Közelgett a születésnapom időpontja, ezért az irodámban lefoglaltam egy helyszínt, amiről úgy gondoltam, hogy tökéletes lesz. Sok ismerősöm és barátom szeretne jelen lenni, ezért nagy helyre volt szükségem. A sikeres foglalás után, letettem a telefonomat, majd lazítottam a nyakkendőmön. Ismételten előjött a migrénes fejfájásom, ezért a reggelt egy gyógyszerrel kezdtem. Elviselhetetlenül fájt, nem tudtam gondolkozni, nem tudtam számolni, osztani vagy szorozni. Hátra dőltem a kipárnázott széken és vártam, hogy a hasogató fejfájás enyhüljön. Időközben megjelent Brian, aki apple tábla gépen keresztül kezdte összeírni a személyek nevét, akik ott lehetnek a születésnapi partyn. Sok személyt ismertem, de valakit csak névről, vagy csak látásból ismertem. A gazdag emberek körében fontosak az ilyen bulik. Az emberek elvárják, hogy nagy felhajtás legyen körülötte, hogy egy rakat pénzt kibasszunk rá. Ez azért van, mert az emberek innen látják, hogy tehetős vagy, hogy megtudtad tenni és elég sok pénzed van. Soha nem szerettem fenszi helyeket és a feltűnő bulikat. De hétvégén leszek huszonnyolc éves, az emberek pedig elvárják, hogy nagy buli legyen. Egy ismert kaszinó tulajdonosa vagyok, a városban mindenhol ismerik a nevem. Sokan szeretnek, sokan utálnak vagy irigyelnek. Nem tehetem meg, hogy szűk baráti körben tartom az ünnepséget. A lehető legtöbb ember fog megjelenni rajta. Lesznek olyanok akiket ismerek és szeretek. Sok idegen arc lesz, de az már nem az én gondom lesz. - Nagyjából százötven főt számolok itt a gépen, de biztos vagyok abban, hogy többen lesznek. Elfelejtettem megkérdezni, hogy kibérelted a jachtot? - nem válaszoltam, csak szótlanul bólintottam. Brian beletúrt a göndör hajába, majd bólogatva tovább olvasott. - Fáj a migréned, értem én! A zenéről már gondoskodtam. A város leghíresebb zenelovasát hívtam el, ő pedig azonnal igent mondott. Márcsak a kaja és a pia van hátra, de azt elintézem egy-két nap alatt - lezárta a kezében tartott gépet, majd szemöldökét ráncolva engem figyelt. - Szarul vagy! Nem kellene haza menned?
- Ez csak migrén! Semmi bajom nem lesz tőle. Percek kérdése és szűnni fog. Beszéltél apával? - hirtelen jutott eszembe, ezért kérdő pillantásokkal ajándékoztam meg. Számomra mindig is furcsa volt, hogy apa az elutazásai alatt soha nem keres minket. Részben megszoktam, de amikor eszembe jut, soha nem tudom megérteni. Brian a fejét rázta.
- Nem akarom őt munka közben zavarni. Dubai-ba ment, ezért biztos vagyok abban, hogy fontos üzleti megbeszélésen van. Bár abban van igazság, hogy néha kereshetne minket. Talán felhívjam őt? - zakója zsebében található telefon felé nyúlt, de én feltettem a kezem, jelezve, hogy inkább hagyja annyiban a dolgot.
- Majd keres minket ha akar - mondtam alig hallhatóan. A fejfájásom lassan, de majdnem teljesen elmúlt. Lehúztam a maradék korty vizet, majd sóhajtva egy papír halmot tettem az asztal közepére. - Ma sok a munkám, ezért besegíthetnél. Válogasd szét ezeket, de dátum szerint, ha lehet - az öcsém szemébe pillantottam, aki azonnal eleget tett a kérésemnek. - Mi a helyzet az egyetemen? Mindegyik tanárnál okosabb vagy? - Brian a doktorin tanul, a jegyei pedig kimagaslóan jók. Sokszor megkapta, hogy túlságosan fejlett az egyetemhez és külföldre akarták küldeni, de ő nem akarta itt hagyni a családot. Mi Hernandez család összetartunk, még akkor is, ha nézeteltérés van köztünk. Brian megrántotta a vállát.
- Mindennapom ugyan olyan! Bemegyek az egyetemre, hallgatom a professzorok unalmas előadásait, majd hibátlan esszéket írok meg. Az a helyzet, hogy kicsit unom. Régen azt hittem, hogy nagy kihívás lesz nekem a doktori - pillantott a szemembe. - Mostmár kezdem azt érezni, hogy túl okos vagyok hozzá. De akkor mit csináljak? Te megtaláltad helyed a világban! Nekem is ezt kellene tennem - mikor lesütötte a szemet, előre hajoltam és megszorítottam a vállát.
- Végezd el az orvosit! Utána kimész külföldre sebész orvosnak. Van kint pár kapcsolatom, simán eltudom intézni neked - bólintottam, miközben cigire gyújtott az irodában. Mikor megkínált vele, elutasítottam.
- Mióta nem cigizel? - érdeklődött. - Múltkor a kaszinóban sem gyújtottál rá.
- Próbálok leszokni róla. Az igazság az, hogy a pia és a szex mindennel felér nálam. Szóval annál jobb gyógymódra nincsen szükségem - a telefonom jelzett, ezért kíváncsian a kezembe vettem. Felnyitottam, majd automatikusan megnyílt egy oldal, amit már rendszeresen olvasok.
- Mit olvasol? - hajolt közelebb.
