Xavier :
Sokkosan állok Tatyana mellett, alig néhány másodperce még csókolóztunk, lángra lobbantotta a testem, alig néhány pillanatra nem voltam ideges. Ám, mint mindennek ennek is vége lett, megcsörrent a telefonom és Daniel hadarva tömte belém az információkat. Marco emberei megtámadták a nagyapámat, lelőtték, hogy pontos legyek. Kinyomtam, egyszerűen megszűnt a világ körülöttem a hangok tompábban hallatszódnak. Tatyana beszél hozzám, de semmit sem fogok fel belőle. Eddig ő volt az, aki a segítségre szorul, most én. A nagyapám nem egy lövést kapott, hanem hármat. A nyílt utcán, nem várták meg, hogy leszálljon az éj, nem,ők nappal akarták kioltani George életét.
–Xav – néz rám Tatyana falfehéren, majd a kezét az arcomra helyezi.
–Azonnal el – kapkodom a pillantásom közötte és az ajtó között, majd hátrálni kezdek, így kénytelen elengedni – Mennem kell, sürgősen szereznem kell egy fuvart, hívok egy taxit.
Nem törődve Tatyana motyogásával azonnal előveszem a telefonom és megnyitom a tárcsázót, de az agyam olyan szintben felmondja a szolgálatot, hogy még a taxi társaság számát is elfelejtem.Idegességemben az ajkamat harapdálom, közben egyre görcsösebben szorongatom a telefont. Tatyana türelme is kezdhet elfogyni, mert öt másodpercenként megrángatja az ingem alját, de ügyet sem vetek rá. A gondolataimban teljesen máshol járok.
–Figyelj már rám! – förmed rám mérgesen és megragadja a kezemet, majd maga felé húz. Ekkor szembe találom magamat Tatyana idegbeteg tekintetével.
–Mit akarsz? – kérdezem tőle nyersen és zsebre vágom a telefonomat
Tatyana döbbenten néz rám, valószínűleg sikerült vérig sértenem, de most nem tudok rá koncentrálni. Megint a telefonomért nyúlnék, amikor is Tatyana a semmiből egyszerűen csak pofon vág. Mintha megnyomna rajtam egy újraindító gombot, az agyam ismételten működésbe lép és végre normálisan tudok ránézni.
–Figyelj, ez a pofon feltétlenül kellett? – teszem fel a kérdést miközben a sajgó arcomat simogatom.
–Igen, mert kurvára ignoráltál! – mutat rám ingerülten, és felkap egy kulcsot a dohányzóasztalról. – Most, hogy végre újra szalonképes az agyad, gyere.
Megvonom a vállam és értetlenül követem őt, mihelyst kiérünk a műhelyből megkerüljük az épületet, ezáltal a hátsóudvarra érkezünk, ami tulajdonképpen egy nagy betonplacc. Az aszfalt tele van féknyomokkal, néhol olaj szennyezi be a betont. Helyet kapott kint egy hatszemélyes szürke kerti bútor szett is, közepén egy hozzáilleszkedő asztallal. Tatyana csípőre tett kézzel áll előttem, a koromfekete haja finoman követi a szél mozgását, többször is megdörzsöli a homlokát, majd megfordul és int, hogy kövessem tovább. Az épület sarkában áll letámasztva, egy sötét zöld szívű Kawasaki Ninja motor.
–Tatyana így is kurva ideges vagyok, ha csak amiatt hoztál engem ide, hogy ...
–Befognád! – szakít félbe türelmetlenül és csapja össze a tenyerét, ezt követően a kulcsot a kezembe nyomja – Danielé, úgy menj vele, hogy ha egy karcolás is lesz rajta, akkor te halott ember vagy.
