MILLIE & ROWAN találkozása
(Ez egy már kiadott könyv /Hét perc/ bónuszrésze)
R O W A N szemszöge
______
Ez a buli szar!
Ki kéne csattannom a bőrömből, amiért levertük az ellenfelet a mai meccsen, és együtt kéne buliznom a csapattársaimmal. Leinni magam, tombolni, és az este végén egy dögös csajt az ágyamba vinni, aki pár óra erejéig elűzné a bennem tátongó magányt.
Mert ez a helyzet.
Rowan Queen rohadt magányos.
Felhajtom a söröm maradékát, miközben figyelem a diákszövetségi buliban partizó tömeget, akik hangosan sikítják a képembe, hogy: Haver, a mi példánkat kéne követned!
Brox lép mellém, és lazán a konyhapultnak dől, miközben mindentudó vigyorral a képén, rám szegezi tekintetét.
– Szóval, nem jött össze a múltkori randi a csajjal? – emlékeztet a botrányos estére, ahol a csaj végig fapofával hallgatott engem, majd az este vége előtt egy fáradt sóhaj kíséretében megkérdezte tőlem, hogy akkor most dugunk, vagy mi lesz?
Hangosan felnyögök, mire Brox hátravetett fejjel röhögni kezd. Mondtam már, hogy egy seggfej?
Akkor most mondom. Brox egy seggfej!
– Talán kicsit el kellene engedned ezt a komoly kapcsolatot akarok játékot, és hagynod, hogy történjenek a dolgok maguktól.
Könnyen beszél. Én már őszintén unom a névtelen numerákat, és totál készen állok arra, hogy végre megismerjek egy rendes csajt. Nem válaszolok, csak hallgatom, amit mond.
– Úgyis akkor jön, amikor nem számítasz rá – vonja meg a vállát.
– Király, én pedig lépek – lököm el magam a pulttól. – Otthon találkozunk.
– Ne várj rám sokáig, édes – kiált utánam, én pedig csak a szemeimet forgatva sétálok tovább, kikerülve a vállamat paskoló gratuláló fazonokat.
Mielőtt a bejárati ajtóhoz érnék, Gill jelenik meg előttem a semmiből, a diákszövetség elnöke. Szőke, hullámos haja szétomlik formás mellein, és hatalmas kék szemeivel úgy néz fel rám, hogy nem kell mondania semmit, pontosan tudom, mit akar tőlem.
– Hát eljöttél, Rowan – pillant végig rajtam, majd tekintete megáll a rövid szakállamon. Rohadtul meg kéne már borotválkoznom. – Hm... még nem nyírtad le, helyes!
– Miért érdekel ennyire a szakállam, Gill? – sóhajtok.
Pilláit rebegteti, ahogy ujjaival végigsimít a mellkasomon, majd lábujjhegyre állva feltornázza magát hozzám, és a fülemhez hajol.
– Mert nagyon szeretném érezni, ahogy kidörzsöli a combomat.
És... a farkam már reagál is búgó szavaira.
Faszom!
– Bocs, de most nem vagyok vevő az egyéjszakás kalandokra – tolom el magamtól finoman, amiért díjat érdemelnék.
Pontosan tudom, mit rejt a feszülős, zöld ruhája, és most pont olyan hangulatom van, hogy szívesen feltérképezném újra. Szeretem, ha egy nőn van mit fogni, és nem gondolom, hogy Gill az én ideálom, de ettől még baromi szexi a csaj.
Akkor meg miért nem dugod meg?
Belső seggfej hangomnak igaza van. Szar randikon vagyok túl, és ma ünnepelnem kéne a nyereséget. Miért nem dugom meg Gill-t, hisz ezt szoktuk csinálni. Néha összejövünk és megyünk az utunkra.
Végigpillantok karcsú testén, és összefut a nyál számban. Ja, határozottan szeretném az arcomat a lábai közé temetni és elidőzni ott. Gill szemei felcsillannak, és lassan végignyalja az alsó ajkát.
– Éppen játékra készülünk – dönti oldalra a fejét. – Várj meg a szobámban a gardróbban.
– Mi a faszt csináljak a gardróbodban?
– Hét perc menyország – hajol közelebb –, felnőtt verziója.
Ó, baszki! Ha ez életem szopását jelenti, akkor ezer örömmel benne vagyok, márpedig Gill egész jó benne.
– Jól van, fent megvárlak. Siess! – csapok rá finoman a kerek fenekére, mire egy pajkos pillantással magamra hagy.
