Emily:
-Te.Mi.A.Faszt.Csinálsz?-kapja ki valaki a telefont a kezemből.
Megint az a jól ismert szorongás vesz körül,ha ez a férfi a közelemben van.
Hogy bízhattam meg benne régen,ezt még most sem értem?
Annyira naiv voltam.
-Telefonáltam idióta,ha nem vetted volna észre.
Valahogy ki tudtam jutni a pincéből,erre máris elkapnak..
Nekitámasztom a sebzett hátamat a falnak,hogy nyújtson valami támaszt a testemnek.
Sok mindent nem értek.Például azt,hogy mi a faszért nem végeztek velem?Már inkább a halált választanám.
A bőröm kifehéredett,mintha pincébe napoznék.Hah..pont ez történt.
Az első héten még vertek és kínoztak,de a második felvonás az rosszabb volt.
Egyedül hagytak a gondolataimmal,egy székhez kötözve.Nem csak elgémberedett a testem,de nem engedtek ki,még a mosdóba sem,ami nem volt éppen a legkellemesebb.
Én mint mindent,ezt is szokás szerint túlgondoltam.
Rémképek jelentek meg a szemem előtt,és olyan érzésem volt,mintha hipnotizáltak volna.
Aztán újra kezdődött minden,csak ezúttal egy pendrive is szóbakerült.
És hogy miféle anyag van rajta?
A kódok atomfegyverekhez.
Csak az a hír járja,hogy kettő pendrive van.
Az egyiken a kódok első fele,a másikon meg logikusan a második fele.
Csak az egyiket kérdezték,tehát megvan valamelyik része.
Ezeket az anyagokat kerestem én is apa dolgozószobájában,csak én valami aktára gondoltam.
Sejthettem volna,hogy valami korszerűbb.
Az a maffia,aki ezt megszerzi,világ méretű háborút tud indítani,a megfelelő eszközökkel és kapcsolatokkal.
Úgyhogy valószínűleg ezért tartanak fogva,mert nem hiszik el,hogy dúsznom nincs,hogy merre van az a szar.
Jó hazudtam,mert éppenséggel tudom merre lehet,de nem vitt rá a lélek,hogy egyszer is felkeressem.Túl nagy a kockázat.
Itt nem pár darab testőr haláláról beszélünk,hanem több millió ártatlanéról.
Ha valaki ezt a kiváltságot megszerzi,határ a csillagos ég.
És hogy megéri másokért szenvedni?
Természetesen.
-Vissza a helyedre ribanc..most nem verlek meg.-rúg belém a jobb lábával.
Összeszorított szemmel tűröm az okozott fájdalmat.Mélyet beleszívok a levegőbe,ami eléggé dohos szagú volt,majd erőt veszek magamon,és kúszva visszaindulok az alagsorba.
-Gyorsabban,vagy a kis popód bánja,amit ennyire gyönyörűen ringatsz.
-Még mindig undorodom tőled Sergio.-nyögök hatalmasat fájdalmamban, mert ez a fasztalicska újra meglökött,annyira hogy előre estem.
-Mit mondtál hamupipőke?-hajol bele a személyes terembe,amitől kiráz a hideg..és nem jó értelemben.
Büdös köcsög.Amíg távol van,a világ összes átkát rászórom,már sokadjára.
Nem igaz,miért csak engem szivat a karma?
Miért nem Ivettet,vagy miért nem Sergiot?
Sajnálom ezt a nyomorékot,hogy így lesüjjedt ezeknek a szintjére.
Félek,hogy sosem jutok ki.
Nathaniel azt mondta,hogy már elindultak,és kiszabadítanak.Remélem igaza lesz.
Ezek után a kódokkal mi fog történni?
Na azt senki sem tudja.
A volt testőröm kinyitja a pinceajtót,és betessékel,a párás,téglával körbevett "szobámba".
Összesen két ilyen hely van.Az egyik amiben kezdtem az ittöltött időmet,a másik ahol jelenleg vagyok.Egy szobatárssal.
-Sikerült felhívni?-húzódik arrébb az egyetlen matracon,hogy odaférjek.
-Igen sikerült,de Sergio kikapta a kezemből a telefont.
Oscar lehajtott fejjel hümmögött,aztán újra rám szegezte a tekintetét.
-Mondta hogy jönnek megmenteni?-csillan meg a szemében egy kis reményfoszlány.
-Igen.
