Egy héttel később.
Én vissza jöttem a családomhoz akik már annyira hiányoztak. Az elrablásró, és arról hogy egy maffia felesége vagyok nem tudnak. Zen elengedte Christ, biztosra tudom, mivel még az nap a szemem láttára engedte el. Azóta semmit nem tudok Chrisről, annyira hiányzik az illata,az érintése, a mosolya egyszeűen mindene hiányzik.
- Kicsim jól vagy? - kérdezi anya.
- Igen jól.- válaszoltam.
- Ma át megyünk mamához mert nincs túl jól,nem baj ha együl maradsz?
- Nem,menjetek csak.- mondtam.
Amint elmentek be mentem a nappaliba és tévét néztem, de csak Chrisen jár az agyam. A gondolataimat a csengő hangja zavarta meg. Az ajtóhoz érve kinyitom és Chrisel találtam szembe magam, aki fort a dühtől.
- Szia drága feleségem.- mondja,majd arrébb lököt és be ment, az ajtót be csuktam és utána mentem.
- Azt hitted hogy itt nem találak meg?- kérdezi nagyon mérgesen.
- Chris kér...- mondtam volna tovább,de nem hagyta.
Megragadott a hajamnál fogva és felpozozott.
- Mért feküdtél le azzal a baromal? - kérdezi és még egyszer megpofoz. Majd felkap az ölébe és fel indult az emeletre,be vitt az egyik szobába és ledobott az ágyra. Majd erőszakosan csókolni kezdett.
- Chris elég hagyd abba én ezt nem akarom.- mondtam sírva.
- Mi az hogy nem akarod? De Zenel akartad mi? - kérdezi. Probáltam leszedi magamról,de nem ment ő erősebb volt.
- Chris ne! - mondtam már zokogva,de erre ő csak újra felpofozott.
Miután megtette fogta magát és elment én összetörtem. Hogy képes el hinni hogy lefeküdtem azzal a baromal.
Három héttel később.
A szobámba ülök és csak bámulok ki a fejéből. Nem tudom fel dolgozni azt amit Chris tett velem. Viszont múszáj összeszedtem magam, mivel terhes vagyok.
Igen a múlt héten derült ki, fel sem tudom fogni hogy tényleg terhes vagyok. A szüleim ki akadtak,de el mondtam mindent nekik apám azóta el is költözött, mivel nem bír a szemembe nézzni. De mivel nem akarom hogy a szüleim külön éljenek így én költözökel. A mellettünk lévő faluban van egy kis házunk ahová ritkán szoktunk járni, de ha megyünk akkor hetekig is maradunk.
A házzban vagyok és probálok be rendezkedni,ami tőbbé kevésbé sikerült. Mivel egésznap tettem vettem kicsit elfáradtam, így a konyhába leültem az asztalhoz.
Majd a telefonom csőrgése leszek figyelmes. Amint a kezembe vettem láttam hogy ismeretlen.
📞 Ismeretlen: Jázmin te vagy? - kérdezi az ismeretlen,de olyan ismerős hangja van.
Jázmin: Igen én vagyok,de én kivel beszélek? - kérdezem, kíváncsian.
Ismeretlen: Jáz én vagyok Lisa.- mondja halkan.
Jázmin: Lisa te honnat tudod a számom?
Lisa: Az most lényegtelen az a lényeg hogy, hogy vagy? Mi van veled?
Jázmin: Ne aggódj jól vagyok. Te?
Lisa: Mi jól ,de Chris nincs jól.
Jázmin: Lisa engem nem érdekel hogy ő hogy van,engem tönkre tett és ezt soha nem bocsájtok meg neki.
Lisa: Sajnálom Jáz.- mondja.
Jázmin: Én is.
Lisa: Nekem most mennem kell,de igérem, hogy majd még hívlak szia.- mondja.
Jázmin: Rendben. Szia.- és leraktam.