Ahogy hátranézek, találkozik tekintetem Brox lemondó arckifejezésével, én pedig csak megvonom a vállam, és elindulok a lépcső felé.
Sportolók és dögös csajok gyülekeznek a nappaliban, én pedig felhorkanok, ahogy meglátom az elsőévesek izgatott pillantásait.
Már éppen elindulnék felfelé, amikor furcsa bizsergést érzek a tarkómon. Valamiért visszafordulok, de magam sem tudom miért, és ekkor látom meg Őt...
Sötét haja tökéletesen keretezi szoborszerű arcát, és valahogy megmerevedem, ahogy szúrós tekintettel körbenézve halad végig az emberek között.
Olyan mintha egy kibaszott tündérvilágból lépett volna ki pisze orrával, kipirult arcával, és azokkal kupidó ajkakkal. Hatalmas, mandulavágású szemei összeszűkülnek, ahogy a nappali felé pillant.
Ekkor lép el mellettem Carol, Gill örökös ellensége, én pedig gondolkodás nélkül elkapom a karját.
– Mi van? – néz rám kifejezéstelen arccal, amitől nevethetnékem támad. Ezért bírom. Nem alél el tőlem, sőt kifejezetten utálja a hokisokat.
– Ki az a csaj? – biccentek az új érkező felé, Carol pedig követi a pillantásomat.
– Honnan a fenéből tudnám én? Miért?
– Küldd fel Gill gardróbjába – bukik ki belőlem gondolkodás nélkül.
Fogalmam sincs mi bajom, de izgalomra vágyok, a csajra pedig csak rá kell néznem, és azonnal lejön, hogy vele aztán nem lenne unalmas az estém.
– Gill megint Hét percezni akar? – horkan fel. – Meglátom mit tehetek.
Tudom, hogy segíteni fog. Mindent megtesz annak érdekében, hogy keresztbetegyen Gill-nek.
Úgy rohanok fel az emeletre, mint egy hülyegyerek, aki várja a karácsonyi ajándékát.
Még akkor sem tudom letörölni magamról a vigyort, amikor belépek Gill szobájába. Tiszta vattacukor az egész, és a gejl édes illattól rosszul vagyok.
Kinyitom a gardróbot, majd kényelembe helyezem magam. Fogalmam sincs mennyi ideig ülök ott, amíg meg nem hallom Carol hangját, és a léptek zaját. Aztán... a következő pillanatban, a csaj kíméletlen mozdulattal löki be hozzám tündérkét, én pedig elvigyorodom.
– ...ma van a szerencsenapod. Jó szórakozást! Talán neked sikerül, csajszi!
– Micsoda? – kérdezi - a nevét nem értettem lány - az ajtón keresztül.
– Betörni a bikát. Sok sikert!
Aztánk ránk zárja az ajtót. Mondjuk azt nem gondoltam végig, hogy ha be leszünk zárva, akkor, hogy a jó büdös francba jutunk ki?
A lány sokkolva figyeli az ajtót, és próbál kiszabadulni, de hiába.
– Nagyon jó – sóhajtja és beletúr idegesen a hajába. – Ez egy istenverte szekta – nyög fel. – Lehet, hogy engem fognak feláldozni? Nem kellett volna megint horrorfilm maratont tartanom péntek este...
Fojtott nevetéssel erőszakolom ki magamból a szavakat.
– Azt hiszem, kezdek félni attól, hogy egy önjelölt pszichopatával zártak össze.
Ekkor a lány szembefordul velem, és immáron végre szembe állunk egymással. Vagyis én ülök, mert rohadtul izomlázam van, ezért úgy nézek fel rá, mint egy kicseszett tündér királynőre. Az illata, ami kissé édeskés, de közel sem olyan émelyítő, mint Gill-é, az orrom alá kúszik, és kis híján felnyögök az élvezettől. Még az illata is jó...
– Nem vagyok pszichopata – válaszol hirtelen.
– Minden pszichopata ezt mondja.
Figyelem, ahogy engem tanulmányoz, kissé oldalra döntött fejjel, mint egy kiskutya. Rohadt édes.
Pont így teszek én is, szinte tükörképként utánzom a mozdulatait.
– Még nem találkoztunk – jelentem ki. Tuti emlékeznék rá. Odalent úgy megbabonázott, mint egy boszorkány.
Mi van velem meg ezekkel az idióta mitológiai hasonlatokkal?
