Emily:
Ezt nem hiszem el.
Komolyan a budin ülve játszott MÁSFÉL ÓRÁN ÁT?
Kinyírom..esküszöm kinyírom őt.
Nathaniel mosolyogva jön le a lépcsőről,és úgy látszik megkönnyebbült.Menjen a fenébe.
Szemmel el tudnám égetni a pokol tüzein.
Nem igaz,hogy engem ennyire érdekel az esküvő..őt pedig egy cseppet sem ,ha oda van fosni.
Megőrülök tőle.
-Ne vigyorogjál,mint aki jól végezte dolgát,húzzál oda Lisahoz,és nézd meg kik lesznek ott a szertartáson.-szorítom össze a fogamat,majd az idegességtől remegő kezemet felemelem,és Lisa felé mutatok,a kanapéra.
-NYOMÁS!-tátogom becsukott szemmel,de Nathaniel tesz egy kis kitérőt felém.
-És mi a fenét csináltál annyi ideig,talán kiköltötted?Mert nem látom a barna csibéket.-pillantok mögé,hátha látok valami élőlényt,de nem járok sikerrel.
Nath figyelmen kívül hagyja a megjegyzésem,és hosszasan végigmér,azzal a hülye mosolyával.
-Cuki vagy idegesen cukorbaba.-vigyorog győztesen,én pedig felhúzott szemöldökkel emlékeztetem,hogy nem én vánszorgok oda Lisahoz,hanem ő.
Nathaniel érzi az elsöprő győzelmem erejét,így megadóan,"önszántából" leül Lisa mellé,egyesével átnézni az emberek listáját.
Néhány másodpercig karba tett kézzel figyelem a tévén tükröződő Nathaniel arcát,amit meg kell mosolyognom.
Ennyi szenvedést egy emberen még nem láttam.
Minden egyes név felolvasása után, különféle fintorok jelennek meg a tévében lévő arcán,de egyszer minden érzelem eltűnik róla.
-Ivett nem jöhet,és Roxy,és Sergio sem.-dől hátra keresztbetett kézzel.
Lisa bólogatva kitörli a nevüket a listáról,és a következő emberrel folytatva fárassza Nathanielt.
Felemelő érzés látni a fejét.
Jobban összehúzom magamon a földig érő kardigánom,amit a pólómra vettem rá,és bemegyek a konyhába.
Kinyitom a sütő feletti polcot,utána párat szökkenve lerántok egy poharat a sok közül.
Kifinomult reflexeimnek hála,elkapom a poharat.
Nos kétszer is hazudtam,mert nem jók a reflexeim,és nem kaptam el a műanyag poharat sem.
-Remélem nem üveg volt.-kiabál Nathaniel szórakozottan,én pedig a nyakamat behúzva,lehajolok a pohárért.
Megforgatom a kezemben,hogy nem-e lett baja annak a műanyag cuccnak,és a csapot megnyitva eresztem tele vízzel.
Elzárom a folyadékot biztosító berendezést,és a poharat a számhoz emelve indulok vissza a nappaliba.
-Kitartást.-ülök közvetlen Nath mellé,majd a vállára hajtom a fejem,aztán nézem ahogy Lisa monoton hangon,és hadarva görgeti a tableten a neveket.
-Kelleni..fogh.-ásítja hátradöntve a fejét,Lisa pedig a megemeli a hangját,ezzel jelezve,hogy hozzá beszél,és nem a falhoz.
-Matteo Leonardi.-böki oldalba a vőlegényem,én pedig a nevetésem visszafojtva harapok az alsó ajkamra.
-Maradhat mindenki,én már leszarom,csak eresszetek innen.-könyörög Lisanak,aki engedélykérően rám néz.
Engedjem Nathanielnek,hogy elmenjen,vagy ne?
Szerintem nézzük át szóról szóra,betűről betűre,ha nem baj.Ugye nem baj Nath?-lövelek felé a szívből jövő kedvességemből.
-Persze,nem baj.-morogja hisztisen,én pedig megveregetem a hátát,biztatás céljából.
