Xavier
Holnap reggel fog megérkezni a nagyapám Kenoshából. Lehetetlen átverni, nála jobban senki sem tudja kiszagolni a hazugságot, ugyanis a katonai múltja révén alapos kiképzésben részesült és a legkisebb mozdulatból rájön,hogy itt valami nem stimmel. Eddig még csak gyanakszik,de hamarosan mindenről tudni fog. Össze kell szednem magam,ha szembe akarok nézni vele. Thomas Coleman nem ismer lehetetlent, itt vér fog folyni és még a végén valakit lesittelnek. Soha sem rajongott a lánya szerelméért, a kezdetektől fogva ellenezte a házasságkötésüket. Funfact : Gyűlöli Drake-et, nála jobban csak George az,aki kiveri nála a biztosítékot. A sógorok között többször is elmérgesedett már a dolog, a szüleim esküvőjén egyszer össze is verekedtek.
Időközben Danielel beültünk a Fekete Macskába, de Tatyana nincs bent. Helyette csak egy vörös hajú, szeplős arcú Drew nevű csaj van a pultban és egy Nelly nevezetű nő. Piára lenne most szükségem, de nem fogok ittas állapotban a volán mögé ülni, ehelyett kénytelen vagyok egy pohár kólát szopogatni.
– Mi lesz akkor, ha idejön? – kérdezi tőlem, miközben leteszi a sörét a pultra. – Thomas csak egy ex katona, nem maga az elnök.
– Nem ismered – felelem kurtán. – Soha sem jött ki jól a Morgan családdal. Apám a lista elején szerepel, csak úgy mondom.
– Hű, nagy kaland! Drake, rendesen tett is érte ezzel a megcsalással.
Nem véletlen, hogy nincsenek közös ünnepeink se. Thomas habozás nélkül leszúrná az vejét egy konyhakéssel.
– A hős romantikus – húzogatja Daniel szemöldökét, és árad belőle a szarkazmus.
– Baszd meg! Elrabolták a lányát és az unokáját. Több hete titkolózunk előtte, és holnap mindenre rá fog jönni, mert nem hülye – temetem a tenyerembe az arcom.
– A családlátogatásod mellett, egy sokkal nagyobb gondod is lesz. Holnap éjjel ugyanis verseny van, cica – csettint egyet a nyelvével.
A jó kurva életbe! A verseny teljesen kiment a fejemből. Nincs is kocsim!
– Mi van a Mazdámmal? – faggatom erőszakosan, és érzem amint a szívverésem is felgyorsul.
– Marco birtokán van, később érte megyek – könyököl rá az asztalra. – Este elviszem hozzám és rendbe teszem, Tatyanát még kihagyom ebből.
– Egyenesen undorodik tőlem. A csókról nem is kérdezgettem – meredek magam elé. – Zavar, hogy ennyire elmérgesedett közöttünk a dolog.
– Csak ismételni tudom magam. Mind a ketten kurvára makacsok vagytok – mosolyog, aztán lehúzza a söre maradékát.
Majdnem kibökőm, hogy Tatyanának van egy mély titka, de inkább magamban tartom. Ha elmondanám, azzal egy újabb szöget vernék a szívébe, és azt nem akarom. Mióta megkínoztak seggfejként viselkedem vele, azonban előtte sem voltam kedves, de azért sokkal jobb voltam. Idegességemben előveszem a telefonom, majd megnyitom az iMessage-t. Annak ellenére is szeretnék írni neki, hogy elküldött.
– Sohase viselkedtem így, mint mostanában. Mintha egy idegen vette volna át a helyem, és néztem volna, mint valami kibaszott filmet. Egyedül apával voltam seggfej, mert sejtettem, hogy szeretője van, és levegőnek nézte anyát.
Daniel halál komolyan néz rám, látom a borostás arcán, hogy nem sikerülni neki megfejtenie a hirtelen jött érzelmi túltengésemet. Egyszerűen gyűlölőm magam. Aztán folytattam:
– Egy utolsó parasztnak éreztem magam, amikor odamentem hozzá. Sírt, és folyamatosan arról hadovált, hogy őt senki sem szereti, és ti is csak megtűritek.
Drága haverom int a pultosnak, és kér magának egy dobozos sört, majd kifizeti mindkettőnk italait.
– Gyere velem! Ezt jobb lenne, ha nem hallaná rajtad kívül senki.
Kissé megijedek a hirtelen jött zárkózottságától, de vele tartok. Kiérve a parkolóba megcsap a fülledt, augusztus végi levegő; a kezemmel igyekszem védeni a látásom. Ahogy megérkezünk az autóink mellé, nekidőlök a Fordnak, Daniel velem szemben a Shelby-nek.
