CAM
Meghaltam és a pokolra kerültem ami meglepően úgy néz ki, mint Jack lakása. MELEG a csempe. Istenem de jó érzés.
De, tekerjünk vissza egy kicsit az időben. Ma hulla fáradt vagyok. Jön az az átkozott Farsang, számomra a legnagyobb rémálom. Kiválasztani a tökéletes jelmezt a legnehezebb dolog nekem. Amúgy imádom a farsangot. De a készülődés, jelmez választás, a csoportszobák díszítése az oviban, na az nagyon lefáraszt. Csak ma 78 kis színes apró farsangi maszkot gyártottam, amíg a gyerkőcök aludtak délután, és akkor a többi díszről és egyéb dologról, mint például az ajtókon levő óriás bohócokról ne is beszéljünk. Hulla fáradt vagyok, legszívesebben csak belevetném magam az ágyba és aludnék. De hiányzik Jack, az illata, az ölelése, csókjai, a keze a bőrömön. Szóval csak emiatt magamra öltöm a "nem vagyok hulla" kinézetet és kimegyek a bejárathoz ahol Josh vár a kocsinál.
-Jó napot Miss. White! Mr. Adams küldött Önnek valamit, a hátsó ülésen várja.
- Először is tegeződjünk. Helló Josh!
-Öö...Helló Cam!
-Igen, így már sokkal jobb. Köszönöm, hogy eljöttél értem, bár igazán nem kellett volna, a tömegközlekedéssel is tökéletesen eltudtam volna menni Jack lakásához.
- Igazán nincs mit.
Mikor beszállok a hátsó ülésre, isteni finom citromtorta illatot érzek.
-Mennyei ez az illat, csak nem citromtortát eszel Josh?
-Nem, a táska ami melletted van, az a tiéd, Mr. Adams küldi neked.
Mikor belepillantok a táskába, felsikítok örömömben. Imádom a citromtortát. De honnan tudta ezt Jack, hiszen csak egyszer említettem neki? Josh hátra pillant rémülten. Gondolom azt hiszi, hogy valami bajom van. Rögtön tudatosul bennem mit is csináltam és a fülemig elpirulok zavaromban.
-Ööm...köszönöm a tortát. Vagyis Jack-nek, vagy neked...vagy nem tudom. Szóval köszönöm.
Josh egy aprót bólint, majd megfordul is besorol a forgalomba. Zavaromban az út többi részén csak az ablakon keresztül nézelődök.
Mikor felérünk a lifttel, ledobom a cipőm, a tortámat beteszem a hűtőbe és elindulok, hogy kezet mossak. Ne kérdezd, szakmai ártalom. Szóval ekkor vettem észre, hogy meleg a csempe, ami különös, mivel a két legutóbbi alkalommal mikor itt jártam, majd lefagyott a lábam, olyan hideg volt a márványlap. De most meleg. Isteni érzés, hogy nem fázik a lábam.
Megcsörren a telefonom a konyhában. Jack írt.
JACK: Gondolom, már megérkeztél. Érezd magad otthon. Vegyél egy forró fürdőt, a hosszú nap után. Igyekszem haza.
CAM: Rendben, várlak. Vigyázz magadra és kitartást a megbeszélésekhez.
Hallottátok, vegyek egy forró fürdőt, ő mondta. Keressük meg azt a kádat.
Isteni, ezzel tudom csak leírni, hogy milyen a kádja. Egy szabadon álló kádja van magas falakkal. Megengedem szinte tele, rakok bele fürdősót és elindítok a telefonomon egy kis blues zenét. Mire végzek már van kilenc óra is, de Jack-nek még nyoma sincs. A gardróbjából elveszek egy inget és le megyek a nappaliba, hogy ott várjam meg.
Főzök egy teát és bekuckózok a kanapén. A meleg tea és a forró fürdő után egyre jobban nehezednek a szemhéjaim. Nem aludhatok el, megígértem, hogy megvárom Jack-et. De egyre nehezebb ébren maradnom, tényleg hosszú volt ez a nap. Csak egy kicsit pihentetem a szemeimet.
Sziasztok!
Bocsi, hogy ilyen sokat kellett várni,de ...
Az óvónők élete, nem csak játék és mese. Hallottál már a gonoszról a csúf, sok adminisztrációról?... Szegény óvónő, mindig melléfog, aztán persze rémesen morog...
ui.: Ha igazi óvónő vagy, akkor ezt fejben énekelve olvastad. ;)
XOXO littlegirl