Az a kurva " IGEN " megváltoztatta az életemet.Ha eddig azt hittem, hogy mindent tudok akkor nagyon nagyot tévedtem.
Kötelesség, az ami eddig is volt de messze sem annyi mint most.
Magánszféra, az ami kevesebb volt mint szingiként de most már abból is csak a négy fal között maradt valami.
Éppen leparkolni készültem a Harrodsnál, a nappalok már kezdenek felmelegedni de reggelek még hűvösek.
Persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy naponta legalább hétszer esik az eső ami megköveteli, hogy rétegesen öltözzek.
Vékony alkatom miatt már elég jól látszik, hogy a harmadik hónapban vagyok s mind eddig titkoltuk a nyilvánosság előtt, hogy babát várok érthető okokból s most jött el az, hogy megnyugodtam de teljesen csak akkor leszek az ha már a kezemben tarthatom.
Itt az ideje, hogy előbújjak.
Vagyis, nem vagyok hajlandó bő ruhákat hordani a nyár küszöbén és kismama ruhákról hallani sem akarok!!!
Ahogy kiszálltam az autóból és lábam a talajhoz ért hajamból kivéve felvettem a napszemüvegem s megráztam hullámosra beszárított hajamat.
Egy tört fehér Valentíno ruhát viseltem színben megeggyező majdnem térdig érő vékony A szabású kabáttal akárcsak a ruha fazonja.
Magamhoz vetten a Hermes táskám és indultam volna mikor láttam, hogy
Colin megindul felén s egyből intettem.
Nathaniel is megállt mozdulatában s csak néztek.
- Be tudom csukni az ajtót uraim, köszönöm.
Nathaniel és Colin, az én két ovóbácsim akiket a hátam közepére sem kívánok.
Napközben is a szalonban téblábolnak és nincs egy szabad percem sem tőlük.
Richard álította rám ezt a kettőt az esküvő után megfosztva a maradék magánszférámtól is.
Elindultam a bejárathoz ezek ketten pedig követtek.Intettem a biztonsági őrnek majd egyből Rosehoz siettem.
- Szióka! - mondta hangosan s integetett közben, majd Willhez fordult s átnyújtotta neki a reggelijét. - Rose hetente párszor besegít a munkahelyén amíg a kicsi Basti élvezi a nagszülők kényeztetését.
- Jóreggelt.Lesz egy koffein mentes kávé zabtejjel, cukor nélkül és két pizza csiga, de az a mentes tudoood.
- Hogy a fenébe nem kívánod a cukrot? - kérdezte Rose
- Sosem kívántam a cukrot, majd még most fogok rászokni nem?
- Hat és fél perce állok itt, ez alatt Rose benyomott egy pudingal töltött croasant és két mini sajtos pogácsát.
- És már gondolkodom a pizza csigán, megkívántam.
Megmosolyogtatott Rose és a falánksága, hiszen ez a csaj képes volt annó három és fél kilót fogyni két nap alatt, hogy beleférjen az XS -es ruhába ami nem volt S méretben és neki nagyon kellett egy bulira.
- Egyél csak kicsikém, egyél csak.Te legalább megteheted.
- Ahh igen, még mindig olyan rossz?
- Jobb, kezd jobb lenni.
Míg Rose bármit megehetett s attól semmi baja nem volt, én az elmúlt három hónapban a lelkemet is kihánytam.
De legalább már csak napi egyszer vagyok rosszul és a szagokat is jobban bírom mint eddig.
Meséltem már, hogy az esküvőmön hatszor hánytam?
- Sziasztok tubarózsa bokraim! - sétált felénk Naomi s mind köszöntöttük.
- Lesz kettő tojás salátás bégel avokádóval, egy cukormentes forró csoki de a nagyobb kiszerelés és egy csokikrémes rozs muffin.Köszi.
- Na anyukám látom te is megpakolod a bendőt, a muffin ajándék s mellesleg eszek én is egyett. -mondta Rose.
- Rose, a két haveromnak is pakolj valamit. - mondtam.
Mind hárman a hátam mögé néztek.
- Észre sem vettem a két új spanod. - jegyezte meg Will.
- Ezek mostmár mindig itt lesznek? - súgta annyira halkan Rose, hogy Colin válaszolni is tudot rá, szóval nem, cseppet sem volt halk.
- Kisasszony, amig Mr.Williams azt nem mondja, hogy tegyünk másként addig igen, mi itt leszünk Mrs.Williams mellett.
- Ohhh, Mrs.Williams milyen menő már, amúgy a pelust is ők cserélik majd? Mert akkor szólok Patricknak, hogy én is akatok testőröket.
- Mimi, te meg én csak kisasszonyok vagyunk Mrs. Williams mellett. - kacsintott Rose.
