"...s érzem, hogy kacag mögöttem
a szökevény szerelem." Babits Mihály
Harry Styles
Clarissa: folyamatosan rád gondolok - állt a telefonom kijelzőjén.
Agh, egy idióta vagyok.
Este tíz után írta ezt Clarissa, most pedig már hajnali három is elmúlt, mire észrevettem. Itthon hagytam a telefonom és csak céltalanul vezettem a környéken, muszáj volt kikapcsolnom valahogy az agyam. Bár ezzel csak bebizonyítottam megint, mennyire nincs megszokva, hogy gondolnom kell valakire, mielőtt eltűnök. Visszaírhattam volna neki, hogy én is rá, hiszen úgy volt. A parkos randevú, végülis az volt nem?!, óta csak ő van a fejemben. Ott is egy idiótát csináltam magamból. Olyan bűntudat suhant végig rajtam, amikor láttam az arcán a csalódottságot, mert azt hitte van nekem valaki más. Hogyan beszélhetek olyan bután és kétértelműen, hogy ez jön le neki? Egyszerűen nem megy nekem ez az egész. Majd válaszolok neki valamikor holnap, most már csak kínos lenne és csak reggel látná.
Mondjuk az pozitív, hogy nem mondott egyből nemet. Előre tudtam, hogy alkudozni fog majd, hogy jó lenne oda visszamenni, ahol voltunk és meg is tehetnénk, folytathatnánk úgy is, hogy nincs kimondva semmi, de ugyan itt kötnénk ki, ugyanígy.
Sehova nem haladnánk.
Ezzel próbálom magam is nyugtatni. Amióta végignéztem, ahogy az ágyamban magához nyúl, azóta biztos nem teljesen egészséges, hogy hányszor képzelem azt, hogy szexelek vele. Le sem tudnám írni, milyen konkrét kínzás azt látni a szemében, hogy vágyik a csókomra és az érintésemre, de nem adom meg neki. Legszívesebben minden porcikáját csókolnám, ízlelném, kényeztetném. Minden alkalommal ökölbe van szorítva a testem mellett a kezem és azt a rohadt önrulamat gyakorlom, amit ezen a ponton már magamra kellene tetováltatnom, annyit csinálom. Nem lehetne engem jobban kínozni ennél.
De folyamatosan rám gondol.
Az én idegesítő pofám van az okos gondolataiban.
Az életemben mindig jött egy negatív csavar, akárhányszor pozitívra fordultak a dolgaim. Most is készen álltam a pofonra, bár tudtam, hogy ez most fájdalmasabb lehet, mint akármi. Csak egyszer akartam igazán boldog lenni és reménykedni, hogy összejöhet.
Clarissa Herrera
Nem tudok aludni.
Már két napja nem alszom, tegnapelőtt volt a parkos randink, most már mondhatom, hogy randink, és azóta non stop rá gondolok éjjel nappal, lassan egy zombivá alakulok. Pedig aludnom kéne. Holnap lesz Felixékkel az a bugyuta vacsora és teljes energiára van szükségem ott a jó pofizáshoz. Rosszul is érzem magam, hiszen nem tudom Harry mit gondolhat, mit csinálok. Lehet nem is érdekli és nyugodtan alszik épp, csak én stresszelem túl. Ettől függetlenül a kezembe vettem a párna mellől a telefonom és egy nagy sóhajtás mellett kikerestem Harry nevét.
folyamatosan rád gondolok - pötyögtem. Ez volt az igazság. Ha ő nyitott velem annyira, hogy közölje, többet akar, nekem is annak kell vele lennem. Nem szabad hagynom, hogy túlgondoljam.
Harry azt szeretné, hogy a barátnője legyek.
Ez a mondat a fejemben minden volt, csak nem az, amire valaha is gondoltam, hogy meg fog történni. Magam miatt sem, illetve Harry miatt sem. Ő maga éppen annyit hangsúlyozta eddig, hogy a kapcsolatok nem neki valók, mint én, de valami mégis változott ezek szerint.
Érzései vannak felém?
Amikor a parkban erről beszélt, nem is tudtam ezen gondolkodni, de talán tényleg úgy van és tényleg érzései vannak felém.
A takarót erősebben öleltem magamhoz az ágyamon fekve, miközben a szememet összeszorítottam. Csak a tudat, hogy Harry néha rám gondol, pillangókat okoz a hasamban, nem hogy az, hogy érzései vannak felém. Vajon milyen érzései lehetnek? Kedvel, vonzódik hozzám, félt, törődik velem? Nem tudom melyik, de mindegyik miatt összefacsarodik a szívem, ha arra gondolok. Soha nem jutott ez eddig eszembe, talán mert olyan lehetetlennek gondoltam, hogy ez megtörténhet. Olyan lehetetlennek gondoltam, hogy Harry majd pont engem választ. Egy magabiztos nő vagyok, ez kétségtelen, de Harrynél abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán lesz valaha olyan nő, aki ezt váltja ki belőle. Nem hogy pont én.
