Xavier :
Amíg az átlagos emberek madárcsicsergésre ébrednek, nekem addig Daniel autójának a zúgása jutott. Hiába húzom magamra a takarót, és nyomom rá az arcomra a párnát, semmit sem segít. Dühösen ülök fel a nappaliban lévő kanapén, majd lerúgok magamról mindent és morgolódva trappolok ki a lakásból. A garázs előtt meglátom a Shelby-t, majd idővel az alatta terpeszkedő Danielt is. Ásítozva lépek közelebb az autóhoz, ahol megtámaszkodom.
–Te mi a faszt csinálsz? – teszem fel neki a kérdést, miközben megdörgölöm a szemem
–Azt, aminek tűnik, szerelek. – nevet fel és kinyújtja a kezét a kocsi alól. Veszem, az adást le hajolok, és a kezébe adom a földön heverő csavarhúzót – Csak nem felkeltettelek csillagom?
–Most úgy bevernék neked egyet! – köpöm ki a szavakat meggondolatlanul
–Ja, ahogyan az apáddal is megtetted, igazán eredeti – morogja gúnyosan és kihúzza magát a Shelby alól.
–Őt szóba se merd hozni! – tárom szét a kezem – Hallani sem akarok róla
–Nem gondolod, hogy átléptél egy bizonyos határt? – kérdezi tőlem, miközben leveszi magáról a trikóját és megtörli benne az arcát– Majdnem megölted az apádat! Ha én és Jamie nem szedünk le róla, te megfojtod!
–Megérdemli, és még egy percig se sajnálnám! – vonom meg szégyenkezve a vállam majd megfordulok
Szó nélkül hagyom magára Danielt, tudom, hogy messzire mentem, de elegem van. A családomban mindenki titkolózik, az apám és a nagyapám is. Egyhelyben toporgunk ahelyett, hogy kimenekítenénk anyát és a nővéremet a Morellik szorításából, de helyette, úgy ugrunk, ahogyan ők fütyülnek. Minden egyes újabb nappal kockára tesszük az életüket, a méltóságukat. Le kell ülnöm a kanapéra, máskülönben itt helyben esnék össze az idegtől. Daniel pontban, abban a pillanatban jön be a nappaliba, amikor végre helyet foglalok. Merev testtartással megy be a konyhába, hallom, ahogyan a hűtőszekrényben kotorászik, és a kezében egy megbontott Corona sörrel tér vissza, majd velem szemben neki dől a falnak. Minden izma megfeszül, arca vörös a visszatartott haragjától.
–Indulatból cselekszel, ahogyan az apád is. Sokkal több bennetek a közös, mint ahogyan azt te gondolnád. Ő Marcónak osztott ki néhány pofont, te az apádnak, egyikőtök sem jobb a másiknál. Ha Savannah és Josephine az életüket vesztik, az miattatok lesz! – feleli lényegre törően a hangjában erős szánalommal és leteszi a sört elém az asztalra
–Daniel, mégis mit kellene tennem? – kérdezem mérgesen, miközben a tarkómat dörzsölöm
–Elsőnek mondjuk, mit szólnál hozzá, hogy ha gondolkodnál is, mielőtt valami orbitálisan nagy faszságra készülsz? – teszi fel a kérdést a hangjában némi gúnnyal keverve, majd oldalra bicceni a fejét
–Mást sem csinálok Daniel! – csapok rá mérgemben a dohányzóasztalra – Körülöttem senki sem töri magát azon, hogy előrébb jussunk, sem te sem az apámék! Gondolkodjak, ez vicces. – nevetek fel ironikusan
–Az a vicces, vagyis inkább már tragikus, ahogyan te viselkedsz. Azt hiszed, egyedül képes vagy szembeszállni a világ egyik legnagyobb maffia hálózatával, a Cosa Nostrával? – emeli a felém a kezét, és elrugaszkodik a faltól– Apám megpróbálta és megölték, a családom összes többi tagjával együtt. Szóval hallgass rám, amikor azt mondom, hogy állj le!