Rögvest a motorhoz lépek és végig húzom a kezem a hideg fémen, majd megmarkolom a kormányt és felszállok. Tatyana vissza fut az épületbe és egy fekete sisakkal a kezében áll meg mellettem. Félszeg mosollyal az arcomon fogadom el tőle, és a fejemre teszem. Nem éppen a legjobb a számomra, de addig tökéletes, amíg a kórházba érek. Felhúzom a plexit, hogy normálisan rá tudjak nézni Tatyanára, aki összekulcsolt kézzel figyel.
–Kösz – biccentek gyámoltalanul és vissza igazítom plexit a helyére.
–Adósod voltam, ezzel kvittek vagyunk. – feleli egyhangúan azután hátat fordít nekem és bemegy a műhelybe.
Komolyan mondom én nem értem ezt a nőt. Három éve, hogy rühelli a képem a feljelentés miatt, és mindezek ellenére ő kezdeményezte a csókot kettőnk között. Nekem sincsen helyén a mentális állapotom a családom helyzete miatt, de Tatyana még engem is leköröz, annyira szeszélyes. Félre söpröm a vele kapcsolatos aggályaimat, és elindulok a városi kórház irányába. Közel fél óra elteltével érkezek meg, ahol a parkolóban Daniel a vörös színű Shelby motorháztetején elmélyülten cigarettázik. Amint észre vesz, eldobja a csikket és ingerülten közelít felém.
–Mi a faszt keres ez nálad? – utal erélyesen a saját tulajdonára
–Tatyana adta ide. – felelem sóhajtva, majd a kulcsot a tenyerébe nyomom és leszállok a motorról, a sisakot a kormányra akasztom – Daniel, hiába nézel rám, úgy, mint ha anyádat szidtam volna, s.o.s-ben kellett egy jármű. Ő ide adta.
–Várj – néz rám összehúzott szemmel és feltartott kézzel – Tatyana adta oda, egyáltalán hogyan kerültél te a közelébe? – teszi fel a kérdést eggyel élesebben
–Bent elmagyarázom, Daniel nekem most a nagyapám az első. – jelentem ki komoran, és megindulok a kórház bejárata felé, nem kell hátra néznem ahhoz, hogy tudjam ő liheg a nyakamban. Mellesleg undorító egy kölnit használ.
Beérve az aulába rögvest a recepciót keresem meg, egy fiatal, harmincas éveiben lévő mosolygós hölgy fogad, aki először ügyet sem vet rám, csak a dokumentációval foglalkozik. Türelmetlenül várakozom,majd váratlanul megjelenik Daniel és mosolyogva arrébb
–Miben segíthetek? – kérdezi tőlünk a nővér – Időpontra jöttek?
–A nagyapámhoz, George Morgan-hez jöttem, az unokája vagyok. – felelem komoly hanggal és mindvégig a recepciós arcát figyelem.
A nővér megdörzsöli a csuklóját, miközben a monitort figyeli. Fél szemmel közben ránézek Daniel-re,aki mellettem állva mindvégig a nő mellén legeltet a szemét. Morogva bököm meg a szoknyapecér haveromat, aki csak egy értelmetlen hümmögéssel fejtette ki a nemtetszését.
–Szeretném elkérni az iratait,igazolnia kell magát– közli velem monoton hanggal és a kezét nyújtja, a kivájt résig az üvegen.
Előveszem a pénztárcámat a zsebemből, és ilyenkor áldom az eget, hogy nem hagytam benne a kocsiban, amikor Tatyanát fuvaroztam haza. A fiatal hölgy elveszi az irataimat, azután elégedetten csúsztatja vissza őket.
–Bemehetek hozzá, és a – elgondolkodva fordulok ekkor Daniel felé, aki egy találj ki valamit nézéssel mered rám – A távoli unokatestvérem.
