Nathaniel:
-Vettél be tablettát?-araszolnak fel a kezeim a nyakáig,majd összefogom copfba a haját.Rászorítok a koronájára,és meghúzom magam felé.
Mintha hezitálna.
Elhessegettem,az efféle gondolatokat,aztán várom Emily válaszát.
-Igen,vettem be.-bólogat aprókat,mert még mindig a kezemben tartom a haját.
-Helyes.-húzom mosolyra a számat,és hatalmas erővel tolom bele magam.
Egyszerre nyögünk fel,a földöntúli megkönnyebbülés érzésére.
Mennyire vártam ezt a pillanatot.
Lassan kihúzom belőle magam,majd újabbat döfök a nőbe.
Hangos sikolyai még több önbizalmat árasztanak belém,így még nagyobb erővel dolgozok.Erőt adnak a nyögései,és ahogy a nevemet sóhajtja.
-Nath..NAT,BASZKI.-bukik le a víz alá én meg pár pillanatig nem értem a pánikját.
-Öhm..sikításokat hallottam,és azt hittem..khm.-köszörüli meg a torkát Aiden rejtegetve a vigyorát.Olyan jókor tud megzavarni.
-Menjél már vissza.-masszírozom meg az orrnyergemet,Emilyért lenyújtom a kezem a víz alá,és felhúzom onnan.
-Takarj már.-úszik a hátam mögé,kicsit sem diszkréten.
Kétszer lábon,egyszer oldalba rúgott.
-Már nincs itt Aiden,de szerintem menjünk fel.-tenyerelek a medence partjára,és izomból kitolom magam.
-Én inkább a lépcsőt használom.-sétál oda a csúszós feljáróhoz,ami a fürdő szélén van.
-Ahogy akarod cukorbaba.-indulok be a házba,kicsit sem szégyellősködve a konyhában álló Aiden miatt.
-Kösd be a szemed,jön Emily,őt pedig csak én láthatom.-dobok neki oda egy rongyot,amit ha nagyon akar,akkor körbe tud tekerni a fején..ő pedig nagyon akarja.
-Kösz,de inkább felmegyek.-kocog oda a lépcsőhöz,egyszer sem hátranézve,nehogy olyat lásson,amit nem kéne.
-Jöhetsz.-nyúlok Emily kezéért,és behúzom a házba.
-Alszunk?-dörzsöli meg a szemét fáradtan.
Vajon hatással van még rá a kábítószer?
-Aludjunk.-csúsztatom a kezem a derekára,aztán a lépcső felé tolva elindulunk a szobába.
...
Egész éjjel,a mellettem lévő nőt figyeltem.
Figyeltem az arcát,a szemébe hulló tincseket.Figyeltem a csókolnivaló ajkait,és
figyeltem a nyakát,ami gyönyörű ívben követi vállait.
Fülében ékszerek vannak,és az álla alá felgyűrődött a nyaklánc.
Vajon miről álmodik?
Valamiért a gyomrom is beleremeg,ha az együtt töltött időre gondolok.
Nem bírok,és nem is akarok ránézni másik nőre.
Emily,más mint a többiek.
Más a beszéde,és intelligensebb mindengyiknél.Más vele a napom is,és teljes valómban megváltoztatott.
Segített megmutatni,milyen egy igazi kapcsolat,ahol szeretik az embert.
És persze az ágyban is más vele.Vele nem tudok olyan durván,és önzőn bánni.Jobban szeretném,ha elsődlegesen ő élvezné.
Szeretem.
Szeretem,hogy nem fél szembeszállni velem,és szeretem,hogy néha egy kezesbárány,máskor egy házisárkány.
Szeretem a vicceit,és azt is szeretem,amikor egymás mellett csendben ülünk,és élvezzük a másik társaságát.
-Szeretlek.-suttogom a párnán könyökölve.
Nem várok választ.
Még nem akarom,hogy válaszoljon.Így egymagában a szeretlek szót,még nem mondtuk ki.