- Na hagyjatok és tömjétek a fejetek a felnőtteknek dolgozni kell, megyek. - öltöttem ki rájuk a nyelvemet és felindultam a szalonba miután közöltem, hogy hagyják békén a testőreimet.
Richard szemszöge :
- Köszönöm édeske. - mondta Franky a pincérnőnek majd végig nézett rajta ahogy elhaladt mellettünk.
- Látom egy cseppnyi alázat sem szorult beléd. - mondta Patrick.
- Most mibajod van? Nem azt mondtam, hogy mostantól csukott szemmel járok és azt sem, hogy nem flörtölök.
- Jól van kisgyerek, nem csalódtam benned.Ugyanaz a hülyegyerek vagy mint két évvel ezelőtt.
- Nem minden nő ér annyit, hogy feladjam érte a csibész énem.
Nem szóltam hozzá, nem érdekel a szerelmi életük főleg nem Frankyé aki Agnessal szerencsétlenkedik.Addig hidegen hagy amíg nem vall szerelmet újra a feleségemnek.
- Mondjuk ebben igazad van.- mondta Xavier barátom és helyeslően bólintottam.
- És Reederica? Hogy viselni a testőröket? - kérdezte Patrick majd kávéjába kortyolt.
- Őszintén? - hajoltam közelebb. - Nem érdekel, hogy viseli. Bármit tesz az a kettő mellette marad!
- Kalitkában tartod a dalos kis madárkádat. - emelte kávés poharát Franky majd rám mutatott. - De a helyedben én is ezt tenném.
Biccentettem elismerően.
- Bazd meg, ember te minek vagy egyáltalán Agnessel?
Szemmel megdugod a pincérnőt de Reedericát te is kalitkában tartanád.
- Nagyon érzékeny lettél Pat barátom, már közel a szülés igaz?
- Hagyjál a faszságaiddal Franky!
- Most mivan? Csak kérdeztem.
- Igen bazdmeg, közel van. - Patrick felállt és felhajtotta kávéját majd az asztalra vágta poharát és elsétált.
- Ennek meg mibaja van?
- Ember, egy hónap van hátra és apa lesz újra, had legyen ideges. - mondtam hiszen én már most megőrülök. - Tudod, hogy féltem Reedericát? Mikor meglátom magasarkúban szambázni, vagy amikor azt mondja megy edzeni.
Rettegek, hogy elesik, megsérül.
És ez még a jobbik eset, tudjátok, hogy gondok vannak az evéssel.
Nem volt már titok barátaim körében, hogy feleségemnek evészavara van.
Sőtt, próbállt mindenki odafigyelni.
- De jól van?
- Jól, reggel ha nem velem eszik akkor Rose gondoskodik róla Will pedig ellenőrzi napközben.
- Kemény lehet, na de ki lépek.Bocsánatot kérek Pattől.- mondta Franky és barátunk után ment.
- Hé Rick, nem gondolod, hogy ez már túlzás? Szegényt még a szalonba is követik az emereid.
- Te lettél a kedves feleségem szóvivője?
- Két éve azt mondtad védjem meg mindentől!
- De tőlem és a döntéseimtől nem kell.Ne aggódj, tudom mit csinálok.
- Zárva tartod a kalitka ajtót.Nem félsz, hogy egyszer csak elfelejti, hogy kell szárnyalni?
- Milyen költői lettél, ne aggódj ha mondom. - tettem kezemet a vállára.
Esküszöm Xavier lassan már sokkal közelebb áll Reedericához mint hozzám.
Reggeli után nekiláttunk elvégezni feladatainkat, majd meglátogattuk egy régi jó barátunkat aki most érkezett a városba és meghívott lakosztályába egy üzlet lebonyolításához.
Reederica szemszöge :
Nemtudom mi lett a nőkkel ebben a városban de mindenki szeptemberi esküvőt akar.A nyári kollekciómat elkapkodták még a szezon előtt, és nincs is utángyártás.
Már az őszi kollekció utolsó simitásait végeztük mikor megjelent tervező asztalom előtt Nathaniel.
- Mrs Williams a főnök azt üzeni, hogy az egy órás ebédet átkell rakni és fél kettő körül érkezik a szalonba.
- Köszönöm Nathaniel. - mondtam de éppen csak felpillantottam mert nem igazán volt jelenleg időm másra, mint a kollelcióm tervezésére.
Kollégáim körében álltunk és tanakodtunk.
- Valami hiányzik és valami túl sok.
- Látom, de nemtudom miaz. - mondta az egyik hűséges emberem Lewis aki maga is tervező és szabó.
Adok a középkorú férfi szavára, igazi nagymester a szakmában.