– Tényleg nem. – Valami megvillan a tekintetében, de nem tudom megfejteni, hogy mi.
– Hm... Tuti emlékeznék rád.
Hangosan felnevet. Mi a fene?
– Ez eléggé amatőr duma, Queen.
– Szóval te tudod ki vagyok. – Kissé talán túlságosan is önelégülten hangzott ez.
– Persze. Jo, a barátnőm elég nagy hokirajongó.
– Akkor jártál valamelyik meccsen? – kérdezem.
– Még nem. Inkább focirajongó vagyok.
Leolvad a mosoly az arcomról. Remek. Csak nem egy újabb Dylan Rhodes fan? Ha most kijelenti, hogy érte epekedik, esküszöm sírni fogok, és kitöröm az ajtót. Nem lesz szép látvány.
– Áú...
Csak ennyire telik tőlem.
– Miért vagy ismerős nekem? – gondolkodom el, mert egyre jobban kezdem azt érezni, hogy már találkoztunk. Istenem add, hogy ne egy olyan csaj legyen, aki egyszer lepattintott, csak ő maga sem emlékszik rá... – Valahol biztosan láttalak már, csak nem értem, hogy akkor mi a fenéért nem kértem el a számod.
– Elkérnéd a számom? – kérdezi hitetlenkedve. – Te véletlenül nem a diákszövetségis lányokra buksz?
– Azokra, akik éppen vevők egy kis kölcsönös szórakozásra – vallom be kissé szégyenkezve, mert őszintén nincs kedvem erről beszélni neki.
– Nem kéne szabadkoznod. Mindenkinek vannak szükségletei.
– Nem szabadkoztam – rándul meg a szám széle. – De nem biztos, hogy szeretnék előtted felvágni a hódításaimmal.
– Hódítás? Az nem arról szól, hogy udvarolnod kell a lánynak, nem pedig beugrik minden szó nélkül az ágyadba?
Szép ütés volt...
Egy pillanatig csak bámulom, aztán olyan hangosan felnevetek, hogy a fejem nekikoppan a szekrényfalának.
– Nem nőttél ki még ebből a játékból? – kérdezi, miután végre lenyugszom.
– Inkább válaszolj te!
– Csak véletlen kerültem ide. Te jössz!
– Engem akaratom ellenére hoztak ide.
– Na, ne mond – nevet fel. – Láttad már mekkora vagy? Mégis ki tudott volna berángatni ide?
Szélesen elvigyorodom. Pontosan tudja ő a választ.
– Jézusom, ez nem is játék – temeti arcát a kezeim közé. Nem tetszik, hogy eltakarja magát. – Gill miatt vagy itt?
– Csak szórakozni jöttem. Nehéz hetem volt és lazítani akartam – vallom be, de már meg is bántam. – Néha vannak ilyen pillanataim. Azt mondta itt várjam meg, nemsokára végez.
Mégis mi a fenéért mondom ezt el neki? Fejvesztve fog menekülni, én pedig álló farokkal fogok hazabattyogni innét... Bár a lány nem látszik olyan típusnak, akit meg lehetne fektetni az első adandó alkalommal, de már azzal is megelégszem, ha még nem lép le. Szórakoztat a társasága.
– Akkor sajnálom, hogy megzavartam a kalandodat – mormolja, én pedig képen verem magamat gondolatban.
– Én egyáltalán nem sajnálom – jelentem ki. – És ha már itt ragadtunk, ki tudja mennyi időre, akár össze is ismerkedhetnénk.
– Minek?
– Mit minek?
– Úgysem fogsz keresni ezután, mi értelme lenne?
– Azta, nem gondoltam volna, hogy ennyire előítéletes vagy – hökkenek meg. Ki a fene ez a csaj?
– Ha kilépek innen, akkor úgyis találsz mást.
– És? Most veled vagyok itt.
– Áú!
– Viccelek. Ezután hazamegyek, és végre kialszom magam. Talán még a hétfői órákat is ellógom, hogy lazuljak az ágyamban. Tudod Netflix, meg müzli és minden egészségtelen szarság. – elgondolkodva nézek rá. – Kezdetnek mondjuk megteszi az is, ha elárulod a nevedet.
– Millie – válaszol kissé erőtlenül.
– Millie – ízlelgetem a nevét. – És a vezetékneved?
– Akkor hol marad az izgalmas titokzatosság?
– Ha nagyon akarlak, meg foglak találni.
– Sok sikert!
Kész, végem van tőle.
