"Vigyázz, hogyan ajándékozod el a szívedet." Jane Austen
Összekulcsolt kézzel besétálni egy emberekkel teli bárba egy olyan férfival, mint Harry adott egyfajta magabiztosságot. Határozott léptekkel ment előttem egy kicsivel, hogy ne foglaljunk el túl nagy helyet, örültem, hogy nem rohan és tudom tartani a tempóját a magas sarkú cipőmben. Közben a tekintetem körbejárt és akaratlanul is feltűnt, ahogy néhány ember felénk fordul. Női társaságok tekintetét kapja el Harry, akik aztán zavartan elpillantanak, mikor meglátják, hogy az én kezemet fogja és ott vagyok mögötte. Még néhány pasi tekintete is láttam, hogy megakad Harryn, majd rajtam és míg korábban ezek a tekintetek komótosan rajtam maradtak, esetleg pofátlanul bámulni is kezdtek, főleg, ha hasonló ruhát viseltem mint ma, addig mostanra elfordultak.
Minden, ami egy kapcsolatban létezhet az furcsa és új nekem. Nyilvánvalóan nem minden ember tiszteli a másikat annyira, hogy ha azt látja párja van valakinek, akkor elfogadja, nem is próbálkozik be vagy kezd el flörtölően nézni, de én korábban nem tapasztalhattam ezt. Én a másik oldalon voltam, aki nem figyelgette a foglalt férfiakat és egyszerűen csak furcsa belegondolni, hogy most nekem van egy foglalt barátom.
Az ide út gyorsan telt, egyszerűen így jellemezném. Előtte a konyhában álldogálva vártam, hogy Harry kész legyen. Szinte láttam magam előtt, ahogy kapkodva felveszi a fekete öltönynadrágját, hozzá egy lazább inget, aminek feltűrte az ujját a könyökéig és a bakancsát. Közben én is belebújtam a bézs színű magas sarkúmba, ami kényelmetlen volt, de jól nézett ki a ruhával, s szintén egy bézs, térdig érő szövetkabátot húztam a kinti hideg miatt. Már 58 volt mikor kiléptünk a lakásból, úgyhogy biztos volt, hogy késünk kicsit, bár ennél rosszabb is lehetett volna. Harryvel csendben voltunk. A kezeinket összekulcsolta a kocsi felé vezető úton, s azután is, hogy leparkoltunk a mélygarázsban már a bárnál, de hála istennek nem flörtölt tovább, hogy még jobban szenvedtessen mind a kettőnket. A testem azóta is bizsergett.
- Boldo.. na várj, na ne - szólalt fel hangosan Liz, már csak pár lépésre voltunk az asztaltól, ahol ültek. Halvány mosollyal figyeltem, ahogy nyújtózkodik a kanapéról kifelé, hiszen a kezünk Harrytől takarásban volt, de hát a szeme nyilván egyből rá állt akkor is, ha nem látta pontosan. Harry egy sunyi mosollyal sandított rám hátra, elkapta a tekintetem és megszorította egy pillanatra a kezem. Izgatottnak tűnt.
- Mi van? Mi na ne? - értetlenkedett Zayn, ugyan ránk nézett, de tovább vitte a tekintetét, mintha próbálná kitalálni, mit látott érdekesnek Liz.
- Össze van kulcsolva a kezük, te vak!
- Kinek? - zavarodott össze még jobban Zayn. Közben odaértünk az asztalhoz, de vicces volt végighallgatni ezt a beszélgetést tőlük.
- A két idegen embernek a sarokban - forgatta a szemét Liz, Niall hangosan nevetni kezdett mellette.
- Boldog... - pillantott rám Zayn, s ahogy továbbvitte a tekintetét rólam Harryre, minden bizonnyal megértette Lizt, hiszen ránézett helyettünk. - Ja, hogy nekik. Aha. Már értem - vigyorgott. - Boldog szülinapot, dögös vagy ma, Herrera - pattant fel Zayn, aztán ismét nekem szentelve a figyelmét, s közben széttette a kezét, hogy ölelésbe invitáljon. Hallottam, ahogy Harry fújtat egyet mellettem Zayn szavaira, ami talán csak még viccesebbé tette ezt az amúgy is parádés helyzetet.
