Nathaniel:
-TILTAKOZOM!-Rikácsol Ivett megakadályozva az Igen kimondásában-Van valami ellenvetése?-emeli fel lassan a tekintetét az anyakönyvvezető,és már látszik az arckifejezésén,hogy nem egy ilyen balhét vészelt már át.
Ivett pár másodpercig habozik a megszólalással,végül megteszi.
-Mert én vagyok Nathaniel igazi és egyetlen szerelme.
-Meg a Római Pápának is.-vág vissza Emily gondolkodás nélkül.Igaz,hogy nem neki irányult a "szerelmi vallomás",de ő akkor is válaszolt.
-Vicces vagy szüzike,esetleg majd meglátogatlak a kolostorba.-egyenesedik ki,mintha jól megmondta volna a tutit
-Kérlek távolítsátok el innen,a nem kívánt személyt.-intek hanyagul a biztonsági őröknek.
Hatalmas melákok,zero intelligenciával.
Szinkronban bólintanak,ezt követően kezdetét veszi a:
"Távolítsuk el Ivettet hadművelet".
Ivett tehetetlenül áll a fehér szőnyegen..nem tud semerre sem futni.
Elölről,és hátulról is közelítenek felé.
De ő ennek dacára fegyvert ránt ki,a ruhája szoknyája alól.
-Ne gyertek közelebb,mert esküszöm kinyírok mindenkit.-élesíti a fegyverét,amely meggodnolatlan döntés a részéről,ugyanis az összes meghívott pisztolyt ránt.
Mindenki rászegezi a cső végét,ennél fogva kénytelen lesz megadni magát.
-Emily,minden rendben,ugye nincs baj?-fordítom magammal szembe a nőt,akinek a sminkjén is átüt a kipirosodott arca.
-Nath,nem hiszem el,hogy még ilyenkor is megzavar.-dönti rám a fejét,teljesen figyelmen kívül hagyva a körülötte történő dolgokat.
-Csssshh,nyugodj meg.-simogatom az egyik tenyeremmel a hátát,viszont a másik kezemben ugyanúgy fegyver ékeskedik,készen arra,hogy öljek vele a menyasszonyomért.
-Add ide.-rántja ki a kezemből a pisztolyom.
Felfogni sem volt időm,hogy mi a fenét csinál,csak azt tudtam,hogy utána kell mennem.
-Már régen meg kellett volna hogy öljelek,te retkes ribanc.-nyomul előre a testőrök elé,és én pont időben vissza tudom rántani,így elvéti a lövéseket.Mind a kettő merénylete sikertelen volt.
Halk suttogások is abbamaradtak,a golyók fülsüketítő zajára.
Egyedül Emily hangja hallatszik,ahogy kapkodja a levegőt.
-Jaj de szép a szerelem.-emeli az égnek a tekintetét,és gúnyosan elneveti magát.-Szánalmasak vagytok.
-Ivett,most megkérlek,hogy távozz,amíg elő nem jön belőlem az állat.-szegezem rá a tekintetem.
Szinte lyukat égetek a nőbe,annyira fixírozom a szememmel.
Nem ölhetjük meg,egy megállapodás végett.
Akkor még egy nagyhatalmat magunkra haragítanánk.És akárhogy nézzük,az nem jó ötlet.
-Addig nem megyek el innen,amíg egyikőtök a halálán nincs.-navigálja a cső végét,az előttem álló fehér ruhás szépség felé.
Az embereim nem tudjàk mit tegyenek..patthelyzet.
Parancsot várva rám néznek,de én csak intek nekik,hogy "Még ne!"
Lágy szellő kíséri a szituációt.
Tenger menti fuvallatok hűvösebbek voltak,így maga a hőérzetünk is hidegebbnek bizonyult.
Ivett egyre jobban szorítja az öklében lévő életveszélyes tárgyat,valamint ujjait az elsütő billentyűre teszi.
-Mindig is gyűlöltelek.-Lép Ivett mögé Lisa,és egy féltéglával olyat belever a nyakába,amitől még én is összébb húzom magam.
Emily lassan kihúzza magát,és emelt fővel visszamegy az eredeti helyére.
-Folytathatjuk?-húzza egy apró vigyorra a száját.
