𝑩𝒊𝒕𝒕𝒆𝒓 𝑨𝒏𝒏𝒂
Az egybe kelésünk óta,boldog házaspár vagyunk Charlessal. Az egyetem elkezdődött,Charles pedig edz,gyárt látogat és rólam gondoskodik,mivel most télen,hogy nincsenek versenyek,van időnk mindenre. Elképesztően aranyos,ahogy mindenben segít,még a cipőmet is ő köti be szó nélkül. Az öltözködésben és a fürdésben is nagy örömmel segít,bár ezek gyakran heves csókolózásba fajulnak,s olyankor emlékeztetni kell magunkat,hogy egy gyerek van a hasamban. Minden áldott nap elmondja,hogy gyönyörű vagyok,ami sokat jelent számomra,hisz vannak olyan férfiak,akik a terhesség és a szülés után,nem tekintenek teljes értékű nőként a feleségükre. De Charles...Charles ennek épp az ellenkezőjét produkálja,amitől roppant szerencsésnek érzem magam. Viszont így februárban a pilóta teendői megsokszorozódtak,mert Márciusban már kezdetét veszi a szezon,szóval amíg ő nem tud itthon lenni,Charlotte segít be a házi munkával,de első sorban Charles aggodalma miatt "vigyáz" rám,amiért rettentően hálás vagyok neki. De általában elmegyünk vásárolni,vagy megnézünk egy filmet,tehát mindennap csajos nap van. Nem tudom hogyan tudják ezt a lányt utálni,mert nála kedvesebb,odaadóbb teremtés nincs. Most is éppen az ő kezeire vagyok bízva. A kanapén fekszem,amíg ő valamilyen paradicsomos tésztát készít ebédre.
-De finom illata van!-
Kiáltottam fel,mikor hozzám is elértek a kellemes szagok. Charlotte csak halványan elmosolyodott,majd folytatta a dolgát.
Pár perccel később,a kicsi erőteljesen mozgolódni kezdett,ami miatt ösztönösen a hasamhoz kaptam és simogatni kezdtem azt,de ez nem olyan volt mint általában szokott lenni. A méhembe belenyilalt a fájdalom,én pedig felnyögtem. A lány gyorsan a nappaliba szaladt,ott hagyva az ételt.
-Anna,minden rendben?-
Ült le mellém,aggodalmas arccal.
-Nem!-
Nyötem mégegyet a fájdalom okán. Hirtelen nedvességet éreztem magam alatt,és a ruháim is vizesek lettek. Lepillantottam,majd a lányra néztem,aki szintén az alatt lévő kis tócsát vette szemügyre.
-Elfolyt a magzat vized! Most azonnal be kell mennünk a kórházba!-
-De nem,nem lehet,Charles nincs Itt!-
Préseltem ki valahogy a fogaim között.
-Nyugi,mindjárt felhívom,te addig próbálj meg ellazulni!-
Azzal rögvest a konyhába szaladt vissza és pár érintes után,már vonalban is volt a férjemmel.
-Charles,szülünk!-
Kiabálta a telefonba,meg sem várva,hogy a férfi bele szóljon.
-Amilyen gyorsan tudsz,gyere! Annának szüksége van rád!-
Lecsapta a készüléket és belém karolva próbált felsegíteni a díványról. Eltámolyogtunk a kocsiig,Charlotte pedig amilyen gyorsan csak tudott,a gáz pedálra lépett,s a fő útra hajtott.
-Tarts ki! Mindjárt ott vagyunk!-
Nyúlt át a kezemért és erősen megszorította.
○ ○ ○
Már a szülő szobában feküdtem,széttárt lábakkal,amikor Charles rontott be az ajtón.
-Szívem,minden rendben,itt vagyok!-
Lépett mellém,én pedig remegve bólintottam egyet. A kezemhez nyúlt és csókot hintett rá,majd erősen rászorított és kifújta az eddig benttartott levegőjét.
-Hölgyem,mostmár muszáj nyomnia,nem várhatunk tovább.-
Hátra dőltem és minden erőmmel a kérést próbáltam teljesíteni. A fájdalomtól már csillagokat láttam az utolsó erőlködéseknél,de Charles végig fogta a kezem és nyugtatóan beszélt hozzám,olykor még az izzadt tincseimet is lágyan kiseperte az arcomból. Éreztem,hogy ő is pánikol kicsit,de meg kell hogy mondjam,nagyon jól csinálta ezt az egészet. Mintha már egy 5 gyerekes apuka lenne.