- Én mindig dögös vagyok, de köszönöm - húztam fel le a kezem a hátán, majd elengedtem hamar, mert Liz már a vállamat fogta és húzni kezdett, hogy engedjem el Zaynt és rá figyeljek. Harry közben leült a kanapéra mellőlem, aki mellé aztán Zayn ment, én pedig Lizre figyeltem.
- Boldog szülinapot, csak gyorsan jövök, mielőtt Liz rákezd a magáéra - lépett közénk hirtelen Niall. Szavaira felnevettem és őt is megöleltem.
- Köszönöm!
- Én jövök most már - topogott mellettünk az említett lány. - Boldog szülinapot, csajszi - tapsolt párat, miután Niall elengedett és rávezettem a tekintetem egy széles vigyorral, hiszen olyan izgatottnak tűnt.
- Köszö..
- Nem is mondtad, hogy alakultok - suttogta a fülembe, mikor már magához húzott. Bár a suttogás kicsit enyhe kifejezés, inkább olyan volt, mintha suttogva kiabált volna a fülembe. - El kell mondanod milyen Harry szerelmesen, mert egyelőre nem tudom feldolgozni a képet sem, hogy te meg ő.
- Hát most láthatod milyen és amúgy gyorsan történt - motyogtam, éreztem magunkon a fiúk tekintetét az asztaltól és nem akartam hangos lenni. - Amúgy is inkább neked kell elmondanod hogy kell kapcsolatban lenni rendesen, mert én nem tudom - tettem hozzá.
- Én tuti nem mondom, majd szépen rájöttök együtt. Aw, ti lettetek a kedvenc párom. Eddig Kourtney Kardashian és Travis Barker volt az, de most már ti vagytok - csapta össze a kezeit.
- Jaj Liz - nevettem fel, közben az asztalunkhoz néztem. Az egyik oldalon Niall, mellé Lizzy ült vissza le, a másik kanapén Harry és mellette Zayn ült. Normál esetben Harry mellé ültem volna, de csak Zayn mellé tudtam. Vagy persze Liz mellé, de akkor az este felében a hátát néztem volna, hiszen mindig jobban Niall felé fordul, amikor mellette ül.
- Jó estét - lépett oda az asztalhoz ezzel egy időben a pincér lány.
A kezéből letette a tálcát, amin legalább tíz zselé feles pihent. Ilyet ittam egyszer itt Serenával, viszont azért sunyin Lizre néztem magammal szemben. Biztos, hogy ő rendelte ezeket. Miután megköszöntük, a pincér tovább állt tőlünk, Liz izgatottan rakott egy-egy poharat mindenki elé a tálcáról.
- Vezetek - közölte kissé hidegen Harry, kapott is Lizzytől egy szemforgatást, ami megmosolyogtatott.
Így, hogy távolabb ült tőlem felrémlett az-az időszak, amikor még nem volt közöttünk semmi. Mindig úgy vágytam rá és egy igazán izgalmas időszak volt, soha nem tudtam mi fog majd történni. Bár most sem tudtam, hiszen meglepetten néztem, ahogy Harry feláll, az ő felőli oldalon kilép az asztal és a kanapé közül, s a kanapét megkerülve mögöttünk, átjön az én oldalamra.
- Csússz beljebb - legyintett Zaynnek, aki megtette, amit kért. Én is odébb csúsztam kicsit és Harry egyből leült mellém. Magamban mosolyogtam a tette miatt, aranyosnak találtam, hogy mellém akart ülni. A combom külső része egyből odaért az övéhez, olyan szorosan volt mellettem, s a jobb kezét a hátam mögé tette a támlára. Rápillantva elkaptam egy pillanatra a tekintetét, zöld szemei ragyogtak, ahogy rám néztek. Mindig olyan lágyság van benne, amikor rám néz.
- Egi - kapta vissza a figyelmem Lizzy, s én is a feles irányába nyúltam és koccintottam középen a többiekkel.