- Napok óta csak nézem de nem látom. - tanakodtunk.
- Kevesebb csipke és kicsit több kavics. - mondta Colin.
- Hogy mi? - kérdeztem vissza.
- Ez itt, ezek a kis bogyók.
Elmosolyodtam szavaira.
- Kristályok. - javítottam ki.
- Na azokból kellene több.
Összenéztünk Lewissal majd Colinra néztem. - Neked fizetés emelés jár! - mutattam rá mosolyogva.
- Kevesebb csipke, több kristály! - kiáltottam a másik asztalnál állóknak akik a ruháknak az összerakásán dolgoztak.
- Itt a mentes kávéja Miss Malone. - hirtelen ránéztem. - Vagyis Mrs Williams.
- Milyen furcsa.
- Mi furcsa Mrs Williams?
- Ilyen rövid idő alatt de még is megfeledkeztem a nevemről.
- Mert ez már nem az ön neve.
- Kell ez a magázódás? Hívjatok Reedericának.
- Rendben Mrs Williams, úgy is olyan szép neve van. - mondta Colin én pedig visszamentem dolgozni.
Eljött a fél kettő és igazából nem is baj, hogy Richard üzent az ebéd miatt.
Már majdnem végeztünk, mára már nem volt olyan menyasszonynak időpontja akinek fizetett időpontja van külön hozzám, a többit pedig megoldják a segédeim.
Prya futott be éppen s kezembe nyomott egy papírt.
- Hahó! Kérlek szóljatok mindenkinek, hogy jöjjön ide.
Az üzlet annyira ment, hogy a bevételből ha Richard annó nem vette volna meg, már simán megvehetném én magam is a céget.
Ezért is döntöttem úgy, hogy az átlag félévi fizetésnél jóval nagyobbat ossztok szét közöttük.
Bejelentésemet heves reakciók követték aminek annyira örültem, jó volt látni, hogy a szalon szárnyal s nem csak én hanem velem együtt szárnyalnak ők is.
- Tudom, hogy sok minden megváltozott rövid időn belül.
Hálás vagyok, hogy velem maradtatok és együtt fellendíthettük a szalont ami úgy szárnyal mint még soha.
Köszönöm, hogy elfogadtatok mint főnököt és elviselitek a körülöttem lévő felhajtást.
Emlékszem a napra még mikor könyeimmel küszködte hivattam be mindenkit egyesével az irodámba és irattam alá velük a titoktartási nyilatkozatot amiben az áll, hogy rólam és a Williams klánról semmit sem vihetnek ki a szalonból és egy félig elkapott aprócska szavat sem adhatnak tovább bármit is látnak, hallanak.
Emlékszem ahogy egyesével jöttek be, emlékszem a riadt arcukra, emlékszem, hogy jobb oldalamon Xavier a balomon pedig Franky állt az aszal mögött.Senkit sem akartam kitenni ennek de muszály volt.
Az nap vágni lehetett volna a csendet az egész szalonban s ha nem lett volna elég, hogy ezek ketten szigorú arckifejezéssel mögöttem állnak még Richard,Partick és Dan is ott kávézott elterülve irodám kényelmében figyelve minden egyes kollégámat.
Azon a napon mindenki a fejébe véste, hogy Reederica Malone nincs többé, pedig ez még jóval az esküvő előtt volt.
Kollégáim egytől egyig megköszönték és biztosítottak hűségükről.
- Mindig is tudtam, hogy téged egyszer egy nagy ember fog elvenni. - súgta oda Lewis.Tudtam mire gondol. - Mellesleg hányadik?
- Hányadik mi?
- Drága Riccám, szabó vagyok.Látom amit látnom kell.
- Most lépek a negyedikbe.
- Gratulálok, megérdemled.
Kedvesen megölelt majd folytattuk a munkát.
Richard pontosan érkezett de nem egyedül, egy idősödő úr társaságában aki mellett egy fiatal lány sétált borzalmas öltözékben.
A napszemüved Prada a táska Chanel, mindezt egy Marc Jakobs táskával és Luis Vuiton övvel.
Kész katasztrófa az összhatás, márka márkának a hátán tipikus újgazdag stílus, ettől már csak az lenne rosszabb ha nagy márkajelzések virítanának rajta.
- Szia Gyönyörűm! - lépett hozzám majdegcsókolt s végig simított hasamon.
Richard csodálatos apa lesz, ritka cukin bánik velem és én ezt nagyon élvezem.
- Szia. - mosolyogtam rá.
- Az úriember itt Santo Guerrera és a ehm, hölgy... - láttam, hogy Richardnak fogalma sincs, hogy hogyhívják a lányt ezért közbe akartam lépni de a fiatal lány megelőzött és nyakamba ugrott.