– Alábecsülsz, szépségem.
– Nem ismerlek, így alábecsülni sem tudlak.
– Rendben, akkor mit szólsz ehhez? – csettintek. – Egy kérdés neked, egy kérdés nekem.
– Megmutatod, ha én is megmutatom? – vonja fel a szemöldökét, a farkam pedig megmoccan a farmeromban, mintha csak jelezni akarna Millie-nek, hogy helló, itt vagyok.
– Hát – pillantok végig rajta lassan. – Én abba is benne vagyok.
– A kérdés elég lesz – vágja rá túl gyorsan. Nocsak, valakinek elkalandozott a fantáziája?
– Jól van, kezd te – mutat rá, én pedig elgondolkodva ütögetni kezdem az ujjamat az államhoz.
– Milyen szakos vagy?
Próbálom nem túlzottan kreatív kérdésekkel kinyomozni, hogyan találhatnám meg azután az este után, mert kétlem, hogy megadná a számát.
– Művészet, és elég tágan fogalmaztam most ahhoz, hogy leszűkítsd a kört. Jártok Gill-el?
– Féltékeny vagy, szépségem?
– Nem, csak szeretném tudni, hogy ki fogja-e kaparni a szemem.
– Nem járunk, csak összejöttünk párszor. Talán kétszer – vonom meg a vállam.
Igen, határozottan ki fogja őt nyírni Gill, ha ezt megtudja.
– Van barátod? – teszem fel hirtelen a kérdést. Gondolatban ismét képen verem magam.
– Nincs.
– És randizol most valakivel?
– Ez már két kérdés.
– Utána kétszer te jössz. Randizol valakivel?
– Semmi közöd hozzá – sóhajtja, és ebben valahogy sokkal több van, mint a válasza.
– Ejnye, Millie, nem szép így játszani. Én követem a szabályokat.
Figyelem a sötétben megcsillanó szemeit, és totál felizgat az a sóhaj, amely elhagyja az ajkait. A nagyon is formás ajkait.
– Nem, nem randizom. Nem igazán volt időm ezzel foglalkozni.
– Te jössz – biccentek.
– Hova valósi vagy?
– Dallas mellől jöttem. És nem, nem bánom, hogy ilyen messze eljöttem.
– Honnan... Nem túl kreatív kérdés.
– Művészként megerőltethetnéd magad, Millie – élcelődöm.
– Oké, szexeltél már úgy, hogy ott volt valamelyik barátod?
Döbbenten bámulok rá... Mi a fasz? Most komolyan azt kérdezi, hogy dugtam-e már orgiában?
– Kétszer belekerültem egy kisebb gruppenbe, de annyira el voltunk ázva, hogy alig emlékszem rá – vallom be. Igaziból az egyiknél csak kidőltem, miközben körülöttem csinálták, a másiknál pedig nem is tudtam, hogy mások is vannak a szobában, de ezt inkább nem részletezem neki.
Az arca ezt hallván totál megváltozik, ez pedig engem kerget az őrületben.
– Baszki, Millie... – döntöm hátra a fejemet, hogy kissé lenyugtassam magam, mielőtt még itt letépem róla a ruhát. – Te hova valósi vagy? – kérdezem végül, hogy eltereljem a gondolataimat.
– Moszkva.
Faszom...
– Ez most komoly?
– Igen, komoly.
– Mióta élsz itt?
– Hét éve.
– Azta – nézek rá kissé ámuldozva. – Imádom az idegen dolgokat. Tudtam, hogy nem vagy idevalósi, hallom az akcentusod, de nem gondoltam arra, hogy orosz lennél. – Imádom az orosz nőket... mondjuk még sosem találkoztam velük, de most úgy döntöttem, hogy tetszenek.
– Pedig az vagyok – szegi fel az állát. – És nem, nem iszok reggelire vodkát.
Hangosan felnevetek.
– Nem furcsa itt? – kérdezem.
– Őszintén? De igen. Mai napig vannak dolgok, amiket nem szoktam meg. Néha túl sok a mű boldogság. Van, amikor egyszerűen csak morcos akarok lenni, és olyan, mintha ez zavarna sok embert.
– Folytasd!
– Nem tetszik, hogy ennyire Starbucks központú mindenki. Én jobban szerettem kézműves kávézókba járni otthon. Emellett úgy érzem, túl vagyunk sztereotipizálva mi, európai nők. Néha túl sunshine ez a világ, de persze tetszik. Jobban élünk itt, mint ott, ezért pedig hálás vagyok anyunak.