-Igen.-sétálok végig a fehér szőnyegen.
Hosszú léptekkel mellé érek,és jelzek az alkalmazottaimnak,hogy takarítsák el onnan a nőt,mert zavarja a perifériás látásomat.
-Khmm...szóval ön Nathaniel Weil,hites feleségedül fogadod-e Emily Brown-t,az alábbi felsorolás alapján?-jön immár másodjára a kérdés.
Hmm..igen vagy nem?
Mi legyen?
Beharapom az alsó ajkam,majd Emilyre siklik a tekintetem.
Kicsit megviselt az arca,és tudom,hogy most a torkában dobog a szíve.
Kiült az íriszeire a pánik összetéveszthetetlen csillogása.
Riadtan a szemembe néz,mintha telepatikusan azt üzenné,hogy IGEN!
-Igen,fogadom.-felelek határozottan,végig a feleségemben gyönyörködve.
Kirázta a hideg.Libabőr borítja az egész testét,és csak miattam.
-Húzzák fel a gyűrűt.-nyújt oda,egy bársony anyagú erre tervezett párnát,rajta az arany ékszerekkel.
Egyszerre levesszük róla a karikákat.
Emily kinyújtja elém,a saját mell magasságában a kezét,én pedig tenyerembe illesztem az övét.
Kiválasztom a gyűrűs ujját,aztán hezitálás nélkül felhúzom rá a szerelmünk pecsétjét.
Én is odanyújtom neki a sajátomat,míg ő a gyűrűmet nézegeti.
-Basszus,ebbe a hüvelykujjam beleférne.-húzza oda magához a kezem,majd nagyon koncentrálva ráhelyezi a gyűrűsujjamra.
Örömtelien felsóhajt,majd szimultán visszafordulunk.
-Házastársakká nyilvánítom önöket.Csókolja meg a menyasszonyt.-lép egyet hátrább az anyakönyvvezető,ezzel azt sugallva,hogy miénk a pálya.
Közelebb lépek Emilyhez,folytonos szemkontaktust tartva.
Tengerkék íriszei világosan csillognak,és boldogan.
Csupa szív ez a lány.
Megejtek egy félmosolyt,amit tudok,hogy az őrületbe kergeti..illetve azt tetteti.
Biztos vagyok benne,ő is olvadozik ilyenkor.
Mint vártam a szemét forgatja összeszorított ajkakkal.
Ráteszem a kezem a hátára,a másikat pedig a lába alá.
-Kapaszkodj.-emelem fel életem egyetlen nőjét,aki kuncogva teszi amit mondok.
-Szia.-suttogja a számat nézve.
Megőrjít.
-Szia cukorbaba.-hajolok rá a mézédes párnáira,ami most halvány rózsaszín rúzzsal van megszínezve.
Olyan lassú,és szívből jövő csókban részesítem,mint még senkit.
Ösztönösen a nyakam köré fonja a kezét,aztán úgy csüng rajtam tovább.
Pihegve elhajolunk egymástól,nekem pedig mindvégig az jár a fejemben,hogy meg akarom ismételni.Érezni akarom az ajkai puhaságát,látni akarom a szeme játékosságát.
-Szeretlek.-nyomok egy gyors puszit az orra hegyére.
Érzem ahogy megmerevedik a kezemben,plusz még a levegő is megakadt neki félúton.Arcába szökik a vér,egészen a füle hegyéig.Cuki.
-Szeretlek.-viszonozza a tettemet,mindvégig a sötétbarna pilláimat nézve.
Nagyot dobbant a szívem.
Szerintem ki akar szakadni a bordáim közül.
Végre ez az érzés,amiről mindenki beszélt körülöttem,de én nem tapasztaltam meg..mostanáig.
Jó,nem izzad a tenyerem,és nem beszélek félre,állatkert sincs a hasamban /vagy semmi egyéb.(remélem)/,egyszerűen csak érzem,hogy szeretem.
Leteszem a földre,majd amikor megbizonyosodtam róla,hogy talpon marad,végleg elengedem.
-Éljen az ifjú pár.-jönnek oda hozzánk sorban a "kedves" ismerőseink.
...