Bár való igaz, sosem találna nálam jobbat.. mármint egyes dolgokban.
És ezzel befurakodtak a fejem felé a sötét felhők.
Találna jobbat.
Találna olyat, aki egyből tudná őt úgy szeretni, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Aki puszikkal és ölelésekkel halmozná el, aki hozzábújna éjszaka, aki hangoztatná, hogy mennyire szereti őt. Aki ragaszkodna hozzá, hogy állandóan legyenek együtt. Erre vágyik egy férfi nem?
Én ezekre nem vagyok képes. Vagyis képes vagyok, de le kell magamban hozzá gyűrni jó néhány dolgot és akkor is maximum csak kicsiben tudnám csinálni.
Azzal is elégedett lenne?
Elég lennék én neki?
Való igaz akkora vonzás van bennem Harry felé, hogy nem egyszer jutott eszembe, hogy a karjaiba bújjak. Mintha vonzana magához ezzel a gondolattal együtt. De mindig legyűrtem, nem tettem meg. Milyen furcsa lenne innentől megtenni.
Bárcsak ne félnék ennyire. Azt sem tudom pontosan mitől félek.
Elsősorban attól, hogy nem tudom ő mire vágyna pontosan egy kapcsolatban és felemésztene a gondolat, hogy nem vagyok neki elég jó benne és csalódást kell neki okoznom. Talán mindig azt érezném, többet érdemelne és rosszul érezném magam, amiért ő mellettem szenved.
Félnék attól is, hogy ő okoz csalódást. Félek úgy dönt, el kell mennie megint, akár hosszabb időre. Itt hagy. Vagy rájön, hogy a kapcsolatok tényleg nem neki valók. Itt hagy.
Félnék, hogy nem lennénk elég intelligensek érzelmi szinten. Hogy egyiken sem tudnánk igazán beszélni az érzelmi dolgaikról és azért menne tönkre a kapcsolatunk. Elveszíteném.
Mástól nem félek.
Bíznék benne, tudom, hogy soha nem csalna meg, én sem tenném.
Bízna bennem, mellette az lehetnék, aki vagyok. Azt hordhatnám amit akarok, sőt megdicsérne bennük. Oda mehetnék, ahova akarok, nem zárna kalitkába, csak biztatna és megbizonyosodna, hogy biztonságban vagyok.
Tudom, hogy kijönne a családommal. Magamban már ezerszer elképzeltem, ahogy apával cseveg, meg sem kellene erőltetniük magukat hozzá. Tudom, hogy természetes lenne.
Szenvedély lenne. Uh, a gondolat, hogy akkor fekszünk le egymással, amikor csak akarunk, bukfencezteti a gyomrom. Akárhányszor átmennék különböző színű fehérneműkben mennék. Vagy akár abban várnám a lakásán. Izgalmas lenne.
A legjobb barátom lenne amellett, hogy a párom is. Óh, mennyit tudnék vele nevetni, ahogy most. Disney meséket nézhetnénk esténként, utazgathatnánk együtt. Támogatnánk egymást... hű.
Akkor miért félek ennyire?
*
Legalább másnap elfoglalt voltam, így nem is volt időm annyit Harryre gondolni. Ha lett volna, már rég túlgondoltam volna azt, hogy ignorálta az esti üzenetemet. Biztos nem ért rá, nála nem túl meglepő az, hogy az éjszaka közepén elfoglalt, ugyebár.
A napomat anyával és a húgommal indítottam a plázában. Az esti vacsorára akartak venni ruhát és elkísértem őket. Én nem terveztem csak ezért új ruhát venni, majd felveszem az egyik blézerem, hogy összeszedettebbnek tűnjek. A húgom hozzám hasonlóan a háta közepére sem kívánta az estét, viszont anyának és apának már nem volt ellenvetése. A legutóbbi vacsora után voltak többször is négyesben, Felix szüleivel, programozni. Egyszer kirándultak és sétáltak valamelyik erdőben, másodszor pedig egy koncertre mentek. Ezt a részét nem bántam a dolognak. Örültem, hogy a szüleim kimozdulnak, a barátaikkal vannak, élvezik az életet és nekem teljesen mindegy kivel teszik azt. Amúgy is Felix szülei elviselhetőek. Bár apa azt mondta ez az utolsó ilyen családos dolog, innentől csak akkor kell mennünk a húgommal, ha tényleg akarunk. Csak kibírjuk ezt az egy estét és csak nem készül Felix megkérni a kezem. Milyen ironikus lenne, ahogy pont egy nyilvános étteremben kérne meg épp úgy, amit lehurrogtam Harrynek pár napja. Még viccnek is rossz.