Nem terveztem ma úgy berúgni, mint a tavalyi szülinapomkor. Bár ha akkor nem iszok annyit, akkor nem kötök ki Harrynél, úgyhogy annyira nem bánom az akkori döntéseimet. Most viszont nem kell lerészegednem azért, hogy nála legyek, hiszen az is a terv, hogy vele megyek majd haza. A zselé egyből elolvadt a számban miután eltüntettem a kis műanyag pohárból. Az intenzív alkohol mellett talán enyhén málnás íze volt, de csak nagyon minimálisan. El is fintorodtam és a hideg is kirázott, égette a szám.
- Ugyan már, semmi ez - legyintett Zayn.
- Nekem az - húztam össze a szemeimet őt méregetve.
- Na de meséljetek, hogy-hogy együtt vagytok? - szólalt meg ismét Liz. Kezdett kicsit nyomasztó lenni a dolog tekintve, hogy nem a legegyszerűbb témák közé tartozik nekem a kapcsolat, az érzelmek vagy bármi, ami ezzel jár.
- De most tényleg együtt vagytok? - sandított a fejem felett Harryre Zayn. Én is hozzá hasonlóan Harryre néztem, aki csak látványosan felsóhajtott. - Én azt hittem a kéz fogás csak olyan, mint eddig, a szülinapomkor is igencsak szívélyesen bántatok egymással, nem gondoltam, hogy tényleg összejöttök - tette hozzá Zayn. Kicsit rosszul esett, amiért úgy tűnt, mintha nem örülne neki. Mintha meglepné, kicsit viccesnek tartaná, de nincs benne az az izgatottság, ami Lizzyre például rá volt írva.
- Hagynánk a témát? Együtt vagyunk, kész.
Harry szavaira egyetértően bólogattam. Nem bírtam volna tovább, hogy mi, és ez a helyzet marad a középpontban. Inkább beszélgettem volna bármi másról.
Ezt minden bizonnyal a többiek is érzékelték, hiszen sikeresen elterelődött a téma arra, hogy ki mit csinált mostanában, nem nagyon volt időnk találkozni az utóbbi hetekben. Én is kényelmesen hátradőltem a kanapén, az oldalam hozzáért Harry felsőtesthez és a kezemet a combján pihentettem, mikor megéreztem, hogy a háttámláról a keze a vállamra esett, majd a hajammal kezdett játszani, ami a mellkasomra omlott. Alig éreztem a birizgálását, csak néha mikor egy-egy szál jobban az ujjai köré tekeredett vagy a tekintetem leesett a tettére. Apróság volt, de éppen elég ahhoz, hogy ne figyeljek a beszélgetésre és elterelje a figyelmem.
Harry Styles
Csendben figyeltem Liz és Clarissa távolodó alakját, amint a mosdók felé mentek és közben rémálomként emlékeztem vissza magamban Zayn szülinapjára, hogy mi történt akkor, egy ilyen helyzetben. Meg is fordult a fejemben, hogy elkísérem őket, de nem akartam ráakaszkodni vagy megijeszteni, esetleg eszébe juttatni, mi történt, tudom, hogy megrázta. Ez egy elit hely, ez volt minden, amiben bízni tudtam. Biztos, hogy soha többet nem hagynám, hogy Clarissa betegye egy olyan helyre a lábát, mint az a klub, ahol akkor voltunk. Vagy végig a sarkában lennék és nem bánnám, hogy akaszkodok. Épp elég bűntudatot kelt, ha visszagondolok, hogy akkor hagytam, hogy baja essen. Bár azóta legalább a két csávó már biztosan ezerszer megbánta a tetteit, elég keményen mozgattam meg egy két szálat és mentem biztosra, hogy megbánják. Megölethettem volna őket, de abban mi lenne a buli? Puff fejbe lövik őket, és? Hol a szenvedés? Sehol. Túl könnyű lett volna.
- Mi a fasz? Nem hittem, hogy Clarissa tényleg több, mint az eddigi nő ügyeid - csúszott közelebb Zayn, ezzel visszarántott a gondolataimból a valóságba. A fülemet ismét ellepte az elektronikus zene basszusának hangja és az emberek beszélgetésének zaja.
- Most már hiheted - rántottam meg a vállam, miközben egy bólintással megköszöntem a pincérnőnek az elém tett ásványvizet, amit rendeltem, illetve Zayn elé a pohár whiskyt.