–Valószínűleg apád túl gyáva volt ahhoz, hogy sikerüljön neki! – csapom össze a kezem, és felkelek a kanapéról
Kezemben a kocsi kulccsal sietek ki a házból, már éppen nyitnám ki a zárat, amikor is Daniel hátulról megragadja a vállamat és erővel neki lök a Mazdának. Döbbenettel fordulok meg, és szembe találom magam Daniel vérvörös tekintetével. Időm sincsen a védekezésre, azonnal megragadja a torkomat és fojtogatni kezd. Reflexszerűen markolom meg az izmos kezét, de nem tudom lefejteni magamról. Pánikszerűen kutatgatok lehetőségek után, de már megütni sincsen erőm. Mintha elpattant volna egy húr az agyában, gyilkoló gép üzemmódra váltott.
–Dan – nyögöm fájdalmasan, mint aki most köpi ki a maradék életét a testéből – Daniel, nem kapok levegőt!
Meg sem hallotta, csak még erősebben folytatja. Egyre nehezebben tudom fogni a kezét, a szemem le akar csukódni, és a lábam is megbicsaklik egy másodpercre.
–Takarodj innen! – engedi el végül a torkom – Mentsd meg úgy a családod, ahogyan akarod, engem felejts el! – legyint és vissza viharzik a házába
Ezt kurva jól megcsináltad Xavier!
–Bazmeg! – suttogom, miközben lehajolok a földre ejtett kulcsomért
A sebességhatárt kétszeresen túllépve hagyom el Daniel otthonát. Ha ő nem segít, akkor Jamie sem, szóval egyedül maradtam a szarban, amit csak is kizárólag magamnak köszönhetek. Talán nem kellett volna pont az apját sértegetnem, aki már meghalt. Viszont ő kezdte azzal, hogy szóba hozta Drake-et. Frusztrált vagyok és indulatos, jelenleg mindent ököllel intézek el, ami nem vall rám. Össze kell kaparnom magam, ha a hétvégi versenyen győzni akarok. A gondolataimból a telefonom rezgése szakít ki, gyorsan leparkolok, egy rozoga étterem kihalt parkolójában, majd feloldom a telefonom. Az üzenet semmi többet sem tartalmaz egyetlen egy fotónál és egy rövid mondatnál. A fénykép váratlanul ér, mintha arcon öntöttek volna egy vödör jéghideg vízzel. Az édesanyám fehérneműben fekszik, a testén meg sem lehetne számolni a zúzódásokat. Marco üzenete pedig csak fokozza a helyzetet „Ez történik olyankor, ha szembeszegültök velem." Röviden és tömören fogalmaz, nekem pedig ennyi is elég ahhoz, hogy döntésre jussak. Egyedül szerzem vissza őket, kerül, amibe kerül, ha meghalok, ám legyen, de ők szabadok legyenek. A telefonomat az anyósülésre dobom és azonnal elindulok, a nagyapám házához.
Haza nem akarok menni, ha most újra szembe találnám magam az apámmal lelkiismeret – furdalás nélkül oltanám ki az életét. Miatta történik ez is, az a férfi mindenre képes, és tudom, jól mire céloz. Meg akarja erőszakolni az anyámat, lehet már Savannah-t is megkörnyékezte. A Mazdát a feljárón parkolom le, majd azonnal a bejárati ajtóhoz sietek, tudom, hol tartja a pót kulcsot, a kiszáradt rózsa alatt.