Óvatosan ráteszem a kezem a nyakára,aztán egyre feljebb vezetem,és a mutató ujjammal körbe írom a füle ívét.
Visszafojtott lélegzettel figyelem a kezem,ami lassan beletúr barnásszőke hajába.
-Ne aggódj,megvédelek mindentől,semmi bajod nem eshet.-húzom közelebb magamhoz a fejét,a nyakánál fogva,és egy lágy puszit lehelek a homlokára.
-Maradj.-húz vissza magához,amikor el akarok távolodni tőle.
-Ahogy akarod cukorbaba.-emelem meg egy kicsit a fejét,és a mellkasomra fektetem.
Fél kézzel átkarol,egyik lábát pedig átveti a combomon.
Mint egy kis majom..úgy csimpaszkodik rajtam.
Néha-néha megmosolyogom az emlékeket,amik egy ködöt alkotva a fejemben,lepi el az agyam.
Emily egyenletes légzése kezd engem elálmosítani,míg végül be nem csukom én is a szemem.
...
-Kifelé az ágyból,Lisa már itt van.-tépi fel az ajtót Aiden,egy pillanatig sem gondolkodva azon,hogy bármit csinálhatunk a szobában.
-Mivan?-dünnyögi Emily hunyorogva,majd újra beletemeti a fejét a nyakamba.
-Aiden,te mit keresel itt?-tagolom idegesen a szavakat,kicsit sem türelmesen.
-Lisa,itt van,gyertek.-fordít hátat a mondata közben,és kimegy a szobából.
-Emily,kelj fel,holnap van az esküvő,és készülődni kell.-nyöszörgöm unottan,végül egy hatalmas nagy sóhajjal kikelek az ágy melegéből.Húzok magamra el alsónadrágot,és Emilynek id dobok oda ruhákat.
Hirtelen felüléstől megkordul a gyomrom,és érzem,hogy nem ez volt az utolsó.
-Nem akaroooom.-nyomja bele a fejét izomból a párnába,és addig tartja ott,amíg már el nem fogyott a levegője.
-Kifelé az ágyból.-biccentek a fejemmel a paplanra,de ő megrázza a fejét.
-Emily,vagy most kiszállsz,vagy kirángatlak,és a vállamon viszlek le Lisahoz.-közeledek a lány felé,akin látszik,hogy nem hiszi el.
Na még mit nem.
Velem nem cseszel ki.Körbenézek a szobába,hogy nincs-e semmi olyan,amiben felbukhatnék,de nem látok életveszélyes tárgyat.
-Jössz?-vonom fel a szemöldököm a bokájához közelítve a kezem.
-Ü-üm-rázza hevesen a fejét,csöppet sem komolyan véve a fenyegetésemet.
-Te akartad cukorbaba.-kucsolom össze a kezem a bokájánál,és elkezdem magam felé húzni,akármennyire is tiltakozik a menyasszonyom.
-SEGÍTSÉÉG!!-sikítozik nevetve.
-Sajnos nincs segítség.-csapkodom meg a fenekét,és a vállamon elindulok vele.
-Várj már..had öltözzek föl.
Rázkódik a hasa a nevetéstől,amit jól érzek,tekintve,hogy a vállamon fekszik.
Ügyelve arra,hogy ne üsse meg magát,visszadobom a matracra,azután megvárom,míg magára veszi a darabokat.egy fekete pólót,és egy szürke melegítőt kapott.
Újra felkapom a vállamra,mert arról nem volt szó,hogy magától jön le.
Simán kinézem belőle,hogy visszadől az ágyba,majd még egy fél óra alvást követelve ott is marad.
Néha csapkodja a hátam,azt kiáltozva"TEGYÉÉL LE,VAGY KÜLÖNBEN NEM HÁZASODOK MEG!".Persze nekem erre az volt a válaszom,hogy:"Már pedig de!".
-Nyugodjatok már le.-szól ránk megint Aiden.
Ma már másodjára.
-Emily,neked szólnak.-ledobom a nappaliban lévő kanapéra,míg Lisa oda nem ül közénk.
