Tatyana :
Káosz. Talán ezzel a szóval tudnám a legjobban jellemezni az életem. Meghoztam az életemben nem egy rossz döntést, kezdve a korai házasságommal és az ügyfeleim meglopásával. Gyűlöl az egész város. Kisírt szemmel ülök a széken, miközben Xaviert éppen most foltozzák össze. Néha-néha a fiúk felé irányítom a tekintetem, mélységesen szégyellem magam, azért, hogy hagytam ennyire elfajulni a dolgokat, ez srác majdnem meghalt. Daniel vállalta magára az „orvos" szerepét, higgadtan és finoman dolgozik, mindent elkövet annak érdekében, hogy a legkisebb fájdalmat okozza Xav számára. Alig egy héttel ezelőtt is itt feküdt, és akkor majd felrobbantam a méregtől, a legnagyobb gondom az volt, hogy össze vérez mindent. Most pedig egyszerűen csak örülök, hogy még lélegzik. Leszarom, ha véres lesz miatta a kanapé, veszek újat.
Kinézve az ablakon megpillantom a napfelkeltét, ekkor esik le, hogy pontosan három órája hoztuk őt el a műhelyembe. Többször is próbálok beszélni vele, de válaszra sem méltat. Az a düh, amely most a szeméből árad összezúzza a lelkem. Xavier mindent egy nyikkanás nélkül eltűr, de mihelyst Daniel az arcához ér, ő azonnal megragadja a csuklóját.
–Haver. – fújja ki a levegőt fáradtan Daniel – Maradj már nyugton, ha ugrálsz, a végén még én is beléd vágok egy kést.
Xavier csak halkan mormog valamit a nem létező bajsza alatt és elfordítja a fejét.
–Értem, hogy most kurvára eleged van, de ezt még bírd ki! – utasítja rendre Daniel, majd lecseréli a gumikesztyűt a kezén
–Inkább hagytál volna ott! – mormogja váll rándítva Xavier, és ekkor felém pillant
Zavaromban a kicserepezett számat harapdálom, még rá nézni sem merek. Fogalmam sincs, hogy miért is esik nekem ennyire rosszul az ő haragja, de valamiért epekedek a figyelméért. Hosszú évekig mélységesen megvetettem Xaviert, de amikor egy héttel ezelőtt újra az életembe sodorta őt a sors, a dolgok hirtelen megváltozni látszódnak, érdekelni kezdett, többet gondolok rá, és újra érezni akarom a csókját. Jelenleg elképzelhetetlennek tartom azt, hogy mi, többek legyünk egymás számára, mint ellenségek.
–Én örülök, hogy itt vagy. – szólalok meg bátortalanul – Jó, hogy élsz.
–Nah – nevet fel gúnyosan – A te véleményed engem pont nem érdekel.
Daniel szája mosolyra húzódik, miközben az én szívem szépen lassan a darabjaira hullik. A sírás fojtogat, ám megérzem Jamie puha kezét a vállamon, akitől egy békés mosolyt kapok. Tudom jól, hogy ezzel csak bátorítani szeretne, ezért is ő az egyik legközelebbi barátom. Nem szeretnék pityeregni, de egy könnycsepp, mégis csak elszabadul, ezzel magamra vonva Xavier és Daniel figyelmét. Szégyenemben azonnal vörösre vált az arcom, szívem szerint most eltűnnék, hogy senki se lásson.
–Fordítsd a fejed a másik irányba, még van egy sebed. – mutat fáradtan a saját arcára Daniel, ezzel is demonstrálva, hogy merről van a vágás.
Xavier megteszi, amire Daniel kéri, így a szemkontaktusunk is megszakad. Azonnal veszek egy mély levegőt, ha tovább kellene még szemeznem vele, akkor nem bírnám tovább. Az évek során megtanultam együtt élni azzal, hogy engem nem szeretnek az emberek, már nem érdekel, de néha napján jól esne nekem is egy kedves szó. Klausszal egy éve élünk külön, de a válást sohasem mondtuk ki. Daniel és Jamie úgy tudja, hogy megtettem, de kénytelen voltam hazudni nekik.