Belépve a nagyapám otthonába azonnal megérzem a dohány és a sör szagát. Fintorogva sétálok el a legközelebbi ablakig, és azt bukóra nyitom. A cigaretta nem lep meg, mindig is nagy dohányos volt, de az alkohol nem sűrűn fordul elő nála. Kettő dolog miatt iszik csak, ez pedig a nagymamám emléke, és a nagybátyámék Connor és Isaac gyökér viselkedése miatt. Jelenhelyzetben én is megkívánom a piát, így a konyhába megyek tovább, és kikapok egy sört a hűtőből. Lerúgom magamról a cipőm és hanyatt vágom magam a kanapén, közben vedelem a sört. Bármennyire is abban reménykedem, hogy az alkohol segít, csak rosszabb lesz tőle minden, a szememet égetni kezdi a könnyem, és nem állom meg az útját. Jöjjön csak, senki sem látja, hogy úgy sírok itt, mint egy dedós. Este elmegyek Marco birtokára, megkeresem a testvéremet, az anyámat és haza hozom őket. Erre még ők sem számítanak.
...
Írnom kellene egy búcsúlevelet, fogalmazódik meg bennem a gondolat, amikor a fegyveremet töltöm tele tölténnyel a kocsiban. Ha nem sikerül, akkor megölnek, és huszonhárom évesen kerülök koporsóba. Gyomor ideggel vezetek el a Morelli rezidenciáig. Tervem sincsen, de ide jöttem, ha úgy vesszük, már most halott vagyok. Szép életem volt. A pisztolyt elrejtem a pólóm alá, és körbe kerülöm a több méter magas kerítést. Mindenhol őrök vannak, egyetlen egy hiba és vége a dalnak. Nehezen, de találok egyetlen egy olyan pontot a kerítésen, ahonnét könnyedén bejuthatok. Lassan elkezdek felmászni, de a kezem irtózatosan csúszik. Nyöszörögve, de sikerül elérnem a tetejét, és beugrok a hátsókertbe. Gyorsan elrejtőzök egy nagyobb bokor mögött és leporolom magam. Sutyorgás hangja üti meg a fülem, így rögvest pozíciót váltok, a szemem megakad egy ajtón, valószínűleg a személyzet használja. Megragadom a kilincset, majd lenyomom.
–Soha életemben nem féltem még így ennyire, mint most.
Kettő lépést teszek meg előre, amikor is egy hideg tárgyat érzek meg a halántékomnál. Elengedem a kilincset és nagyot nyelve, felemelt kezekkel megfordulok. Ekkor Stefano Morelli őrült tekintetével találom szembe magam és a fegyverrel. Azonnal a pólóm alá rejtett pisztoly felé próbálok nyúlni, de a hátam mögül ismételten mozgolódást hallok, és hirtelen éles fájdalom költözik a koponyámba, majd a világ elsötétül körülöttem.
Hasogató fejfájással és erős émelygéssel térek magamhoz. A halántékom még mindig erősen lüktet, fogalmam sincsen, hogy meddig voltam eszméletlen, de a fájdalom elviselhetetlen. Bárhol is vagyok Marco birtokán, én irtózatosan fázom, mihelyst sikerül kinyitnom a szemem meglepetten látom, hogy nincsen rajtam a pólóm.
–Akkor a fegyveremet is elvehették.
Zavartan lesek körbe, velem szemben csak egy fém szék foglal helyet, semmi mást nem látok. A kezem hátra van kötözve egy fémkapóhoz, én a földön térdelek, és a lábamat is összekötözték. Könny szökik a szemembe, hagytam elfogatni magam, és valószínűleg a családom sírját is megástam. Lenyelem a torkomban megjelent gombócot, és a megfáradt tekintetem a szoba túl felében lévő fémajtóra vándorol. A kilincs pontban ekkor nyomódik le, amikor odanézek és a Morelli ikrek lépnek be rajta arcukon ijesztő vigyorral, és Stefano kezében egy kést is észre veszek.
– Kurva nagy szarban vagyok!
Nem szólok semmit, Marco leül velem szemben és a kezét az ölébe helyezi. Arcán még most is látszik az apám ütéseinek a nyoma, de mintha lennének egészen friss sebei is, főleg egy, az orrán vonja magára a tekintetem. Stefano felköti a hosszú szőke haját és a zsebéből egy fém boxert vesz elő, majd azt az öklére helyezi.
