~Alexander Bennett~
Laposakat pislogva kezdem nyitogatni a szemeimet, és beletelik pár másodpercbe, mire sikerül felfognom a helyzetünket.
Már sötét van, de még mindig a kanapén ülünk, Holly pedig a vállamra hajtva a fejét édesen szuszog. Nem is emlékszem mikor aludtunk el. A pléd még mindig rajtunk van, lábaink pedig össze vannak gabalyodva a puha anyag alatt.
Melegem van de, nem akarok megmozdulni, nehogy felébresszem. Inkább én is visszacsukom a szemem, mert jelenleg nagyon nehéz nyitva tartani. Közben akaratlanul is egyre jobban kezdem érzékelni testének közelségét, ami megnehezíti, hogy ellazuljak.
A haja végigterül a mellkasomon, arcát a nyakamba rejti, ahogy mozgolódik kicsit, majd egyik karját is átveti a hasamon, amit később lejjebb csúsztat. Túlságosan le.. hazudnék ha azt mondanám, hogy nem kényelmes ez a pozíció, mégis feszélyezve érzem magam. Tudom, hogy alszik, és nem szándékosan bújik így hozzám, de akkor sem tudom figyelmen kívül hagyni azt a reakciót amit alig pár perc alatt váltott ki belőlem. A szívem hevesebben kezd verni, és érzem, hogy a bőröm lángol.
Mi a franc van velem? Ő a barátnőm.. a menyasszonyom lánya. Menyasszonyom tizenöt éves lánya. Akinek a keze épp olyan helyen érint ahol nem szabadna. Azzal nyugtatom magam, hogy ez egy természetes reakció, mivel akármennyire is tartom magam ahhoz, hogy Holly még kislány, a külseje akkor is rendkívül vonzó.
Újra az elmémbe kúszik az a pillanat, mikor a parton megszabadult a ruháitól és csak egy falatnyi bikini takarta makulátlan testét. Minden igyekezetem ellenére nem bírtam ki, hogy ne nézzek végig rajta. Csak abban bízhatok, hogy ez nem tűnt fel neki, ahogy Kimnek sem.
Hülyén érzem magam. Azon kaptam magam, hogy a tekintetem sokszor felé, és a bátyám felé terelődött mikor kettesben beszélgettek. Mit mondhatott neki? És engem miért érdekel ez?
Nem vagyok normális.
Holly mozgolódni kezd amiért egyrészről hálás vagyok, mert kizökkent a kicsit sem helyén való gondolataimból, másrészt viszont sajnálom, mert szerettem volna elkerülni az ébredés utáni kínos pillanatot.
Azt hiszem mégsem ébredt fel, mint ahogy először gondoltam, de mégis ide oda fészkelődik és halkan nyöszörögni kezd. Olyan mintha rosszat álmodta.
- Holly. - rázom meg finoman a vállát. - Holly. - szemei hirtelen nyílnak ki, és rémülten pislog rám. - Semmi baj. - kezdem óvatosan simogatni a karját, mire a légzése is lassan rendeződni kezd. - Rosszat álmodtál?
- Igen. - suttogja még mindig kissé ijedten. - Azt álmodtam, hogy az a valami felém mászott és a nyakamra ült.
- Csak egy rossz álom volt. - igyekszem megnyugtatóan beszélni hozzá. - Semmi baj. - nagy meglepetésemre közelebb húzódik, karjai pedig szorosan fonódnak a nyakam köré. Annyira meglep hirtelen tette, hogy szükségem van pár másodpercre, hogy felfogjam mi is történik, amint viszont képes vagyok megmozdulni hozzá hasonlóan karolom át.
Mesés illata bekúszik az orromba, és hajának még annak ellenére is kókusz illata van, hogy a tengerben áztatta magát. Mivel most is egy rövid pólót visel, közvetlenül érezhetem puha bőrét, ami megmagyarázhatatlan érzéseket indít el bennem.
- Sajnálom. - húzódik el tőlem, de nem tudom, hogy örülök-e ennek, vagy inkább sajnálom.
- Semmi baj. - nyugtatom mosolyogva.
