"Erről nem tájékoztattak minket, hogy a gyermekkor oly gyorsan véget ér."
Minap az Instagrammon olyan videót dobott föl, amitől egyszerre nosztalgikus, szomorú de vidám érzelmeim keletkeztek. Szó volt a gyermekkorról és annak helyszíneiről, tevékenységeiről. Egyszer eljön az, hogy hazamegyünk a játszótérről és soha nem megyünk vissza, hogy letesszük a zsírkrétákat és soha nem fogunk színezni velük, utoljára választasz ki egy játékot egy boltban, és utoljára játszol vele. Ezeket mind nem vettem észre, és ha jobban belegondolok ezekbe, elfog a sírhatnék. Néha hiányzik a pici gyermekkorom, hogy nem aggódtunk semmin se, minden kisebb dolognak örülni tudtunk és nem folyásolt be minket az internet világa sem. Viszont tényleg boldog lehetek, hisz csodálatos gyermekkort tudhatok magam mögött, egy-két szomorkás emlékkel egybevéve. De sosem felejtem azt el, hogy a legbelső gyermek bennem él örökre, és csak pár alkalom kell, hogy újra feltudjam idézni a gyermekkori emlékeket cselekvésekkel.