– Tudod, néha még nekem is sok a sunshine – vallom be. – Néha én is szeretnék rosszkedvű lenni, és elég sok az elvárás is. Megértelek. Anyukáddal jöttél ide?
– Igen. Vegyész, és itt kapott álláslehetőséget. Apámmal elváltak. Ő is vegyész egyébként. A társvállalatnál dolgozik. Jóban vannak, van egy menyasszonya Nadia, bírom, jó fej.
– Ritkán hallok jó csonka családokról – gondolkodom el ezen.
– Igen, elég sok munkájuk volt abban, hogy ez működjön.
Csak beszélünk, és beszélünk. Megosztunk egymással egy csomó dolgot a hobbinkról, az otthonainkról, és felcsigáz, hogy mennyire sok hasonlóság van bennünk a különbségek ellenére. Fogalmam sincs, hogy mikor beszélgettem utoljára ilyen jót egy csajjal.
– De komolyan, el kéne jönnöd. Mondjuk Hálaadáskor. Ti azt nem ünnepelitek – bukik ki belőlem. Ezt meg mégis mi a fenéért mondtam?
– Nem – rázza meg a fejét.
– Látnod kell apám micsoda bulit csap össze, na meg a sült pulyka – folytatom. Most már hivatalosan is megőrültem.
– Ne beszélj kajáról – nyög fel. – Ebéd óta nem ettem.
– Komolyan mondom, látni akarlak az otthonomban – mondom ki őszintén, mert bassza meg, tényleg elképzeltem, és tetszett ez a látvány. – Persze csak, ha szeretnél.
– Nem ismerlek.
– Akkor ismerj meg – vágom rá. – Ennyi. Nem kell túltolni a dolgot. Szóval éhes vagy? Ha kiengednek minket, elmehetnénk bekapni valamit. Mit szólsz?
– Oké – suttogja, mire valami felenged bennem.
– Király. Akkor randizunk.
– Nem, csak eszünk – vágja rá.
– Az randi.
– Bekapunk valamit, nem randira hívtál.
– Nálunk az randi. Randizz velem, Millie!
– Nem ismerlek.
– Erre van a randi.
– Nem adod fel, mi? – nevet fel.
– Kurvára nem.
– Ha jó lesz a kaja, randizhatunk.
– Abba nem sok beleszólásom van.
– Akkor válassz jól – kacsint rám, és azt hiszem ettől, ha lehet, még jobban kívánom.
– Ez... nagyon jó lesz – zárom le ennyivel a beszélgetést.
Figyelem, ahogy lassan feláll, és elkezdi tanulmányozni Gill ruháit. Követem a példáját, de totál beállt a hátam, így nagyot nyögve egyenesedem fel, miközben megropogtatom a nyakamat. Most már ki kéne masszíroztatnom ezt a szart.
– Ahogy elnézem, nem rajongsz az ilyen darabokért – szólalok meg mögötte.
– Jól vagy?
– Persze, csak beállt a hátam. Már vagy két órája itt gubbasztok.
– Két órája? Ennyi ideig beszélgettünk?
Nekem is talány, hogy a francba ment el így az idő, és Gill hogy nem robbantotta még ránk a házat.
– Mit gondolsz róla?
– A ruháról? – Bólintok. – Közönséges... Tudom, hogy általában tele vannak orosz nőkkel a pornó oldalak, de ahonnan jövök, ott megadják a módját az öltözködésnek, és nem teszik ki tálcára minden testrészüket. Ehhez még hozzá kell szoknom.
– Neked nincs is akcentusod – jegyzi meg.
Olyan közel áll hozzám, hogy csak egy kicsit kéne előredőlnöm, és a szám már a nyakán kalandozna végig. És imádnám.
– Csak nem hallod ki. Mindenki szerint eléggé érezhető déli akcentusom van – válaszolok.
– Ó.
– Szóval Millie, mi a benyomásod rólam ezek után?
– Nem rossz – válaszolja, amitől ismét nevetnem kell.
– Te aztán tudod, hogyan törd le valaki szarvát – nézek rá hitetlenkedve, majd nem tudom megemberelni magam, mert tekintetem ismét az ajkára esik, már nem tudom hányadszorra. Ezredszerre?
Közelebb lépek hozzá, bezárva a köztünk lévő teret, és ahogy megérzem a testéből áradó hőt, teljesen kikészülök.