–Lassú halálom lesz, és fájdalmas.
Reflexszerűen megrándítom a kezem védekezés gyanánt, de ekkor újabb kínzó érzés költözik a testembe, a kötél belemélyedése a csuklómba iszonyatosan égeti a bőröm. Jobb ötlet híján elfordítom a fejem és a koszos padlót bámulom, ám ekkor Stefano sport cipőjét pillantom meg közvetlenül a szemem előtt, majd megragadja az államat és szorosan elkezdi szorongatni, miközben erőszakosan felveteti velem a szemkontaktust.
–Apádnak sem sok észt osztottak, de te felettébb hülye vagy. – paskolja meg az arcomat, mint ha egy kisgyermek lennék – Hogyan szeretnél meghalni, lassan vagy gyorsan? – teszi fel a kérdés az arcán széles vigyorral, majd elengedi az állam és belemarkol a hajamba
A legnagyobb szerencsém, hogy ragaszkodnak hozzám a hajszálaim
Fogcsikorgatva tűröm, ahogy megpróbálja kitépni a hajamat, közben a bátyja Marco rágyújt egy baromian büdös szivarra. Kisebb morgást tud csak előhozni belőlem, de minden lélekjelenlétemre szükségem van, hogy erősnek tűnjek, és ne egy beszari majomnak.
–Hatásosabb figyelmeztetést kellett volna küldenem neked. – sóhajtja, Marco miközben kifújja a füstöt – Meg kellett volna dugnom az anyádat, és azt videóra venni.
Összeszorított állkapoccsal hallgatom Marco gusztustalan fantáziálását az anyámról, és még a tetejébe felelevenedik a fotó is. Ha akarnám, sem tudnám kiverni a fejemből. Belülről harapdálom a számat, a légzésem is elkezd szaporábbá válni a félelemtől. A megkötözött kezemet próbálom nem mozgatni, de akaratlanul is meg-meg rándul, a csuklóm.
–Csak nem némasági fogadalmat kötöttél? – dobja el a csikket Marco és vigyorogva előredől a székében, a friss sebhely az arcán, ami feltehetőleg az anyám műve kisebb elégtétellel tölt el.
Marco felkel a kényelmes ülőhelyéből, majd alig pár méterre megáll előttem az ikertestvére Stefano mellett. A család vezére határozottan ráemeli a tekintetét az öccsére, aki egy laza bólintással megkerül engem és a hajamat ismételten megragadva hátra felé kezdi el húzni a fejem. Itt már egy kisebb kiáltás elhagyja a torkom,de igyekszem türtőztetni magam. Marco lassan le guggol elém és végig húzza a kezét a mellkasomon, egészen a hasamig, fogalmam sincsen, hogy mire készül, de a remegésem még extrémebb fokozatba kapcsol.
–Kíváncsi vagyok – szólal meg hírtelen – Mit kereshettél itt a birtokomon, egy pisztollyal a pólód alatt? – áll meg végül a keze az oldalamon.
A szememmel követem a mozgását, de továbbra sem szólalok meg. Marco leporolja magát, majd megcsodálja a kezére felhelyezett fém boxert. Időm sincsen felkészülni, olyan erősen vág arcon, hogy a szám azonnal megtelik vérrel és kénytelen vagyok azonnal magam elé köpni. A vérrel kevert nyálam végig csorog az államon, a nyakamon és a mellkasomon is. A testemmel automatikusan fel akarok kelni, de Stefano úgy nyom vissza, mint egy tetves bogarat. Lihegve meredek Marcóra, aki időközben már a véres öklét tisztogatja. Szusszanni sincsen semmi időm a következő ütés előtt. Marco olyan erősen kezd el sorozni az öklével, hogy már nem tudnom, visszafogni a hangom.
–Oh, mégsem vagy néma – ragadja meg a torkomat – Szóval, mit kerestél itt, egy kicseszett pisztollyal felfegyverkezve?
