- kérdezi, amint odaérek hozzá
- Tudod mit? Most legyen mogyorós, a mai nap különleges lesz- húztam ki magamat mosolyogva.
- Tényleg? Na és, hogyan kell ezt értelmezni?- kérdezte félszemmel engem, másikkal a kávékat figyelve
- Madelynn azt mondta hatalmas hírrel készült nekem- jelentem ki mosolyogva
- Az a nő mindig olyan lelkes- rázza meg mosolyogva a fejét Amy a főnökömre célozva
- Időben oda szeretnék érni, mivel nem szeretném, hogy az a hárpia Rodriguez mégtöbb jó megbízatást elhappoljon előlem- fortyogom magamban.
Charlotte Rodriguez, másnéven az életem megkeserítője. Madelynn a főnökünk általában olyan ügyeket bíz ránk amik közül választhatunk és mivel és rendszeresen kések, ezért Charlotte minden jó lehetőséget elhappol előlem, amit nem is győz hangoztatni.
- Fhu az a hülye picsa- fortyog magában Amy is- Mit is happolt el előled a múltkor?- kérdezte összehúzva a szemöldökét
- Armani- morgom az orrom alatt
- Az a kurva- csattant fel hirtelen, mire többen is felénk fordultak, köztük Amy főnöke is
- Amy- szidta le gyorsan, én pedig behúzva a nyakamat tovább folytattam
- A lényeg, hogy most korábban be szeretnék érni
- Ez a beszéd- jegyezte meg Amy, majd a kezembe nyomta a kávémat
- Add csak ide a kártyádat- nyújtotta a kezét
- Micsoda kiszolgálás ez- tettettem sértődöttséget, majd mosolyogva a terminálhoz érintettem a kártyámat.
Egy rövid köszönés után már ki is léptem a kávézó csilingelő ajtaján, ahol gyorsan egy taxit leintve el is mondtam a címet.
A munkahelyemre beérve, a tervem sikeresnek bizonyult ugyanis nem láttam Charlotte- ot sehol sem, Madelynnt viszont annál inkább.
- Áh, Amara jó, hogy jössz- szólalt meg a főnököm amint meglátott
- Lenne egy céges rendezvény- kezdett bele amint odaértem hozzá
- Ez mit is takar?- kérdeztem meg finoman puhatolózva
- Olaszországban lesz, ahova meghívtak engem is, viszont..
- Viszont te oda nem mész- fejeztem be helyette
- Áh, tudtam, hogy megértesz- érintette meg mosolyogva a vállamat- Nem hagyhatom itt a kislányomat
- Az apukájával?- kérdeztem rá cinkosan mosolyogva
- Még a végén felgyújtják a házat- rémült meg kissé a gondolatra
- Rendben, elvállalom- mosolyogtam, ugyanis hülye lennék egy ilyen ajánlatot kihagyni
- Remek, akkor mehetsz is haza- intézte el ennyivel, majd el is indult.
Miaz, hogy haza? Nem értettem semmit sem.
- Madelynn- siettem utána- Miért mennék haza?- kérdeztem meg tőle zavartan
- Miért? Hát azért, hogy csomagolj te butus- nézett rám úgy mint egy bolondra
- Mikor indul a gép?- kérdezem
- Mikor? Úgy három óra múlva, a jegyeket, majd Jax lerendezi, neked csak oda kell menned, elmondod a neved és, hogy miért mész, aztán már mehetsz is a gépre- intézte el ennyivel, majd magamra hagyott
- Jól vagy?- kérdezte meg az éppen megérkező Aspen
- Azt hiszem megyek Olaszba- nyögtem ki hirtelen
- Ribanc- csattant fel, mire az éppen érkező Jax felnevetett
- Úgy érti irigy rád és, hogy siess haza- javította ki Jax
- Ja, persze így értettem- fűzte hozzá halkan Pen, mire felnevettem
- Akkor, asszem én megyek- néztem rájuk zavartan
- Oh, vidd azt a szexi fekete ruhádat és szedj össze valami maffiát- szólt utánam Jax
- Jah, asszem.. asszem meglesz- válaszoltam
- Miaz, hogy asszed? Meg is lesz- javított ki Pen egy pillanat alatt
- Ha találsz valami jó meleg férfit, szólj pár szót a nevemben kérlek- könyörgött vigyorogva Jax
- Meglesz- kacsintottam rá, majd egy köszönést követően elhagytam az épületet
Hát akkor, irány Olasz.
$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$
Már a repülőn ülök, immár teljes nyugalomban. Mondanom sem kell, hogy majdnem lekéstem a gépet.
Mivel csak három óra múlva indult a gép ezért az agyamban úgy raktam össze, hogy nyugodtan összekészülhetek. Hát kurvára nem így lett.
Mondanom sem kell, hogy majdnem sírtam, amikor már vagy a hatodik taxit intettem le hiába.
De itt vagyok, sértetlen sminkben és egy kényelmes repülésre alkalmas szettben.
Mivel nem első osztályban utazom, így úgy voltam vele tökmindegy miben jövök, úgysem érdekel senkit. Olaszban meg majd átöltözök egy elegánsabb öltözékbe.