-Ez az! Meg is van! Gratulálok anyuka!-
Emelte ki a pokróc alól az épp felsíró kislányunkat. Sírva sóhajtottam fel.
-Vége van! Annyira büszke vagyok rád!-
Puszilta meg a fejem Charles,ahelyett,hogy a baba után nyúlt volna. Ő inkább a felesége iránt érdeklődött először.
A kezében a gyerekünkkel lépett vissza újból mellém. A szemeiben könnyeket véltem felfedezni. Lágyan ringatta,s közben halkan gügyögött hozzá.
-Ő itt az anyukád! A te csodálatos anyukád!-
Tette az ölembe. Óvatosan vettem a karjaim közé a csöppséget. Elfogott a büszkeség. Nem gondoltam volna,hogy 20 évesen már szülni fogok,de nem bántam meg. Az,hogy a Charlessal közös kislányunkat tarthatom magamnál,az mindenért kárpótol.
-Gyönyörű. Olyan szép mint te!-
Suttogta nekem Charles,ami miatt elmosolyodtam és lehúztam magamhoz egy érzelmes csókra.
-Nézd a szemeit! Teljesen olyan a tekintete mint a tiéd!-
Simítottam végig a baba arcán.
-Köszönöm!-
Mondta hirtelen.
-Még is mit?-
-Azt,hogy megadtad nekem a család örömét!-
○ ○ ○
Sokan bejöttek megnézni az újszülöttet,így mindenkinek engedtünk egy kis babázást. Először Charlotte kapta meg,hiszen ő segített mindenben. Majd szépen sorban a többi barátunk és a nagyszülők.
-Nézzétek! Megeszi az ujjam! Egyem meg!-
Kiáltott fel Lando,a keresztapa,aki nem bírt betelni a kislánnyal.
-Na,Norris,ne sajátísd ki!-
Lépett mellé a vigyorgó Ausztrál is.
-Ő az ÉN lányom,szóval az egyedüli aki kisajátíthatja az én vagyok!-
Szólt sértetten Charles,és már nyúlt is a gyerekért,azonban a testvére megelőzte.
-Én meg nagybátyja vagyok!-
Vigyorgott Arthur,majd a kezecskéjét rázogatva sétált vele a kórteremben
-Szia kicsi virágom! Én vagyok Arthur bácsi!-
Arthur fél óráig halál komolyan beszélgetett az ebből mit sem értő kicsivel,amikor Pierrék is megérkeztek.
-Na hol az én kicsi keresztlányom!-
Szaladt hozzánk a francia boldog,csillogó szemekkel,Kika pedig ringatva hozta a csöppséget.
-Istenem de aranyos!-
Vette óvatosan izmos karjaiba és meghatottan puszilgatta a fejét.
-Már bocs Gasly,de én vagyok a keresztapa!-
Nézett rá Lando.
-Hogy mi?! Ugye csak szivatsz Leclerc!-
Vetett szúrós pillantásokat Charles felé,aki csak a tarkóját vakargatta.
-Igazából Anna ötelete volt!-
Nyögte ki,én pedig rácsaptam a kezére.
-Na szépen vagyunk!-
Fújtatott fejrázva,aztán sértődötten elvonult a picivel a sarokba.
○ ○ ○
-És mi lesz a kicsi neve,hogy döntöttek?-
Lépett be a terembe az orvos egy kis idő után. Charlessal a babára néztünk aki éppen a keresztanyja,Luca kezeiben szunyókált,majd végül kimondtuk az együtt kitalált tökéletes nevet.
-Rosalia Fortuna Leclerc-
______________________________________
charlesleclerc
Ma fée♡
Liked by b.anna. pierregasly and 1 547 897 others
pierregasly a következő az én hercegnőm lesz!
danielricciardo álmodban Gasly!
landonorris Charles,nagy a tokád! Én csak a pici lányt akarom lájkolni,a hájad nem érdekel!
charlesleclerc úgy vigyázz Norris,hogy még megváltoztathatjuk ki a keresztapa!
b.anna. ♡
《Ez most egy rövidebb,de annál fontosabb fejezet! El sem hiszem,hogy már csak egy fejezet van hátra! 6,14k-nál tartunk! Puszilok mindenkit! Hamarosan megjelenik az utolsó rész is!》