–Egy pillanat, felhívom a doktor urat és szólok.– emeli fel a kezét
A recepciós a füléhez emeli a vezetékes telefont, és néhány pillanattal később már az orvossal beszél. Türelmetlenül dobolok az ujjammal a pulton, közben az ajkamat harapdálom. Rettenetesen ideges vagyok, a nagyapám már régen elmúlt hetven, és féltem az életét. Félszegen Daniel irányába nézek, aki csak úgy, mint én, már kezdi elveszíteni az önuralmát. Idővel a fiatal nő leteszi a telefont és kissé előre hajol.
–Ide hívtam önöknek a doktor urat. Addig kérem üljenek le a székekre, mert így csak feltartják az embereket! – mutat határozottan a narancssárga műanyag ülőhelyre az aulában.
Vállat vonva hagyjuk ott a hölgyet, majd helyet foglalunk magunknak, amíg kénytelenek leszünk várni az orvosra. Folyamatosan jár a lában, mint ha megittam volna egymás után legalább hat doboz energia italt. George nem a világ legjobb nagyapja, sok hülyeséget csinált. A nagybátyáim közül Connor szóba sem áll vele, nagyjából harminc éve. Issac pedig szökő évente egyszer küld neki egy képeslapot. Gyűlölik őt, de sohasem mondták el, hogy miért. Csak sejtéseim vannak, a papa újraházasodott nem sokkal a nagyi halálát követően. Ezt nem tudták neki megbocsájtani, holott már nagyon régen elváltak. A gondolat menetemből Daniel szakít ki, amikor is erősen megböki az oldalamat. Mérgesen meredek rá, amikor is a szemem sarkából meglátok egy orvost felénk közeledni. Azonnal felkelek a székből, majd kezet nyújtok. A középkorú szemüveges doktor mosolyogva fogadja a gesztusomat, melyet el is fogad. Koromfekete hajában már megjelentek az őszhajszálak, arcán már a kisebb ráncok is erősen mutatják az idő múlását.
–Dr.Jaxon Young vagyok, a nagyapja orvosa.
–Láthatjuk őt? – kérdezem bizonytalanul, mialatt a nyakamat dörzsölgetem
–Igen, jöjjenek velem. Felkísérem magukat.– feleli mosolyogva a doktor úr
Megkönnyebbültem az orvos szavaitól, a nagyapám eszméleténél van beszélhetek vele. Én voltam az egyetlen a családunkban, aki kereste a társaságát. Magányos volt, az igaz szerelme meghalt, a második neje megcsalta. Nálam senki sem látta jobban, hogy ő mennyire szenved. Lassan többet sírok, mint egy csaj, ez gáz. Talán szexelnem kéne, attól jobban lennék. Idővel elértük a kórtermet ahol a nagyapám lábadozott.
–Pontosan hol lőtték meg?
–A jobb vállán találták el, kétszer. Legyenek most körültekintőek, az érzéstelenítő még dolgozik, kába lehet. Látogatás este tizenhét óráig lehetséges, utána már csak telefonon tudnak érdeklődni.
–Mindent köszönünk, hálásak vagyunk. – nyújtom a kezem diszkréten az orvos felé, aki arcán egy könnyed vigyor kíséretében biccent, majd magunkra hagy
Rövidesen ketten maradunk Daniel-el a kórterem előtt, de nem megyek be. Elegem van, ha nem lépek valamit, akkor a családom darabjaikra hullhat. Egyedül a szerencsének köszönhette még, hogy ver a szíve, semmi másnak. Veszek egy mély levegőt, majd lenyomom a kilincset és félszegen hajolok be a szobába. Csendben foglalok helyet az ágy melletti széken, addig Daniel mögöttem áll meg a komódnak támaszkodva
–Xavier, jó látni. – köszönt arcán széles mosollyal – Látom nem egyedül jöttél, ő ki?
–Szia papa, ő Daniel, egy haverom csak bekísért – szorítom meg válaszképpen a kezét – Szörnyen rám ijesztettél.
–Tudom.
–Nézd, most nagyon nagy bajban vagyunk. Akik megtámadtak téged, azok nem szimpla bűnözök voltak.