Megpróbáltam elhagyni őt, megvolt a papír, de kis híján, majdnem halálra vert, amikor közöltem vele a válás lehetőségét.
Talán ez az én sorsom, a magány. Amikor megcsókoltam Xaviert, mint ha felrobbantam volna, olyan vágyat éreztem, mint még eddig soha, sőt még Klausszal sem. Mialatt ezen gondolkodom Daniel be is fejezi Xavier összes sebének a kezelését, és elkezd összepakolni maga után.
–Maradj úgy még egy kicsit, kimegyek a kocsihoz és keresek valami rád való inget. – mutat rá, majd az elsősegély felszereléssel a kezében kisiet az autójához.
Kihasználva az adódott lehetőséget, azonnal helyet török magamnak Xavier mellett, de ő rám sem néz. Inkább bámulja a plafont, nem nézne rám. Rettegve kulcsolom össze az ujjainkat. Meglepetésemre nem húzza el a kezét, semmi mást sem reagál rá. Már éppen kezdenék örülni annak, hogy megtörik a jég kettőnk között, csakhogy Daniel visszajön és Xavier azonnal elveszi a kezét és a hasára teszi.
–Tuti, hogy nagy lesz rád, de vedd fel.
Daniel az inget leteszi a kanapéra, majd azonnal rá is gyújt, egy szál cigarettára. Xavier nehezen, de felül és magára szenvedi az inget, mindenhol zúzódásai, sebei vannak, mintha kivertek volna belőle minden egyes együttérzést. Érzéketlent csináltak belőle. A hátából nem sokat látok, de annyit igen, hogy megtudjam, az egészet tetoválás fedi.
–Kösz. – feleli kurtán Xavier és begombolja magán az inget
–Legközelebb meg se kísérelj semmi ehhez hasonlót se! – mutat rá Daniel fenyegetően az égő cigarettával az ujjai között – Amikor azt mondtam, hogy „mentsd meg a családodat, úgy ahogy akarod" , nem éppen erre gondoltam.
–Nem gondoltam át. – von vállat beismerően – de ott és akkor, én ezt láttam a helyesnek, haza akartam hozni őket. Anya és Savannah nem fogja sokáig bírni.
–Segítünk, és hamarosan itthon lehetnek. Szívesen megismerném őket. – valóban így gondolom, a nővérét csak képen láttam, de az édesanyjával már egyszer összefutottam a városban
–Neked semmi közöd sincs, az én családomhoz! – mered rám kurtán – Akkor nem segítettél, most már nem is kellesz!
Nem kellesz.
Ez a szó az, ami végérvényesen darabjaira vágja a szívem. Én, senkinek sem kellek, se a férjemnek, se a verseny világnak. Mindenem remeg, veszek egy mély levegőt, de még az sem segít. Könnyes tekintettel ódzkodva, de megérintem Xavier arcát, csak érezni akarom a bőrét, de, mintha valami fertőző betegségtől szenvednék, ráüt egyet a kezemre,ami fáj.
–Hozzám ne merj érni! – mutat rám dühvel a szemében – Bánom, hogy egyáltalán felkerestelek.
–Bocsánat. – suttogom dadogva, közben pedig idegességemben elkezdem az ujjaimat tördelni
–Mit bocsássak meg? – üvölt torkaszakadtából – Talán azt, hogy kinevettél, amikor kellettél volna, azt, hogy megloptál? Tudtad, hogy bajban vagyok, de te inkább megdugattad magad, s mint sem, hogy segítenél!
–Sajnálom! – meredek magam elé, miközben a combomat markolászom
–Hát persze. – forgatja a szemét – Ezzel mindent eltudsz intézni, egy kurva „sajnálommal".