Ahogy végignézek az idős férfin,egyre jobban vélem felfedezni benne Nathanielt.
Markáns arckarakter,viszont neki zöld szemei vannak.Magas,és izmos lehetett fénykorában,aminek megvannak a maradványai a testén.
Korához képest nagyon jól tartja magát.
Haja őszülő,szakállára pedig ráférne egy borotválás,ami az itteni körülményeknek köszönhetően lehetetlennek bizonyult.
Az eddigi büszke férfiból,egy megtört idős bácsi lett.
Őt legalább megkímélték Ivették.Nem verték annyit.
...
-Emily,a nagyfőnök látni kíván téged.-kopog be az ajtón Sergio,majd a kulcs használatával kinyitja.
Még sohasem találkoztam a főnökkel.
Vajon hogy néz ki?
Idős öregember,vagy Nathaniellel korabeli?
Egyáltalán mit akar tőlem?
Sergio lejön a pincébe vezető lépcsőn,aztán megáll a vérfoltos matrac előtt,amin vagyok.
-Kelj fel hamupipőke.-szorítja meg a felkarom,és talpra állít.
Mondtam már,hogy alig tudok járni?
Iszonyatosan fáj minden átkozott lépés és azt kívánom,hogy bárcsak megöltek már volna pár héttel ezelőtt.
Ez a nagyranőtt szarkupac..khm..akarom mondani Sergio,felrángat a lépcsőn keresztül a földszintre,aztán szokásához híven maradva ledob a földre,hogy bezárhassa maga mögött a fém ajtót.
Szerintem azt még egy bomba sem robbantja ki onnan.
-Esetleg nem akarod kihúzni a karót a seggedből,és békességben meghalni?-célozgatok arra nyöszörögve,hogy jobb lenne,ha a föld alatt pár méterre lenne betemetve.
-Áá,az túl bonyolult számomra,na gyere hamupipőke,mert ugye nem szeretnéd megváratni Roxy pasiját?
-Mivan?-nyelek félre,és köhögve elindulok Sergio után.
-Jól hallottad Csillagom,és most fogd be.
Lassan lépkedünk a fehér márványlapon,illetve én bicegek..mind a két lábamra.
Gyomrom olyan szinten liftezik,hogy ha valaki egy kicsit is hozzáér,én esküszöm elhányom magam.
Elérünk a folyosó végén lévő ajtóhoz,ami feketére van festve.
Sergio kettőt kopog,aztán velem együtt belép a kicsi,de praktikusan felszerelt irodába.Nekem háttal ül egy sötét hajú férfi,mellettem jobbra pedig egy páncélszekrény kapott helyet.Természeteswn van egy régebbi asztal is,telis tele papírokkal.
-Én most magatokra hagylak titeket.-ültet le az asztallal szemben álló székre.
-Köszönöm Sergio,kimehetsz.-fordul meg ez a gyökér a székkel.
Nem merek odanézni.Félek,hogy ismerem a személyt.Erőt kell vennem magamon,és ki kell nyitom a szemem.
Lassan ránézek a kezemre,aztán az asztal lábára,és így feljebb.
Párat pislognom kell,mire felfogom,hogy ki a franc ül előttem.
-Logan,te rohadék.-ugrok fel a székből,és rácsapok egy hatalmasat az asztalára.
-AKKORA EGY SZEMÉTLÁDA VAGY..MEGBÍZTUNK BENNED!!
-Szívből sajnálom,de most megtennéd,hogy leülsz a kis formás popsidra?-vigyorodik el undorítóan.
Miért vannak úgy oda a fenekemért?
Mi a fene folyik itt?
Ismét elkap ez a fránya szédülés.
Teljes sokkban vagyok.
Ez a..nem is tudom minek nevezzem,képes vol nap mint nap a házunkban sétálni,és szemrebbenés nélkül hazudni.
Amióta ebbe a családba kerültem,mindig történt valami.De ez?Ez túl tesz mindenen.
-Mi a faszt akarsz?-biccentek felé nem túl kedvesen.
Vörös köd jelent meg a szemem előtt,és ölni akartam.Véget akartam vetni a seggfej életének.
-Hol az a kurva pendrive?-tagolja elég érthetően,majd kihúz egy fiókot.
Na,vajon mi kerül a kezébe?Persze hogy egy pisztoly.
Mosolyogva megtörölgeti a cső végét,és leteszi az asztalra.