–Pontosan tudom, hogy kik támadtak rám. Koromfekete w140-es Mercedesekkel egyedül csak a Morelli maffia ikerpárja jár, senki más.
A döbbenet, ami kiül az arcomra nem színjáték, majdnem félre nyelek, ahogy a nagyapám csak úgy lazán kijelenti,hogy ismeri a támadóit. Daniel azt a kurva megjegyzését is jól hallom a hátam mögül. Közelebb húzom magam a legyengült nagyapámhoz, és halkabbra veszem a hangom.
–Kifejtenéd ezt nekem részletsebben is, mert nincsen kedvem a találgatásokhoz! – meredek rá feszülten, mire ő elhúzza tőlem a kezét, mint ha a bőröm megrázta volna.
Nyers voltam, de már több napja bassz szét az ideg. Minden egyes éjjel újra és újra azt álmodom, hogy megölik a testvéremet és az édesanyámat. Savannah-nak és nekem a végzős egyetemisták gondtalan életét kellene élnünk, ahol mind ketten részegre isszuk magunkat, közben leszarjuk a világot és csak sodródunk az árral. Helyette, az életünk maga lett a pokol. Nem kell senkinek sem gondolat olvasónak lennie ahhoz, hogy tudja, fogytán van a türelmem.
–Egyszer összetűzésbe kerültem velük a munkám során. Hetvenkettőben abban csoportban dolgoztam, amelyik megakarta buktatni a Morelliket. – meséli idegesen, közben az ujjával babrál, a hangja remeg, és egymás után többször is megdörgöli a szemét. Képes szemrebbenés nélkül a képembe hazudni!
–Nagyapa ugye nem ...
Felelősségre szeretném vonni őt, de ekkor belép az ápolónő a kezében egy műanyag tálcával. Mélyeket sóhajtva kelek fel a székből, majd hagyom, hogy a nővér letehesse az ételt az etetőasztalra. Daniel-el együtt megindulunk, de az ajtóban én hirtelen lefékezek és vissza fordulok a nagyapám felé.
–Papa, ha készen állsz arra, hogy elmond az igazságot, akkor én csupafül leszek. Gondolkodj el ezen. – emlékeztetem őt a hangomban némi szemrehányással, majd elhagyom a kórtermet.
Daniel egészen addig nem szól hozzám, amíg ki nem érünk a parkolóba. Szörnyen haragszom a nagyapámra, a képembe hazudott. Nem elég nekem, hogy apámat rühellem, most ő rá is haragudjak? Mit titkol? Kezdem úgy érezni, hogy sokkal nagyobb bajban vagyunk, mint ahogyan én azt eddig gondoltam. Csípőre tett kézzel meredek magam elé, tanácstalan vagyok, természetesen annak nagyon is örülök, hogy ő nem halt meg, szeretem őt, csak a titkokkal van már tele a hócipőm.
–Vedd el, jót fog tenni. – nyújtja felém a cigarettás dobozt Daniel és ő a szájába is vesz egy szálat
–Nem dohányzom – felelem félszeg mosollyal, ám ö oldalra biccenti fejét és még egyszer megrázza a fémdobozt – Bánja a faszom. Adj egyet!
–Ez a beszéd szöszi. – nevet fel hangosan és hagyja, hogy kivegyek egy darabot a dobozból
Daniel elsőnek a sajátját gyújtja meg, majd átadja nekem a gyújtót. Amint megérzem a testembe áramló nikotint megkönnyebbülten fújom ki a füstöt. Nagy dohányos régen sem voltam, alkalomadtán szívok el néhányat, és most megfelelő indokom is volt rá, a harag. Néhány perc múlva Daniel lazán felül a kocsija motorháztetejére, és engem figyelve pöccinti le a hamut.
–George hazudott, de vajon miért? – kérdezi tőlem elmerengve, miközben a kezével hevesen gesztikulál. Tipikus olasz szokás.