– Klaus miatt ilyen – bontja fel közben a sört.
– Bassza meg, mi van ezzel a köcsöggel, hogy mindig előkerül a neve?! – csattanok fel, miközben a kezem automatikusan ökölbe szorul.
– Jamie szerint beképzelem, szerinte ez csak egy újabb teóriám vele és Taty-val kapcsolatban. De... – hirtelen elhallgat, mintha félne befejezni a mondatot.
– Teljes körű tájékoztatást is kapok? – kérdezem előredőlve, ám ekkor az oldalamba nyíllal a fájdalom, és éles fogcsikorgatással visszadőlök a kocsinak.
Oldalba szúrtak, te agyhalott!
– A nyakamat tenném rá, hogy Klaus titokban veri Tatyanát. Hiába mondja azt, hogy a szakításuk óta nem találkozik vele, tudom jól, hogy kamuzik.
– Nem olyannak ismerem, aki hagyná ezt.
Mondjuk azt sem gondolná senki, hogy pénzért árulja a testét...
– Kívül erős, de belül olyan, mint egy kislány. Klaus elérte, hogy függjön tőle, mindennel tele tömte a fejét, végül már semmi önbizalma sem maradt.
Dühös vagyok, mégpedig magamra. A szégyen, amit most érzek belülről akar felemészteni. Ha visszamehetnék az időben a rendőrégre rohangálás helyett megfognám Tatyanát és élete legjobb orgazmusában részesíteném. Be kell ismernem, a kék szeme és a hosszú, koromfekete haja mindig is hatással volt rám. Őrá gondoltam, amikor kést döftek az oldalamba, tudtán kívül, de megmentette az életemet. Visszaakarom csinálni, ha csak barátok, nekem az is megfelel. Azóta, hogy a Cosa Nostra az életem részévé vált, egy alattomos, erőszakos és őrült nagy görény vagyok.
– Csak sajnálom az egészet – túrok bele frusztráltan a szőke hajamba.
– Te kurva nagy bajban vagy, hülye gyerek! – nevet fel hisztérikusan, miközben magához vesz egy szál cigarettát.
– Miért? – meredek rá értetlenül. Valóban nem értem, mire céloz most.
– Mióta vagy szerelmes Tatyanába? – néz felém mosolyogva.
Tátott szájjal viszonozom a feltételezését. Még hogy én szerelmes?! Igaz gyönyörű lány, és jó volt vele egyszer smárolni, de ennyi. Talán egyszer-kétszer elképzeltem milyen lenne vele egy este, miközben rá gondolva a kezemmel jutok a csúcsra, de ez nem jelent semmit. Hormontúltengéses egyetemista vagyok.
– Sohasem jött be nekem – szólalok meg rekedten, a hangom nem épen valami meggyőző, de remélem, elhiszi.
– De – mutat rám a kezében az égő cigivel, – Te féltékenységből jelentetted fel?
– Cseszd meg! Állj már le! Igaza van Jamienek, teóriád vannak, és emellett túl sokat is iszol.
– Igazam van, igazam van! – ismételgeti magát, mint egy első osztályos kisgyerek, aki éppen a tanárát akarja az őrületbe kergetni.
– Téged mikor ejtettek fejre?
– Látom, amit látok – von vállat szórakozottan. – Játszhatod itt a hülyét, de előbb vagy utóbb magadnak is befogod ismerni, hogy tetszik neked.
–Addig álljál te fél lábon – mosolygok.
– Elugrok a verdádért, amint kész vagyok kereslek. Addig is próbáld meg nem kinyíratni magad – feleli nevetve majd kezet rázunk és ő azonnal elhajt.
Megforgatom a slusszkulcsot a mutatóujjamon, és beszállok a Fordba. Apa szereti, de nekem nem jön be. Sokkal jobban csípem a japán autókat, a Mazda is emiatt fogott meg. Minden félretett pénzem abban a csotrogányban van. Hamarosan végzek az egyetemmel, de még nem döntöttem el, pontosan mit is csinálnék. Jelenleg jogot tanulok, de vonzanak a keményebb feladatok is.
Mióta harcban állok a Cosa Nostrával heves késztetést érzek, hogy csatlakozzak az FBI-hoz, mint anno a nagyapám George. Mondanom sem kell, hogy a családból senki sem rajong az ötletért.
