Christian szemszögéből.
Épp vacsorázni indultam, amikor is lent a folyosón megláttam Jázmint Justinal ölelkezni, úgy ölelik egymást mintha együtt lenének. Mingyárt fel robanok még is mit képzel magáról ez a csaj? Hisz az én feleségem lesz. Na és Justin hogy képzeli hisz a legjobb barátom.
- Justin? - kérdezem és megyek közelebb hozzájuk. A hangom hallatán elválnak egymástól.
- Apád küdött.- mondja,és el engedi Jázmint akit eddig szorosan tartott karjaiba.
- Épp vacsorához készülünk nem tartasz velünk? - kérdezem,de csak udvariasságból kérdeztem meg.
- Köszönöm meghívásod,de én megyek is csak azokat a csomagokat akkartam át adni a kisasszonynak.- mondja és mutatt a mellette lévő csomagokra.
- Rendben.- mondtam, és azzal ment is.
- Federico! Vidd a kisasszony csomagjait fel! - parncsoltam az egyik testőrnek.
- Igen is főnök. - válaszolja és azzal megfogta a csomagokat és indult is fel.
Az asztalhoz ültünk és csendben meg vacsoráztunk. Vacsora után Jáz egyből a szobájába ment. Még mindig haragszik rám ,de jogosan hisz megütöttem.
- Szervusz fiam.- jött be apa a nappaliba. Esküszöm olyan mit egy szellem, észre se lehet venni.
- Szia apa. - köszönök, majd apám leült mellém.
- És a jövendőbelid? - kérdezi érdeklődve.
- Fent van.
- Holnap át jön anyád is és ki választják a menyasszonyi ruhát és amiket még kell.
- Rendben.- mondtam.
- Az esküvő útan el mentek két hétre nászútra.
- Még is minek? - kérdezem értetlenkedve.
- Ne elenkez! Csináld az amit mondok!- szólitott meg apám.
- Jól van.
- Akkor holnap 10- re át jövünk.
- Rendben apa.
- Akkor én megyek is.- mondja és azzal fel ált és el ment.
Épp a dolgozó szobában ülők és ezen az esküvői dolgon jár az eszem. Még is hogy vegyek el egy olyan lányt aki nem is ismerek és ha így folytatom nem is fogom, amióta itt van egyetlen egy árva szót sem szólt hozzám és ha ez nem lenne elég még meg is ütöttem. Majd egy hangos síkitásra leszek figyelmes,azzonal ki rohanok a dolgozó szobából és Jázmin szobajához megyek, ahonnat hallottam még egy szikolyt, így gyorsabbra vettem a lépteimet. A szobáhóz érve egyből be nyitottam,na de ami ott fogadott arra nem számítottam. Egy férfi fegyvert tart Jázminra aki arca vérzett. Láttam rajta hogy kétségbe van esve és megvan rémülve.
- Te ki vagy? És mit keresel itt? - kérdezem a fickót.
- Ha nem akarod hogy a csaj meg haljon,akkor át adod a ma érkezett szállítmányt.
- Jó rendben.- vágtam rá azzonal.
- Akkor most te szépen velem jösz!- mondja Jázminnak és húzzni kezdte maga után.
- Na nem, őt nem viheted sehová! - mondtam.
- Az ki mondja?
- Én és ha én azt mondom az úgy is van.- mondtam, majd egy hirtelen mozdulattal ki vettem kezéből a fegyvert és levettem a földre.
- Jáz fuss! - orditottam neki.