-Akkor kezdjük.-csapja össze a tenyerét,és valamit bepötyög a tabletjébe.-Amíg távol voltál uram,addig Emilyvel kiválasztottuk a helyszínt,és nagyjából mindent.-mutat rá Em-re.Tekintetemmel követem a kezét,ami egy boldog,szétzilált lányra vezet.
-Tökéletes,és meg is nézhetem,hogy milyen helyen lesz,vagy az állami titok?-forgatom a szemem,majd Lisa mellé ülve nézem a képernyőt,amin megjelenik az esküvő helyszíne.
Tengerparton van,nem messze innen.Nem voltam még azon a helyen,csak átfutóban láttam.
A körülményeket pedig ne részletezzük.
-Megfelelő?-üt meg egy nagyon unott hangot.
-Ha látnám,jobb lenne.-fonom keresztbe a kezem,a legnyugodtabb módon,és egy picit kinyújtom a nyakam,hogy élesebb legyen a tabletjének a képe.
Persze láttam,hogy hol van,és milyen,de közelebbről is meg akartam nézni.
-A díszletet mutatsd.-legyintek a kezemmel,jelezve,hogy folytassa,mert nekem szorít az időm.
Igazából csak a reggeli nagymunkámat akarom végre elvégezni,persze folyamatosan hátráltatnak.
-Itt is van.-nyújtja oda nekem a képernyőt,majd elkezd Emilyvel beszélgetni.
Amíg átnézem az ételeket,italokat,díszleteket,...stb,
elkapok néhány mondatot a párbeszédjükből.
"Jó volt a múltkori."
"Igen tényleg baromi jó volt,csak a reggeli incidens nem kellett volna."
"Lisa,semmi gond."
-Minden rendben,és ha most megbocsátanak,én távozok.-veszem hivatalosra a figurát,aztán illedelmesen elköszönök,majd a lépcsőfordulótól futva megyek a vécéig.
-Uhh,basszus.-lélegzek fel jólesően,mert végre kijött,amit már régóta tartogattam.
Előveszem a telefonomat,majd megnyitom az unaloműzésre szánt játékot.
Nagyon szar az egész,de arra jó,hogy ne aludjak el.
...
-Nath,minden oké?-kopogtatnak az ajtómon,én pedig feleszmélve a telefonomból,megnézem az időt.
-Baszki.-tépem le a wc papírt,és rendeltetésszerűen használom.
Majdnem másfél órája nyomkodom a mobilt,ezen a tetves budin.
Öblítem az illemhelyet,és a szagelszívó zúgása is abbamarad,amikor a kilépésnél lekapcsolom a villanyt.
-Azt hittem lehúztad magad.-fordul el Emily,és sietve megy le a földszintre,majd észreveszem,hogy néhány képnek utánafordul.Megnézem én is a múltban készült portrékat,de a keserű íz,csak növekszik a számban,és a szívemben.
Itt boldog volt a családom,és igazi.
Jön a következő kép,anya temetése.
Borzasztó volt azt látni.
-NATHANIEL WEIL,MOST AZONNAL LEJÖSSZ,ÉS MEGNÉZED AZ ÜLÉSRENDET,A LAKODALOMRA.-Hívogat Emily madárcsicsergősen gyönyörű hangja.
-Már megyek is kedvesem.-kanyarodok le a lépcső felé,és lassú,idegesítő léptekkel indulok le a földszintre.
Emily karba tett kézzel méreget,ijesztően komoly fejjel.Mintha azt akarná mondani,hogy "szedjed már a lábad,különben nem házasodok meg."
Én csak mosolygok a nőre,abból nem lehet probléma.
-Ne vigyorogjál,mint aki jól végezte dolgát,húzzál oda Lisahoz,és nézd meg kik lesznek ott a szertartáson.-mutat oda a lányra csípőretett kézzel,én pedig úgy döntök,hogy Emilyvel nem érdemes szembeszállni,úgyhogy eltűrve az égető pillantását,és az elégedett fejét,nagy nehezen oda vánszorgok Lisahoz.
Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3