"Minden csókomban meghalok.
S ajkaidon kelek újra." Ady Endre
Az este rosszabb volt, mint gondoltam. Harry már hat körül visszatért, csatlakozott is hozzám, a húgomhoz és a barátjához Monopolyban, de ott pár néma pillantáson kívül nem voltunk interakcióban egymással.
Később Harry lement vacsorázni velük, de én már nem voltam éhes. Úgy tele ettem magam az ebéddel, plusz délután rágcsáltam is chipset a játék közben, így kihagytam és inkább addig elmentem zuhanyozni. Az agyam tele volt Harryvel és kissé szorongtam, hiszen nem tudtam hogy viselkedünk majd megint egymással, amikor kettesben leszünk. Már mindent átbeszéltük, már csak az kellett, hogy megértsük egymást és lezárjuk ezt az egészet, de talán ez volt a nehéz része, nem láttunk bele egymás fejébe.
A pizsamám mindössze egy kék rövidnadrág volt és egy fehér, rövid, szűk felső, aminek szintén kék csík volt a varrásnál a karján és a nyakán. Mivel átlátszó volt kissé, úgy gondoltam, majd veszek egy pulóvert, ha le kell még mennem valamiért a házban, bár nem igazán volt ez tervben nálam, Harrynek pedig már úgysem meglepetés alatta semmi. A sminkem már a zuhany előtt lemostam, így látszódott, hogy az arcom kipirult a forró víz miatt. A hajam egy laza kontyban volt a fejem tetején és még nem engedtem le, mert így is melegem volt és csak a gondolatától is megborzadtam, ahogy a nehéz hajam a tarkómra tapad.
Amikor a fürdőből kiléptem, Harry már a hálószobában volt. Az ágyon ült és a telefonjával volt elfoglalva, de felpillantott az ajtó nyitására és meg is akadt rajtam a tekintete. Az arcomról lenézett a testemre, aztán vissza fel.
- Akárhányszor rád nézek, azon gondolkodom, hogy lehetsz ilyen gyönyörű - szólalt meg.
A szavai megleptek, a szívverésem hevesebb lett miatta és zavarba is jöttem. Halkan kuncogtam és a fejemet ingattam, miközben felé közeledtem az ágyhoz, hogy én is leüljek mellé. Mivel ő kívül volt, a lába felett bemásztam és a belső részen huppantam a fenekemre. Így, hogy körbenéztem, a két ablakon túl semmi nem látszott már csak a sötétség és mivel megrémisztett kissé, feltérdeltem, hogy lehúzzam mind a kettő rolót.
- Túlzol - válaszoltam, folyamatosan éreztem az égető tekintetét magamon.
- Én nem tudom ezt csinálni.
- Mit? - kaptam rá a tekintetem. Ahelyett, hogy hozzá hasonlóan én is a falnak dőltem volna, inkább törökülésbe helyezkedtem a teste mellé és úgy néztem a szemébe, hogy várjam mire is gondol pontosan.
- Beledöglök abba most is, hogy nem érintelek meg - sóhajtott.
- Megérinthetsz - vágtam rá. A számon halvány mosoly ült, ezen a ponton nekem is elegem volt ebből az egész szituációból. Én készen álltam volna elengedni ezt a témát, aztán maximum elővenni majd később. Való igaz a halogatás nem a legjobb tulajdonságom.
- Agh, bébi - ingatta a fejét s a kezét is felemelte, hogy kissé agresszívan beletúrjon a hajába. - Összezavarsz.
- Csak besokalltam már ettől az egésztől, majd megbeszéljük máskor - rántottam meg a vállam.
- Leállok az illegális dolgokkal, a boltra koncentrálok majd - vágta rá hirtelen. - Soha nem akarnálak bajba sodorni, de ha ezt folytatom, igazad van abban, hogy az lesz.
- Én nem csak ezért akarom, hogy abbahagyd, hanem azért is, mert féltelek téged.