Elmerengve vezetek haza, ahol kísértetiesen nagy a csend. Amióta kettesben kell lennem Drake-kel, a ház maga a pokol. A nővérem nem viharzik be a szobámba, hogy elmesélje a legújabb kiszemeltjét a campusról, az anyám nem faggat arról, hogy mikor hozok végre haza egy rendes lányt. Voltak barátnőim, de egyikük se volt tartós. A szüzességemet a gimi utolsó évében egy évfolyamtársammal vesztettem el, aki csakugyan ki akarta próbálni a szexet. Mondanom sem kell, nagyon ciki volt.
Beparkolok, majd a kulccsal a kezemben a garázson keresztül felmegyek a lakásba. Apámat először nem találom, de idővel meghallom a hangját a nappaliból.
– Nem hazudik neked senki – morogja bosszúsan. – Tanárként vannak továbbképzései is. Sajnálom, hogy nem érted el Josephine-t, de tönkrement a telefonja, velem is egy kolléganője beszélt – hazudja, közben mérgesen a szakállas arcát dörzsölgeti.
– Kurva jó, a papa egyre idegesebb! – motyogom alig hallhatóan és a hűtőből előveszek egy dobozos kólát.
Apám csak feltartja a kezét, hogy maradjak csendben, melyre olyan nézéssel sújtom, ami azt sugallja ez a te hibád. Egy cseppnyi együttérzésem sincs. Régóta rosszban vagyunk amiatt, hogy elhanyagol bennünket, de ezzel a félredugással alaposan elásta magát nálam.
– Felesleges emiatt Kenoshából ide jönnöd. Hamarosan hazajön és vissza fog hívni. – Amikor azt mondja „haza" a hangja egy pillanatra megremeg, a remény fogyni kezd.
– Végünk lesz – nyalom meg lassan a kicserepezett szám. A szemem le sem veszem az őrültek módjára fel-alá járkáló Drake-ről.
– Savannah tanul, ne zaklassad!
Szuper, ha már őt is kereste, akkor már magától is rájöhetett, hogy kibaszottul hazudunk. Igaz, a testvérem telefonja megvan, egy árokban találtam meg az egyetemünk közelében. Be volt kapcsolva, de jobbnak láttam, ha összetörőm. Hiába találnék ki valami mendemonda történetet, úgysem hinné el. Beszélhetnék az unokatestvéremmel, Chase-szel talán képes lenne őt Kenoshában tartani. Amíg apa Thomassal veszekszik, addig én kikeresem az uncsitesóm számát, aztán írok neki.
Xavier üzenete:
Kérlek tartsd papát otthon amíg csak lehet!
Chase üzenete:
A lófaszt! Atom pipa, én a közelébe sem megyek!
Xavier üzenete:
Ha ez ide jön, akkor velem maximum csak a temetésen találkozhatsz. Megsúgom, én leszek a koporsóban.
Chase üzenete:
Mondd el az igazat! Hol van a nagynéném és Savannah? Aggódom értük.
Reszketve kezdek bele a pötyögésbe, tudom, ezzel még jobban ráhozom a frászt.
Xavier üzenete:
Csak annyit mondhatok, hogy rossz emberek karjai közt. Már csak három hetünk maradt kitalálni valamit. Kérlek, ne engedd, hogy Thomas idejöjjön!
Chase üzenete:
Valószínűleg semmit sem fog érni, amit csinálok, de megpróbálom.
Kisebb megkönnyebbülés fog el. Remélem, ki fog találni valamit.
Időközben már az apám sem telefonál, de az arca falfehér, a szemében könnyek csillognak és remeg a keze a stressztől. Belülről a számat harapdálom, hogy ridegnek látszódjak, de egy pillanatra megsajnálom. A konyhaszekrénynek dőlve csak a telefonját bámulja; anya a háttérképe. Mégis megcsalta őt. Megremeg a szája amikor beszélni próbál, de helyette a barna hajába túr. Egy pillanatra azt hiszem, össze akar esni, mert megbicsaklik a lába, de szerencsére egyhelyben marad.
– A lelkemet odaadnám az ördögnek, csak cserébe jöjjenek haza. Szar apa és férj vagyok.
– Ezzel nem tudok vitatkozni – felelem komoran. Egy újabb képzeletbeli kést vágok a szívébe, de gyűlölőm őt.
– Fiam... – néz rám reményvesztetten – Xavier – helyesbít, amikor is leesik neki, hogy megtiltottam, hogy a gyermekének nevezzen. Csaknem megöltem, amikor legutóbb így hívott.
– Nekem is hiányoznak – lépek el mellette. – De ez még nem változtat azon, hogy megvetlek.
– Egyszer fogsz még valaha apának nevezni? – teszi fel ódzkodva a kérdést, és le sem teszi rólam a szemét.