Túlvagyunk a csokordobáson..hát nem volt semmi:
"-Csokordobás következik.-gyűltek össze a férjezetlen nők egy kupacba.
Emily háttal áll,a nagyjából egykorú lányokhoz viszonyítva.
Háromszor megszívatta szegény nőket,akik mindig valamit hozzáfűztek..pl:Basszus,pedig rákészültem.
Szerintem az első sor lassítva látott mindent,ahogy a csokor a magasba röpül,és elkapja..hmm,hogy is hívják?
Lisa.
Emily megfordult,és hangos sikításban tört ki,a barátnőjével egyetemben.
És itt következett az,amire nem számítottam.
Nevetve Aiden karjaiba veti magát,és megcsókolja(?)
Többször is pislognom kell,mire leesik,hogy mi is történt.
Aiden végül felém néz,majd oldalt felemeli a kezét,és a combjára ejti."
Minden gratulációt,és jókívánságot végighallgatva,halálosan elnyomott nevetéssel méregetjük egymást.
-Istenem,ennyi hazugságot összeszedni,a társaság 97%,a vesztünket akarja,a maradék 2% pedig a hatalmunkat.-mondom ki azt az aprócska tényezőt,hogy itt senki sem örül nekünk,a családunkon kívül..ők az az 1%.
-Látom megy a matek.-masszírozza meg az orrát,amit határozottan tőlem lesett el.
-A maradék 1% az a családunk.-érvelek profi módon.Mondjuk mit is képzelek?Persze hogy profi vagyok.Mindenben.
-Ügyes mentés Weil,ezt megúsztad.-paskolja meg a vállam büszkén.
-Még sohasem hívtál a vezetéknevemen.-akadok fent ezen a pici dolgon.
Emily,csak egy vállrándítással válaszol.
Nem bírok magammal..egyszerűen folyamatosan mondanám neki,hogy Szeretlek..amíg bele nem hal.
-Emily,én komolyan gondoltam,amit a csók után mondtam.-csúsztatom fel a kezem nőies derekára.
-Tudom,és én is komolyan mondtam Nath.
-Már nem emlékszem annyira..mit is mondtál?-incselkedek vele,mert mégegyszer hallani akarom a szájából.
-Szeretlek Nathaniel Weil.Szerelmes vagyok beléd.-közelít felém az arcával,de én egyet hátralépek.
Eléggé furcsán néz rám,és mintha egy kis düh is vegyülne a tekintetében.
-Van egy meglepetésem.-kulcsolom össze az ujjainkat,azután szépen kérem,hogy vegye le a cipőjét.
Nyilván meg kell kérdőjelezi a döntésem..van ami nem változik.
-Csak vedd le.-forgatom a szemem a makacsságán.
-De én nem akarom,és ne feledd,attól,hogy férj és feleség vagyunk,nekem nem parancsolhatsz..Vili?-böki meg a mellkasom,míg én agyban türelemért fohászkodom az Istenhez.
-És visszatért a szeszélyes Emily.
-A nénikéd a szeszélyes,és tudod mit? Leveszem mert én azt akarom,és nem azért,mert te mondtad.-rúgja le egy laza láblendítéssel magáról,ami gyönyörű ívben repül,egészen a közönségünkig.
-Mostmár mehetünk?-veszem le én is a fekete lábbelimet.
-Igen.-indul el egy teljesen másik irányba.
Én már csak mosolyogni tudok rajta.
Ő más mint a többi.
-Emily..arra megyünk.-mutatok mögém a sötétségben.
Remélem nem szúrja ki azonnal azt a helyet,ahol az éjszakát töltjük.
-Ja..öhm oké..De mi lesz a vendégekkel?-szökken mellém,én pedig a kezem nyújtom neki.
Vigyorogva elfogadja,ezután lelépünk a nagyjából 1m-es emelvényről.
-Majd hazamennek.-legyintek hanyagul.
Az éjszakai tengerpart mentén gyalogolunk néma csendben.
Ez a némaság megnyugtató.
Hallani a hullámok zúgását,és a tenger morajlásának a különleges hangját.
Hátulról átnyúlok Emily válla felett,és eltakarom a szemét.
Megrezzen a hirtelen mozdulattól,és megáll.