- Tudok magamra vigyázni - válaszolta, de a szájára halvány mosoly csúszott, ezzel elárulta, hogy valójában tetszik neki hogy féltem, csak a macsó drogdíler, rosszfiú imidzsébe ez nem illik bele. - Gyorsan lezuhanyozom, aztán a tiéd vagyok.
Éppen csak sikerült felfognom, mit mondott, már el is tűnt előlem és a fürdő felé ment. Nagyot sóhajtva néztem utána és elkaptam tőle még egy sunyi mosolyt, mielőtt belépett volna az ajtón. Létezik, hogy látta rajtam, mennyire szexuálisan frusztrált voltam? Ahogy csatlakoztam hozzá az ágyban, alig bírtam ki, hogy ne vessem magam rá egyből.
Annyira azért türelmes voltam, hogy megvárjam míg végez a zuhanyzással, viszont amint kinyílt az ajtó izgatottan vártam, hogy visszatérjen hozzám az ágyba. Az ajkaimat harapva néztem végig, ahogy a törölközőt nem törődöm módon ledobja a földre a derekáról, majd kivesz egy alsónadrágot és egy melegítőt, amit magára húz. Igaz láttam már párszor meztelenül, mégis zavarba jöttem kicsit és le is pillantottam inkább az ágyra. Biztosan látszik az arcomon, hogy elpirultam. Fél perccel később pedig már valóban ott volt mellettem. Ahogy találkozott a háta a fallal, elkezdtem felé közeledni, a kezem a combja két oldalán pihent az ágyon, amint egyre közelebb hajoltam hozzá. A szemei szinte láttam, hogy izgalommal telve megcsillantak és hamar meg is éreztem a csípőmön a kezeit. Az ujjbegyei a fenekemet érték, így inkább hátrébb voltak, mint az oldalamon, de nem volt ellene kifogásom. Sőt. Kellemes bizsergés járt végig a meleg tenyerei miatt, amit a rövidnadrágom vékony anyagán keresztül éreztem.
- Úgy kívántam már, hogy megcsókoljalak - suttogtam alig pár milliméterre a szájától. A tekintetem ott pihent a rózsaszín ajkain, aztán felpillantottam a szemedbe. Az egyik kezem felemeltem az ágyról, hogy az arcára simítsam. A borostája igaz nagyon rövid és halvány volt, soha nem hagyta megnőni, de kissé szúrós volt az ujjam alatt, amint végigsimítottam az állán az ajka irányába. - Nem csak itt - tettem hozzá. A hüvelykujjam lassan húztam végig a száján a mondatom közben, cserébe kaptam tőle egy határozott félmosolyt.
- Hmm, tényleg? Hol még, gyönyörű? - kérdezte incselkedve. A kezei erre már határozottan hátrébb csúsztak, megmarkolták a fenekem és azután is ott pihentette őket rajta. A testemben szépen lassan felgyulladt a tűz, délen már javában bizseregtem és a szívverésem is kezdett hevesebb tempóra váltani. - De nem most - tette hozzá hirtelen. Azonnal összeráncoltam a szemöldökömet, kérdőn néztem a szemébe a hirtelen jött ellenkezés miatt. - Amennyire le akarnék most veled feküdni és addig kényeztetni, míg nem remegsz, annyira akarok csak szimplán a közeledben lenni - magyarázta, közben az ajka odanyomódott a nyakam érzékeny bőréhez, mielőtt ismét a fülembe motyogott volna. - Összebújni. Élvezni, hogy a karjaimban vagy.
Nekem sem volt ellene kifogásom, bár hazudnék, ha azt mondanám, egy apró csalódott érzés sem volt bennem, de ez betudható annak, hogy rettentően vonzódom hozzá és az is beindít, ha szimplán a közelében vagyok.
