Brúnó már több mint egy éve vetett véget a kapcsolatának azóta pedig csak próbálkozik megtalálni a tökéletes partnert magának. Eddig minden kiszemeltjében csalódnia kellett viszont miután fejben már feladta a dolgokat, egy buliban összefut Alexandrával akibe első látásra beleszeret. Lányos lány, ártatlan tekintettel szép szimmetrikus arccal, kellemes kisugárzással ami nem kicsit babonázza meg a fiút így végül az egész estét együtt töltik és Brúnó elhatározza hogy megszerzi magának.
__________________________
Unottam feküdtem az ágyamon és pörgettem a tiktokot egészen addig amíg Lacika nem nyitott be hozzám. Van kulcsa a lakásomhoz így nyilvánvaló hogy nem fog kopogni. Kíváncsian emeltem rá a tekintetem.
— Te...én...Peti...Milán...buli...ma - közölte szavanként. Végülis úgysincs mit csinálnom.
— Hánykor? - kérdeztem mivel már este hat volt.
— Nyolc szerintem - bólintottam egyet majd ő kiment én pedig még egy fél óráig nem tudtam mit csináljak majd sóhajtva tettem le a telefonom és kezdtem zuhanyhoz készülődni. Nagyon reméltem hogy valami jó buliba megyünk mivel elhatároztam hogy adok most egy kicsit magamra, megigazítottam a borostámat, alaposan megmostam az arcom és a hajam. Frissen léptem ki a fürdőből majd a kupiban kezdtem valami nem undorító szagú, felvehető ruhát keresni. Végül nehezen de találtam megfelelő ruhát magamra így aztán csak megfésültem a hajam, befújtam magam, vettem fel egy órát majd eltettem egy kis készpénzt, iratokat, telefonom és mire készen lettem a többiek szinte csordaként jöttek be az ajtón.
— Ez igen Brúnókám, te aztán kicsípted magad! - veregetett hátba nevetve Peti majd a többiek is.
— Remélem volt értelme - tette hozzá Milán én pedig helyeselve bólintottam és elindultunk. Nem utaztunk sokat, körülbelül fél órát és szerencsére az egyik kedvenc szórakozó helyemre sikerült jönnünk. Hatalmas mosollyal az arcomon léptem be az ismerős ajtón a fiúk után akik egyből egy üres helyet kezdtek el keresni. Sajnos nem volt, de egy nagy létszámú asztalnál csak egy lány ült valami italt kortyolgatva.
— Szia szia nem gond ha leülünk ide? Máshol nem igazán van hely - magyarazta Lacika, a lány csak bólintott.
— De egy helyet hagyjatok ki a barátnőmnek légyszíves, mindjárt jön csak hoz még italt. - magyarázta mi pedig természetesen úgy tettünk ahogy kért. A mi társaságunkból senki nem volt hajlandó elmenni piáért ezért én álltam fel végül kicsit morcosan.
— Hagyj békén kérlek, itt van a barátom! - mondta kicsit frusztráltan egy lány miközben felém mutogatott. Azonnal levágtam hogy mizu van és eszem ágában sem volt elárulni őt így játszottam a kiosztott szerepemet.
— Valami gond van édes? - kérdeztem a lányra nézve miután odaértem hozzá és az akaratosnak tűnő pasihoz. Hogy még hitelesebb legyen, ha esetleg kételkedne, gyengéden átöleltem a lány vékony derekát aki aranyos ám ijedt szemekkel nézett rám.
— Az úr nem érti meg hogy nem szeretnék vele táncolni és nem engedett elmenni hozzád pedig mondtam neki hogy itt vagy - magyarázta.
— Hagyja békén a barátnőmet kérem, nem szeretne magával táncolni, miért akarja erőltetni? - kérdeztem tőle mire az emberümk csak morogva sarkon fordult és elment. Nem akartam hogy a lány kellemetlenül érezze magát ezért azonnal elengedtem derekát és szembe álltam vele. Csodálatosan festett. Alaposan végig néztem rajta, tíz per tízes volt de még mennyire. Szép fekete, nem túl rövid ruhácska volt rajta, hosszú ujjakkal keveset mutató dekoltázzsal. Hosszú, világos színű haja válla mögött volt, füle mögé tűrve. Kecses volt és vékony telt ajkakkal. Valami elképesztő volt. Lehetséges hogy túl feltűnően mértem őt végig ugyanis ujjait tördelve próbált megszólalni de túlságosan zavarban volt.