Erre nem mond semmit csak megszeppenten pislog rám, én pedig képtelen vagyok elfordítani a tekintetem.
A telefonom rezgése zökkent ki ebből a furcsa pillanatból, mire sietősen veszem a kezembe, hogy megnézzem ki keres.
Kim: Szia, nem tudom, hogy fent vagy-e még, bocs ha már aludtál. Dupla műszakot kell lehúznom, úgyhogy csak estefele megyek haza.
Én: Muszáj vállalnod a dupla műszakot?
Kim: Sajnos igen, nem akarom, hogy kirúgjanak mert nehéz lenne még egy ilyen munkát találni. Nálunk maradtál, vagy hazamentél?
Én: Itt vagyok nálatok. Hollyval filmet néztünk.
Kim: Szuper. Írtam neki is, de nem nézte meg. Megmondanád, neki, hogy sajnálom és, hogy este találkozunk?
Én: Persze, megmondom neki. Várom, hogy lássalak.
Kim: Én is édes. Este találkozunk. Szeretlek.
- Kim írt. Azt üzeni sajnálja, de dupla műszakot kell lehúznia, és csak estefele fog hazaérni. Írt neked, csak nem nézted meg. - tudatom vele, hogy mit üzen neki.
- Oh, értem. Le van halkítva a telefonom. - veszi a kezébe ő is. - Még csak fél tizenkettő?
- Úgy tűnik. - azt hittem már késő éjjel van. - Szívok egyet. - mutatom fel neki a cigis dobozomat majd indulnék is az ajtó felé.
- Nem baj.. nem baj ha én is kijövök? - pattan fel egyből. Bár nem vagyok benne biztos, de azt hiszem azért akar velem jönni, mert a nappaliban uralkodó sötétség nem segít neki elfelejteni a rémálmát.
- Dehogy. - rázom meg a fejem.
A hátsó ajtóhoz sétálok, hogy az udvarra néző teraszra léphessek. Leülök az egyik székre, Holly pedig közvetlen mellém. Azt a hamutartót bámulom amit Kim nekem rakott ide, mert nem merek a mellettem helyet foglaló lányra nézni.
- Mióta cigizel? - töri meg a csendet.
- Már elég régóta, azt hiszem körülbelül annyi idős lehettem mint te, mikor először próbáltam ki. - emlékszem vissza.
- Kaphatok egyet? - kérdezi váratlanul, mire felé kapom a fejem.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet Holly. - tiltakozok egyből.
- Miért? Azt mondtad te is ennyi idős voltál mikor kipróbáltad. Ahogy anya is. - vonja meg a vállát. - Kíváncsi vagyok rá. Légyszi. - pislog rám kiskutya szemekkel.
- Kim mit szólna hozzá, ha cigit adnék neked? - tiszta hülye vagyok amiért egyáltalán elgondolkodok ezen az ötleten.
- Nem haragudna érte. Amikor először akartam vodkát inni, megengedte, sőt még ivott is velem. De már nem cigizik úgyhogy ezt nem próbálhatom ki vele. - tudom, hogy Kim nem tiltja a lányát ilyen dolgoktól, de akkor sem érzem okénak, hogy cigit adjak egy tizenöt éves lánynak. De végülis nem vagyok az apja. Éppen ezért sóhajtva nyitom ki újra a dobozomat, majd felé nyújtom. - Köszi. - mosolyodik el.
Először szemügyre veszi a kezében tartott szálat, majd lassan a szájához emeli, ezután pedig várakozva pillant rám. Az öngyújtómat lángra lobbantva gyújtom meg a nikotinos szálat.
Újra a kezébe véve figyeli ahogy füstöl, majd halkan beszívva a levegőt veszi újra a szájába, hogy beleszívjon. Ahogy a füst szétárad a szájában egyből köhögni kezd amit halvány mosollyal figyelek, mert pont erre a reakcióra számítottam. Én is hasonlóan tettem a legelső szálat követően.
- Na mit gondolsz? - kérdezem mikor abbamarad a köhögés.
- Nem rossz. - motyogja rekedtes hangon.