–Nem vagyok hibátlan, Marco bandája miatt nem mertem segíteni. Meg van a hatalma hozzá, hogy a műhelyemet a földdel tegye egyenlővé, féltem. – ismerem be szégyenkezve, és ez nagyjából fedi is a valóságot.
A félelem mellett, rá tesz még egy lapáttal az is, hogy Marco szoros kapcsolatban van a nagybátyámmal Jakow-al. Oroszország legnagyobb maffia hálózatának a vezérével. Sok mindenben hazudok a fiúknak, már a megismerkedésünk pillanatától fogva. Ők azt hiszik, hogy amerikai vagyok, holott teljes egészében orosz. Jakow Ivanov elől menekültem ide, a vezeték nevemet is emiatt változtattam Hale-re, a nevelőszüleim után. Apám testvére egy mészáros, karácsony másnapján hidegvérrel le lőtte a szüleimet egy gépfegyverrel, miközben ők aludtak. Én életben maradtam, és miért, mert egy tízéves kislány könnyű szerrel jó szex rabszolga lehetett volna.
–Tudod még el is hinném ezt – mutat rám határozottan, és a szája egy pillanatra cinikus vigyorra húzódik – ha nem lennék tisztában azzal, hogy ez egy újabb kibaszott átverés.
–Várj! – emelem fel a kezem – Te azt hiszed hazudok? – kérdezem döbbenettel a hangomban
Xavier hirtelen hisztérikus nevetésben tőr ki, zeng tőle a műhely. Még a teste is előre dől miközben rajtam szórakozik. Nem zavarja őt még az sem, hogy ezalatt, megállíthatatlanul potyognak a könnyeim.
–Nem hiszem. Én tudom! – jelenti ki ellenkezést nem tűrően – Úgy adod elő magad, mintha fos lenne körülötted minden, miközben bazmeg, te kijátszottad az emberek vagyonát!
Nem hisz nekem.
Kínos csend telepedik ránk, még Daniel sem mer megszólalni, pedig neki be sem szokott állni a szája. Jamie olyan tekintettel méregeti Xaviert, mint aki most azon gondolkodik, megfojtsa e a srácot. Kész, zokogok. Reménykedtem benne, hogy vissza tudom nyomni a bánatom, de itt betelik a pohár. A testem minden egyes porcikája remeg, felkelek a kanapéról majd megteszek három lépést előre. Érzem az alázkodó tekintetét a hátamon, hirtelen elönti a testemet a harag, ökölbe szorítom a kezem és visszakézből behúzok neki egyet.
Xavier orra vére azonnal elered, és rögtön odakap, így a kezét is ismételten vér fedi.
–Király! – csapta össze a tenyerét kárörvendően Daniel – Stoppolhatom össze, megint.
Semmi erőm sincs megszólalni, csak fogom magam s az ajtóhoz lépek. Szinte kitépem a helyéről, de amint Daniel,mint Xavier érti a célzásomat. Mind a ketten fogják magukat és elhagyják a műhelyemet. Miután elhajtottak a Shelby-vel, azonnal leroskadok a hideg földre.
Jamie nem habozik, hozzám siet és felsegít a földről. Úgy érzem magam, mint egy hulla, lelkileg most öltek meg.
Xavier :
Fél órája fekszem az ágyamon, a kezemben egy szakadt ronggyal, amellyel a vérző orromat kezelem. Daniel a nappaliban van az apámmal, aki úgy várt bennünket a nappaliban, mint valami kibaszott Messiást. Lassan kezdem észrevenni, hogy már egyre kevesebb vér jön az orromból, így a rongyot a szoba másik felébe hajítom. Behunyom a szemem, ám a kiérdemelt pihenés helyett, Tatyana könnyes tekintete jelenik meg előttem. Azonnal felülök, és az éjjeliszekrényemre kikészített palackos vízért nyúlok. Fogalmam sincs, hogyan képes egy ilyen pici lány, ilyen kurva nagyot ütni, de fáj az biztos. Rühellem a csendet, folyamatosan ő jár az eszemben, én sohasem viselkedtem eddig így, egy lánnyal sem. Miért pont ő vele voltam ilyen gátlástalan. A halántékomat masszírozom, amikor kinyílik az ajtó és Daniel hajol be rajta a, szájában nem meglepő módon egy cigarettával. Időközben már ő is magára kapott egy szürke inget, és a véres nadrágját is átcserélte.