— Jaj bocsánat csak, nem mindennap látok ilyen szép lányokat és azt hittem álmodom - magyarázkodtam és nagyon szívesen fejbe ütöttem volna magam amiatt amit mondtam. A lány csak felkuncogott majd lassan a szemeimbe nézett.
— Nagyon szépen köszönöm hogy segítettél nekem - hálálkodott.
— Örülök hogy tudtam segíteni és hogy nem esett semmi bajod - mondtam mosolyogva ő pedig viszonozta azt. Milyen aranyos nyuszi mosolya van.
— Alexandra vagyok de a barátaim inkább Alexnek vagy Lexának hívnak - mutatkozott be végül nekem.
— Én pedig Brúnó - mutatkoztam be végül én is. — Engem csak Brúnónak szólítanak szóval nincs nehéz dolgod. - tettem hozzá nevetve csak azért, hátha belőle is kicsalok legalább egy aprót. Így is lett, meghallottam a világ legszebb és legédesebb mosolyát. Nem győztem neki bókolni, szinte minden tökéletes volt amit csinált. Kellemes volt vele beszélgetni, éreztem hogy nem üres fejű, tudja hol van, mit akar most és a jövőben. Fogalmam sincs hogy miért, de rákérdeztem arra hogy egyedülálló-e a válasza természetesen igen volt én viszont csak jobban megörültem.
Meguntuk a hangos zenét ezért gyorsan dobtam egy üzenetet a srácoknak hogy dolgom van és Alexandrával sétálni indultunk.
— Hogy-hogy egyedül bulizol? - kérdeztem kíváncsian ugyanis említette még bent.
— Senki nem akart velem jönni mert minden barátnőm a barátjával volt ezért hát eljöttem magam, ami visszagondolva nem volt olyan jó ötlet, fogalmam sincs mi történik velem ha te nem jössz akkor oda - magyarazta majd még egyszer és talán nem utoljára megköszönte hogy segítettem neki.
— Az univerzum nagyon akarta hogy találkozzunk - viccelődtem ő pedig nevetve bólogatott majd mesélni kezdtem neki egy kicsit a magamról, hogy zenész vagyok és satöbbi.
— Tényleg zenész vagy? Én miért nem hallottam még rólad? - tette fel a kérdést talán inkább magának.
— Fogalmam sincs, de ha van kedved meghallgathatunk egyet a számaink közül - vettem elő a telefonom. Izgatottan kezdett el hevesen bólogatni így pedig mosolyogva kerestem meg Spotify-on magunkat.
— Bruno x Spacc - olvasta fel hangosan amit beírtam. — Hol van spacc? - kérdezte felnézve rám.
— Gyere üljünk le és míg megy a zene, mutatok képeket jó? - ötleteltem a lány pedig bólintott és velem együtt ült le a legközelebbi padra. Első zenének a Lassított felvétel-t indítottam el neki ő pedig figyelmesen hallgatta amint megnézte a képeket a barátaimról.
— Ez nagyon jóó - mondta izgatottan a szám végén. — Ügyesek vagytok! - dícsért meg mire egy hatalmas vigyor jelent meg arcomon. Ezután még nagyon nagyon sokáig beszélgettünk, jó volt jobban megismerni őt, megtudni miket szeret és miket nem. Annyira belemélyedtünk a beszélgetésbe hogy fel sem tűnt hogy már hajnali kettő múlt.
— Hazakísérsz? - kérdezte egy picit talán félve.
— Természetesen igen - adtam választ azonnal és elindtam abba az irányba amerre ő.
— Nyugodtan töltheted nálam az estét egyébként - szólalt meg gyönyörű hangján. Úgy gondoltam szemtelenkedem egy picit vele ezért felhúzott szemöldökkel néztem rá.
— Szexelni szeretnél? - kérdeztem nevetve. Gyengéden a vállamba ütött majd durcás hangon szólalt meg.
— Olyan embernek nézel te engem?! - kérdezett vissza talán egy picit sértődötten.
— Jaj nem dehogy, csak poénkodtam - tettem fel védekezően a kezem ő pedig csak megforgatta szemét.
— Ne forgasd a szemed mert úgy marad - közöltem vele nevetve.
— Legalább nem látlak - vágott vissza én pedig egyből a szívemre tettem a kezem mire ő lnevette magát és vele együtt én is. Hogy lehet valakinek ennyire édes nevetése?
— Van egy vendég szobám ha úgy döntöttél volna hogy elfogadod az ajánlatom - szólalt meg már a tömbház előtt.
— Ha nem gond hogy alsóban fogok aludni... - mondtam vállrántva.
