2143.01.21 - 12:02
Az össze hegesztett tengeralattjárót le engedik le vízbe. -Veszélyes Mélységbe érkezünk 40 másodpercen belül. Figyeljen oda a szikrákra és a tüzekre. Maximális mélységet elérjük, a falak nem erősek, de ki kell bírniuk. Kezdjük elveszíteni a jeled, Magadra le- el utalva. Maradj életb- és sok szer- A beszéd el is tűnt. Az ablakból sem látni semmit, le van fedve. Csak az érzékelőre lehet számítani, A tengeralattjáró belseje szegényes, van négy gomb előttem, egy jobbra-balra-fel-le nyíl. Felettük egy mutató a fémdobozról, a gépezet hátuljában egy gomb és egy képernyő mellette, a zsebemben egy térkép a víz aljának a tervrajzáról. -Ne is töltsünk több időt. Fogjunk is bele.- Mondta ezt a karakterünk ahogy közel hajolt a gombokhoz és elkezdte nyomkodni azokat, eléggé érezhető, hogy megy a jármű előre a folyással ellentéttel irányba, meg is botlik Fő karakterünk ez miatt. Pár perccel később az első jelzéshez elérve hátra is megy a gombhoz Hairley, és másodpercekkel később elő jön egy kép csontok, és láncokról. Megkérdően, és össze zavarodva vissza megy a gombokhoz, hogy irányítsa tovább az alatt járót. Tovább és tovább irányítja a búvárhajót a figuránk. A többi jelhez eljutva megismétli, Hátra a gombhoz megy a karakterünk, a második ponton egy nagy állati koponya van, nem lehet felismerni, hogy milyen. Érezheti a főhősünk, hogy erősebb lesz az árama a víznek és, hogy kezd már ereszteni a tengeralattjáró, és valami sűrű, vöröses dolog csepereg befele. És egy hangosabb üvöltést lehet hallani, nem lehet mondani se bálnának, se cápának, ez valami nagyobb. -Mi a fene van idelent..? miért vagyok én itt?- mondja kérdőjelesen Steven. Megrántva a vállait vissza ment az irányítópulthoz és tovább vezette a roncsokban álló járművét. A harmadik pontot elérve éppen menne hátra, de megbotlik valamiben a hősünk, és meglát egy papírt amelyen a következő állt
"Ez nem egy expedíció, ez egy kivégzés. Amikor leküldtek ide nem akarták, hogy vissza érjen épségben, a mélység falait mi is alig ismerjük, meg azt is ami odalent ólálkodik. Akárki is olvassa ezt, sajnálom de nem fogja újra látni a csillagokat. Vagyis, ami maradt belőlük, Meg fogom kapni a szabadságom, ők megfogják kapni a kivégzésüket."
Ezt olvasva Hairley rettegve rakta le a lapot, össze kuporodva a sarokba. -Miért én? Miért engem választottak erre?! Milyen helyen vagyok én?!- Mondván reményt veszve, és félelemmel telve.