–Megmaradsz? – vonja fel a szemöldökét
–Attól függ, az orromra gondolsz, vagy arra a számtalan késszúrásra a testem többi tájékán? – mosolyodom el kínomban
–Ahogy látom már kutyabajod, ha már tudsz szarkasztikusan is beszélni, akkor hamar erőre kapsz.
Néhány percig csak meredek magam elé és a belső számat harapdálom.
–Szerinted mit csináljak Tatyanával? Kérek bocsánatot?
Daniel azonnal elhúzza a száját, és nem a gúnyos értelemben, ő is magára haragította sikeresen Tatyanát. Lábával berúgja az ajtót,amely hangos csapódással zárul be.
–Hagyjad, ma legalább is. Jamie folyamatosan üzenetekkel bombázz, hogy te és én nyugodtszívvel megdögölhetünk azért, amit leműveltünk Tatyanával.
–Ha írnék neki egy SMS-t? – teszem fel a kérdést, holott tudom, hogy azzal csak rontanék a helyzetem, alaposan elástam magam nála.
–Meg. Se. Próbáld. – mutat rám – Ne játssz a tűzzel!
–Azért ne hogy már részben ne lehessen igazam? – emelem fel a hangom ismét – Segített az elején, nem!
–Engedd el ezt szerintem. Mind a kettőtökkel az a baj, hogy foggal-körömmel ragaszkodtok a múltbéli sérelmeitekhez, ő a feljelentéssel jön állandóan, te meg ezzel.
....
Szar dolog ez a bűntudat, hiába akarnék aludni, Tatyana ütése és zokogása egyfolytában kísért, mint valami rossz szellem. Írtam neki, de eddig még nem látta. Nem fogok ebben, pont Damiel szoknyapecér úr szavára hallgatni. A legtöbb női szívet ugyanis ő töri össze a városban, és nem én. Nehezen, de sikerül kikászálódnom az ágyból, majd megállok az egész alakos tükör előtt is fintorogva nézek végig a testemen. Az arcom az, ami a legjobban zavar, gyűlölöm. Neki döntöm a fejem a hideg tükörnek, és újra ő van itt előttem. Lihegve nyitom ki a szemem és dúrok bele a szőke hajamba, kezdek bedilizni. A fenébe is, mit tettem vele!
Az állapotomhoz képest hamar leérek a nappaliba, ahol az apám a laptopja előtt valószínűleg a sikkasztott pénzt mossa tisztára. Osztály első volt a mérnöki karon. Lazán odalépek az asztalhoz és elveszem a Ford kulcsát. Ugyanis, fogalmam sincs, hogy hol van a Mazda.
–Te mégis hova a bánatba mész? – fordul felém ezzel megszakítva a törvénytelen munkáját
–Neked ahhoz semmi közöd. – fogom meg a kilincset és vissza nézek rá – Veled ellentétben, én igyekszem helyre hozni a hibáimat, bocsánatot kérek egy lánytól.
Nem figyelem az időd, csak minél hamarabb ott szeretnék lenni, hogy elmondhassam neki, sajnálom. Talán nem érek majd el vele semmit, de legalább igyekszem. A műhely elé érve, már csak Tatyana autóját látom, ezek szerint Jamie már elmehetett. Sántítva szállok ki az autóból, majd rögvest besietek a szervizbe. Minden úgy van hagyva, ahogy hajnalban hagytuk. Csakhogy Tatyanát sehol sem látom. Benézek a konyhába, nincs ott. A hátsó kertben sem találom meg, egyedül az emeleten lehet, de az a lakása, oda csak kulccsal juthat be az ember. Veszek egy mély levegőt és felkúszok a lépcsőn, és a legnagyobb meglepetésemre nincsen zárva az ajtó.