-Nem tudom,hogy hol van.-fújtatok idegesen,mert nem igen szívlelem a felém néző cső végét.
-Ne hazudj nekem bazdmeg.-túr bele a hajába,ahogy Nathaniel szokta,ha mérges.
Nagyon az idegein táncolok.
-Jaj pardon,az már a te bajod,ha nem hiszel nekem.-mozdulok meg hirtelen,de hátulról elkap valaki.
-Meg ne mozdulj picsa.-köti le a kezem ez a kurva.
-Roxy,én úgy gyűlöllek.
-Kölcsönös..miattad nem fekszik le velem Nath,úgyhogy fogd be.-húzza meg a csomót a kezemen,és lassan,a csípőjét rázva odatipeg Loganhez.
-M-mit mondtál?Te lefeküdtél Nathaniellel?-lazulnak el az izmaim a csalódottság miatt.
-Ohó,nem is egyszer aranyom,hisz ez a munkám.
Roxy megsimogatja Logan nyakát,és valamit súg a fülébe.
-Ja és képzeld el,amikor idegesen elviharzott tőled,akkor hozzám jött.-villanja meg a bociszemeit,sajnálatot színlelve.
-Meg amivel a farkával képes,az valami eszméletlen.-húzza tovább az agyamat,ami mindjárt szétdurran.
Összeszorítom az öklömet,aztán kiengedem.Ezt ismételgetem folyamatosan,amíg le nem nyugszok egy kicsit.
-Logan,ez téged nem zavar?Hogy a barátnőd más férfiakról áradozik?
-Annyira nem,mert végül mindig én dugom..a munkája pedig boldoggá teszi.-váltanak egymással egy gyors csókot.
A kínos csendet,ami következett,egy gránát robbanása töri meg.
-Ez mi volt?-kapja fel a fejét,és a hirtelen meglepettségtől elnéz jobbra és balra.
Gonosz vigyorra húzom a számat,azután annyit mondok,hogy:
-Ez Nathaniel volt,bébi.
-Bazdmeg..Roxy,te menj ki és nézd meg mi történt.-irányítja a "szeretett barátnőjét" az ajtó felé.
A nő engedelmeskedik,és szitkozódva elhagyja a szobát.
Logan feláll a székből,pisztolyával karcolja az asztal felületét,ami elég fura hangot adott ki,aztán megkerüli az egyetlen tárgyat,ami közénk állt.
-Nekem kellett volna örökölnöm apánk vagyonát,nem az öcsémnek.-duruzsolja a fülembe.
Undorodok tőle.
-Ha nem szívódtál volna fel,most a te kezedben lenne a hatalom,de így nem.-sértegetem egy kicsit,mert megérdemli.
Kiszúrt Nathaniellel,kiszúrt velem..kiszúrt mindenkivel.
Körülötte lévő embereket manipulálja,és kihasználja.
De most rá fog baszki,mert rossz emberrel húzott ujjat.
-Ne bőszíts fel kiscsibe.-vág bele a gyomorszájamba egy kurvanagyot,és azt hiszem,hogy kihányom azt a parányi élelmet is,amit kaptam.
Miután elhúzta onnan a kezét,még akkor is éreztem az ökle nyomát.
Egy kék folttal több.
Valaki az ajtóval matat,majd beesik rajta.
Roxy szőke fürtjei most kormosak,és véresek.
-Kibaszott vérfürdő van.-nyögi ki utoljára,aztán teljesen összeroskad.
Párat összehúzódtak az izmai,végül elernyed az egész teste.
-Ha meghalok,te is jössz velem.-fordít a székkel az ajtó felé,majd a halántékomra szegezi a pisztolyt.
-Most mi lesz?-kérdezem,ügyelve arra,hogy normális legyen a hanglejtésem.
-Várunk.
Nem telik sok időbe,Nathaniel feltépi az ajtót,szürke füsttel a háta mögött.
Mint egy hős.
Csillogó szemmel néz rám,majd abbamarad a szeme fénye,amint felnéz a fogvatartómra.
-Logan?-rázza meg a fejét,majd újra rá néz.
-Én lennék.-hajol meg egy kicsit.
Nathaniel vonásai még jobban megfeszülnek,egyszer sem megszakítva a szemkontaktust.
Logan állja a tekintetét,és belevág a monológjába:
-Nathaniel..megleptél.
Jöttél kiszabadítani az asszonyt?