–Értük jöttem – suttogom kerülve a tekintetét – Haza fogom vinni őket! Maga és a pöcs testvére, pedig leszophatnak!
Marco és Stefano egyszerre kezdenek el nevetni, majd az „örömüket" a pince ajtajának a nyikorgása zavarja meg. Ekkor megszabadulok Marco kezétől is. Két akkora ember, mint egy ruhásszekrény a földön húzva vonszolnak be egy embert, de ő még magánál van. Szorosan megállnak vele mellettem, és ugyanazzal a technikával, mint nálam hátra kötözik a kezét, és a lábait. Róla is levették a felsőt, újonnan már perverzé vált a Cosa Nostra? Megkísérlem oldalra fordítani a fejem, már amennyire tudom, de amikor kiélesedik, előttem az arca elsápadok.
–Daniel? – töröm meg döbbenetemben a némaságom
Daniel megnyalva az ajkát fordítja felém az ítélkező tekintetét. Nem önszántából jött. Ha sikerül innen élve kijutnom, akkor ő tesz majd a sírba. Stefano elengedi a hajam, melynek következében legbelül fellélegzem, de az örömöm nem tart sokáig, amikor az ajtóban hangos női sírás hangja üti meg a fülem. Az őrültebbik Morelli, a copfos vigyorogva veszi át a nőt, és a testéhez közel nyomva rángatja be hozzánk. Kereken egy hete nem láttam őt. A nővérem borzalmas állapotban van, a haja kócos a ruhája mocskos és szakadt, cipő pedig abszolút nincs a lábán.
–Válassz vagy szenvedsz, vagy fogom a testvéredet és itt a szemetek láttára nyomom neki a falnak, hogy aztán keményen megdughassam, mit választasz? – teszi fel nekem kérdést Stefano, közben Savannah arcát simogatja.
–Azt tesztek velem, amit csak akartok, de se őt, se az anyámat ne bántsátok! – felelem szégyenkezve – Szenvedek, és ha kell, kész vagyok meghalni is értük – szögezem le komoran, mialatt végig a Morelli ikreket bámulom
Marco a zakója belső zsebében kezd el kotorászni, de amikor előhűz, egy kést előttem lepereg az egész nyomorult életem. Letérdel elém, majd a kezével erősen megszorítja az állam, hogy még véletlenül se tudjak mozogni. Extrém közelről megmutatja a kést, majd azt az arcomra helyezi. A hideg fém lebénítja minden érzékemet, ám mihelyst belevág, a bőrömbe üvöltve könyörgök azért, hogy mihamarabb hagyja abba.
–Kérem, ne! – kiált sírva a nővérem Stefano karjai közé szorítva – Ne bántsa őt !
Égeti az arcom a késsel vájt seb, de ő még koránt sem végzett, megfordítja a fejem és az arcom másik épen maradt oldalát is megakarja roncsolni. A kést azonnal belém mélyeszti,a könnyeimnek nem tudok már gátat szabni,de nem adnom meg neki azt az örömöt,hogy sírni lásson. A vér szinte teljesen elfed mindent, mintha egy horror film főszereplője lennék, fürdök a saját vörös levemben. Savannah zokogása a fülembe költözik, homályosan, de még látom őt. Kapálódzik, ököllel porbál kiszabadulni a szex éhes Stefano karjai közül, aki cserébe úgy pofon vágja, hogy ő egyenesen Daniel elé esik.
Stefano a hajánál fogva rángatja fel a nővéremet a földről, aki sikítva fogadja a hirtelen támadását. Daniel felől egy éles morgást hallok, és olasz szitkozódást.
Marco eldobja a kést a kezéből, és megfogja a vállam, amit erősen hátra taszít, majd a szabad tenyerét a magasba emeli. Az egyik szekrény méretű embere egy jóval nagyobb, és látszólag élesebb konyhakést ad át neki. Pánikszerűen kezdek el mocorogni, semmi kedvem ahhoz a szarhoz a testemben.
