𝑩𝒊𝒕𝒕𝒆𝒓 𝑨𝒏𝒏𝒂
A spanyol verseny napjára ébredtünk. Nem aludtam túl sokat,ami a britnek rögtön szemet szúrt,és mikor a reggelimből sem fogyott egy falat se,akkor aztán felhúzott a hálószobájába.
-Anna,ezt ugye most nem gondolod,hogy megúszod? Nem eszel semmit,és úgy nézel ki,mint egy múmia. Mi történt?-
Kérdezte fél kézzel a falnak támaszkodva.
Az ágyon ültem,míg Lewis aggódó arcával kikészített. Hazudni akartam,de neki aztán nem tudok.
-Egész éjjel hánytam. Aztán bőgtem. Felváltva a kettő-
Mutattam fel a hüvelykujjam.
-De ilyenkor miért nem szólsz? Adtam volna gyógyszert,aztán segítek elaludni-
-Semmiség-
Dőltem hátra a puha ágyon.
-Kurvára aggódom érted-
Fürkészett a mellkasa előtt összekulcsolt kezekkel felülről.
-De nem kell!-
Fentrengtem a hasamon.
-Anna,Charles tönkretesz téged! El kell szakadj tőle!-
Mondta ki a fájó szavakat.
-Kibírom-
Vontam vállat.
‐Soha nem bocsájtom meg magamnak,ha most azért megy teljesen tropára a lelked,mert át siklottam e felett.-
-Úgy hogy szépen kitalálok valamit.-
-Az én segítségem már kevés-
Sóhajtotta,majd kisétált a szobából,teljesen egyedül hagyva.
Már ő is kivan miattam... csodás... valahol ez fáj. Az én segítségem már kevés.-jött vissza a hangja a fejemben,aminek érzetére,a szemeim elhomályosodtak,s mindent beleptek a könnyek.
○ ○ ○
Apákékat előre küldtem,hogy ne várjanak meg,mert kellett egy kis idő,míg rendbe szedem magam,aztán már kicsit jobb kedvvel szálltam be az uberbe.
A pályára érve,egy nagy egy nagy fesztivál szerűségbe csöppentem. Nagyon jó hangulat uralta a forró pályát. A fanokat nem érdekelte ha napszúrást kapnak. Chh. Mi az nekik?! Csak lássák a kedvencüket,s akkor már megérte. Néha elcsodálkozom milyen szívósak.
Beugrottam a paddock clubba egy kávéra a Ferraris lányokkal,Isaval,és Charlotteval,majd rohantam is tovább a williamshez,mert már késésben voltam.
Apa ma is teljesen be volt zsongva,hogy egy csapat boxból nézzük a versenyt,szóval hozzá sem lehetett szólni. Felvettük a sötétkék fejhallgatókat,majd behelyezkedtünk a rajthoz. Az első helyről Max indulhatott a Red bullal,utána Carlos gurult be az első sor második helyére,majd a mercedeses fiúk következtek,az ötödik helyen pedig Charles autója állt.Mindenki tudta,hogy ez a verseny izgalmakkal teli lesz,mivel az első 5 helyen,5 nagyon jó,s kitartó pilóta foglal helyet.
A piros lámpák egyenként kigyulladnak,a levegő megfagy.
○ ○ ○
A 25. Körre,az első öt hely sorrendje,már vagy negyedjére változott meg,s úgy tűnt,mostmár ez marad,mivel az előzések senkinek nem sikerültek.Verstappen maradt az első helyen,viszont a második és a harmadik helyre feltornázták magukat a mercedes pilótái. A negyedik helyen Leclerc állt,az ötödiken pedig csapattársa.
Lenyugodni látszottak a fiúk,de hirtelen Charles George mellé került,s együtt vették be a kanyart,majd a Ferraris vissza csúszott. Újból neki futott a feladatnak,és az autó orra,már a mercedes mellett volt,de amikor jött volna a versenyautó többi része,Russel neki ment,s a 16-os számú piros autó nagy sebesességgel a falba csapódott.Charles szerencsére szinte rögtön kivette a kormányt a kocsiból,s idegesen rácsapott az autóra,majd a köveken kisétált a safety carhoz.