- Nem tudom tesó, engem meglepett. Azt hittem csak ilyen kaland ez köztetek - vallotta be Zayn megint. Láttam rajta, hogy kétségei vannak a témával kapcsolatban, bár azt nem értettem mi pontosan, hiszen elméletileg engem és Clarissát is kedveli. Mi változtat az, hogy együtt vagyunk?
- És?
- Az hagyján, hogy te nem vagy az a romantikus típus, de Clarissa meg végképp nem. Mégis te vagy ám inkább az, aki lép felé, mellé ül, közelebb húzza, satöbbi - magyarázta Zayn. - Ha szeretne tényleg, nem jönne neki jobban?
- Miért, szerinted nem igazi ez az egész felőle? - ráncoltam a szemöldököm, miközben Zaynre néztem. Próbáltam visszagondolni ma tett-e Clarissa bármi konkrétat, ami miatt Zayn így gondolhatja, de nem igazán találtam rá okot.
- Nem tudom, nem én vagyok vele együtt.
- De valahonnan mégis eszedbe jutott. Amúgy is az elején te mondtad, hogy ne verjem át és ne használjam ki. Most akkor mi ez? - tettem szét a kezem.
- Csak kívülről nézve olyan, mintha te jobban kötődnél hozzá, mint ő hozzád.
- Nem az az érzelgős típus, ennyi. Főleg nem mások előtt.
Nem volt túlzottan ínyemre, hogy pont Zayn próbál szerelmi tanácsokat adni úgy, hogy csak a héten tudok két nőről, akivel lefeküdt. Az egyik már megint Clarissa pultosa volt, a másik egy random bige, aki bevitte hozzá a kocsiját olajcserére. Biztos, hogy azért teszi ezt, mert "félt". Már anno az otthonban, mikor tinik voltunk is képes volt elkezdeni kétségekkel teli lenni, ha arról volt szó, megsérülhetek, olyasmi volt mindig, mint egy báty nekem. Most rosszul látta, most nem éreztem magamat veszélyben, mármint lelkileg. Való igaz, ha kiderülne, hogy igaz amit Zayn mond és Clarissa tényleg nem érez irántam semmit, biztos, hogy nagyon mélyre zuhannék. Ő az egyetlen ember, aki úgymond a felszínen tart, eddig egész életemben egyedül fuldokoltam és most az egyszer olyan, mintha ő fogná a kezem felülről és segítene.
- Jó, én örülök amúgy - tette maga elé fel a tenyerét, mintha így védekezne.
- Látom - ingattam meg a fejem.
Közben láttam a lányokat újra feltűnni. Még jó néhány méterre voltak és az embereket kerülgetve sétáltak visszafelé. Nem hazudok, feltűnt, ahogy az egyik asztal teljes férfi társasága ránézett, majd figyelték őket végig ugyan úgy, ahogy én is tettem innen. Szívesen rájuk borítottam volna az asztalt, de megint csak nem akarok idiótának tűnni, így ökölbe szorított kezekkel vártam, hogy visszaérjenek. Amikor már elég közel voltak, elkapta a tekintetem Clarissa. Bár már lehet előbb is elkapta volna, de épp azzal foglalkoztam, hogy a lábain és a mellén pihent felváltva a tekintetem, csak onnan néztem a szemébe.
Mind az enyém.
Ajkára mosoly csúszott, amit egészen halványan ugyan, de viszonoztam neki. Zayn telebeszélte a fejem. Beszélni fogok majd erről Clarissával ahelyett, hogy magamat emészteném vele, de biztosan nem ma, a születésnapján.
Amint az asztalhoz értek Liz leült szembe, míg én felálltam az asztal mellé, hogy visszaengedjem közénk Clarissát. Elég közel lépett ahhoz, hogy felé tudjak tornyosulni és mielőtt hagytam volna, hogy leüljön, a derekára tettem a kezem és lehajoltam kissé. Az ajkam ott lebegett az övé előtt egy pillanatra, kihívó tekintettel nézett a szemembe. A fejemet aztán elfordítottam, az arcom hozzáért az övéhez, éreztem milyen meleg az enyémhez képest, miközben a füléhez hajoltam. Közelségem miatt észleltem, hogy megfeszül a kezem alatt a teste. Soha nem fogok hozzászokni ahhoz, hogy ilyen hatással vagyok rá.