Vásárlás után beültünk reggelizni, amiért igencsak hálás voltam, mert élő zombiként járkáltam. Rosszul bírom, ha nem reggelizem és én ide akartam jönni elsőnek, de anya fóbiája a nagy soroktól a kasszában az üzletekbe vitt minket már nyitáskor.
Aztán onnan beugrottam egy nagykereskedésbe. Poharakat és tányérokat akartam venni a Romba, hiszen kifogyóban voltunk és amúgy is kellett az újítás. Ki gondolná, hogy ennyi félét gyártanak belőlük. A szemöldökömet ráncolva néztem a hatalmas polcokra, voltak ott neon színű tányérok mellett porcelán díszítettek is méregdrágán. És én még azt hittem, egyszerű lesz egy sima fehérre rábökni. Majdnem egy órát töltöttem a válogatással. Sötétszürke és fekete tányérokat választottam végül és gyémánt formájú poharakat. Túlságosan is izgatott lettem miattuk és már előre tudtam, hogy fájdalmas lesz látni, hogyha ezek összetörnek, márpedig egy bárban és konyhán ezek fogyóeszközök.
Miután leadtam hozzá a rendelést, autóba ültem. Az egész városon majdnem át kellett vezetnem, hogy ide jöjjek, így a visszavezető út is hosszú volt. Apával meg van beszélve, hogy kettőkor találkozunk a Romnál, mert meg akarja nézni milyen munkát végeztek a kivitelezők. Már előre tudtam, hogy bele fog kötni valamibe.
Nem számítottam rá, hogy Harry kocsiját ott találjam a parkolóban. Egy óra múlva nyitunk, biztosan a bandával van itt. Ettől függetlenül összeugrott a gyomrom, hiszen a parkos eset óta nem láttam, nem válaszolt az üzenetemre, ráadásul apával vagyok és istenem, mit fogok csinálni, ha be kell őket mutatnom? Én az ilyesmihez nem vagyok hozzászokva, soha életemben nem mutattam még be a szüleimnek fiút, férfit.
Apa a bejáratnál állt. Telefonált, de olyan hangerővel, hogy amint kiszálltam a kocsiból, hallottam a hangját. Esküszöm az lenne a furcsa, ha egyszer halkan hallanám telefonálni. Amint odaértem hozzá elindult befelé, velem maga mögött. Olyan magas volt hozzám képest, hogy egyáltalán nem láttam semmit, míg ki nem lépett előlem oldalra. Az egész hely felénk fordult apa hangja miatt, amint még mindig a telefonba beszélt. A banda és Harry a színpad mellett álltak és a pultban már ott állt Abby és Robert, a konyhából csörgés hallatszott.
Egy pillanatra elkaptam Harry tekintetét, arcára halvány mosoly csúszott, de aztán lehajtotta a fejét.
- A kijárati rész új és a konyha igaz? - fordult aztán hirtelen felém apa. Hála istennek végre letette a telefont.
- Aha, plusz a teljes terasz - bólogattam és próbáltam vele tartani a tempót, amint már szélsebesen átszelte épp a teret és a terasz felé tartott. Csak csendben figyeltem, ahogy leleményesen körbenéz, néha bólint.
- Azt szebben is megcsinálhatták volna - bökött a fenti lámpasor hosszabbítója felé, a sarokba.
- Csak így tudtak bentről áramot hozni.
- Bevezették volna a falba vagy fel a falon és nem lett volna fölösleges vezeték kupac.
- Így is jó, én nem bontatom ki megint a falat - ingattam a fejem. Ha ingyen, ha nem, biztos nem lesz itt megint építkezés.
Onnantól még apa tett néhány megjegyzést egy két dologra bent is és a konyhában is, de ő maga is megmondta, hogy csak apróságok és meglepetésére jó munkát végeztek az emberek, akiket fogadtam. Tuti arra számított, én bután álltam az egészhez és biztosan átvertek, de legalább most a saját szemével is látta, hogy nincs olyanról szó.
A konyhából kifelé jövet már távozni készültünk, de feltűnt, hogy Harry elkezdett felénk sétálni. Ó te jó ég. Magamban pánikoltam.
- Be tudsz jelenteni csak mára egy plusz embert? Lebetegedett Vincent - beszélt hozzám Harry. Kicsit megkönnyebbültem, hogy csak munka dologról van szó, de tudtam, hogy pofátlanság lenne őket nem bemutatni ezután.