Harry még felállt lekapcsolni a lámpát, mielőtt kényelembe helyeztük volna magunkat, viszont amint visszatért, ott volt rajtam a keze és nem tűnt úgy, mintha az bármikor is tervezné elvenni az este folyamán. Halkan kuncogtam, olyan szorosan húzott magához, a kezeim össze voltak préselve a mellkasom és az ő mellkasa között, hiszen időt sem hagyott, hogy én helyezkedjek. Csak szorosan ölelt magához. Ő velem szemben feküdt, a karjai a felsőtestem körül szorosan tartottak magához közel. Minden, amit éreztem, az az igencsak intenzív férfias illata volt, így zuhany után és a testének melege, ami teljesen körbejárt és megnyugtatott.
- Te nem érzed azt, hogy amióta kimondtuk hivatalosan azt, hogy együtt vagyunk minden más lett? Minden mintha nehezebb lenne és nem tudom, hogy egy kapcsolat ilyen kellene-e hogy legyen - motyogtam egészen közel hozzá. A szavaim el is voltak nyomva emiatt, de nem akartam hátra húzódni.
- Milyen? Ki az, akinek ha ránézel a kapcsolatára, azt mondod, tökéletes és te is olyat akarsz? - kérdezte. A fejem felett beszélt, rendszerint visszatette az állát a fejem búbjára. Bennem volt, hogy jobb lenne vele úgy beszélgetni, hogy egymásra nézünk, de olyan kényelmesen feküdtem, hogy esélytelen lett volna ezt megszakítanom.
- Senkié, ez az, hogy nekem elég az, ami van. Szeretem, hogy nem veszünk mindent halál komolyan, van szenvedély, nem túl sok semmi és komfortosan érzem magam veled.
- Akkor?
- Csak ha valaki kívülről látja, lehet azt mondaná, hogy nem ez a megszokott és lehet azért nem, mert nem voltunk még soha egyiken sem kapcsolatban és lehet lemaradunk valamiről, nem tudjuk pontosan hogyan kell ezt jól csinálni - magyaráztam kissé zavarosan az aggodalmamat.
- Bébi, én egész életemben soha nem akartam sehova beférni vagy megfelelni valakinek, nem most fogom elkezdeni. Amíg te is és én is boldogok vagyunk, nem érdekel ki mit gondol, én tudom, hogy szeretlek, azt is tudom, hogy te is szeretsz. Mi más kellene még? Egy dolgot mondj, ami szerinted hiányzik és kéne nekünk.
- Nem tudok. Jó így, sőt tökéletes. Igazad van, buta gondolat volt - ismertem be.
Így, hogy leírta és elmagyarázta, tényleg való igaz, egy olyan kapcsolatban vagyok most, amiről mindig álmodoztam. Egy olyan férfi van mellettem, akivel a bizalom erős. Aki nem húz hátra, hanem támogat. Tiszteljük és elfogadjuk azt is, hogy mindketten befordulunk néha és egyedüllétre van szükségünk. Való igaz, most volt egy kicsi mosolyszünet közöttünk, de a korábbiakhoz képest kommunikációban is ügyesebbek vagyunk. Együtt tanulunk, tapasztalunk és el sem tudnám képzelni azt, hogy ezen az egészen végig akarjak menni egy másik emberrel. Világ életemben valahogy titkon mindig azt kívántam, hogy a legelső kapcsolatom legyen is az igazi, máshogy esélyt sem adtam és ezért vártam annyit.
Harryben volt valami, ami azt mondatta nekem, hogy talán ő lehet az, törjem meg a jeget. Megtörtem, beengedtem, egy olyan énemet mutattam meg neki, akit senki nem ismert korábban, és azt az énem ő elfogadta és megszerette.
Akárhányszor erre gondolok összeszorul a szívem a boldogságtól.
