Van ez az érzés,
Mi idebent szorít.
De ha megkérded, hogy ez mi
Nem tudnám megmondani.
Egyszerre akarok szabadon szállni kint
És közben egy takaró alatt magamba borulni.
Szeretnék őszintén nevetni,
Majd két perccel később hangosan zokogni.
Szeretnék a karjaidba omlani,
S közben messze eltolni.
Szeretném elmondani mindazt, mit érzek,
S közben visszaszívni, mit eddig elmeséltem.
Szeretném szavakba önteni,
És közben mélyen hallgatni.
Mindezt megérteni,
Inkább az árral sodródni.
Mert tudom, hogy kettősség dúl bennem itt,
Ami sokszor teljesen össze tud zavarni.
Nem tudom, hogy akarod-e tudni,
Amikor olykor én sem tudom kezelni.
Előfordul, hogy egyszerre mindent érzek,
És közben mégis a belsőm teljesen üres.
Máskor meg egyszerre önt el minden,
És a nevetésből heves sírás lesz.
Hiszen van ez az érzés,
Mi idebent szorít.
De ha megkérded, mi ez,
Nem tudnám megmondani.
Talán minden és semmi egyszerre,
Vagy csak valami, ami emlékeztet, tényleg van szívem.