–Drága fivérem, demonstrálnád, mi lesz, hogyha az úriemberünk ellenkezi, merne? – értettem az iróniát, amit általában egy erős szemforgatással díjazok, de most inkább elkergetem ezt a gondolatom.
Stefano úgy méri végig a testvéremet, mint egy ragadózó, végig simít a kezével a mellei között, majd szemléltetés képpen megragadja az egyiket. A kezével hátra nyúl és Savannah ruhájának a cipzárját egy laza mozdulattal lehúzza. A nővérem már csak egy fekete fehérnemű szettben állt előttük. A hibbantabbik Morelli olyan tempóban cuppan a szájára, hogy felkészülni sincsen rá ideje. A testvérem ledermedve hagyja, de a zokogását, még így tisztán hallani lehet.
– Fejezze be! – üvöltöm torkom szakadtából – Annyiszor vágja belém azt a kurva kést amennyiszer csak akarja, de őt hagyják békén! Könyörgöm, ne tegyék ezt vele!
Savannah gyötrődése elég ahhoz, hogy megalázzam magam, zokogva nézem végig, azt ahogyan Stefano egyre erősebben és durvábban falja a testvérem ajkát. A kezével mindenhol végig fogdossa őt, a fenekét is megmarkolja, az ujját beakasztja a fekete bugyija szélébe, amit kissé lejjebb húz, ezzel megfelelő rálátást a csupasz fenekére. Nem akarom látni, de olyannyira lefagytam,hogy a tekintetemet képtelenség elfordítanom. Marco takarja el hirtelen a nővérem és Stefano „együttlétét", majd egy pszichopatákra jellemző mosoly kíséretében nevetve vágja belém a konyhakést. Egyenesen az oldalamba.
–Kibelezzem azt a két kurvát, akiket mindenáron meg akarsz menteni? – teszi fel a kérdést Marco ironikusan és hátra pillant a nővéremék irányába
Ha akarnám, se tudnám magamban tartani az üvöltésem. Tőlem hangos minden, a pince falai kétszeresen adják vissza a sikolyom hangját. Sírva tűröm a fájdalmat, soha sem éreztem még ilyen kínt. Előre döntöm a fejem, a hangok egyre tompábban jutnak el hozzám, és a külvilágból is kevesebbet érzékelek.
– Ne tegye meg – felelem alig hallhatóan
–Hallod, meg se forduljon a fejedben, hogy meghalsz! – förmed rám Daniel – Baszdmeg, maradj itt! Én magam öllek meg értetted, feltámasztalak és kinyírlak!
–Fogd be! – suttogom erőtlenül – Csak behunyom a szemem, fáradt vagyok!
–Ne! Hülye barom, ne csukd be a szemed, nem fogsz felébredni! – üvölt, rám miközben én egyre nehezebben tudom nyitva tartani a szemem
–Vigyétek ki a lányt, eleget láthatta! – parancsol rá az embereire, akik azonnal eleget tesznek a főnökük óhajának és rögvest kisietnek a nővéremmel
Fájó szívvel veszek búcsút Savannah-tól, aki még az ajtóban megpróbál ellenkezni, de kettő pofont is kiérdemel a maffiózóktól ezzel a cselekedetével, majd feladja, és hagyja, hogy elvigyék. Marco letörli a homlokát, majd leguggol elém újra, és vissza veszi a kést a kezébe.
–Kérem, hagyja abba! – emelem rá a tekintetem – Kérem
Marco látszólag meg sem hallja, amit mondok, megforgatja a kést a kezében, majd ismételten az oldalamba vágja azt, és még mellé bennem is hagyja. A belém hatoló éles kíntól nem jutok levegőhöz. Férfi létemre zokogok, jobban örülnék a halálnak ebben a percben, mint ennek a kínnak, és valószínűleg még koránt sincsen vége. Erőszakkal fogja meg az állam, és mosolyogva lekever nekem egy pofont. Néhány pillanattal később elenged és megkönnyebbülök, amikor a távolodó lépteiket hallom meg.