- Remélem tudod, hogy nem veszed le később ezt a ruhát, mert ebben foglak megba..
- Jön a torta - kiáltott fel Liz, amivel megszakította ugyan a mondandóm, hiszen Clarissa a meglepett tekintetét Lizre vitte egy pillanatra, majd vissza rám. A szemében minden, amit láttam, az tűz volt. Angyali tekintet, ördögi gondolatokkal. A kedvencem.
- Alig várom - harapott az alsó ajkára, az enyémre lepillantva. Egyből nagyot kellett sóhajtanom, forróság futott le a testemen déli irányba és nem volt kedvem beindulva végigcsinálni itt ezt az estét. Még hagyott egy nekem túlságosan is rövid csókot a számon, majd kicsit odébb lökött a csípőjével, hogy le tudjon tőlem ülni.
Ahogy Liz mondta, tényleg megérkezett a torta, egy nagy tűzijátékkal a tetején. Clarissa egy széles mosollyal figyelte, ahogy a pincér letette elé, majd felköszöntötte és magunkra hagyott vele. Lizzy már javában fényképezte Clarissát a saját és az ő telefonjával is, Clarissa kérésére, és még én is lőttem róla egy gyors képet oldalról, mielőtt elaludt volna a tűzijáték és az utolsó füstjét el nem fújta, miközben kívánt egyet csukott szemmel. Bárcsak a fejébe látnék, hogy tudjam mit kívánt, szívesen teljesíteném neki.
Míg Clarissa a tortája felvágásával és kiosztásával foglalkozott, én a telefonomba temetkeztem. A Clarissáról készített képet tettem ki Instagram sztoriba, de gondolkodtam, mit írjak hozzá. Nem akartam egy egyszerű szívet, az olyan nyálas, meg unalmas lenne.
Just watching you glow... / Csak nézem, ahogy ragyogsz..
Egy The Neighborhood idézetet választottam végül és a scary love zenét is odatettem hozzá, amiből idéztem is, hiszen mindig ő jut eszembe róla. Amint kiposztoltam, lezártam a telefont és letettem az asztalra magam elé, ahova épp Clarissa tett egy tányért egy szelet tortával. Jól nézett ki, amúgy is édesszájú vagyok, így örömmel nyúltam érte és a többekkel hasonlóan enni kezdtem. Utána még a Clarissa szeletének felét is én fejeztem be, angyalian pislogva rám kérlelt, hogy egyem meg, mert ciki, ha meghagyja.
- Nem jó? - ingattam a fejem, miközben elvettem a kezéből a tányért.
- De finom, csak nem rajongok annyira a tortákért - rántotta meg a vállát.
Az este, inkább éjszaka, ugyan olyan nyugodtan telt, mint az eleje. Beszélgettünk, a többiek iszogattak, de pár óra múlva már igencsak ott tartottam, hogy indultam volna haza. Az agyamat kezdte belepni Clarissa szülinapi szexe, amit nyilván nem fogunk kihagyni és amúgy is kezdett betelni az agyam Liz pletykáival. Ha jól értelmeztem, épp Abbyről, a pultos csajról beszélt, hogy azt hitte terhes, de mégsem az. Csodás, annyira nem érdekelt.
Nem tetszett az viszont, hogy Zayn szavai ott voltak az agyamban, még mindig. Azon kaptam magam, jobban figyelek Clarissa tetteire felém és nem értettem, hogy én vagyok túl naiv vagy tényleg eleget tesz. Oda volt szinte ragadva az oldalamhoz, olyan közel ült, keze rendszerint a combomon pihent, amit kihasználva néha megfogtam a kezét és a tőlem kapott gyűrűjével bíbelődtem az ujján, sőt egyszer felém fordult és közelebb dőlve felém egy puszit hagyott a nyakamon. Mégis hova kellene több? Ha több lenne, soknak érezném. Nem kéne hagynom, hogy befolyásoljanak.