-Csak menj tovább egyenesen.Én vezetlek.
-puszilok bele a citrusos illatú hajába.
-Rendben.Vezess egy szép helyre.-indul el ismét,bár most bizonytalanabb a járása.
Néhány erősebb hullám,aminek volt elég energiája kijönni idáig,ahol éppen tartózkodunk,lehűti a langyos talajt.
A bársonyos homok csikizi a talpamat,mígnem odaérünk,a fából készült mólóra.
-Nagyot lépj.-suttogom a fülébe.
Kitűrök egy hajszálat az arcából,és a nyakába puszilok.
Remegő lábakkal fellép,a jelentősen stabilabb talajra.Miután megtalálta az egyensúlyát,magam is felszökkenek mellé.
Mögötte állva irányítom a testét,egyenesen a Jachtom felé.
Gyorsítani kezdek a lépteimmel,mire ő is felveszi a tempómat,amivel tolom.
-Jó,itt állj meg,és nyisd ki a szemed.-engedem le a kezeimet a szeméről,és hagyom neki,hogy csodálkozzon a gyönyörű,kivilágított hajó látványában.
Hasa körül összefonom a kezem,és szorosan magamhoz húzom.
-Tetszik?-dünnyögöm a vállára,majd egy hosszú csókot lehelek rá.
-Nathaniel...ez elképesztő.-gyökerezik le a lába,a hatalmas vízenjáróban tündökölve.
Csillogó szemekkel hátrafordul,és azt kérdezi:"Bemegyünk?"
-Még szép cukorbaba.-segítek neki rálépni a lépcsőre,ami felvezeti,a nagyjából három emelet magas jachtnak a tetejére.
Amíg felérünk a "kilátó"részre,Emily folyton azt mondogatja,hogy "utál lépcsőzni."
Én meg nem győztem nyugtatni,azért,mert semmiképpen sem olyan hosszú az a kurva lépcső.
-Nathaniel,te ma még jobban meg akarsz hódítani?
Beletelt jó pár órába,mire mindent elkészítettem az esküvő előtt,köztük ez is beletartozott.
Először is kipárnáztam a padlót.Illetve bevontam egy nagyon puha szivaccsal,és leterítettem egy fehér lepedővel,párnával,és takaróval.
Körbevett minket a korlát,amire hangulatvilágításokat tettem,mellé pedig gyertyákat.
-Most még jobban kívánlak,ahogy megismertem ezt az oldalad.-suttogja a fülemhez pipiskedve.Az a baj,hogy én sem vagyok tisztában ezzel a tudományommal.Nem is gondoltam,hogy van ilyen személyiségem is.
Fura.
Emily szavai felvillanyoznak,és elindítják,az amúgy sem ártatlan fantáziámat.
-Fogalmad sincs miket akarok veled itt csinálni.-csavarom az ujjam köré,egy szállingózó tincsét.
-Akkor mutatsd meg.-sóhajtja a számra,végül összeérinti az ajkainkat.
Jólesően felmordulok,ahogy hozzám préseli magát,ebben a lélegzetelállító ruhában.
De nélküle még szebb lenne.
-Csak kérned kellett.-cirógatom meg az orcáját.-Nem leszek vad,de túl finom sem Emily..azt teszek amit te akarsz.-tisztázom le a dolgokat,ő pedig összeráncolt homlokkal néz rám.
-Nath,a tiéd vagyok,kérlek csináld velem,amit akarsz,ahogy akarod..ma éjjel téged részesítelek előnyben.-fűzi a kezeit a vállamra,gyengéden megszorítva azt.
🔞
Érzem,ahogy a nadrágom kezd egyre szűkebb lenni,a fantáziálásaim hatására.
-Úgy dugj meg,hogy holnapra ne legyen hangom.-csap le az ajkaimra úgy,mintha életünk utolsó csókja lenne.
Rándul egyet a farkam,már már kínlódásnak érzem a nadrágot.Mihamarabb meg kell szabadulni tőle.
-Ahogy szeretnéd cukorbaba.-csatolom ki az övemet,de Emily megállít a további ruhák levételében.
-Én akarom.-vezeti le a kezét,a kőkemény hímtagomhoz,és nadrágon keresztül megsimogatja.