- Semmi közöd hozzá! Inkább folytasd a munkát - nadrágom zsebébe csúsztattam a kezem, majd felálltam és az ablakhoz sétáltam. Összeráncolt szemöldökkel olvasni kezdtem a blogot, amit egy névtelen író vezet. Amióta a tiltott szerelemről ír, felkeltette a figyelmemet.
VEZEKLÉS
Tudjátok, hogy mit jelent ez a szó? Nem fogom kifejteni a valódi jelentését, de elmondom, hogy számomra mit jelent. Hibát. Azt hiszem, hogy hatalmasat hibáztam, és a tetteim következményeit csak most ismertem meg. Vezeklek, mert egy olyan dologba kezdtem, amibe nem lett volna szabad. Egy olyan élményt tapasztaltam meg, ami teljesen felemésztett. Miért van az, hogy az ember arra vágyik, amit nem kaphat meg? Az ember miért azt akarja, ami számára a legnagyobb fájdalmat jelentheti? Mondjátok, hogy ezzel nem vagyok egyedül! Mondjàtok, hogy ti is vágytatok egy olyan emberre, aki nem lehet a tiétek! Hibáztam, és hatalmas gödörbe estem. Minden percben rá gondolok. Elképzelem, hogy mi történik, amikor ketten vagyunk. Ilyen lenne a tiltott szenvedély? Ilyen érzés lenne vágyni valakire, akire nem lenne szabad? Úgy érzem, hogy egy feneketlen gödörbe zuhantam, onnan pedig nem tudok kimászni. Ma plázába mentem a barátnőmmel és kibeszéltük a pasis témákat. A barátnőm szerint Alec csak a nemesebbik szervével gondolkodik. A barátnőm nagyon jól ismer, szeret és nem akarja, hogy sírjak Alec miatt. Neki sem mertem bevallani, de azt hiszem, hogy egyre közelebb kerültem egy érzéshez. Alec...olyat mutatott, amit eddig még senki. A felhők fölé repített, és bevezetett a mennyországba. Haragudnom kellene magamra, mert engedtem, hogy új dolgot mutasson nekem? Vezekelnem kellene, mert olyat tett, amit senkinek nem mondanék el? Alec egy nőcsábász, engem pedig a padlóra kényszerített. Ti mit gondoltok a tiltott szenvedélyről? Szerintetek hibázhat két ember, akik nem valók egymás életébe? Hibázhatnak azzal, hogy többet és többet akarnak egymásból?
- Szerintem senkinek semmi köze ahhoz, hogy ez a két ember mit akar egymástól! A legjobb az, ha hagyod, hogy minden magától történjen - lezártam a telefonomat, és arra lettem figyelmes, hogy Brian engem figyel. Annyira elmerültem a sorok között, hogy elfelejtettem azt, hogy ő is jelen van. Amikor félre csúsztatta a papírokat, keresztbe fonta a lábát.
- Blogot olvasol?
- Igen, de nem tudom, hogy miért - fordultam vele szembe. - Egyik este valamiért értesítést kaptam róla. Elolvastam az írást, azóta pedig mindig felugrik egy ablak, amikor új dolgot írnak benne. Általában elolvasom - rántottam meg a vállamat.
- Miről írnak benne? Ezt egy valódi személy írja? - biccentette hátra a fejét. Határozottan bólintottam.
- Először a szerelmi csalódásról írt, utána pedig a reményről. Beszámolt arról, hogy ismerkedik valakivel, akit a háta közepére sem kíván. A sorok között azt olvastam ki, hogy vonzódni kezdett a személyhez. Most egy bonyolult viszonyt ápolhatnak, de hibába estek. Az író szemszöge szerint.
- Szóval...kavarnak?
- Én nem mondanám annak - vontam fel a szemöldökömet. - Inkább csak...vágynak egymásra - fejeztem be alig hallhatóan.- De nincsenek kapcsolatban.
- Áh, értem - kacsintott.
- Én is értem - biccentettem.
- Holnap későn jövünk haza, mert elviszem anyádat ebédelni. Az is lehet, hogy megszállunk egy hotelben, ezért ne keress minket holnap este - vacsorára steak húst, burgonyát és zöldségeket fogyasztottunk. Az üvegasztal felett lógott egy kristály csillár, mely bevilágította az egész helyiséget. A vízbe kortyoltam, és hátra igazítottam a hajam.
- Milyen alkalomból?
Anya vigyorogni kezdett, apa pedig mosolyogva puszit nyomott a kézfejére. Mindig is bíztam abban, hogy olyan szerelem talál rám, amilyen az övék is. Apa és anya fiatalon szerettek egymásba. Az egymás iránt érzett rajongásuk mai napig nem enyhült. Szemük csillogott, és ez boldoggá tett engem.
- Holnap lesz a házassági évfordulónk! - válaszolta anya. - Ezért úgy döntöttünk, hogy megünnepeljük egy vacsorával. Hajózni szeretnénk, nem igaz? - anya megsimította apa vállát, de én nem tudtam oda figyelni, mert rezgett a telefonom. Mikor apa észrevette, erőteljesen rám szólt.
- Valeria! Tudod, hogy nem illik az asztalnál telefonozni! Vidd be a szobádba - gyorsan felálltam, és eleget tettem apa kérésének. Miután becsuktam magam mögött az ajtót, megnyitottam a messenger alkalmazást, és szembe találtam magam Ramsey Hernandez üzenetével. Hevesen süllyedő mellkassal az ablak felé pillantottam. Mikor elhúztam a függönyt, láttam, hogy szobájában égett a kis villany. Kiléptem a kőberakásos erkélyre, leültem az egyik dísz váza mellé, és elolvastam az üzenetét;
Lezártam a telefonomat, megigazítottam a hajam és hevesen süllyedő mellkassal megindultam előre.