Hosszas csend telepedig ránk Danielel, ő nem tudja, mit mondhatna nekem, én pedig már beszélni is nehezen tudok. A könnyeim még most is folyamatosan áztatják az arcom, amelytől a sebeim iszonyatosan csípnek. Próbálok magamnál maradni, de minden egyes másodperccel egyre nehezebb.
–Xav, ha engedsz a kísértésnek, nem foglak tudni visszahozni. – szólal meg rekedten Daniel és megpróbálja kiszabadítani magát,de nem sikerül neki
–Dan – nyöszörgöm alig hallhatóan, és felé fordítom az arcom, ahogyan csak tudom – Én csak azt akarom, hogy minden a régi legyen. Te mondtad azt, hogy mentsem meg úgy a családomat, ahogyan akarom. Hát megpróbáltam, és most bele fogok halni.
Lehunyom a szemem, már nem bírom tovább, elfáradtam. Daniel beszél hozzám, de már nem értek belőle semmit, mintha kiabálna, de nekem csak tompa zajnak hallatszik. Ha most van itt az ideje, akkor meghalok.
Tatyana gyönyörű arcát látom meg magam előtt, ő mosolyog. Gyengéden öleli körbe az arcom, ahol nem érzek semmilyen fájdalmat, és a testemet sem fedi vér. Ő sokkal alacsonyabb, mint én, csak a mellkasomig ér, amikor felpillant rám a tengerkék szemeivel, én azonnal elveszek benne. A hüvelykujjával finoman végig simít az ajkamon, és közelebb bújik, hozzám majd lassan a számra simul. Lassú és hívogató a csókja, mintha rettegne attól, hogy soha többé nem tehetjük meg ezt egymással. Nem félek a haláltól, ha most van itt az ideje,akkor ennyit szánt nekem a sors.