– Mondj valamit oroszul – szólalok meg reszelős hangon.
– Öhm...
Aztán rákezd, én pedig transzba esem. Tőlem aztán beszélhet woodoo babákról vagy ivartalanításról, kiskutyákról is akár, leszarom. Csak azt tudom, hogy akarom, most!
Így hát gondolkodás nélkül megcsókolom. Amikor szám az ajkaihoz ér, az olyan, mintha mennyei hárfák szólalnának meg a fejemben. Túl hamar elvesztem az eszemet az ízétől, pedig forró ajkai még szét sem nyíltak előttem.
– Baszki, Millie – zihálom két csók között, majd derékon ragadom, és nekinyomom a gardrób falának, mire olyan nyögés hagyja el a száját, ami konkrétan vigyázzba vágja a farkamat.
Ágyékomat az övének döntöm, ahogy combomat a lábai közé csúsztatom.
Dugni akarok... Mocskosul keményen!
Pofátlanul dörgölőzöm neki, enyhítve a rohadt feszültségen. Le akarom tépni róla a kibaszott farmernadrágot, de még mielőtt elfajulhatnának a dolgok, hirtelen felrántják az ajtót.
Nagy nehezen elszakadok Millie-től, és Gill-el találom szembe magam, akinek szemei szikrát szórnak.
Fenébe...
Ez a tekintet most Millie-t célozza meg, aki bocsánatokért esedezve csusszan ki a csapdából, én pedig kábán meredek utána.
Utána akarok menni, de Gill elkapja a karomat.
– Mi a fasz volt ez, Queen?
Ajjaj, a vezetéknevemen szólít, ami sosem jó.
– Te vagy kiakadva? Két órán át odabent gubbasztottam.
Rossz válasz bassza meg, mert a legboldogabb pöcs vagyok, amiért Gill nem jött fel... De nem akarom, hogy Millie-t vegye célba csak azért, mert egy seggfej vagyok.
– Elhúzódott. Nem én enyelegtem mással a TE gardróbodban.
Oké, tényleg nem volt elegáns az ő szobáját használni erre, de bakker, ő küldött ide.
Persze arról nem kell tudnia, hogy én közben keresztbe tettem a játékának Carla segítségével. Őt sem akarom bemártani.
– Mindegy – sóhajt fel idegesen. – Nem akarom tudni, mit csináltál a csajjal. A lényeg, hogy most ketten vagyunk – pillant fel rám ragadozó tekintettel.
Ez most komolyan? Hol van a női méltóság?
A következő pillanatban hátam a gardróbnak ütközik, Gill ajkai pedig a torkomra forrnak.
– Annyira kívánlak. Alig várom, hogy leszopjalak.
Francba... Én is vágyom rá. Csak nem tőle. És nem mástól.
Mert most csak egyvalakire tudok gondolni, és nem lenne tisztességes hagynom, hogy a csaj leszopjon, miközben elképzelem, ahogy Millie csinálja.
Így hát jó fiú leszek, és finoman eltolom Gill kezeit, amik már éppen az övemet próbálják kicsatolni. Meglepetten néz fel rám, és ez a meglepettség hamar sértődéssé alakul át.
– Ez most komoly?
– Nem fog menni, bébi.
– Jesszus – emeli égnek a tekintetét. – Egyszer akarom, hogy jól megdugjanak, akkor meg nem kellek?
– Bocs – lépek el mellette. – Nem megy sem most, sem máskor. Sajnálom, Gill.
Amúgy meg nem sajnálom.
– Baszd meg, Queen! – kiált rám, én pedig már ott sem vagyok.
Kapkodva szedem a lábaimat a földszintre, de bármerre is keresem Millie-t, sehol nem találom. Később belebotlok Brox-ba, aki furcsálló tekintettel néz rám.
– Mi van, haver?
– Fogalmad sincs – rázom meg a fejem. – Hagytam elrohanni egy rohadt orosz szex Istennőt...
Brox ledöbbenve néz rám, majd az állát vakargatva néz körbe. De hiába. Először is, fogalma nincs róla, hogy néz ki, másodszorra, Millie szerintem már a kampuszon túl jár, olyan gyorsan rohant el tőlem. Nem tudom, hogy ezen most megsértődjek-e, vagy vegyem kihívásnak.
Azt hiszem, az utóbbi, mert Millie totál elvette az eszem, és... mondjuk a farkam is totál áll, szóval a saját kezembe kell vennem ma éjszaka az irányítást tusolás közben...