- Játszhat ma más helyette, de ha ellenőrzés lenne szívódjon fel a tömegben - válaszoltam. Nem kívántam csak mára bejelenteni valakit, sok meló lenne és inkább megkockáztatom vele a bizonytalant. Nem is volt ellenőrzés azóta a helyen, hogy én vezetem. Csak nem épp ma lesz. - Ki lesz fizetve attól, csak zsebbe - húztam el a szám. Nem túl hivatalosan jártam el.
- Ejnye - ingatta a fejét apa mellettem. Harry elmosolyodott, míg én megrántottam a vállam.
- Jó ez így - legyintettem. - Ő egyébként Harry - tettem hozzá szégyenlősen és egyik lábamról a másikra álltam, miközben figyeltem, hogy kezet fognak és köszönnek egymásnak.
- Te intézted a bandát igaz, akkor beszéltünk is egyszer telefonon?!
- Igen - bólintott Harry. Szürreális volt az apámat és Harryt beszélgetni látni. Eddig nekem olyan volt minden, mintha ez két külön világ lenne, ami most hirtelen a szemem előtt összeért.
- És te találkozgatsz mostanában Clarissával, vagy az egy másik Harry? - sandított a szemem sarkából rám apa. Egyből elvigyorodtam és lesütöttem a szemem.
- Khm - krákogott Harry. - Az is én volnék - bólintott aztán és ahogy ránéztem láttam, hogy az ő szájára is mosoly csúszott. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Láttam rajta, hogy zavarban van és feszeng, legszívesebben megöleltem volna.
Aztán a beszélgetésünket a telefonom hangja szakította meg. A beszállító név volt a kijelzőn, fel kellett vennem, biztos azért hív, mert jönnek vagy mert késnek pár napot.
- Bocsi - motyogtam s odébb léptem tőlük, hogy felvegyem. Szegény Harryt jól ott hagytam. Ugyan jó pár lépéssel odébb jöttem, de még így, ha nagyon figyeltem, ki tudtam venni a szavaikat.
- Na és mi a terv? Vagy marad a bizniszelgetés? - kérdezett rá apa. Juj, ebbe jól belekérdezett. Harry viszont háttal állt nekem, így nem tudtam látni az arckifejezését és mivel halkabban is beszélt apánál, így a szavait sem hallottam. - Aha, hát alap tőkéd már van, úgy könnyebb elindulni. Az elején én is ne félj ott csentem, ahol tudtam, hogy legyenek egyáltalán kapcsolataim. Aztán elkezdtük a vállalkozást, rá pár évre olyat hanyatlottunk.. kamatos pénzt kellett felvennem, azt hittem onnan nem jövök ki. De kijöttem - folytatta apa. Meglepett milyen nyitott vele, bár való igaz sokat beszéltem már vele és anyával is Harryről. - Persze, hát minek adjam neked itt elő azt, ami nem úgy volt? Szar gyerekkorom volt, leleményesnek kellett lenni és tudtam, hogy nem akarok beletörődni abba ami van, de szerintem te ezt pont érted.
-Akkor jövőhéten tudnánk vinni - magyarázott közben a fülemben az ember, akivel már túlságosan is sokat alkudoztam az utóbbi hónapokban. Az, hogy Harry és apa olyan jól elbeszélgettek megnyugtatott és már nem akartam egyből visszarohanni oda hozzájuk.
- Vagy jövőhéten itt van vagy más cég után nézek. Nem normális az, hogy megbeszélünk egy időpontot és rá egy vagy két hét mindig a vége. Nem kell elvállalni azt, amit nem győznek.
- Elnézést kisasszony, visszük amint lehet - zárta le úgy, ahogy mindig. Remek.
- Vannak ötleteim, de nem tudom érdemes-e belevágni. Nem akarok hülyét csinálni magamból - kaptam el épp Harry mondatát, amint visszaléptem hozzájuk. Most inkább Harry mellett voltam és apa velem szemben állt.
- Hülyét akkor csinálnál, ha elvernéd minden pénzed most piára meg drogra, minden más csak jó lehet. Higgy magadban - zárta le apa még Harryre nézve, majd rám sandított. - Te gyere időben, ne késs el a vacsoráról.
- Jövök én is haza - ráncoltam a szemöldököm. Nem értettem miből gondolta, hogy maradok, de éreztem, hogy Harry is rám sandít a vacsorás mondatot hallva.
- Akkor jó, sziasztok - köszönt hangosan, s a kijárat felé is tartott kettesben hagyva engem Harrynel. - A kocsidat szólj rám, hogy nézzem meg holnap. Már rég cseréltem benne olajat - szólt még oda nekem.
- Oké - válaszoltam mosolyogva,
Ahogy láttam, illetve egy részét hallottam, egészen jól ment közöttük Harrynel a beszélgetés, bár hogy őszinte legyek pontosan így is képzeltem őket kettőjüket együtt. Persze volt bennem egy kis félsz, hogy mi van ha mégsem, de nem kellett csalódnom egyikőjükben sem.