- És még csak le sem tüdőzted. - talán ezt kár volt mondanom, mert ahogy a szavak elhagyják a számat újra beleszív, de utána mély levegőt véve tüdőzni le, és meg sem lepődök, mikor újra köhögni kezd. - Látod? Semmi jó nincs ebben.
- Akkor te miért szívod? - teszi fel az elgondolkodtató kérdést. Igazából fogalmam sincs.
- Nem tudom. - vonok vállat. - Talán megszokásból.
- De mégiscsak van benne valami jó ha csinálod. - emeli újra a szájához, de most végig a szemembe néz. Pislogás nélkül figyelem ahogy újra leszívja a füstöt, viszont most nem kezd el köhögni, hanem rendesen ki is fújja a füstöt egyenesen az arcomba. Igaz még utána köhint párat, de már egyáltalán nem olyan durván. - Nem is rossz.
- De azért nem akarsz rászokni ugye? - Kim talán dühös lenne rám ha a lánya miattam szokna rá a cigarettára.
- Nem tudom. Nem hiszem. - most már sokkal magabiztosabban szív bele. - Mondhatok valamit?
- Persze.
- Tökre izgalmas ez. Mert most éppen olyat csinálok amit nem kellene. - mondja kis mosollyal ajkain, amit hihetetlenül édesnek találok. - Ez egészen tetszik.
- Kár, reméltem, hogy nem fog. - de gondoltam, hogy bírni fogja.
- Miért?
- Mert ha nem tetszene többet nem gyújtanál rá. De mivel tetszik valószínűleg máskor is rá fogsz gyújtani. És mivel egyre jobban tetszik, mindig több kell majd. Aztán a végén képtelen leszel leállni vele. - velem így történt.
- Nem biztos.
- Dehogynem. Nálam is így volt.
- Talán nekem több önuralmam van mint neked. - jelenik meg pimasz mosoly az arcán.
- Úgy gondolod? - húzom fel a szemöldököm.
- Határozottan. - dől hátra vigyorogva, majd egy újabb mély levegővételt követően fújja ismét az arcomba a füstöt.
Nem kellene, nagyon nem kellene, de akkor is tetszik, hogy így pimaszkodik. És bár esküszöm bűntudatom van miatta, de elképesztően erotikusnak találom ahogy kiengedi a füstöt rózsaszínes ajkain. Hát még azt ahogy keresztbe teszi a lábát.
Szükségem van még egy cigarettára.
- Látod? Most szívtad el és máris gyújtod a következőt. Hol itt az önuralom? - folytatja tovább a cukkolásom.
- Meg tudnám állni ha akarnám. - motyogom nem túl meggyőzően. - De nem akarom. - mert más figyelemelterelés nem jut eszembe.
Ahogy ott ül a székben, keresztbe tett lábbal, egy alig takaró nadrágban, és felsőben, a vállára omló göndör hajjal, pimasz mosollyal, cigarettával a kezében több mint izgató.
Mi a fasz van velem? Holly még csak kislány. Igen, egy kislány. Én meg egy balfasz. Komolyan felizgultam a menyasszonyom lányára?
- Persze. - neveti el magát, majd a hamutartóhoz hajol, hogy elnyomja a csikket.
- Azt hiszem én lassan megyek, holnap korán kell kelnem. - nyomom el én is az elszívott cigimet, majd gyorsan fel is pattanok. - Megleszel ugye?
- Aha, gyakran vagyok egyedül éjjel, nem gond. - áll fel ő is velem együtt.
Magamhoz veszem a cuccaimat és igyekszem minél gyorsabban elhagyni a házat. Muszáj most távolabb kerülnöm ettől a lánytól.
- Jó éjt Holly. - fordulok még egyszer hozzá, mielőtt kilépnék az ajtón.
- Neked is. - int nekem, majd a szobája felé indul.
Ahogy becsukom magam mögött az ajtót mély levegőt véve próbálom lenyugtatni magam. Mi a franc történt?
Beülve a kocsiba még egyszer a ház felé pillantok, mert látom, hogy Holly szobájában felkapcsolódott a villany. Bassza meg.. épp a pólóját veszi le így pedig újra láthatom csak azzal a falatnyi bikinivel takart felsőtestét. Na jó, mennem kell.
