Bogi szemszöge
Nemrég költöztünk ide, Manchesterbe, a szüleimmel és a bátyámmal. Anya nem akart maradni a szülővárosában; miután elvesztette a mamát, minden és mindenki csak a fájdalomra emlékeztette. Félreérthetetlenül megértem őt – egy édesanyát elveszíteni elképesztően nehéz –, és tudom, hogy apa is sok mindent hagyott hátra, amikor ideköltöztünk.
De másik szempontból nézve... nem igazán gondolt ránk, a gyerekekre. Nekem már két évem hiányzott volna a gimnáziumból, a bátyámnak pedig egy. Most pedig mindent újra kell kezdenünk: új suli, új város, új barátok.Minden idegen, minden ismeretlen... és mégis van benne valami izgalmas, valami reményteljes. Talán itt valóban újrakezdhetjük.