Belépve, egy egészen másik világ fogad, egy csajos otthon. Elhagyva az apró nappalit, végig sétálok az L alakú folyóson és belesek a legutolsó szobába, ahol meg is találom őt.
Besötétítette az egész szobát, egyedül a tévé fénye ad egy kis világosságot. Az ágya tele van elhasznált zsebkendőkkel, üdítős dobozokkal és csokoládé papírokkal. Egészen a nyakáig be van takarózva, és még most is hallani, hogy sír. Vissza csukom az ajtót és lekúszok a fal mentén a földre, ezt nagyon elbasztam. Ez a lány összetört.
–Te mit keresel itt? – szakít ki a mélabús gondolataimból Tatyana
Vörösre sírta a szemét, a haja kócos és rekedt a hangja, órák óta nem hagyhatta abba a zokogást. A testét egy rózsaszín takaró fedi el részben, így láthatom, hogy csak egy fekete pántos felső és feltételezhetőleg egy bugyi van rajta. Feltápászkodom a földről és megfogom a kezét.
–Bocsánatot kérni. – felelem őszintén – Tudom, ez nem mentség, csak elakartam mondani, hogy minden, amit mondtam azért elnézést kérek.
–Megtetted, most már takarodj innen! – mutat dühösen a hátam mögé és visszasiet a szobájába magára csapva az ajtót, amit néhány másodperc után az ajtó zárának a kattanása követ.
Magára zárja még a szobát is. Igen, ezt gyönyörűen elbasztam.
⭐️ 𝑺𝒛𝒊𝒂𝒔𝒛𝒕𝒐𝒌 ⭐️
❤️🔥⭐️❤️🔥
