𝑩𝒊𝒕𝒕𝒆𝒓 𝑨𝒏𝒏𝒂
Mikor Luca bejelentette,hogy Charles haza ment a gyárból és Landoval Monacóban vannak,hogy egy kicsit ünnepeljünk negyésben,nem mondtam nemet. Nem lettem volna képes még egy napot Magyarországon maradni. Minél előbb elakartam újságolni Charlesnak a hírt,mert ha rejtegetem,titkolom előle az csak rosszabb irányba viszi el a dolgot. Sűrű elnézések között léptünk az ajtón,majd elindultunk a Feri hegyi reptérre,hogy elhagyhassuk az országot.
○ ○ ○
-Gyere,segítek!-
Vettem át a barátnőmtől méretes poggyászát.
-Anna,neked sem kéne ezt már. Egyébként is előrébb jársz mint én!-
-Shh-
Vettem rá mérges pillantást,hogy senki nem hallja meg Luca miről beszél.
-Jól van na!-
Suttogott vissza.
-Fiúk,megjöttünk!-
Kiabáltam fel,mert gondoltam szimulátoroznak. Körbe fordultam,de Luca már nem volt melettem.
-Srácok!-
Erölködtem tovább. Hogy szívódhattak így Fel? Sóhajtozva ültem le a kanapéra,mikor susmorgást és lépteket hallottam meg magam mögül. Egyszercsak kattogást észleltem,majd mintha valami meggyulladt volna. Hátra fordultam,s ekkor megláttam az összes barátunkat,akik a lépcső fordulóba tömörödtek és somolyogva lestek engem. Charles állt legelől,egy fehér habos,málnákkal kirakott tortával a kezében. Teljes testtel feléjük fordultam és levakarhatatlam mosollyal néztem ahogy megindulnak felém. Csak Lando és Charles,ugye Luca?!
-Joyeux anniversaire,joyeux anniversaire,joyeux anniversaire Anna! Joyeux anniversaire!
Charles,Pierre, Kika és Arthur szépen kezdték el énekelni a dallamot,de a többi pilótatársuk,akik nem tudnak franciául,igen csak elkanyarodtak az eredeti kiejtéstől és hangoktól. A szándék a fontos.Melegség járta a testem,a boldogságom első könnycseppje is kicsordult. Charles odaért hozzám a nappaliba,letette a dohányzó asztalra a tortát,majd magához húzta az örömtől rázkódó testem. Eltávolodtam tőle,mire ő aranyosan mosolygott rám a szemüveges Alvin fejével és egy hosszú,puha csókkal ajándékozott meg.
-Charles elkezdte az ajándékozást!-
Ordította el magát Lando,mire mindenki felnevett.
-Köszönöm-
Túrtam bele elégedett mosollyal a hajába.
-Boldog szülinapot drágám! Megkóstolod a tortát? Én sütöttem neked!-
Húzott az ölébe a díványra.
-Tényleg? Nagyon szép lett!-
Fúrtam a fejemet a nyakába és megéreztem a nyugtató,férfias illatát.
-Ma csaló napom van,úgyhogy ajánlom Leclerc,hogy finom legyen és ne mérgezz meg!-
Nyúlt a késért Daniel. Ügyetlenül vágta a szeleteket,így volt akinek hajszál vékony,volt akinek fatörzs vastagságú szelet került a tányérjára.
-Ümm! Ez nagyon finom!-
Csillant fel a szemem,miután megkóstóltam Charles sütiét.
-Igen? Ízlik?-
Suttogott a fülembe,amitől kirázott a hideg.
-Nagyon!-
Szúrtam bele újra a villám a habos piskótába,majd Charles szájaba csúsztattam.
-Ahw,de cukikkkk-
Tapsikolt Charlotte a háttérben Isaval egyetemben.
-Lehet pályát tévesztettem. Ez tényleg finom.-
Nevetett fel a férfi.