Kezét rávezeti a térdemre,és enyhén szétnyitja a lábam.Tenyerével végigsimít a belső combomon,majd a fülemhez hajol,és ezeket a szavakat dünnyögi bele,mély férfias hangon:"Ezt még visszakapod este cukorbaba,és garantálom,hogy holnap az esküvőn tolószékbe hoznak be,mert nem fogsz tudni menni."
-Bébibogyó,én meg azt garantálom neked,hogy levágom a farkad,ha ma este hozzám érsz,mert azt olvastam google-n,ha esküvő előtt a párok együtt alszanak,akkor bizony a jövőben,más ágyat is találnak. -fejezem be a mondatom,kisebb-nagyobb hatásszüneteket tartva.
-Akkor tiéd a vendégszoba.-vonja meg a vállát,és újra Lisanak szenteli a figyelmét.
-Chh.-forgatom a szemem,és "véletlen" meglököm a kezemmel,amikor felállok a kanapéról.
-További jó szórakozást.-mosolygok bájosan,és hosszú léptekkel,a lépcsőhöz irányítom a testem.Kettesével,később hármassával szedem a fokokat.
Vajon mennyit tudok átlépni?-próbálkozok be a néggyel..nem járok sikerrel.
Marad a három.
Gyűlölök lépcsőzni.
Pihegve,kipirosodott arccal felérek az első emeletre,és végigsétálva a folyosón,(természetesen néhány képet megnézek) odaérek a gyönyörű motívumokkal ábrázolt kétszárnyú ajtóhoz.
Lenyomom a hatalmas kilincset,aztán amint belépek a küszöbön,a könyvek megnyugtató illata lepi be a szobát egy kis citrusos illóolajjal keverve.
-Imádom.-szippantok bele a levegőbe,és hagyom,hogy a lábam oda vigyen a könyvekkel teli polcokhoz.
Saját kis rituálémat megtartva,végigsimítok a könyvek gerincén,és megállapodik a szemem,egy papírkötegen.
"Gyűlölök és szeretek."
Ígéretesnek hangzik a címe,de a borítója se semmi.Tipikusan egy gyönyörű nőt,meg egy piszok helyes férfit ábrázol.
Nézzük meg a fülszövegét.
"Lucy Hutton és Joshua Templeman ki nem állhatják egymást"
Jól hangzik.
Kinyitom az első oldalon,ahol a méltatások,utána pedig a szerzői jogos izék vannak.
Az első fejezet előtt pedig a köszönetnyilvánítás.
Most egy picit elgondolkodom..az nem a végén szokott lenni?
Ezt a kis bakit átugorva olvasni kezdem a könyvet.
...
Annyira egyet tudok érteni az íróval.
Valóban,csak egy pengeélnyi különbség van a gyűlölet és a szeretet között.
A liftes románcuk-ig jutottam el,és eddig folyamatosan a torkomban dobogott a szívem.Joshua lehengerlő modora,és Lucy harcias személyisége,valami eszméletlen.
Lucy valamikor egy tündér,valamikor egy boszorkány.
Irodába szeretnék dolgozni,egy Joshua Templeman hasonmással.
Ő a szerelmem.
Meg Aaron,és Zack és Cameron,és még sok mindenki.
Nem akarom,hogy valamelyikük is egyedül legyen,így leszek az összessel.
Így a jó.Vagyis nem.
Nekem lesz egy kretén férjem,aki elmehetne Dr Josh-nak,csak ő Pszicho Nath.
Nem hazudok,ha azt mondom,hogy Nath eléggé szemrevaló,és a tudása sem elhanyatló,de még nem képes rendbe rakni az érzéseit.Félek,hogy ebből lesznek még bajok.
Nathaniel Weil...kikészítesz.
-Bejöhetek?-kopog a kétszárnyú ajtón az említett személy.
-Nem Nathaniel nem jöhetsz be.-vánszorgok oda az ajtóhoz,majd haragosan kinyitom.
-Mi bajod van?-támaszkodik neki egyik kezével a falnak,másikkal pedig magához húz.
Próbálok ellenkezni,de nem hagyja.
Nem létezik olyan,hogy fél karjával megállítson.
Hát mégis van.
-Ezt de kedvesen kérdezted.-duzzogok tovább a karjaiba,egy pillantásomra sem méltatva.