–Nem tudom. Ő régen is titokzatos volt, a nagybátyáim több, mint harminc éve nem állnak vele szóba a nagyi halála miatt.
–Jamie utána tud nézni, ő aktív állományú FBI ügynök. Hozzáférhet ahhoz a nyomozási aktához.
–Félek az igazságtól, ciki vagy sem, de egy részem nem akarja tudni. Én világéletemben azt hittem, hogy mi egy átlagos család vagyunk, még mindazok ellenére is, hogy apám félrekurt valóban így éreztem, a bennem élő kisgyermek folyamatos rettegésben élt, csak egy valamit szeretnék, hogy vége legyen ennek az egész rémálomnak.
Miután elnyomtam a csikket, Daniel visszaadja kezembe a motorja kulcsát, melyre én csak értetlenül ráncolom a homlokom. Ő ekkor ugrik le az autójáról és szemrebbenés nélkül dobja el a cigarettát. Egymás után háromszor rázom meg a kulcsot, aminek a csörgésére drága haverom is felfigyel és vigyorogva fordul vissza felém, és összekulcsolja a kezét.
–Ki is nyúlta le a motoromat az engedélyem nélkül? – kérdezi a hangjában némi gúnnyal és felhúzta a szemöldökét. Daniel vészjósló tekintete szépen lassan a frászt kezdte rám hozni.
–Akadj már le a motor témáról baszd meg! Ő adta ide, Tatyana ötlete volt. – felelem hisztérikusan, és hátat fordítok neki.
–Aha értem – hallom a távolból a rekedt hangját
–Nem történt közöttünk semmi! Ne gyárts feleslegesen összeesküvés elméleteket! – jelentem ki felemelt kezekkel közben felveszem a fejemre a sisakot, hát ha ezzel befejezi az elméleteit, csakhogy Daniel köti az ebet a karóhoz.
– Ellenséggel legjobb a szex,de ha tippelnem kellene,te nem jutottál tovább azon a bizonyos csókon. - néz sejtelmesen a számra,és ekkor veszem észre Tatyana vörös rúzsának a nyomát magamon - Nyugi haver,csak a fél város azért versenyzik,hogy ki csalja be előbb őt az ágyába - csapja össze a tenyerét miközben visítva röhög és kiölti rám a nyelvét,mint egy kisiskolás
- Elegem van belőled,gyerekes vagy! - förmedek rá - Soha se feküdnék le vele, a csókot meg ő kezdeményezte
Daniel röhögve indítja be a Shelby-t, majd elmegy. Ez a barom nem hitt nekem, miért lenne olyan hihetetlen, hogy Tatyana engem csókol meg? Talán azért, mert gyűlöl? Ha utálja is a fejemet, akkor azt eléggé sajátosan mutatja ki. Vigyorogva ülök fel a motorra, és beindítom. Nekem is vennem kell egyet!
Röpke húsz perc után érkezek meg Daniel házához, ahol meglepetten látom a saját autómat is. Kora reggel óta dekkolt a Walmart pakolójában. Egyáltalán, hogyan tudták beindítani? Elgondolkodva szállok le Daniel szerelméről, ahonnan egyenesen a Mazdához lépek. Végig húzom a kezem a kocsi feketére festett oldalán és benézek az utastérbe. Benne hagytad a kulcsot te paraszt! Ez is Tatyana hibája! Miután leszidtam magam megindulok a bejárati ajtó felé, amikor is egy hangos fékcsikorgatása leszek figyelmes. Drake Morgan megérkezett. Amikor kiszáll a Ford-ból azonnal rámered a tekintetem, véres a kék inge, a nyakkendője nincs is rajta, és mind a két ökle úszik a vörös fém szagú folyadékban. Nem elég a nagyapám baja, most ő is kezdi?
–Mit csináltál? – kérdezem tőle mindvégig őt bámulva, közben elfog a rosszullét, valami kurva nagy bajt csinálhatott – Kérdeztem valamit!