Az egész éjszakánkat összebújva töltöttük. Csókolóztunk, de még mennyit, hajnalra egészen meg voltak duzzadva az ajkaim. Na jó, talán egyszer kétszer elragadtattuk magunkat és az ártatlan csókolózás, vad smárolásba torkollott, sóhajtásokkal és kellemes súrlódásokkal a testünk között, de az első esetnél én, a másodiknál pedig Harry húzott vissza minket ártatlan vizekre. Feltöltöttük egymást szeretettel, törődéssel. Elfeledkeztünk minden szörnyűségről, ami történt közöttünk és csakis egymásra koncentráltunk. Egymás halk szavaira, érintéseire, testére. Korábban nem történt közöttünk ilyesmi. Ha igazán közel voltunk egymáshoz testileg, az csak akkor volt, amikor lefeküdtünk egymással. Most kissé furcsa is volt nekem ennyire intim pillanatokat megélni úgy, hogy semmi más nem történt, de amikor hajnalban hátat fordítva Harrynek elhelyezkedtem, hogy lehunyjam a szemem, olyan szintű boldogság és kényelem volt a testemben, ami soha korábban. Harry szorosan oda volt nyomódva hozzám, a keze a derekamon pihent. Még hagyott egy utolsó hosszú puszit az arcomon, mielőtt jó éjszakát kívánt volna. Alig öt perccel később már mélyen aludtam a karjaiban.
Harry Styles
Ha a pár évvel ezelőtti, sőt az eddigi akármikori énem látna engem most, biztosan kinevetne. Biztosan azt mondaná, mekkora egy papucs lettem, hogy egy nő ilyen szinten az ujjai köré csavart, hogy szex nélkül ölelkezek vele éjjel, aztán másnap örömmel reggelizem vele és a családjával.
Nos, azt gondolom először az életemben élvezhetem, hogy gondtalanul boldog tudok lenni.
Így is elrontottam majdnem az egészet.
Megértettem Clarissát miért volt dühös, de én nem amiatt voltam olyan bunkó és kedvetlen vele az ide vezető úton. Szörnyen is éreztem magam, hiszen tudtam, hogy nem fogom neki elmondani, de mégis épp rajta töltöm ki, nem fer. Épp mielőtt elindultam, reggel bontottam ki a levelet, amit a postaládában találtam. Normál esetben csak bedobtam volna a kesztyűtartóba, mert nem akartam elkésni, hogy felvegyem Clarissát, viszont amint megláttam, hogy a rendőrségtől jött, összeugrott a gyomrom és még a kocsiban muszáj volt megnéznem, mit takar. A levélben az állt, hogy az apám meghalt és mivel én vagyok a hozzátartozó, akit gondolom fel tudtak kutatni, én kapom a megtiszteltetést, hogy eldöntsem mit csináljanak vele. Akarok-e temetést neki, satöbbi, satöbbi. A levélben az is állt, hogy öngyilkos lett. Vagy Gabaellotti valamelyik embere bent úgy ráijesztett, hogy ide menekült vagy gyorsabban cselekedett, mint ők. Fogalmam sincs, nem is érdekel és abban biztos voltam, hogy én nem fogok majd ott állni öltönyben egy olyan ember sírja felett, aki egész életemben csak rosszat tett nekem. Éppen ezért az adott számot fel is hívtam még szintén a kocsimban. A szememet forgatva végighallgattam a részvétnyilvánítást, mintha érdekelne ez a rész, majd közöltem velük, hogy azt csinálnak vele amit akarnak, hiszen az én szememben az az ember, egészen három éves korom óta halott volt.
Az idióta szerepjáték segített kikapcsolni az agyam csak. Látni azt, hogy Clarissa egy percig sem színészkedik és örömmel érint, csókol meg vagy élvezi, hogy én a közelében vagyok megint megmutatta, hogy ő az első ember az életemben, aki tényleg igazán képes a jobbik énemet kihozni.
Ő az, aki miatt jobb akarok lenni.