-Igen,csak előbb megöllek.-húzza fel a száját féloldalasan.
Ismerem ezt a mosolyát.Ilyenkor átszellemül,és kész a gyilkolásra.Mit egy beprogramozott mészárlógép.
-Előbb hadd mondjak valamit anyukád haláláról.-töri meg a farkasszemet,és elém áll,közvetlenül Nathaniellel szembe.
-Cseszd meg,nem érdekel,már régen volt.-nyomja el magában,a feltörő kíváncsiságot.
Ő a pókerarc mestere.Senki sem tudja jobban csinálni nála.
-És ha azt mondom,hogy én öltem meg,mert valami nála volt,ami az enyém?-feszegeti Logan,azokat a parányi határokat.
Ennek nem lesz jó vége.
-Te pszichopata állat.-mos be neki egy akkora nagyot,hogy Logan hátraesik.
De nem ért a szóból,és még mindig folytatja:
-Anyánk egy gyáva nő volt,és egy retkes nagy ribanc..téged mindig jobban szeretett.Engem viszont soha nem keresett.
Ezért okoztam neki egy balesetet,amivel lehetőség nyílt arra,hogy elvegyem tőle a kódok egyik felét.-zúdítja rá Nathanielre a szomorú igazságot.
-EZ NEM IGAZ.-ül rá a fekvő Logan csípőjére,és addig üti a fejét,amíg el nem veszti az eszméletét.
-Megszerezte az a mocskos ribanc,csak el akarta adni.-beszél tovább Logan az utolsó erejéből.
Fél szemmel tudtam nézni,mert éreztem,hogy megtelik a szoba füsttel.
Köhögve könyörgök Nathanielnek,hogy hagyja abba,de hajthatatlan.
-NATH,ÖLD MÁR MEG,MERT MEGFULLADOK!-sikítok tiszta torokból,hátha meghallja.
-Te rohadék geci.-illeszti Logan halántékához a cső végét,és elsüti a fegyvert.
Arcára fröccsen a vér.
Nem nagyon izgatja,és játszi könnyedséggel letörli az arcáról.
-Emily baszki,miért nem szóltál,hogy ki vagy kötözve?-köhögi a füsttől fulladozva.
-Én szóltam,de te megint másra figyeltél vadbarom.-figyelem a kezét,ahogy kicsomózza a kötelet,amivel odaragasztottak a székhez.
-Jó,gyere kész vagy..fuss.-ragadja meg a csuklómat,és elkezd magával húzni.
Fájnak a lábaim.Én nem bírom tovább.
Nem visz a lendület sem,csak Nathanielhúz.
-NATH,ÉN NEM BÍROM.-zokogok fel a földre rogyva,tudván,hogy megfulladok a füstben.
-Azt már nem.-térdel le a az összetört márványlapokra,majd alám nyúlva felemel,néhány törmelékkel együtt.
-Szeretlek.-simítom meg az arcát,talán már utoljára.
-Én szintúgy szeretlek cukorbaba,de most először kijutunk innen.-gyorsítja tempóját,ami miatt egyre jobban ugrálok a kezében.
A füst egyre tobzódik,a kijáratot pedig nem látom.
Csípi a meleg por a sebeimet,és úgy veszem észre,hogy Nathnek sem kell sok,hogy elájuljon.
-Mindjárt kint vagyunk.-hajol le a pólójához,de sehogy sem sikerül beleakasztania az orrát.
Felemelem a kezem,és az arca elé húzom,a rögtönzött levegőszűrőt.
Az a mennyország,vagy a kijárat?-töprengek el,amikor egy elemlámpával megvilágítják a célt.
-Ugranunk kell Emily.-rázza meg egy kicsit a fejét,hogy tisztább legyen a látása.
-Oké.-kapaszkodok bele a kezébe,majd felkészülök a repülésre.
-Kapaszkodj bébi.
-Baszkiiii.-sikítok,ahogy mögöttünk robbant valami.
Éppen kiértünk.
Leesünk a földre,és nézzük ahogy a ház égve összeomlik.
Hatalmas lángok meleget,és fényt nyújtanak,a hideg éjjszakába.
Nathaniel emberei arrébb húznak minket,és hagynak nekünk időt felkelni a földről.
-Vége van?-pislogok sután,és megölelem a férjemet.
-Igen Emily vége van..most már biztonságban vagy és leszel.-tapad rá az ajkaimra,hosszú,és forró csókban részesítve.
Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3