Amikor a gyermek elkezd közösségbe járni, bizony sok olyan dologgal kell szembenéznünk, amivel nem szeretnénk. Amíg otthon van, könnyebb formálni, talán még egy icipicit szófogadóbb is. De amint másokat is lát, hogy ki, mit, hogy csinál, sajnos átveszi a dolgokat. Nincs ez másként a csúnya beszéddel sem.
Sokáig igyekeztünk távol tartani tőle cifra káromkodást, otthon angyal nyelven beszéltünk, már amennyire sikerült, és én is leszoktam arról, hogy vezetés közben szitkozódjam szép magyarsággal a nem hétköznapi (ami Magyarországon mégiscsak hétköznapinak számít) forgalmi szituációk miatt. Bár a rokonságot nehéz volt ehhez szoktatni, a covid miatt ritkán találkoztak, így kvázi ez is megoldódott. Na, de amikor a csemete ezt oviban hallja, és nagy röhögés övezi (legalábbis gondolom így szokott ez történni), bizony kedve kap, hogy otthon is tesztelje ezzel a határokat.
Egyik hétköznap délután már hazaérkeztünk az oviból. A gyerek örömmel belevetette magát a vonatozás csodálatos világába, és örült, hogy végre nyugodtan játszhat. Saját bevallása szerint az oviban ez nem lehetséges, mert mindig elveszi tőle valamelyik társa, vagy az óvónénik szólnak, hogy ideje elpakolni. Bizony, ilyen nehéz egy ovis élete.
Felmentem a fürdőszobába, hogy kitakarítsam, ha már gyermekem ilyen jól elvan, gondoltam kihasználom az időt. Elindítottam a telefonon a kedvenc lejátszási listámat, neki fogtam a nagy feladatnak. Még a káddal sem végeztem, mikor hallom a fiam döngő lépteit a lépcsőn. Kilesek, látom a fenekét fogja. Talán elesett?
- Anya! Én mindjárt beszarok! - szalad el az ajtó előtt.
Pislogok nagyokat, hogy jól hallottam ezt? Közben a vécé szellőztetője bekapcsol, a gyerek felkapcsolta ott a lámpát. Kezdene apró mosoly kúszni az arcomra, már csak azért, mert emiatt fogja a hátsóját, mikor újra felbukkan vigyorgó fejjel.
- Hallod? Beszarok!
- Menj már! - kiáltok rá, mert az ajtóban toporog a reakciómat lesve. Véletlenül se vigyorodok el.
Fiam ezt az egy szót kántálva tornázza fel magát az ülőkére, aztán dalolásba kezd. Végül csak elnevetem magam a vicces szituáción, mert hiába csúnya szó, legalább jól használta.