Kissé ironikus volt, hogy pont ezek után hozta fel az ultimátumát, hogy vagy ő vagy a régi életem. Már ott rávágtam volna neki, hogy nem is kérdés, ő. De muszáj volt kikapcsolni az agyam a bárban, pár pohár whisky mellett. Ha azt a levelet nem pont aznap kapom, otthon egész nap ezt csináltam volna, viszont így megelégedtem csak pár pohárral, aztán azzal, hogy vissza sétáltam a tökéletes barátnőmhöz, aki úgy lépett ki a fürdőszobából, mint egy gyönyörű angyal, aki azért könyörög, hogy megérintsem. A farkam lüktetését ignoráltam, amikor végignéztem a testen. A mellbimbója kemény volt, átütött a fehér pólón és az anyag mindenhol tökéletesen kiemelte a domborulatait. Magamban veszekedtem azon, hogy úgy tereljem-e el a figyelmem, hogy a testébe temetkezem vagy az rossz döntés lenne. Nem éreztem száz százalékig jó ötletnek azok után, ami történt velünk is és velem is, így más kellett. Érzelmi támaszra volt szükségem és nem testire, de azt is megadta. Egész éjjel annyiszor suttogtam a fülébe, hogy mennyire szeretem, hogy már-már kínos volt. De megnyugtatott, kikapcsolta az agyam és megint minden ami számított, az csakis ő volt.
- Mit csinálsz jövő héten? - kérdeztem Clarissát.
Már ismét a hálószobánkban voltunk. Az étteremből mi visszajöttünk a szállásra, a szülei és a húgáék pedig túrázni mentek, az erdőbe. Én nem dobtam magam hanyat az ötlettől, ahogy Clarissa sem, így egyértelműen kivontuk magunkat és inkább visszasétáltunk.
Hiányoztak a nyugis, megszokott estéink a lakásomban vele, éppen ezért is kérdeztem rá, hogy mindenképpen biztosra menjek, legalább egyik este átjön.
- Összeházasodom veled - válaszolta halkan kuncogva.
Szavaira felé kaptam a tekintetem, el is mosolyodtam az ő pimasz arckifejezése miatt. A szeme csillogott, ajkain széles vigyor ült.
- Hm? - döntöttem oldalra a fejem.
- Vicceltem - vágta rá megrántva a vállát. Pechére nem engedtem el csak így a témát és ha már elkezdte, gondoltam miért ne, másszunk bele mélyebben.
- Miért? Hozzám jönnél? - incselkedtem.
- Miért? Megkérnél? - nézett a szemembe kihívóan. Közben már elkezdtem felé sétálni, az arcunkon még mindig határozott, szórakozott mosoly ült.
- Meg.
- Na persze - horkant fel hangosan kacagva.
- Honnan tudod, hogy még nem gondolkodtam rajta? - kérdeztem immáron úgy, hogy lefelé néztem rá, már csak egy lépésre voltam tőle és így kimutatkozott a magasságkülönbségünk. A megszokott illata összekeveredett az enyémmel, a tekintetünk úgy össze volt kulcsolva, hogy egy percre sem néztünk el a másikról.
- Min? Hogy megkérj? Biztos, hogy nem. Te nem az a típus vagy - ingatta a fejét.
Ha tudná, hogy már amikor a szülinapján felhúztam rá azt a gyűrűt, gondolatban valójában megkértem, vagy legalábbis eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne ha, de nem mondtam ki hangosan, mert nem akartam elijeszteni. Tudom, hogy tartott egy kapcsolattól, önzőség lett volna rázúdítanom azt a gondolatmenetet akkor.
Most viszont már nem tűnt annak, sőt.
Korábban azt gondoltam a házasság butaság, egy üres, semmitmondó nyamvadt papír. Most sem tűnik a legfontosabb dolognak az életemben, de ha az egy kicsit is azzal egyenlő, hogy Clarissa, ha ő is úgy gondolja, életem végéig mellettem marad, akkor bármit, bárhol aláírok.
Úgy nem tűnik butaságnak.
- Hát pedig - rántottam meg a vállam, még mindig egy halvány mosollyal, a szemébe nézve, s hevesen dobogó szívvel elkezdtem letérd.....