-Azért ne szállj el magadtól kedves barátom!-
Rázta a fejét Gasly.
-Mostantól te sütsz! Kapsz köténykét is!-
Csaptam rá a combjára,amiután ő még közelebb húzta a derekam magához. A fiúkat a tortázás után elnyelte az emelet,azzal az indokkal,hogy össszeszerelik és lehozzák Lando DJ pultját,hogy beinduljon az este. Kikaval,Heidivel és Lucaval üldögéltem a teraszunkon. Charlotte és Isa pedig koktélokat kevert a konyhában. Kényelmesen elhelyezkedtem a szürke párnák között egy puffon és a lemenő napot néztem. A városbeli nyüzsgés azért érződött,hiába laktunk távolabb.Még is nyugodt érzés fogott el. Szertem ezt a helyet.
-Készen vagyunk!-
Jelentek meg a Ferraris lányok színes italokkal a kezükben,miközben éppen nagyon nevettek valamin.
-Limoncello.-
Nyomta a kezbe Charlotte,az amúgy egyik kedvenc alkoholom.Francesca átült mellém,hogy a többi lány is elférjen. Néztem egy darabig a kezemben lévő koktélt,majd a nyugodt vizű medencére szegeztem a tekintetem. A bambulásomból egy barna szempár zökkentett ki.
-Anna,jól vagy?-
Mászott ki az arcomból a monacói lány,miután látta,hogy már újra a jelenben vagyok. A többiek látszólag jól érezték magukat,de én magamban örlődtem a mai napon.
-Persze csak...-
Húztam el a szám,majd az üveg asztalra helyeztem a Limoncellomat.
-Nem ízlik? Van más fajta is!-
Szólt egyből Isa.
-Nem,nem erről van szó.-
Sóhajtottam fel,majd Lucára pillantottam,aki áthajolt hozzám és rászorítt a kezemre.
-Lányok,én terhes vagyok Charlestól-
Motyogtam nekik remegve. Mindenki lefagyott pár pillanat erejéig,de utána egyből sikongatni kezdtek és úgy ugrottak rám,hogy hátra dőltem a kerti puffon.
-Ez csodálatos!-
Mondta Heidi,de mikor meglátták,hogy nem vet fel a boldogság,visszarendeződtek és kíváncsian lesték mit fogok mondani.
-Annyira félek...-
Húztam fel a lábaim magam mellé és jobban a pulcsimba burkolóztam,mert így komfortosabban éreztem magam.
-Mitől édesem? Tudod,hogy Charles mennyire szeretne egy gyereket? És ha tőled kapja,ha együtt lehettek szülők és nevelhettek fel egy kis lelket,akkor ő lesz a világ legboldogabb embere.-
Kezdtem el a hajamat simogatni Charlotte,ami egy kicsit lenyugtatott és alább hagyott a reszketés ami átvette az irányítást.
-De még csak most békültünk ki... aggódok,hogy újra rosszra fordulnak a dolgok,vagy miután megszültem,eltávolodunk egymástól.-
Fújtam ki szaggatottan az eddig benttartott levegőt.
-Anna. Charles nem olyan mint a többi férfi. Ő más. Jobban megbecsüli azt,amit az élet ad neki. Nagyon tud szeretni és téged egyenes imád. Beléd van habarodva. A csöppség csak közelebb fog titeket hozni egymáshoz. Meglátod!-
Ölelt át Lotte.
A többi nő is körém ült. Volt aki a földre,volt aki az ölünkbe. Próbálták éreztetni velem,hogy nincs miért aggódnom,amiért rendkívül hálás voltam. Bennük is igazi barátokra leltem,de hogy én hogyan érdemlem ki mind ezt,arról fogalmam sincs. Pár percig még összebújva üldögéltünk,ami elég erőt adott ahhoz,hogy elismerjem,tényleg minden rendben lesz.