— Úgysem fogom látni szóval gyere csak - intett be az ajtón maga után. Nem volt lift ebben a tömbben de szerencsére nem kellett sokat lépcsőzni, Alexandra a harmadik emeleten lakott csak. Amint sikerült kinyitnia az ajtót maga előtt engedett be és ahogy hallottam, be is zárta azt saját maga után.
Feloltotta a villanyokat így jobban körül tudtam tekinteni. Igényesen volt berendezve a nappali, dominált a barna, halvány rózsaszín és a krém szín, nagyon jó kombináció. Mélyen sejtettem, de jó volt arra bejönni az ajtón hogy rend van, mindennek meg volt a helye.
— Kérsz valamit enni vagy inni? - kérdezte miközben elém tett egy papucsot.
— Nem, nem kérek semmit sem - válaszoltam ő pedig csak bólintott majd megkért hogy kövessem őt hogy megmutassa a lakást. Nem volt bonyolult, a konyha és nappali részben egybe volt, a fürdőszoba a két hálószoba között helyetkedett el. Megmutatta az ő szobáját is, majd azt amiben én fogok aludni ma este.
— Itt vannak a tiszta törölközők, a köntös, fogkefét, tusfürdőt a fürdőben fogsz találni, nem nehéz megtalálni az enyémek között - magyarázta majd a végére elmosolyodott kicsit.
— Mész te először? - kérdezte még mielőtt kilépett volna a szobából. Bólintottam, majd megfogtam a kapott cuccokat és követtem őt egészen a fürdőszobáig. Természetesen mint minden a lány lakásában ez is szépen be volt rendezve. Hamar megtaláltam a vendégeknek való tusfürdőt és a többi dolgot is hiszen a lány dolgaiból minden rózsaszín volt majdnem. Cseresznyés tusfürdőt használ. Nagyon jól sejtettem ugyanis igazán kellemes cseresznyés és virágos illata volt. Nem akartam bent sokáig elidőzni, ezért gyorsan még kielégítettem kíváncsi szemeim és elkezdtem letusolni. Ma már megvolt egyszer, de nem szeretek izzadtan, nem frissen lefeküdni aludni. Jól esett a meleg víz, kikapcsoltam egy kicsit magam és amint lehunytam a szemeim Alexandrát láttam. Csak a kedves és vidám kis mosolyára tudtam gondolni, az édes nevetésére és a kecses alakjára. Igazán jólelkű lánynak tűnt, bűn lett volna ennyiben hagyni a dolgokat vele. Éreztem hogy valamilyen szinten, talán csak tudat alatt, de vonzódik hozzám, akar engem és együtt oh, mi egy megállíthatatlan pár lennénk.
— Kész vagyok - szóltam, amikor kiléptem a fürdőszobából.
— Megyek! - válaszolt a konyhából.
— Tudom hogy azt mondtad nem kérsz semmit, de üres hassal nem jó lefeküdni szóval összedobtam pár mini szendvicset magunknak - mondta apró, zavart mosollyal ami engem is arra késztetett hogy felfelé görbüljön az ajkam. Csak bólintottam majd ő elment zuhanyozni ésn pedig addig a kanapén kezdtem el telefonozni. Nem telt el sok idő, a lány elzárta a vizet ahogy hallottam, majd pár perc csend az után a lány szólt ki az ajtón.
— Brúnó, be tudod nekem hozni a cuccaimat? Az ágyamon hagytam őket - nevetett fel kínosan. Azonnal felálltam és a szobájába mentem. Tényleg ott volt az ágyon a törölközője és a pizsamája is így azt megfogva kopogtam be a fürdő ajtaján.
— Becsukod a szemed? - szólt ki, mielőtt ajtót nyitott volna. Igennel válaszoltam és tettem amit kért ő pedig lassan kinyitotta az ajtót ahogy éreztem. Gondolom azért úgy, hogy megnézze tényleg csukva van-e a szemem. Akármennyire szerettem volna végignézni rajta, nem vitt rá a lélek hogy ennyire gonosz ember legyek aminek részben örültem. Egy halk köszönömöt hallottam majd miután bezárta az ajtót, kinyitottam szemeim és újra a kanapéra ültem le. Nem kellett sokat várnom, Alexandra rózsaszín, fehér csíkos pizsamában ült le mellém a kis szendvicsekkel együtt amit mindketten azonnal falatozni kezdtünk. Nem beszélgettünk most, de nem volt kínos a csend, én kifejezetten élveztem ezt.
____________________
első rész!! remélem tetszik 💌
ne felejtsetek el vote-olni vagy kommenttel véleményt kifejteni 🫶🏻