– Én nem Connor vagyok – közlöm mérgesen, ezzel a nagybátyámra, Drake bátyjára utalva. – De jelenleg nem tudlak annak nevezni.
– Teljes szívemmel szeretem az anyádat. Ígérem, vissza fogom csinálni!
– Szerinted ezek után szeretni fog téged?
– Remélem – mondja elcsukló hanggal és letörli a könnyeit az arcáról.
Már vitába szállnék vele, amikor is csengetnek. Vállat vonva faképnél hagyom, és kinyitom az ajtót. Emlegetett szamár, apám bátyja úgy lök félre, mint egy darab rongyot. Sokkal erősebb és keményebb fickó, mint az öccse, nem véletlen, hogy rendőr. Valami durva dolognak kellett történnie, hogy ide jött, ugyanis Connor már Arkansasban él.
– Baszd meg! – morogja az öccsének köszönés helyett.
– Neked is szia. – mered rá Drake. – Ugye tudod, hogy létezik telefon is?
– Ez nem telefon téma – motyogja, majd megáll az apám mellett. – Mit csináltál már megint? Kilencvenötben ki tudtalak imádkozni belőle, de most?
Tessék? Mi az, hogy már megint? Mi a tököm volt kilencvenötben?
– Ne Xav előtt! Megfogadtunk, hogy erről se te sem én nem beszélünk, beleértve Isaacet is. – A hangjából csak úgy árad a félelem.
– Több, mint húsz éve titkolózol öcsi. – feleli komoran Connor
Felemelem a kezem, mint aki elveszett egy bevásárlóközpontban, hogy magamra irányítsam a figyelmet. Apám és a nagybátyám azonnal rám néznek. Connor magasabb, mint a testvére, arcán már meglátszódik az idő, de hiába házas még simán omlanak utána a nők. Rövid, barna haját részben eltakarja a sapka, amit visel és a rövidujja csak felületesen engedi megmutatni a tetoválásait a jobb karján.
– Engem is beavatnátok? – csattanok fel.
Apám arcára kiül a szégyen, ezek szerint még a megcsalásnál is van lejjebb. Sokáig nem szólal meg, de látom rajta, hogy beszélni fog. Többször is összenéznek a nagybátyámmal, aki mérgesen tekint vissza rá. Vesz egy mély levegőt és a konyha sarkába húzódik előlem. Bármi is az, nagy az esély rá, hogy beverem az arcát.