-Köszönöm lányok. El sem tudjátok hinni mennyit segítettek most nekem. Szeretlek titeket!-
Néztem körül és mindenkivel felvettem a szemkontaktust.
-Jajj drága,mi is téged nagyon! Az,hogy itt vagyunk és támogatunk,az csak természetes!-
Bújt hozzám Isa is.
-Na,de ki lesz a keresztanya?-
Szakította meg az érzelgősködést Kika.
-Nem mondom el!-
Nyújtottam ki rá a nyelvem. Valaki letrappolt az emeltről,úgy,mintha egy elefánt tette volna,mire én csak megforgattam a szemem. Ezek férfiak... Pierre kócos feje jelent meg a nappaliban és mikor kilépett hozzánk,az üvegajtónak támaszkodott.
-Anna,jössz egy picit? Segítség kéne az uradnak.-
Kacsintott rám,én pedig készségesen felálltam a lányok mellől a melegítő szettemben.
-Uuu,az ott Limoncello?-
Kérdezte izgatottan,mire mi csak bólintottunk.
-Akkor ezt magammal viszem.-
Vette magához az italt és már rá is harapott a rikító rózsaszín szívó szálra. Mielőtt bementünk volna,a komisz francia még súgott valamit barátnője fülébe,aki végig futatta a tekintetét a többieken és határozottan bólintott. Mire készülnek ezek? Pierre gyorsan befelé terelgetett,de meglepő módon nem felmentünk,ha nem a hátsó teraszra. Kérdőn néztem Pierrere. Ő csak kényelmesen lerakta az ülepét és a távolba révedt.
-Gasly,ki vett rá és mire?-
Kérdeztem mostmár végképp nem értve a dolgokat. Leültem mellé,ő pedig átdobta a jobb kezét a vállam felett.
-Majd rá jössz. Majd rá jössz.-
Mosolygott sejtelmesen.
-És? Mi mit csinálunk itt?-
Türelmetlenkedtem.
-Kifaggatlak.-
Tette fel a lábait az előttünk lévő téglákból álló tűzrakó körre,én meg törökülésben helyezkedtem el.
-Mi a baj?-
Szólalt meg hirtelen.
-Látom,hogy nyomja valami a szíved. Ne tagadd!-
Vizslatott engem kék íriszeivel,de mivel nem adtam egy könnyen választ,aggodalmasan kérdezett rá.
-Charlesal van valami?-
-Nem,nem...-
Csúsztam lejjebb.
-Akkor?-
-Pierre. Meg kell ígérned,hogy nem mondod el neki. Azt szeretném, ha tőlem tudná meg...-
-Leclercnek?-
Húzta fel a szemöldökét.
-Igen,neki.-
-Miért mi van,teherbe ejtett?-
Kérdezte röhögve. Fal fehérre váltott a bőröm színe és nagyot nyeltem. Mikor meglátta,hogy pont bele trafált a dologba,leesett állal pislogott rám.
-Én,öhm... Sajnálom. Nagyon sajnálom. De ennek örülünk nem?!-
Vakargatta a tarkóját és próbálta menteni a menthetőt.
-Igen. A lányok elhesegették a kételyeimet.Csak feszült vagyok. Gondolom a hormonok is közre játszanak,de félek elmondani neki. Viszont még ma akarom...-
Hadartam el egy szuszra,de mielőtt még válaszolhatott volna,Isa szólt ki nekünk.