Ahogy apa kilépett az ajtón Harry lehajolt hozzám, egy pillanatra a szemembe nézett, majd mikor látta, hogy őszinte mosoly terül a számra nyomott egy puszit az arcomra, mielőtt ismét kihúzta volna magát. Az aranyos tette egyből felébresztette a hasamban a pillangókat.
- Kivel vacsorázol? - kérdezte. Összekulcsolta a kezeit a mellkasa előtt, s a szemeit is összehúzta. Hamar átlátott a dolgokon vagy szimplán tudja, hogy ha csak a szüleimmel mennék valahova vacsorázni, apa nem csinálna belőle ügyet, hogy mikor megyünk pontosan.
- Most lett kész a héten apa munkája Felix apjának, úgyhogy ünnepelni akarnak - válaszoltam szégyenlősen és a szememet is lesütöttem.
Őszintén rosszul éreztem magam. Ha fordított esetben lennénk, biztosan bántana, hogy Harry az exével vacsorázik.. tuti belebolondulnék. De Harry erősebb nálam, talán ő jobban kezeli.
- Hmm.
Ez volt minden amit mondott, egy határozott bólintás mellett. Egyből visszakaptam a tekintetem rá és csak még rosszabbul éreztem magam, hiszen a földön volt a tekintete és nem rajtam. Arca érzelemmentes volt, nem tűnt úgy, mintha bántaná, de tudtam, hogy megint csak nem mutatja.. ezt már megszoktam tőle és eléggé ismerem már.
- Nem szívesen megyek - ingattam meg a fejem.
- Ühüm, biztos kínzás lesz egy luxus étteremben kajálni - húzta el a száját, majd halványan megingatta a fejét.
- Az lesz a társaság és jó pofizás miatt - erősködtem tovább. Nem lepett meg, hogy nem tetszik neki a dolog és nem is ítéltem el miatta, sőt. Maximálisan megértettem. - Ha ráérsz viszont eljöhetnél értem oda, miután végeztem - tettem hozzá. Arcomon szégyenlős mosoly pihent, ami csak még szélesebb lett, mikor meglepetten rám kapta a tekintetét.
- Minek? Hogy megbizonyosodjak, hogy nem Felix visz haza?
- Például - rántottam meg a vállam.
- Felőlem vihet - rántotta meg most ő a vállát.
Szavait hallva elkerekedett a szemem, de hamar visszanyertem magam és nem hagytam tovább mutatni, hogy megleptek és kicsit talán rosszul is estek a szavai.
- Akkor jó, mennem kell, még el kell készülnöm, hogy csinos legyek estére - válaszoltam a szemeibe nézve, majd egyből sarkon fordultam és a kijárat felé indultam volna, de elkapta a derekam és visszarántott a karjaiba.
- Jól jegyezd meg hány ujjával ér hozzád, mert mindegyiket sorban el fogom törni - duruzsolta a fülembe, rá kellett harapnom az ajkamra, hogy visszatartsam a mosolyom. - Viselkedj!
Aztán mint aki jól végezte dolgát elengedett és hátat fordítva nekem a színpad felé sétált. Hát persze, hogy Harry féltékeny, csak olyan jól leplezte a beszélgetésünk elején, hogy még én magam is elhittem, hogy nem. A végén mesterien bukfenceztette a gyomrom a beszédével, közelségével, na meg azzal, amit mondott. Kivétel nélkül mindig hatással van rám.
Szélsebesen távoztam és a kocsim irányába mentem, mert tényleg át kellett még öltöznöm otthon. Azt hittem Harry kap majd az alkalmon, amiért felajánlom, hogy találkozzunk utána. Úgy is terveztem egész nap, de így már nem voltam biztos benne, hogy egyáltalán látom még őt ma. Kicsit csalódott is voltam miatta és így már tényleg nem volt mit várnom az este.
Sokkal könnyebben kezdődött az este így, hogy már nem kellett kellemetlenül toporogva bemutatkozni vagy magamról beszélni az asztalnál. A szüleim ismerősként köszöntötték egymást, ahogy minket is a húgommal Felix szülei. Felix maga pedig egy gyors ölelésen túl mást nem is tett. Még csak meg sem szólalt azóta, hogy itt vagyunk.
Az étlap nézegetése közben az asztal folyamatosan zengett apa és Felix apjának beszélgetésétől, míg én csendben próbáltam kitalálni, mit is kívánnék igazán. Az ételek drágák voltak, ugyan azon a helyen voltunk, mint ahol legutóbb. Balra pillantva felrémlett, ahogy akkor kiszúrtam Harryt belépni és leülni az asztalhoz. Emlékszem hogy zakatolt a szívem. Aztán Harry mintha szinte telepatikusan tudta volna, hogy rágondolok megjelent a telefon képernyőmön. Az asztalra volt téve a telefonom és egyből rá pillantottam, mikor felvillant az üzenet.