𝐍𝐚𝐠𝐲𝐨𝐧 𝐒𝐳𝐞́𝐩𝐞𝐧 𝐊𝐨̈𝐬𝐳𝐨̈𝐧𝐨̈𝐦,𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐞𝐥𝐨𝐥𝐯𝐚𝐬𝐭𝐚𝐝 𝐚 𝐭𝐨̈𝐫𝐭𝐞́𝐧𝐞𝐭𝐞𝐦, 𝐧𝐚𝐠𝐲𝐨𝐧 𝐡𝐚́𝐥𝐚́𝐬 𝐯𝐚𝐠𝐲𝐨𝐤 𝐧𝐞𝐤𝐞𝐝 🥹. 𝐊𝐨̈𝐬𝐳𝐨̈𝐧𝐨̈𝐦 𝐧𝐞𝐤𝐞𝐝,𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐢𝐭𝐭 𝐯𝐚𝐠𝐲 𝐞́𝐬 𝐚𝐳 𝐢𝐝𝐨̋𝐝 𝐫𝐚́𝐦 𝐟𝐨𝐫𝐝𝐢́𝐭𝐨́𝐝, 𝐦𝐞́𝐫𝐡𝐞𝐭𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧𝐮̈𝐥 𝐛𝐨𝐥𝐝𝐨𝐠 𝐯𝐚𝐠𝐲𝐨𝐤❤️ 𝐌𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧 𝐤𝐨𝐦𝐦𝐞𝐧𝐭𝐞𝐭 𝐞́𝐬 𝐯𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚𝐣𝐞𝐥𝐳𝐞́𝐬𝐭 𝐧𝐚𝐠𝐲 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐭𝐞𝐭𝐭𝐞𝐥 𝐯𝐚́𝐫𝐨𝐤, 𝐧𝐞 𝐫𝐞𝐣𝐭𝐬𝐝 𝐞𝐥 𝐚 𝐠𝐨𝐧𝐝𝐨𝐥𝐚𝐭𝐚𝐢𝐝𝐚𝐭 𝐚 𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭𝐭𝐞𝐥 𝐤𝐚𝐩𝐜𝐬𝐨𝐥𝐚𝐭𝐛𝐚𝐧 , 𝐞𝐳𝐳𝐞𝐥 𝐞𝐧𝐠𝐞𝐦 𝐢𝐬 𝐧𝐚𝐠𝐲𝐛𝐚𝐧 𝐦𝐨𝐭𝐢𝐯𝐚́𝐥𝐬𝐳 𝐚𝐫𝐫𝐚,𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐭𝐨𝐯𝐚́𝐛𝐛 𝐟𝐨𝐥𝐲𝐭𝐚𝐬𝐬𝐚𝐦 𝐚 𝐤𝐨̈𝐧𝐲𝐯𝐞𝐦🌟
💕 𝐁𝐢́𝐳𝐨𝐦 𝐛𝐞𝐧𝐧𝐞,𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐚 𝐫𝐞𝐠𝐞́𝐧𝐲𝐞𝐦 𝐞𝐥𝐧𝐲𝐞𝐫𝐭𝐞 𝐚 𝐭𝐞𝐭𝐬𝐳𝐞́𝐬𝐞𝐝𝐞𝐭, 𝐞́𝐬 𝐚 𝐭𝐨𝐯𝐚́𝐛𝐛𝐢𝐚𝐤𝐛𝐚𝐧 𝐢𝐬 𝐯𝐞𝐥𝐞𝐦 𝐭𝐚𝐫𝐭𝐚𝐬𝐳 𝐚 𝐭𝐨̈𝐫𝐭𝐞́𝐧𝐞𝐭 𝐟𝐞𝐣𝐥𝐨̋𝐝𝐞́𝐬𝐞́𝐛𝐞𝐧 💕
𝐌𝐞𝐬𝐞́𝐥𝐣𝐞𝐭𝐞𝐤 𝐞𝐝𝐝𝐢𝐠,𝐦𝐢𝐥𝐲𝐞𝐧 𝐞́𝐫𝐳𝐞́𝐬𝐞𝐤𝐞𝐭 𝐯𝐚́𝐥𝐭𝐨𝐭𝐭 𝐤𝐢 𝐛𝐞𝐥𝐨̋𝐥𝐞𝐭𝐞𝐤 𝐚 𝐤𝐨̈𝐧𝐲𝐯𝐞𝐦 :) ⭐️
𝐇𝐚́𝐥𝐚́𝐬𝐚𝐧 𝐯𝐚́𝐫𝐨𝐦 𝐚 𝐯𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚𝐣𝐞𝐥𝐳𝐞́𝐬𝐞𝐤𝐞𝐭 🌟🙌🏻🌟
𝐊𝐞𝐥𝐥𝐞𝐦𝐞𝐬 𝐍𝐚𝐩𝐨𝐭 𝐊𝐢́𝐯𝐚́𝐧𝐨𝐤 𝐌𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧𝐤𝐢𝐧𝐞𝐤 ❤️❤️
𝐓𝐨𝐯𝐚́𝐛𝐛𝐢 𝐢𝐧𝐟𝐨𝐫𝐦𝐚́𝐜𝐢𝐨́ :
💕 𝐓𝐢𝐤𝐓𝐨𝐤 𝐨𝐥𝐝𝐚𝐥𝐚𝐦 : @𝐚𝐝𝐫𝐢𝐞𝐧𝐧𝐠𝐞𝐦𝐞𝐬𝟏𝟑
💕 𝐈𝐧𝐬𝐭𝐚𝐠𝐫𝐚𝐦 𝐨𝐥𝐝𝐚𝐥𝐚𝐦 : 𝐠𝐞𝐦𝐞𝐬𝐚𝐝𝐫𝐢𝐞𝐧𝐧𝐰𝐫𝐢𝐭𝐞𝐫