Z. OUTRO
<< - Egy, kettő, három, négy, öt, hat... hét.
A hajnali fülledt levegőben csak San remegő hangját lehetett hallani, ahogy visszhangzik. Abban a menedékházban tértünk magunkhoz, ahonnan egész utunk kezdetét vette és, ahol minden maradt a régiben.
San nem tudta elhinni, hogy csak heten vannak. Letörölte könnyeit és próbálta összeszedni magát. Mindenki néma csendben állt, nem tudtak megmozdulni, csak meredtek egymás szemébe.
- Jongho, Wooyoung, Mingi, Yunho, Seonghwa, Hongjoong és én... - San csak a fejét rázta. Motyogva kezdett bele a számolásba újra és újra, miközben hangját egyre inkább elnyomta a torkában növekvő gombóc. A kétségbeesés árnyéka vetült az arcukra.
- Mi történhetett Yeosanggal? Mármint mi van, ha őt is, mint a Fekete Kalózt... - Wooyoung nem tudta befejezni mondatát. Feszült csend telepedett a helyiségre, senki sem tudta megválaszolni ezt a kérdést.
Hongjoong felállt a kanapéról, majd kinyitotta kezeit. Véres tenyere tele volt szilánkokkal és koszos homokkal. Ahogy porolta le őket, sorba potyogtak a földre az üveg darabkák.
- Nem kellett volna odamennünk, akkor nem történt volna semmi...
Kopogás hangja jött a régi ajtó felől. Hongjoong merev arckifejezéssel nyitotta ki. De senki sem volt ott. Valami nekiütközött a falapnak és leesett a földre.
- Ez Yeosang drónja.
- Ki vezette ezt ide?
Hongjoong letörölte a piszkot róla és egy szekrény tetejére helyezte. A résnyire nyitva hagyott ajtó mögül beszűrődő fényt figyelte.
Mindannyian biztosak voltunk benne. Yeosang életben van. >>