- Ez az én helyem- szólított meg valaki cseppet sem kedvesen
- Tessék?- néztem fel az illetőre, aki egy igencsak nagyranőtt férfi volt
- Jól hallotta, ez az én helyem- kiáltott rám
- Kérem higgadjon le és nézze meg mégegyszer a helyét, mert ez biztosan nem a magáé- válaszoltam higgadtan
- Még magának áll feljebb? Azt hiszi vak vagyok?- mordult rám, nekem pedig kezdett meginogni a türelmem
- Ide figyeljen nem vagyok túlzottan jó kedvemben, úgyhogy üljön le valamerre és hagyjon engem békén- mordultam rá
- Te büdös..- kezdte, ám egy légiutas kísérő közbeszólt
- Elnézést, valami baj van esetleg?- kérdezte meg tőlünk kedvesen, mire a már ígyis jó kedvében lévő úr ráordított
- Ez a ribanc elvette a helyemet
- Ki kérem magamnak a jelzőt- rivaltam rá az illetőre- Nem én vagyok az, aki annyira nyomorult, hogy még a helyét sem tudja megkeresni
- Mit képzelsz- kiáltott rám
- Kérem, higgadjanak le, biztosan találunk valami megoldást..- szólt közbe higgadtan a nő
- Nem mozdulok a helyem mellől- makacsoskodott tovább a férfi
- Akkor kénytelenek leszünk leszállítani magát, ugyanis állva nem maradhat- jegyezte meg a nő továbbra is higgadtan, amit díjazok, ugyanis én már ott tartok, hogy pofán vágom a mellettem álló személyt
- Értse már meg, hogy ez az én helyem- rivalt rá szegény nőre
- Higgadjon már le, ember- szóltam rá az igencsak ideges illetőre
- Maga fogja be és adja át a helyemet
- Jöjjön- intett felém a nő kedvesen
- De.. ez az én helyem- makacsoltam meg magamat én is
- Kérem..- nézett rám könyörgőn a nő, mire sóhajtva egyet felálltam
- Remélem összeszorítja magát az öv- intéztem a szavaimat cseppet sem kedvesen a mellettem álló férfinek, aki amint felálltam engem előrébb lökve helyet is foglalt
- Ne haragudjon- kezdtem el mentegetőzni az előttem sétáló nőnek, mert ha engem most innen kidobnak, akkor nagy valószínűséggel a munkahelyemnek is inthetek
- Nyugodjon meg- nézett rám kedvesen az előttem álló nő, majd elhúzva egy függönyt jelezte, hogy kövessem.
Fucsa volt ugyan, de tettem amit kért. Amint megláttam, hogy az első osztályon vagyunk igyekeztem annyira összehúzni magamat, amennyire csak lehetett.
Nem mondom, hogy nem kaptam egyetlen lenéző tekintetet sem az öltözékemet illetően, de meglepően kevesebbet kaptam, mint azt hittem.
- Kérem foglaljon helyet és elnézését kérjük a kellemetlenségekért- nézett rám szomorúan, amikor megállt egy üres hely mellett.
- Most.. most, elnézést, úgy érti, kaptam egy helyet.. itt?- néztem rá csodálkozva, hitetlenkedve, mire a nő bólintott egyet kedves mosollyal az arcán
- Köszönöm- mosolyogtam rá- De.. miért kapom?- kérdeztem
- Csak élvezze- mondta, majd elment, én pedig a frissen kapot helyemre leülve mosolyogva szétnéztem
- Hello- köszöntem a mellettem ülő férfinek, aki engem mégcsak figyelemre sem méltatva tovább nézte az ablakot
- Bunkó- morogtam az orrom alatt, mire az idegen felém kapta jeges tekintetét, amitől ha lehet mégjobban összehúztam magamat
- Hogy mondja?- vonta fel a szemöldökét
- Jól hallotta- húztam ki magamat kissé ahogy a szemeibe néztem
- Azért lennék bunkó, mert nincs kedvem társalogni egy random személlyel akit szánalomból leültettek mellém?- csattant fel
- Maga egy bunkó sznob- intéztem el ennyivel, számomra lezártnak tekintve a témát
- Persze, mert a melegítő szett sokkal izlésesebb- vágta rá gúnyosan
- Hogy mondja?- nyíltak ki nagyra a szemeim
- Ugyan kislány, messziről látszik, hogy merő szerencse az, hogy itt ülsz- fordult vissza az ablakhoz gúnyosan
- Magának aztán van bőr a képén- morogtam
- Nem értem minek beszél még hozzám- beszélt továbbra is magaelé nézve
- Azért, mert maga egy felfuvalkodott pöcs és biztos vagyok benne, hogy nem igen rebesgetik ezt magának, pedig így van- rivaltam rá
- Ez érdekes- dörzsölte meg állát elgondolkodva
- Messziről kitűnik, hogy most utazol először- dőlt hátra az ülésében
- Utaztam már te fasz- morogtam
- Hát, nem látszik- nézett végig rajtam
- Ne bámuljon- morogtam- Legalább fogja vissza magát, ne ilyen nyíltan ítélkezzen
- Mert maga aztán igazán visszafogja magát- horkantott fel gúnyosan
- Én igen is visszafogom magamat. Britt vagyok- dőltem hátra az ülésben
- Huha, most ezért érmet vársz vagy mi a szart?- forgatta meg szemeit
- Fogja már be- néztem rá idegesen
- Ne haragudjon, nem volt alkalmam bemutatkozni- egyenesedett ki hirtelen, majd a szemeimbe nézve megszólalt- Nathaniel Clark- mondta el a nevét, amire én csak összehúztam a szemöldökömet
- Na és ezt ki a fasz kérdezte?
- Jól van- nevetett fel gúnyosan- Csak szóltam
- Amara Collins- vigyorogtam rá gúnyosan- Csak szóltam- dőltem hátra én is az ülésben, mire ő jól hallhatóan felhorkant