Harry: mikor végzel kb?
Még, hogy nem akar ma velem találkozni. Magamban somolyogva vettem a kezembe a készüléket és pötyögtem be gyorsan a választ.
Én: Kilenc körül szerintem, még csak előbb jöttünk.
Harry: ott vagytok ahol legutóbb?
Én: Ott.
Nem kívánta tovább kommentálni, hogy egyáltalán miért kérdezte. Biztosan ide fog jönni értem. Magamban csak mosolyogtam a telefonom kijelzőjére, hiszen izgatottság járt át bennem, ha arra gondoltam, mégis találkozom még ma vele. Teljesen kizártam a magam körüli hangzavart, ami az emberek beszélgetéséből és a háttérben szóló klasszikus zenéből adódott.
- Sikerült választani? - lépett oda az asztal mellé a pincér.
Egyből pánikolva kezdtem olvasni tovább az étlapot, én eddig mindössze a leveseket olvastam el és nem is akarok levest enni. Mia mellettem elvigyorodott, pontosan tudta mit csinálok és miért kapkodok. Már mindenki elmondta a rendelését, amikorra rám került a sor. Gyorsan elhadartam egy alap ételt, ami minden étlapon rajta van és szeretem is, hiszen nem volt időm a különlegesebb ételek neve alatti részletezést elolvasni. Ez is Harry miatt van, pedig legalább ma ehettem volna valami olyat, amit még soha sem. Így már tényleg nincs értelme itt ülnöm.
Kényelmetlenül igazgattam magamon a krém színű blézerem, miközben vártunk. Unatkoztam, nem is próbálkoztam beszélgetni és anyáék úgy bele voltak merülve a témába Felix szüleivel, hogy azt rájuk hagytam. A blézeren kívül egy fehér ruha volt még rajtam és egy szintén fehér sportcipő pihent vele a lábamon. Kint hideg volt így, anya persze le is szidott, hogy meg fogok fázni, mintha hat éves lennék, de úgy voltam vele, úgyis a kocsiban és itt bent töltjük a legtöbb időt, és sincs kedvem egy vastagabb kabáttal bajlódni.
A gondolataimba voltam merülve. Néhányszor Felixre pillantottam és ahogy ránéztem annyi emléket és ahhoz köthető érzés pörgettem vissza magamban. Hányszor ugrott össze a gyomrom, ha őt megláttam valahol, hányszor aggódtam azon, érez-e ő valamit irántam. Mindig azt mondom, nem ő hiányzik, hanem az emlékek és az az érzés, amit átéltem vele. Igazi fellángolás volt, tele izgalommal. Őszintén hittem, hogy a jövőben lesz majd valami közöttünk. Olyan hasonló személyiségünk van, hasonló céljaink, hasonló családból jövünk. De valami mégis hiányzott és azt érzem az a valami van meg Harryvel. Míg Felix mindig bizonytalan volt, addig Harry nem. Ő rá mindig számíthattam, na jó, ha épp nem hagyta el az országot. Mégis az más. A Felixes dologra mára már egy tini szerelemként nézek, pedig már nem feltétlen voltunk tinik, mikor történt. Komolytalan volt. Harryvel viszont komolynak, érettnek, de mégis izgalmasnak tűnik minden.
Ha Felix jobban bánik velem most párként ülnénk ennél az asztalnál. Furcsa ebbe belegondolni, de már úgyis mindegy, hiszen Harry minden, amit akarok. Ha vele nem megy és nem sikerül neki majd megnyílnom még jobban, senkivel nem fog.
Azt érzem ő az egyetlen esélyem.
A gyomrom egyértelműen bukfencezett egyet, amikor a parkoló kapuján bekanyarodott egy autó. Alig öt perce végeztünk és fizettünk bent, az étteremben és a bejáratnál váltottak még pár szót a szüleink, míg mi csak csendben toporogtunk és vártuk, hogy menjünk végre. Az autó lámpa fénye elvakított, de aztán realizálódott bennem, hogy Harry az. Nagyot sóhajtva fordultam vissza a társaság felé és gondolkodtam, hogy kinyögjek-e valamit arról, hogy megyek vagy várjam meg, míg mindenki menni készül. Harry megválaszolta helyettem. Igaz elment mögöttem beljebb a parkolóba, de csak megfordult és még csak meg sem próbálkozott, hogy leparkoljon. Visszagurult mögém és ott állt meg, hogy várjon. Az ajkamba harapva sandítottam oda megint, aztán vissza és már láttam, hogy a kocsi elkapta Felix és anya figyelmét is. Anya aztán rám sandított és szerintem ki tudta olvasni a szememből, hogy segítségre van szükségem.