-Gyertek be,ne különcködjetek! Landoéknak sikerült beizzítani a zenét!-
Pierre kezét nyújtva felsegített,majd megvárta amíg bemegyek előtte a házba és csak azután követte a példám. Senki nem volt sehol. A DJ készlet a sarokban pihent,mivel lehozták,de úgy látszik Landonak dolga akadt,így a bulira várni kell. Sötét volt. Már épp lámpát akartam nyújtani,mikor észre vettem a kis mécsesek sokaságát a nappaliban. Hátra néztem a franciára,ő pedig vette a lapot és szorosan mögém lépett,de én magam mellé ráncigáltam és bele karoltam. Így folytattuk az utunkat. A fény utat követtük,ami az elsülső teraszra vezetett ki. Az üvegajtó tárva nyitva várt,csak ki kellett lépni a levegőre. Ahogy magam köre pillantottam,a lányok,Daniel,Carlos,Lando,Alex és Lewis két sorba álltak és egy utat hagytak maguk között. Mindenki szája felfelé görbült,ami miatt egyre kíváncsibb lettem a rám váró dolgokra. A földet rózsaszirmok borították,a gyertyák lángja továbbra is mutatta,hogy jó úton haladunk. A lábaim helyét figyeltem,hogy véletlenül se lépjek félre esetleg a tűzbe,de amikor magam elé néztem,elengedtem Pierret és a szám elé kaptam mindkét kezem meglepetésemben. Charles állt a medence előtt sötét kék öltönyben. Szemei csillogtak,de láttam rajta,hogy izgul. Nem éreztem valóságosnak ezt az egészet. Halk könny cseppek folytak az arcomon. Charles elém sétált,majd a kicsiny kezeimet lefejtette az elképedt,kisírt arcomról és az ő hatalmas tenyeribe csúsztatta. Hangosan nyelt,aztán elengedett és fél térdre ereszkedett előttem. A könnyek csak szaporábban érkeztek,de már én is mosolyogtam. Elővett egy kicsi fekete dobozt a nadrágja zsebéből és felpattintotta nekem mutatva,de én homályosan láttam már és nem tudtam az ékszerre koncentrálni.
-Anna. Amióta bele csöppentél az éltembe,te vagy az értelme a napjaimnak. A mosolyod,a nevetésed és az illatod nélkül nem tudnék meglenni. Te voltál az első lány,aki nem azért "szeretett",mert gazdag vagyok,vagy mert a Ferrarinál versenyzek. Nem. Te más vagy. Sokkal különlegesebb vagy. Nincsen hozzád fogható. Sok hullám völgyön ment keresztül a kapcsolatunk,de itt vagyunk,megoldottuk,mert szeretjük egymást. Szeretnék minden reggel a szuszogásodat és a gyönyörű arcodat nézve kelni és szeretnék téged ölelve elaludni. Veled szeretnék családot alapítani. Minden olyan dolgot amit még tartogat számomra az élet,veled akarom megélni. Veled szeretném leélni az életem,mert számomra te vagy a tökéletes nő. Je t'aime Anna Bitter! Me feriez-vous l'honneur de m'épouser? (Szeretlek Bitter Anna! Megtisztelnél azzal,hogy hozzám jössz feleségül?)-
A szívem a torkomban dobogott és nem tudtam megszólalni,így hevesen bólogatni kezdtem,mire ő remegő kezekkel húzta fel az ujjamra a méreg drága eljegyzési gyűrűt. Zokogva borultam a nyakába,ő pedig úgy szorított magához,mintha elpárologhatnék onnan a kezei közül. Ő sem hitte el,hogy ez a valóság,úgy,ahogy én is sokkban voltam. Levette a kezeimet a hátáról és mélyen az enyémbe fúrta a tekintetét,majd egy szenvedélyes csókba húzott. Megszűnt körülöttem minden létezni és minden problémám eltávozott abban a pillanatban. A barátaink éljenzésben törtek ki és mindenki oda szaladt hozzánk miután elváltak az ajkaink. Gratulációk záporával támadtak meg minket.
-Je t'aime Charles Leclerc-
Suttogtam neki mikor a többiek lecsendesedtek. Majd pimasz vigyorral és kisírt szemekkel meglöktem,így ő a medencébe esett,de nem tétováztam,én is utána ugrottam.