⭐️ 𝑺𝒛𝒊𝒂𝒔𝒛𝒕𝒐𝒌 ⭐️
❤️🔥⭐️❤️🔥
𝐍𝐚𝐠𝐲𝐨𝐧 𝐒𝐳𝐞́𝐩𝐞𝐧 𝐊𝐨̈𝐬𝐳𝐨̈𝐧𝐨̈𝐦,𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐞𝐥𝐨𝐥𝐯𝐚𝐬𝐭𝐚𝐝 𝐚 𝐭𝐨̈𝐫𝐭𝐞́𝐧𝐞𝐭𝐞𝐦, 𝐧𝐚𝐠𝐲𝐨𝐧 𝐡𝐚́𝐥𝐚́𝐬 𝐯𝐚𝐠𝐲𝐨𝐤 𝐧𝐞𝐤𝐞𝐝 🥹. 𝐊𝐨̈𝐬𝐳𝐨̈𝐧𝐨̈𝐦 𝐧𝐞𝐤𝐞𝐝,𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐢𝐭𝐭 𝐯𝐚𝐠𝐲 𝐞́𝐬 𝐚𝐳 𝐢𝐝𝐨̋𝐝 𝐫𝐚́𝐦 𝐟𝐨𝐫𝐝𝐢́𝐭𝐨́𝐝, 𝐦𝐞́𝐫𝐡𝐞𝐭𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧𝐮̈𝐥 𝐛𝐨𝐥𝐝𝐨𝐠 𝐯𝐚𝐠𝐲𝐨𝐤❤️ 𝐌𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧 𝐤𝐨𝐦𝐦𝐞𝐧𝐭𝐞𝐭 𝐞́𝐬 𝐯𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚𝐣𝐞𝐥𝐳𝐞́𝐬𝐭 𝐧𝐚𝐠𝐲 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐭𝐞𝐭𝐭𝐞𝐥 𝐯𝐚́𝐫𝐨𝐤, 𝐧𝐞 𝐫𝐞𝐣𝐭𝐬𝐝 𝐞𝐥 𝐚 𝐠𝐨𝐧𝐝𝐨𝐥𝐚𝐭𝐚𝐢𝐝𝐚𝐭 𝐚 𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭𝐭𝐞𝐥 𝐤𝐚𝐩𝐜𝐬𝐨𝐥𝐚𝐭𝐛𝐚𝐧 , 𝐞𝐳𝐳𝐞𝐥 𝐞𝐧𝐠𝐞𝐦 𝐢𝐬 𝐧𝐚𝐠𝐲𝐛𝐚𝐧 𝐦𝐨𝐭𝐢𝐯𝐚́𝐥𝐬𝐳 𝐚𝐫𝐫𝐚,𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐭𝐨𝐯𝐚́𝐛𝐛 𝐟𝐨𝐥𝐲𝐭𝐚𝐬𝐬𝐚𝐦 𝐚 𝐤𝐨̈𝐧𝐲𝐯𝐞𝐦🌟
💕 𝐁𝐢́𝐳𝐨𝐦 𝐛𝐞𝐧𝐧𝐞,𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐚 𝐫𝐞𝐠𝐞́𝐧𝐲𝐞𝐦 𝐞𝐥𝐧𝐲𝐞𝐫𝐭𝐞 𝐚 𝐭𝐞𝐭𝐬𝐳𝐞́𝐬𝐞𝐝𝐞𝐭, 𝐞́𝐬 𝐚 𝐭𝐨𝐯𝐚́𝐛𝐛𝐢𝐚𝐤𝐛𝐚𝐧 𝐢𝐬 𝐯𝐞𝐥𝐞𝐦 𝐭𝐚𝐫𝐭𝐚𝐬𝐳 𝐚 𝐭𝐨̈𝐫𝐭𝐞́𝐧𝐞𝐭 𝐟𝐞𝐣𝐥𝐨̋𝐝𝐞́𝐬𝐞́𝐛𝐞𝐧 💕
𝐌𝐞𝐬𝐞́𝐥𝐣𝐞𝐭𝐞𝐤 𝐞𝐝𝐝𝐢𝐠,𝐦𝐢𝐥𝐲𝐞𝐧 𝐞́𝐫𝐳𝐞́𝐬𝐞𝐤𝐞𝐭 𝐯𝐚́𝐥𝐭𝐨𝐭𝐭 𝐤𝐢 𝐛𝐞𝐥𝐨̋𝐥𝐞𝐭𝐞𝐤 𝐚 𝐤𝐨̈𝐧𝐲𝐯𝐞𝐦 :) ⭐️
𝐇𝐚́𝐥𝐚́𝐬𝐚𝐧 𝐯𝐚́𝐫𝐨𝐦 𝐚 𝐯𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚𝐣𝐞𝐥𝐳𝐞́𝐬𝐞𝐤𝐞𝐭 🌟🙌🏻🌟
𝐊𝐞𝐥𝐥𝐞𝐦𝐞𝐬 𝐍𝐚𝐩𝐨𝐭 𝐊𝐢́𝐯𝐚́𝐧𝐨𝐤 𝐌𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧𝐤𝐢𝐧𝐞𝐤 ❤️❤️
𝐓𝐨𝐯𝐚́𝐛𝐛𝐢 𝐢𝐧𝐟𝐨𝐫𝐦𝐚́𝐜𝐢𝐨́ :
💕 𝐓𝐢𝐤𝐓𝐨𝐤 𝐨𝐥𝐝𝐚𝐥𝐚𝐦 : @𝐚𝐝𝐫𝐢𝐞𝐧𝐧𝐠𝐞𝐦𝐞𝐬𝟏𝟑
💕 𝐈𝐧𝐬𝐭𝐚𝐠𝐫𝐚𝐦 𝐨𝐥𝐝𝐚𝐥𝐚𝐦 : 𝐠𝐞𝐦𝐞𝐬𝐚𝐝𝐫𝐢𝐞𝐧𝐧𝐰𝐫𝐢𝐭𝐞𝐫