-Akkor úgy jó,hogy:
életem egyetlenem,mi bántja az érzékeny tündérlelked,mert látom,hogy valami problémába ütköztél?-vékonyítja el a hangját,és telenyomja a mondatát iróniával.
-Te miért nem vagy ideges?Holnap megházasodsz.-döntöm neki a fejem a mellkasának,őt pedig láthatóan megnyugtatta,hogy nem rá vagyok pipa,hanem az életre.
-Emily..pontosan tudom hogy házasodni fogok..csak az nem mindegy hogy kivel.Akivel nem akarok élni,annak úgyis nemet mondok.Úgyhogy az oltárnál majd kiderül.Csak neked kell igent mondanod,nekem nem muszáj.-önti belém a lelket,nem valami megnyugtatóan.
-Hurrá.-morgom a mellkasára,és az államat rátámasztva belenézek a szemébe.-Meddig leszek fogságban,hiányzik anya.-tör rám a honvágy édesanyám iránt.Borzasztóan hiányzik.
-Az esküvő után kimehetsz felügyelettel.Anyukáddal is találkozhatsz.Csak tartsd be a játékszabályokat,amik a következők:
Engem hagysz dolgozni,Aidennek szót fogadsz,és amikor szeretném akkor dugunk.-közli rezzenéstelen arccal,nekem pedig leesik az állam,az pedig akkorát koppan a padlón,hogy még Lisa is hallotta.
-Nathaniel ne idegesíts fel..megint egy érzéketlen gyökér lettél.-szinte már fennakad a szemem az idegességtől,de Nath,csak halálkomoly fejjel néz vissza rám.A szemében még a vicc szikrája sem jelent meg.
-Nyugika cukorbaba,csak látni akartam a fejed.-potyog le róla az álarca,én pedig a megkönnyebbülés,és az adrenalinlöket hatására,egy kicsit mellkason ütöm.
-Azt hittem a szexbábud leszek te tuskó.-emelem fel a kezem az arcomra,és egy picit megdörzsölve,újra ránézek.
-Piros vagyok ugye?
-Mint egy traktor.-válaszol kapásból,én pedig újra a mellkasára ütök.
-Ne legyél már ilyen.-fordulok el tőle,mert már így is eleget égtem.
-Ilyen tökéletes,és zavarba ejtő?-fogja meg a csípőre tett kezem,és visszahúz magához.
-Igen,pontosan.-suttogom a szájára,ámde nem csókolom meg.
-Meddig akarsz hergelni?-hajol rá az ajkaimra,de én elhúzom az arcom.
-Nathaniel Weil,itt nem lesz semmiféle dugás,vagy ahoz hasonló.Te az egyik szobában,én a másikban.-vigyorgok elégedetten,majd visszaereszkedek a talpamra.
-Szemét vagy.-nevet fel hitetlenül,és utánam kocogva leül a mellettem lévő fotelbe.
Kezébe vesz egy fekete borítós alkotmányt,ami már nehezebbek tűnik,mint én vagyok.
Ahogy elnézem ő sem hanyagolja az irodalmat.
Nagyon sok könyvet olvas.Azt hiszi nem tudom,de látom hogy nem porosodnak,és újra,és újra kinyitja a kedvenceit.
-Hülye romantikus könyvek,mindegyiknek Happy End a vége.-hadarja el két olvasott mondat között,aztán szórakozottan rám néz.
-Ne becsüld alá ezeket a lapokat.-mutatok rá az éppen aktuális könyvre,ami a kezemben van.
-Ja Mr Shakespeare ezüsttálcán.-csap a homlokára,mintha elfelejtett volna valamit.
-Legyél rugalmasabb,az ABC is énekelhető.Olvass el egy romcsi könyvet,és azután ítélkezz.-teszem át a súlyom a lábamra,aztán elindulok a könyvespolc felé.
-Ez jó lesz neked.-húzok ki a sarokból,egy igen izgalmas,és kurvajó művet.
-Te tudod.-nyújtózkodik tarkóra tett kézzel,mindezek után még ásít is egyet mellé.
-Csak nézz bele,ha tetszik akkor adott mit kell csinálnod,ha pedig nem,akkor az is adott.-vezetem rá lassan a tekintetem,és a kötetet az ölébe dobva kimegyek a kétszárnyú cirmákos ajtón.
Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész
Pusziii<3