Nem gondolkodtam egy percig sem,mikor megláttam a képernyőn,hogy visszaért a boxba. Levettem a fejhallgatót,s a távoli boxhoz futottam. Mindenféle köszönés nélkül loholtam az öltözők irányába. Megálltam Charles ajtaja előtt,ahonnan csak a fal püfölése,s a férfi dühöngése hallatszott ki. A lányok tanácstalanul nézték az akciómat. Charlottet sem engedte be. Bekopogtam.
Miért csinálom ezt? Biztos,hogy elzavar. Nem kíváncsi rám. Hogy lehetek ilyen eszetlen? Majd biztos lenyugszik. Csak hülyét csinálok,magamból.-mozdultam el az ajtótól.-
És akkor a kilincset lehúzták,s Charles ideges arcát pillantottam meg. Az overállját már a derekára kötötte,így lehetett látni az izmos testét,mivel az aláöltözete ráolvadt az izzadt felsőtestére.
-Charles.. én csak..-
Nyeltem egy nagyot hevesen dobogó szívvel.
A elmosolyodott halványan,a vonásai megenyhültek.
-Köszi..-
Nézett rám kedvességgel a tekintetében,amiért rögtön gondoltam rá.
-Jól vagyok,inkább menj vissza..-
Hebegte,majd be is zárta újból az ajtaját.
○ ○ ○
A Charlessal való "beszélgetés" után,az ebédemet magába nyelte a williams boxanak wc-je. Úgy éreztem,hogy elfogok ájulni,annyit hánytam már a napokban. Tudtam,hogy nem egészséges,de inkább nem szólok senkinek. Ha nem leszek Leclerc közelében,akkor talán jobb lesz...
A versenyt Max nyerte,a podium másik két fokára pedig Lewis és George állhatott,mivel a FIA végül nem szabott ki rá büntetést,érthetetlen okokból. Tapsoltam Lewisnek a mercisek között,aztán a pezsgőtől,s izzadságtól nedves férfi nyakába ugrottam.
-Nagyon jó voltál!-
Mosolyogtam rá.
-Köszönöm-
Borzolta szét a hajamat.
-Várjatok meg,és megyünk együtt.-
-Lesz egy buli,eljössz rá?-
Kérdezte reménykedve.
-Nem hiszem.. nincs hangulatom..-
-Megértem-küldött egy "sajnálom" mosolyt felém,majd eltűnt a tömegben.-
○ ○ ○
Délután öt fele érkeztünk meg a lakásba,ahonnan Lewis egy óra után,már menni készült.
-Biztos nem jössz?-
-Nem-
Huppantam le az egyik fotelba
-De lesz vacsora,ott nem kell bulizni. Naaa,légysziiii,csak a pilóták lesznek.-
Kérlelt egyre jobban
-Sir Lewis Carl Dawidson Hamilton!-
Emeltem fel a hangsúlyomat.
-Igen?!-
Kérdzte komiszan a haja kontyolása közben.
-Jó,de csak a vacsora,aztán eljövök.-
Néztem rá fenyegetően.
-Amúgy sem engedtem volna,hogy maradj. A végén még leiszod magad,aztán még jobban elfajul a helyzet. Vagy valami férfi felcsalogat magához-
Forgatta meg a mogyoró barna szemeit.
-Addig maradok ameddig akarok! De nem bulizok most,nyugi.-
Fontam össze magam előtt nevetve a karjaimat.
-Na,nyomás készülődni,mert elkésünk!-
Zavart ki Lewis a gardróbjából kiabálva.
○ ○ ○
Egy sötét lila testhez simuló ruhára esett a választásom,amelynek a háta teljesen ki van vágva. Felvettem egy bézs magassarkút,a hajamból elől csak lefárasztottam két tincset,s azt fontam be. A dús göndörletesség többi része,csak a csupasz hátamra hullott. Felcsúsztattam pár gyűrűt,a csuklóma pedig egy ékköves ezüst karkötőt illesztettem fel. A sminkem a szokásos laza történetre sikeredett,majd miután újra konytoltam Hamilton haját,és szét fújkodtam a parfümjét,már a kocsiban ültünk.
Egy másik,sokkal puccosabb hotelbe mentük,nem a tegnapiba.A társaság nagy része már az asztalnál ült,s tényleg csak a pilóták voltak jelen,szóval pár percre kicsit úgy éreztem,hogy én zavarok itt,de mindenki örömmel fogadott.