- Menj nyugodtan, már mi is indulni készülünk úgyis - beszélt hozzám. Pedig már a fejemben lejátszottam vagy öt verziót arról, hogy én távozni akarok.
- Oké, nagyon örültem - pillantottam Felix szüleire, majd tovább kalandozott a tekintetem Felixre, aki lépett felém, mutatva, hogy elköszönne. Én is úgy tettem hát és a vállára téve a kezem hagytam, hogy átölelje a derekam egy pillanatra, miközben én lábujjhegyre állok, hogy jobban felérjem. A gondolat, hogy Harry ott van mögöttem és figyel minket vicces volt, de azért imádkoztam, hogy nehogy kipattanjon és csináljon valamit. - Szép estét - intettem még utoljára mindenkinek, aztán megfordultam a tengelyem körül és az ajtó kilincséért nyúltam. Hallatszott a közepesen hangos zene, amit Harry hallgatott, miközben bepattantam, majd egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a szám, ahogy bezártam magam mögött az ajtót. Harry egyből heves gázzal elindult, én még javában kötöttem a biztonsági övemet. Felé pillantva láttam, hogy nincs túl jó hangulatában. Ez megmagyarázza miért olyan csendes.
- Látom megint elővetted a jó kislány külsőd - szúrta aztán oda. Nem nézett rám, az úton tartotta a tekintetét, inkább és így csak én próbáltam olvasni az arcáról, mint mindig, kevés sikerrel.
- Én az is vagyok mindig.
- Ühüm, azért veszel már meg azért, hogy végre hozzád érjek.
Nagyon szókimondó és harapós hangulatában van, kicsit kezd is a csipkelődés az agyamra menni.
- Nem mintha eddig nem én szabályoztam volna, mikor fekszünk le és talán azért nem tetszik - jegyeztem meg, s vállon veregettem magam, amiért Harry meglepetten rám kapta a tekintetét. Való igaz bántja az egóm, hogy nem mennek mostanában olyan könnyen a dolgaim Harrynel, mint eddig. Korábban elég volt egy-egy csábos tekintet és máris ment a dolog, viszont amióta a fejébe vette a nem ér hozzám misszióját, egyből nem olyan könnyű semmi.
- Mégis hogyan szabályoztad volna te?
- Tízből kilenc alkalommal kényelmes bugyi van rajtam. Meglepő módon még soha nem láttál rajtam pedig olyat, csak csipkéset, csillogósat, selymet satöbbi, satöbbi - forgattam meg a szemem, s az ajkamba haraptam, hogy ne törjön ki belőlem a nevetés Harry arcát látva.
Őszintén úgy tűnt, megkérdőjelezi az egész életét ezekben a pillanatokban, s az egyik szemöldökét felhúzva mered az útra. Biztos azon gondolkozik, mikor milyen fehérneműkben látott épp de oh, én pontosan tudom, hogy egyszer sem látott még csak sportosabb vagy kényelmesebb darabban sem, amiket általában hordok, ha épp nem tervezek lefeküdni valakivel. A férfiak alul becsülik a nőket, túl könnyű találmányok ők hozzánk képest.
- Azt a rohadt - ingatta a fejét. Ennyire sem sikerült még soha elvennem a szavát. - Most milyen van rajtad? - pillantott aztán már sunyi mosollyal a szemembe.
Harry személyiségét ismerve innentől kezdve kihívásnak tekint majd arra, hogy egyszer kényelmes bugyiban lásson és úgymond meglepjen egy alkalommal.
- Miből gondolod, hogy egyáltalán van valamilyen? - haraptam az ajkamra. Ismét szélsebesen fordult felém, ezen a ponton már attól tartottam, hogy találkozunk az egyik oszloppal, mert olyan hevesen reagál. A tekintete villámokat szórt, sőt még az is feltűnt, hogy megfeszítette az állkapcsát.
- Ne mond, hogy bugyi nélkül vacsorázgattál az exeddel és a szüleivel!
- Agh tényleg, milyen szörnyű lenne - sóhajtottam drámaian. Hazudtam, hol mentem volna családommal úgy bárhova, jaj dehogy. Viszont Harry agyát muszáj volt húznom, hiszen tálcán kínálta hozzá a lehetőséget és titkon abban reménykedtem, hogy ez majd megtöri a jeget benne és feladja legalább csak egy alkalomig a fogadalmát. Tudom, hogy ha most közölném, hogy igen, leszek a barátnője lehetséges, vagyis valószínű, hogy megtörténne. De az már nem olyan lenne. Attól tartok az már inkább nyálas, romantikus, érzelmes lenne, s nem vad, mocskos, tüzes, amire most vágyom igazán.