Baszki.Már most el tudnék élvezni,ha csak lenézek az ártatlan arcára,amikor eléggé piszkos dolgokat művel.
-Vedd ki,és szabadíts meg a szenvedéstől.-morog nagyon mély és rekedt hangon.
Arany kezei nem tétlenkednek sokáig,egy egyszerű mozdulattal kigombolja az öltönynadrágom,és lehúzza a sliccem.
-Kézben szerintem még nem fogtam.-rántja le rólam a nadrágot,az alsóneművel összefogva.
Meredten álló férfiasságomra les,majd széles vigyorral felnéz rám.
Nem hittem, lehetek-e ennél is keményebb,de már azt érzem,mindjárt felrobbanok.
Egy pillanatra mintha tétovázna,de hamar visszaszerzi a magabiztosságát.
Apró kacsókáját körbefonja a farkam körül,csöppnyit megszorítva.
Egy pillanatra elhomályosodik a látásom,közvetlen ez után pedig érzem,ahogy az összes vérem oda tódul,ahol a kedves feleségem tevékenykedik.
Ráérősen mozgatni kezdi a kezét oda-vissza,majd megint újrakezdi.
Halkan zihálok,és próbálok nem azonnal elélvezni,ami nem kis erőfeszítésbe kerül,tekintve,hogy egy ilyen nő térdel előttem.
Ütemesen gyorsítja a tempót,elérve azt nálam,hogy csillagokat lássak.
-Emi..lyh,rád fogok elmenni,ha...nem mészh arrébbh.-feszítem hátra a fejem.
-Nem baj Nath,én ezt akarom.-adja meg a kegyelemdöfést,nekem pedig jóleső borzongás fut végig a gerincemen,egészen az ágyékomig.
Ráspriccelem a nedvemet,aminek a látványa még az álmaimban is kísérteni fog.
Mutatóujjával letörli az arcát,aztán lenyalja a kezét.
Hosszú estének nézünk elébe,de nem bánom.
-Hangszálszakadásig.-teperem le a lányt,egyenesen a puha szivacsra ledöntve.
-Úgy legyen.-sóhajtja szakadozottan,majd újra az ajkaimra tapad.
...
-Jó reggelt cukorbaba.-nyitom ki résnyire a szemem,de sehol nem találom a lányt.
Hűvösen kel fel a Nap,hosszú fénycsóvákat hagyva a tengeren.
Biztos mosdóba ment.
Átfordulok a jobb oldalamra,és megakad a szemem egy papírdarabon.
Szélei égetve vannak,kissé gyűrött a lap.
Megáll a szívem a dobogásba,és érzem ahogy szédülni kezdek a félelemtől.
Az nem lehet,hogy..basszus bele sem merek gondolni.
Sietve a lap után kapok,és kisimítom a gyűrődéseket,aztán remegő kézzel olvasni kezdem.
Kedves Nathaniel.
Makacs,mint az öszvér,buta,mint a szamár.
Életed utolsó esélyét húztad át,de mindig is mondtam,hogy a házasság nem megoldás.
Elvégzem hát helyetted a piszkos munkát,feleséged nem lesz,csak egy röpke árny.
Napkeltétől napnyugtáig próbáltam segíteni,de te nem tudtál nekem eleget tenni.
Elraboltam tőled örökre,Ivett való hozzád,ne fogd menekülőre.
Felejtsd el ezt a lányt,nem lesz már köztünk,mire megtalálnád.
Én figyelmeztettelek.-érek le a lap aljára.
Meredten bámulok magamelé,fel sem fogva a helyzet súlyát.
Elrabolták...megint.
-BAZDMEG!!-szakítom ketté a papírt,és érzem,ahogy eltompul a látásom.
Forró könnyek szelik át az arcom,amit hagyok lezuhanni.
Eddig nem hittem,hogy tudok sírni.
Lassan ölő fájdalom tép szét belülről.
Reszkető kezeim elernyednek,aztán hagyom kihullani belőle a levél darabjait.
Bambán,és reményvesztve tárcsázom Aiden számát.
Most csak benne tudok megbízni.
-Halo?-szól bele álmos hangon.
-Elrabolták..megint-szorítom össze az ajkaimat.
Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3