Amikor Zayn és Liz egymással kezdett beszélgetni, inkább civakodni, és kivonódott Clarissa a beszélgetésből, most én dőltem hozzá közelebb. A tőle távolabb eső kezemet tettem a combjára, teljesen felé fordultam, s a belső részére futtattam, hogy ott megmarkoljam. Egyből megfeszült a teste, el is mosolyodtam a füléhez hajolva.
- Megyünk? - motyogtam, s mélyebben beszívtam az illatát. A hajából kellemes, kókuszos illat áradt, míg a megszokott parfümje inkább mély volt, kontrasztot teremtve vele.
- Én mennék, de miattam van itt mindenki. Nem mehetek el én elsőnek - válaszolta halkan úgy, hogy csak én halljam.
A szemébe nézve láttam, hogy komolyan gondolja és tényleg ő is lelépne már, de valahol igaza volt. Nagyot sóhajtva hát ismét visszadőltem a háttámlára. Az asztalon csak távolról láttam, hogy felvillan a telefonom, s a fény miatt Clarissa tekintete is oda esett, majd meglepetten rám. El is öntött egyfajta pánik, hogy mi van, ha valami csaj írt a múltamból.
- Azóta is én vagyok a háttered? - mosolyodott aztán el.
Összeráncoltam a szemöldököm, mégis minek és mikor cseréltem volna le?! A kép az volt, amit azután küldött, hogy kiszívtam a melle szélét a luxus étterem mosdójában. Nyilván azt gondolta poénból teszem ki, pedig valójában szeretem ezt a képet. Nem mutat semmit, de én tudom, hogy a takaró alatt nincs semmi, csak az az aprócska szívás a mellén, amit én tettem oda. A kedvencem.
- Ki írt? - kérdeztem tőle. Gondoltam barátnő lévén megnézte az értesítést, épp elég haveromtól hallottam már, hogy a nőjük ezek miatt balhézik a legtöbbet.
- Nem tudom, nem néztem - ingatta a fejét és rábökött a kijelzőre, hogy megnézze.
Nos, ő nem az a típusú barátnő, ezek szerint. Basszus, csak tudnám hogyan lettem ilyen szerencsés. Nem mintha lenne azon a rohadt telefonon bármi, amit elrejtenék előle, de a tudat, hogy annyira bízik bennem, hogy nem is érdekli, lenyűgöz.
- Zayn: simp - olvasta fel, majd a szemeit forgatva maga mellé pillantott, ahol Zayn épp felnevetett. Clarissához hasonlóan én is a fejemet ingattam.
- Vicc volt - tette fel a kezét védekezésképp.
- Fogd be - bökte meg Clarissa.
Hála istennek, körülbelül fél órával később Niall volt az, aki felhozta, hogy mennünk kéne vagy legalábbis nekik, mert holnap is dolgozik. Intettem hát a pincérnek, hogy fizetnék és kaptam is egy erős fejmosást Clarissától, aztán Liztől is, hogy osszuk el, miért én fizetem az estét, satöbbi, satöbbi, de nem különösebben hatottak rám és ignorálva őket a fekete számlatartóba tettem az összeget némi borravalóval, aztán egy enyhe mosollyal a pincérnő kezébe adtam azt. Ha nem Clarissáról lett volna szó is álltam volna az estét, nem nagyon szeretem, mikor más fizet az én dolgaimért.
Egyik lábamról a másikra állva vártam, míg Liz és Zayn megölelik Clarissát és még egyszer felköszöntik, majd a kezéért nyúltam és magam után húztam a kijárat felé. Türelmetlen voltam és túl sok társasági élet volt ez nekem mára. Liz olyan, mint egy rádió. Bekapcsolod és csak mondja, mondja. Bírom a csajt, nincs vele probléma, de elég belőle pár óra. Niall hozzá képest hallgatag, néha azt mondom helyette is beszél Liz.
Na meg amúgy is kezdett túl gyakran felvillanni az agyamban a kép arról, ahogy a hálószobámban kényeztetem végre a szülinapost úgy, ahogy megérdemli. Kezdett kényelmetlen lenni leplezni, mennyire kívánom őt.