– A mentségemre legyen mondva, tizenöt voltam. Anya hat évvel előtte halt meg, nagyapád elvett egy kurvát, akit ki nem állhattunk és... – Egymás után jönnek a szavak a száján, szinte nem vesz levegőt se, míg abba nem hagyta. A szúrós pillantásom ellenére se folytatja.
– A lényeget, kérlek! – masszírozom az orrnyergem, mint akinek erős migrénje lenne.
–Eladósodtunk, ami miatt a Morelliknek kezdtem dolgozni. Akkor ezt láttam az egyetlen járható útnak. Tudom jól,hogy hibát követtem el,és sajnálom.
– Mi van?! – förmedek fel. – Visszaszívom, amit mondtam. Felejtsd el, hogy én valaha újra apának szólítalak!
⭐️ 𝑺𝒛𝒊𝒂𝒔𝒛𝒕𝒐𝒌 ⭐️
❤️🔥⭐️❤️🔥
𝐍𝐚𝐠𝐲𝐨𝐧 𝐒𝐳𝐞́𝐩𝐞𝐧 𝐊𝐨̈𝐬𝐳𝐨̈𝐧𝐨̈𝐦,𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐞𝐥𝐨𝐥𝐯𝐚𝐬𝐭𝐚𝐝 𝐚 𝐭𝐨̈𝐫𝐭𝐞́𝐧𝐞𝐭𝐞𝐦, 𝐧𝐚𝐠𝐲𝐨𝐧 𝐡𝐚́𝐥𝐚́𝐬 𝐯𝐚𝐠𝐲𝐨𝐤 𝐧𝐞𝐤𝐞𝐝 ❤️. 𝐊𝐨̈𝐬𝐳𝐨̈𝐧𝐨̈𝐦 𝐧𝐞𝐤𝐞𝐝,𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐢𝐭𝐭 𝐯𝐚𝐠𝐲 𝐞́𝐬 𝐚𝐳 𝐢𝐝𝐨̋𝐝 𝐫𝐚́𝐦 𝐟𝐨𝐫𝐝𝐢́𝐭𝐨́𝐝, 𝐦𝐞́𝐫𝐡𝐞𝐭𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧𝐮̈𝐥 𝐛𝐨𝐥𝐝𝐨𝐠 𝐯𝐚𝐠𝐲𝐨𝐤❤️ 𝐌𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧 𝐤𝐨𝐦𝐦𝐞𝐧𝐭𝐞𝐭 𝐞́𝐬 𝐯𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚𝐣𝐞𝐥𝐳𝐞́𝐬𝐭 𝐧𝐚𝐠𝐲 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐭𝐞𝐭𝐭𝐞𝐥 𝐯𝐚́𝐫𝐨𝐤, 𝐧𝐞 𝐫𝐞𝐣𝐭𝐬𝐝 𝐞𝐥 𝐚 𝐠𝐨𝐧𝐝𝐨𝐥𝐚𝐭𝐚𝐢𝐝𝐚𝐭 𝐚 𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭𝐭𝐞𝐥 𝐤𝐚𝐩𝐜𝐬𝐨𝐥𝐚𝐭𝐛𝐚𝐧 , 𝐞𝐳𝐳𝐞𝐥 𝐞𝐧𝐠𝐞𝐦 𝐢𝐬 𝐧𝐚𝐠𝐲𝐛𝐚𝐧 𝐦𝐨𝐭𝐢𝐯𝐚́𝐥𝐬𝐳 𝐚𝐫𝐫𝐚,𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐭𝐨𝐯𝐚́𝐛𝐛 𝐟𝐨𝐥𝐲𝐭𝐚𝐬𝐬𝐚𝐦 𝐚 𝐤𝐨̈𝐧𝐲𝐯𝐞𝐦🌟
💕 𝐁𝐢́𝐳𝐨𝐦 𝐛𝐞𝐧𝐧𝐞,𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐚 𝐫𝐞𝐠𝐞́𝐧𝐲𝐞𝐦 𝐞𝐥𝐧𝐲𝐞𝐫𝐭𝐞 𝐚 𝐭𝐞𝐭𝐬𝐳𝐞́𝐬𝐞𝐝𝐞𝐭, 𝐞́𝐬 𝐚 𝐭𝐨𝐯𝐚́𝐛𝐛𝐢𝐚𝐤𝐛𝐚𝐧 𝐢𝐬 𝐯𝐞𝐥𝐞𝐦 𝐭𝐚𝐫𝐭𝐚𝐬𝐳 𝐚 𝐭𝐨̈𝐫𝐭𝐞́𝐧𝐞𝐭 𝐟𝐞𝐣𝐥𝐨̋𝐝𝐞́𝐬𝐞́𝐛𝐞𝐧 💕
𝐌𝐞𝐬𝐞́𝐥𝐣𝐞𝐭𝐞𝐤 𝐞𝐝𝐝𝐢𝐠,𝐦𝐢𝐥𝐲𝐞𝐧 𝐞́𝐫𝐳𝐞́𝐬𝐞𝐤𝐞𝐭 𝐯𝐚́𝐥𝐭𝐨𝐭𝐭 𝐤𝐢 𝐛𝐞𝐥𝐨̋𝐥𝐞𝐭𝐞𝐤 𝐚 𝐤𝐨̈𝐧𝐲𝐯𝐞𝐦 :) ⭐️
𝐇𝐚́𝐥𝐚́𝐬𝐚𝐧 𝐯𝐚́𝐫𝐨𝐦 𝐚 𝐯𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚𝐣𝐞𝐥𝐳𝐞́𝐬𝐞𝐤𝐞𝐭 🌟🙌🏻🌟
𝐊𝐞𝐥𝐥𝐞𝐦𝐞𝐬 𝐍𝐚𝐩𝐨𝐭 𝐊𝐢́𝐯𝐚́𝐧𝐨𝐤 𝐌𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧𝐤𝐢𝐧𝐞𝐤 ❤️
𝐓𝐨𝐯𝐚́𝐛𝐛𝐢 𝐢𝐧𝐟𝐨𝐫𝐦𝐚́𝐜𝐢𝐨́ :
💕 𝐓𝐢𝐤𝐓𝐨𝐤 𝐨𝐥𝐝𝐚𝐥𝐚𝐦 : @𝐚𝐝𝐫𝐢𝐞𝐧𝐧𝐠𝐞𝐦𝐞𝐬𝟏𝟑
💕 𝐈𝐧𝐬𝐭𝐚𝐠𝐫𝐚𝐦 𝐨𝐥𝐝𝐚𝐥𝐚𝐦 : 𝐠𝐞𝐦𝐞𝐬𝐚𝐝𝐫𝐢𝐞𝐧𝐧𝐰𝐫𝐢𝐭𝐞𝐫