○ ○ ○
Az étkezés négy fogásból állt. Nagyon-nagyon sokat nevettünk,és Charles láttán sem fordult fel a gyomrom,ami azért kivételes. Miután már Daniel,s Lando felzabálta az összes maradékot Yukiékkal,mindenki szétszéledt kicsit,legtöbben valami alkohol után néztek.
Úgy gondoltam ideje indulni,de Lewist sehol sem láttam,így úgy döntöttem fel megyek Charlottehoz,vagy Isahoz elcsapni az időt. Csak Isa szobaszámát tudtam meg,szóval annak a keresésére indultam a lifttel. Az 5. Emeleten szálltam ki,s a 222-es szobát kerestem a szemeimmel.Bekopogtam a fa ajtón,de nem a szőke lány nyitott ajtót,hanem az a személy,akire a legkevésbé voltam felkészülve. Charles Leclerc...
Egy pillanatra lesokkolódtam,hisz az előbb még ő is lent volt.
-Szia,mi járatban?-
Kérdezte ellenszenv nélkül.
-Ööhmmm,nekem azt mondták ez Isa szobájá,bocsi-
S,már menni készültem,de végül vissza fordultam.
-Charles,én sajnálom ami történt...-
Léptem elé,magamat is meglepve.
Ő csak felhúzott szemöldökkel figyelte a mondani valóm
-Soha nem tettem volna ilyet önszántamból. Hidd el,ha megtehettem volna,akkor ellenkeztem volna. És tudom,hogy nem fogsz megbocsájtani,amit tiszteletben tartok. De muszály voltam ezt tisztázni,mert bele őrülök a hiányodba...-
Túrtam idegesen a göndör fürtjeimbe.
A fiú nem reagált. Hülyén éreztem magam,de továbbra sem bírtam tartóztatni önmagam.
Elé léptem,majd egy puha csókot leheltem az ajkaira.
-Je t'aime(szeretlek)
suttogtam könnyes szemekkel,a fülébe,mert nem akartam elszakadni tőle. Szükségem volt a biztonságot nyújtó ölelő testére. Az egész lényére. Kimondtam az igazat.
A férfi szemei felcsillantak,s befelé húzva,a falnak nyomva csókolta végig a testem,majd felkapott,s ügyelve a kötésemre,levette a ruhámat,s így rá látást nyert a rég nem látott testem összes pontjára. Segítettem neki kibújni a pólójából,s a boxerját egy gyors mozdulattal levette,majd finoman cirógatta a melleimet,amitől kirázott a hideg. Látta rajtam,hogy ez a mozdulat mennyire elfeledteti velem önmagam,így addig csinálta,míg már nem bírtam egy helyben maradni.
Finom magára fordított,mire mindketten felsóhajtottunk. Én is kiélveztem a fiú gyenge pontjait,amit ő csak meglepődve figyelt,s élvezett. Én irányítottam.
-Tudod mennyire hiányzott ez?-
Sóhajtotta a fülembe a heves aktus közben.
-A harag után,csak erre tudtam gondolni-
Nézett mélyen rám.
Válasz helyett csak megcsókoltam,majd a végső mozdulatok után,végre az ölelő karjaiban feküdhettem.
○ ○ ○
-Tudod,én is bocsánat kéréssel tartozom.-
Kezdett bele.
-Ha jobban vigyáztam volna rád,és nem lettem volna bunkó,akkor nem lenne most lelki és testi sérülésed a miatt az állat miatt. Sajnálom.-
-Nem a te hibád,ez egyedül az övé.-
Súgtam neki álmosan.
Válaszul csak egy puszit,s két erős kart kaptam,majd elnyomott az álom. Nagyon jól esett,hogy bocsánatot kért. Nem lehet nem bele szeretni ebbe az emberbe.
《Hello! Itt van ez a rész is. Sajnálom,ez egy kicsit olyan összeszedetlen lett,de a tegnapi nap folyamán,a dédi mamám sztrókot kapott... Így ez most ilyenné sikeredett. Vigyázzatok magatokra! Amint összeszedem magam,s a gondolataim,jön a folytatás》