Jóval gyorsabban hajtok mint megengedett lenne, de nem érdekel. Kiakadtam. De, hogy miért azt magam sem értem pontosan. Holly még csak kislány, és tudom, hogy egyáltalán nem volt tudatában annak milyen hatást gyakorolnak rám a tettei. Tudom, hogy nem az volt a célja, hogy felhúzzon, de ennek ellenére mégis sikerült neki.
- Mi a fasz van? - nyit ajtót a bátyám a szemeit dörzsölve. - Tudod hány óra?
Konkrétan nem tudom, de ez most a legkisebb gondom. Muszáj most beszélnem valakivel.
- Nem vagyok normális. - lépek el mellette majd egyből ledobom magam a kanapéra.
- Ezért keltettél fel az éjszaka közepén, hogy ezt elmond? Ezt mindig is tudtam. - foglal helyet mellettem elnyomva egy ásítást. - Mit csináltál?
- Kimnek be kellett menni dolgozni, én pedig ott maradtam Hollyval. - kezdek bele. - Filmet néztünk, aztán amikor jött egy olyan rész amitől megijedt hozzám bújt. - ezzel már felkeltem az érdeklődését, mert sokkal élénkebben figyel. - Aztán valahogy elaludtunk ő meg átölelt álmában.
- Kezd egyre érdekesebb lenni. - vigyorodik el.
- Ne szólj már közbe. - intem le. - Rosszat álmodott én meg próbáltam megnyugtatni, mire ő..
- Lefeküdtél vele? - szól közbe újra izgatottan annak ellenére is, hogy megkértem ne tegye.
- Mi? Dehogy feküdtem le vele, hülye vagy? Tizenöt éves, nem vagyok pedofil. - akadok ki márcsak a feltételezésen is.
- Akkor csak le akartál feküdni vele?
- Dehogyis. Fogd már be egy pillanatra. - kezd ő is felhúzni. - Átölelt. Hozzám bújt érted? Abban az eszméletlen kicsi has pólóban. Aztán kimentem cigizni, mire ő is kijött velem. Kért tőlem egy szálat, én hülye meg adtam neki.
- Cigit adtál neki? Beszarás. Vagány a kiscsaj. Az egyik legizgatóbb látvány mikor egy lány cigizik. - hunyja le a szemét vigyorogva. - Az a bajod, hogy ezt te is így gondolod?
- Sosem érdekelt különösebben ha egy nő cigizik, mármint nem figyeltem fel rá. De ahogy ő csinálta.. aztán azt mondta, hogy ha nem akar nem fog rászokni mert neki több önuralma van mint nekem.
- Nagyon bírom a csajt. - bólogat határozottan.
- Ahogy ott ült, keresztbe tett lábbal és cigivel a szájában egyszerűen..
- Felizgatott mi? - esik le neki egyből.
- Bassza meg, igen felizgatott. - mondom ki hangosabban mint kellene. - És ez kurvára nem helyes. És kurva szarul érzem magam miatta.
- És miért? Férfi vagy. - vonja meg a vállát teljesen nyugodtan. - Ez egy természetes reakció. Amúgy meg Holly egy két lábon járó kísértés. Túlzás nélkül mondhatom, hogy soha a kurva életbe nem láttam még nála dögösebb csajt. Persze Kim is dögös, de Holly.. eszméletlen. Ne hidd, hogy nem vettem észre, hogy bámultad a parton.
- Én csak..
- Tetszik neked. Vonzódsz hozzá. - mondja ki ami nagyon beteg dolognak hangzik de mégsem valótlan állítás. Egyértelműen vonzónak találom. És akkor mi van?
- Jó, oké. Nyilván vonzónak találom, de ez nem jelent semmit.. ugye? Mármint van szemem, és.. szóval nem jelent semmit. Kimet szeretem. - persze, hogy őt szeretem és ezen semmi sem változtathat. Még az sem, hogy épp most ismertem be, hogy vonzódok a lányához, és enyhén felizgatott ahogy rám fújta a füstöt. Ez csak egy kis testi vonzalom. Semmi több.
Nem jelent semmit.