Harry ujjai vége elfehéredtek, olyan keményen szorította a kormányt a szavaimat hallva, míg én csak somolyogtam magamban. Aztán a kezét hirtelen a combomra tette. A tekintete az úton pihent, miközben a keze megmarkolta egészen keményen a lábam, s maga felé húzta, hogy jobban szétnyissam őket. A keze meleg volt az én hidegebb bőrömhöz képest, libabőr futott végig rajtam miatta. Egyből hevesebben vert a szívem. Lepillantva néztem, ahogy a keze felfelé csúszik a combom belső részén egészen addig, míg meg nem érinti a bugyim anyagát. Egyből elmosolyodtam, de ugrottam egyet, amiért az egyik ujját beleakasztotta a bugyi szélébe a legérzékenyebb pontomnál, húzott rajta egyet, majd hagyta, hogy az anyag visszapattanjon és belecsípjen a bőrömbe kicsit.
- Gyenge hazugság volt - motyogta, de nem nézett rám. Hangja határozott volt és az utat figyelte, a kezét nem vette el a combomról, csak lejjebb csúsztatta a térdem irányába és ott pihentette.
- De érezted az anyagát, nem? - kérdeztem, miközben ismét az ajkamba haraptam.
- Ilyen puha, vékony.
- Selyem, strasszokkal a pántján - forgattam meg a szemem.
A legutóbbi esetből kiindulva, amikor Harry képes volt odajönni az étterembe, aztán berángatni a mosdóba tudtam, hogy most sem fogja kibírni, hogy ne találkozzon legalább velem. Azt is tudtam, hogy feszült lesz és valahol mélyen tetszett is, hogy féltékeny volt.
- Kivel készülsz ma szexelni, bébi? - fordult felém sunyi mosollyal már a száján, s mostanra a kocsi motor hangja is elhalkult, mert leparkoltunk a lakásánál. A válaszom egy ismételt szemforgatás volt, de kapóra jött, hogy ki is tudtam pattanni a kocsiból egyből és nem kellett az elégedett arcát tovább bámulnom a kocsiban.
Igaz elindultam a bejárat felé egyből, viszont Harry a hosszú lábainak köszönhetően hamar beért. Kezét a derekam köré tette, az ajtó felé tartva és el is mosolyodtam, amiért lejjebb hajolt és egy gyors puszit hagyott az arcomon. Míg a puha ajkaira is koncentráltam az arcomon, ezzel egyetemben arra is, hogy ne essek hasra a lépcsőben.
- Tudod mit vettem ma neked? - kérdezte, s kinyitotta az ajtót előttem, majd megfogta, hogy bemenjek rajta előtte.
- Mit? - csillant fel egyből a szemem.
- Egy teljes fürdőszobai készletet. Fogkefét, tusfürdőt, sminklemosót, ilyeneket. A csaj segített az üzletben - válaszolta. Ahogy beszélt láttam, hogy a földre pillantott és zavarba jött egy kicsit, miközben a lift felé sétáltunk. Magamban elnyújtottam egy hangos aw-t. Ez aranyos, hogy gondolt rám.
- Szóval büdös vagyok, akár hányszor nálad vagyok és meguntad? - néztem fel rá halvány mosollyal az arcomon, ekkor már a liftre vártunk.
- Mi? Nem. Mondjuk kicsit furcsa férfi tusfürdőt érezni rajtad néha, de..
- Én szeretem mikor te illatom van - vágtam a szavába.
Szavaimra egyből elhallgatott és némán nézett a szemembe, mintha meglepné, amit mondok. Tényleg úgy gondoltam. Egyszerűen Harry illata olyan nagyon összekulcsolható már vele, hogy jó érzést ad az is, ha magamon érzem. Mintha folyamatosan ott lenne velem.
- Én jobb szeretem, mikor a parfümöd illata marad az ágyamban azért - rántotta meg a vállát, s közben megérkezett a lift, így beszálltunk oda. Agh, megint csak a gondolat, hogy amikor este lehunyja a szemét megesett már, hogy én jutottam eszébe egyből azt okozta, hogy hevesebben verjen a szívem. - Ha már te nem vagy ott soha - tette hozzá lehajtott fejjel és a földet nézte maga előtt, pedig én a tekintetét kerestem sikertelenül.
Bárcsak könnyebben menne nekem ez az egész. Meg kellene próbálnom, biztos nem lenne olyan nagyon rossz vele aludni, sőt. Ha eddig nem is hozott lázba a gondolat most, hogy tényleg látom rajta, hogy ő szeretné talán jobban ösztönöz. Boldoggá akarom tenni és megpróbálhatnám. Csak miatta.