Kopogtam. Semmi. Remélem itthon vannak. Mintha valaki járkálna a házban nem vagyok benne biztos de hallok valamit, ezek szerint mégis itthon vannak. A nagy elmélkedés közben észre se vettem hogy az a valaki épp most nyitja ki az ajtót.
- Rose? - nyitotta ki az ajtót kedvenc és egyetlen testvérem, mire én nyakába borultam.
-Bella! Annyira hiányoztál! - szorongattam tovább nővérem aki szép lassan elvált tőlem - Hol van apa?
-Mindjárt hívom...de tudod itt van a barátom Edward, tudod akiről meséltem - mondta majd időt sem hagyva arra hogy válaszoljak elment.
Én is bementem az új lakóhelyemre. Egyszerű ház volt de nekem tetszett, alig nézhettem körül máris jött felém Bella két férfival az oldalán, rögtön felismertem Edwárdot, olyan furcsa volt...volt valami a tekintetében, a tekintetében amivel most engem vizsgált. Majd egyszer csak mint egy kisgyerek aki megkapja az egyes dolgozatát amire sokat tanult úgy nézett rám.
-Rose! - ölelt át szerető apukám
-Szia apa! - mosolyogtam rá majd Edward felém nyújtott kezével találkoztam amit illemből el is fogadtam
-Edward Cullen - mutatkozott be a szokatlan fiú
-Rose Swan - mondtam ki nevemet
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Estére Edward hazament, mi pedig Bellával hamar agyba bujtunk ugyanis holnap már suliba kell mennünk, már nagyon izgatott vagyok miatta. 2 óra forgolódás utàn valahogy sikerült elaludnom.
Reggel arra keltem hogy Bella telefonja egy szerelmes dallal ébreszt a mellettem levő szobában. Biztos ez a közös számuk Eduardoval. Gondoltam magamban majd mérgesen kikászálódtam az ágyamból. Felöltöztem, fogad mostam, megfésülködtem majd lementem megreggelizni. Pár perccel később már Bells mellett ültem a kocsiban és arra vártam hogy sikeresen leparkoljon a nővérem, ami számára igen bonyolult feladat lehetett. Mikor végre sikerült kimásztam az autóból és figyeltem ahogy Bella és Edward csókolóznak. Ám ekkor feltűnt egy másik fiú. Hosszú haja volt és kedvesnek látszott ráadásul pont a gerle pár felé tartott. Ő nem látott engem de én láttam őt. Nem keltette fel különös képen az érdeklődésem de a szeme gyönyörű volt, mikor odaért hozzájuk megölelte Bellát és közben Edwárdot fürkészte, de ekkor meglátott engem. Elengedte Bellát és mélyen a szemembe nézett, majd mintha rosszul lett volna térdre ereszkedett. Én és Bella rögtön mellette teremtünk.
-Jacob! - hallottam meg Bella ijedt hangját, mire az említett szép lassan felállt. - Jól vagy? Mi történt?
-Jól vagyok, - megköszörülte torkát - csak elszédültem.