-Most kivételesen megbocsájtok neked-
Incselkedett velem,miután felbukott a víz alól. Hirtelen csobbanásokat észleltünk,mindneki utánunk ugrott,Lando pedig felkiáltott a DJ pultja mögül,ami valahogy kikerült a házból.
-Huhuu,kezdődik a buli baby!-
És feljebb tekerte a hangerőt.
-Norris,nagyon remélem,hogy nem jelentenek fel a szomszédok csendháborításért,mert te leszel a hibás és ezt a rendőröknek is elfogom mondani!-
Kiabált ki neki Charles,mire a fiú csak legyintett és ugrálva énekelte a dal szövegét amit tele rakott extrákkal nekünk.
-HEYEY! HOPE YOU READY FOR THE NEXT EPISODE!-
○ ○ ○
A party fergetesre sikeredett. A fiúk beszálltak Landohoz és jobbnál jobb zenéket játszottak,bár a brit megsértődött kicsit,így vissza adták neki az irányítást. Mi a lányokkal táncoltunk és próbáltam úgy inni,hogy ne tűnjön fel azoknak,akik még nem tudják,hogy nem tartalmaz alkoholt az ital amit iszom. Hajnali 2 körül a többiek visszamentek a hoteljeikbe,vagy éppen a saját házukba/lakásokba,csak Luca és Lando maradt nálunk. A pakolással nem foglalkoztunk,csak azzal,hogy minél hamarabb aludhassunk. A fürdőszoba fele vettem az irányt a pizsamámmal egy forró zuhany reményében a medencézés után,de ahogy beálltam a vízsugár alá,a vőlegényem nyitott be.
-Jövök én is!-
Mondta elmosolyodva és ledobta a ruháit,majd beállt mellém. Tusfürdőt nyomott a kezébe,majd a vállamtól kezdve,gyengéden fürdetett le,ami nagyon jól esett a testemnek. Az érintésétől melegség keletkezett a melkasomban. Élveztem még kicsit a wellness élményt amit Charles nyújtott,de úgy döntöttem muszáj elmondanom,hogy a gyerekét várom.
-Charles.-
Sóhajtottam fel és kissé remegni kezdtem.
-Hm?-
Puszilta meg a kulcscsontom.
-Én terhes vagyok.-
Fordultam vele szembe,mire ő pár pillanatig mozdulatlanul és szótlanul állt,csak a lefolyó víz hangja töltötte be a teret.
-Gyerekünk lesz?-
Kérdezte szinte könnyes szemmekkel.
-Igen-
Simítottam végig az arcán.
-Most mérges vagy?-
Néztem rá.
-Én,mérges? Anna,ez a legcsodálatosabb dolog ami velem,velünk történhet.-
Nézett a szemembe végre. Ragyott.
-Köszönöm!-
Tűrt el egy tincset az arcomból.
-Köszönöm,hogy kihordod ezt a kis csodát. Alig várom,hogy összeházasodjunk és megszülessen. Imádlak titeket.-
Azzal átölelt hátulról és a hasamra tette a nagy kezeit. A mellkasa a hátamhoz simult,a karjai körül vettek,tenyerei a méhemet cirógatták,simogatták.
"A szív hegei nem gyógyulnak be,de idővel a hegek változnak,már kevésbé fájnak. Talán nem tudjuk tökéletesen pótolni azt,amit elveszítettünk,de a helyén valami új fog nőni. Ez egy hosszú folyamat,de végbemegy,lassan,de biztosan,amíg nem kapjuk meg azt,amire szükségünk van."
____________________________________
b.anna.
Monaco
Je suis à lui,il est à moi C.
Liked by ArthurLeclerc Heidiberger and 35670 others
Pierregasly Charles,én leszek a keresztapa!
Landonorris Mi van? Terhes?
Isahernaez Bizony,bizony!
Charlesleclerc Ne a fanok között légyszi gyerekek!
《Eseménydús fejezet! Már 5k-nál tartunk! Csodálatosak vagytok!》