- Úristen, Úristen, Úristen. - szoros ölelésbe vont és sikongatott.
- Cintia, ezt nem szabad! - szólt rá az idősödő úr. - Nem illik Mrs Williamshez hozzáérni engedéj nélkül.
- Ohh bocsánat.Csak annyira izgatott vagyok.
- Semmi baj. - mosolyogtam rá.
- Gyönyörűm, Santo egy régi barátja a családunknak és felkeresett, hogy veled találkozhasson.
- Velem? - néztem kedvesen az úrra. - Miben segíthetek?
A férfi közelebb lépett és kérdően nézett rám kinyújtott karral.
És bólintottam, hogy kezemért nyúlhat.Kezet csókolt és átadta jókivánságait.
Jó, hogy tyúkot nem hozott az asztalomra.
- Drága Mrs Williams, szépsége még annál is tündöklőb mint mondták.
Bólintottam amit szerény mosoly kísért és bátorítóan néztem rá, hogy folytassa.
- A mellettem álló kisasszonynak keresünk menyasszonyi ruhát.
- Ez kedves, általában a lányok az anyjukkal vagy barátnőikkel jönnek.
De szép hagyománynak tartom azt is ha egy lányos apuka kíséri az arát. - mosolyogtam mint aki mitsem sejt pedig egyértelmű volt.
- Ja, ő nem az apám hanem a pasim. - bökte ki a lány s csámcsogott tovább a rágóján a hülye szőrös kis halászsapkájában,fuuuj.
Richard próbálta elfolytani a nevetését kisebb nagyobb sikerrel.
- Oh, milyen faragatlan vagyok.Engedje meg, hogy bemutassam a menyasszonyomat.
- Örvendek. - mondtam.
- Én is, nagyon.Arról álmodtam, hogy egyszer az ön ruhájában mondhatom ki az igent.
- Ez kedves.
- Láttam egyet ami az új kollekcióból van. - mondta majd rámutatott a nem messze tőlünk kiállított darabra.
Hupsz, ez a nyári kollekció.
- Ez az, ezt akarom.
- Hát ezt biztos nem, sajnálom de a nyári kollekció minden egyes darabja elfogyott még a nagy bemutató előtt.
A bemutató pár nap múlva lesz, de már csak a minta darabok vannak meg.
- És nem varja meg?
- Hehehh,nem. - kuncugtam.
- De miért? Hiszen ezt akarom.
- Kedvesem itt szabályok vannak, az én szabályaim.Mindenki más úgy játszik ahogy én mondom a szemetes pedig arra van. - mutattam a recepciós pult felé.
- Miért?
- Mert itt nem rágózunk.
Elkullogott kidobni én addig váltottam pár szót a vőlegénnyel, magamban szarrá röhögtem magam ezen a megnevezésen.
- A hölgy választhat egy másik ruhát ha szeretne.De a kollelcióink limitált számban kaphatóak. - jelentettem ki.
Az elkövetkezendő negyven percben tizenhárom ruhára mondta azt, hogy ez álmai ruhája én pedig kezdtem érezni ahogy őszül a hajam.
Imádom a vendégeimet, tisztelem őket és maximálisan megbízhatnak bennem és a hozzáértésemben de ennek a lánynak a stílusa kiborított.
Végül választott egy méregdrága darabot a lányok pedig felcicomázták.
Santo hálálkodott a lány pedig odáig volt.
Richard becsukta maga mögött az irodám ajtaját majd hozzám lépett és hátulról átölelt. - Ne haragudj, hogy a nyakadra hoztam őket.
- Honnan szedted össze ezeket?
- Apám egyik régi ismerőse, ügyfele a család barátja.Mellesleg megvagyunk hívva az esküvőre.
- Na szép. - mondtam közben megmozgattam magam.
- Fáradt vagy?
- Éhes vagyok!
- Na gyere te szegény éhes nő, elviszlek enni.
- Meghívsz? - néztem rá cukin.
- Most adtál el egy több ezer fontos ruhát, te hívsz meg. - hajolt közelebb játékosan és az ajkamra suttogta majd megcsókolt.
Lassan megfogott és az asztalra ültetett. - ...de megebédelhetek itt is. - annyira tudtam mire gondol.
Igen, rám gondolt.
🖤Gengszerkééék🖤
Meglepetéskeeeee.
El sem hiszem, hogy végre volt egy kis időm magamra és a könyvre.
Belelendültem az írásba és nem hagyom abba.
Sűrű hónapok állnak mögöttem de most volt egy pár pihenő nap és találtam időt az írásra is.
Köszönöm, hogy itt vagytok!
Millió csók...
🖤STORM🖤