Apám nem szólal meg, a tekintete ijedt és zavart, az öklét bámulja, mindene remeg. Közelebb lépek hozzá,de azonnal hátrébb lép tőlem, mint ha félne tőlem. Nagyon jól is teszi, ha valami faszságot csinált! Hevesen kapkodja a levegőt, a szemében könnyek gyülekeztek, mint ha hirtelen azt sem tudná, hogy hol van.
–Kurva nagy a baj...–suttogja önmagának, s mint sem nekem – Nem akartam, esküszöm nem akartam! – nyöszörög sírva és hirtelen megfogja a kezemet, amitől instant menekülhet nékem támad
–Engedd el a kezem! – parancsolom dühösen, de ő nem tesz eleget nekem – Értetted!?
–Hibát követtem el! – mutat saját magára mihelyst elengedte a kezem – Nem állt le, folyamatosan arról ábrándozott, hogy hogyan fektetné meg a nejemet, ha nem tudok időben fizetni. Neki estem Marcónak, és betörtem az orrát
Kettő egész percre fagyok le, meg sem tudok szólalni, egyre nehezebben kapok levegőt, a szívverésem felgyorsul, a kezem ökölbe szorítom. Nem tudok gátat szabni a haragomnak, ott ütöm és rúgom az édesapámat, ahol csak lehet. Üvöltök, mint a sakál, közben a könnyeimnek is utat engedek, ez a fasz nem tudja mit is csinált. Hallom, hogy kivágódik a bejárati ajtó, nem fordulok meg, most senki sem képes arra,hogy leállítson.
–Daniel gyere már, műsor van! Xavier megint bekattant! – spanyol akcentus üti meg a fülem, a hangját azonnal felismerem ez egyedül Jamie lehet, majd másodpercekkel később bevonódik a feladatba Daniel is, és elkezdenek elrángatni az édesapám közeléből
–Tudjátok lassan már kezd elegem lenni belőletek. – néz végig rajtunk Daniel szemrehányóan, miközben szorosan hátra rántja a karomat – Egy hete csináljátok ezt a cirkuszt, ezzel nem oldotok meg semmit!
Savannah :
Nap, mint nap félelemben élni egyszerre ijesztő és fárasztó. Lassan kezdem elveszíteni az időérzékemet, nem tudom mikor van nappal és mikor köszönt be az éj. Egy hete ez a dohos pince az otthonom, az édesanyámmal együtt. Boldog végzősnek kellene lennem az egyetemen, de helyette fogoly vagyok. Bánatosan meredek a megbilincselt kezemre, ahol a csuklom a hideg fémmel érintkezik a bőröm már sebes és véres. Napi kétszer engedik levenni, egyszer két órára, majd később csupán egy óra hosszára, ilyenkor mehetünk mosdóba, ami egy rozzant WC-t foglal magába, és ilyenkor ehetünk. Én még erős vagyok, de az édesanyám már nem. Egyre kevesebbet beszél, nem mer megszólalni, ha beszélsz megbüntetnek. A ruhám koszos és büdös, ha fürödni akarunk, azt csak is csak egy ember jelenlétében lehet, Stefano Morelli felügyelete alatt. A hideg ráz attól a férfitól. Ellen tudtam eddig állni, de hamarosan a saját szagomtól leszek rosszul, és kénytelen leszek, egy pszichopata jelenlétében meztelenre vetkőzni. Fájószívvel nézek a szemben lévő ágyra, az anyukám napról napra van rosszabbul, nem elég neki az, hogy apa félre lépett, most még el is rabolták, szintén ő miatta.
–Anya. –suttogom alig észrevehetően, közben le sem veszem róla a szemem, ő csak fekszik és a plafont bámulja.
–Ne beszélj, jön! – feleli rám sem nézve, majd felül az ágyon, ekkor a szőke haja az arcába hullik, ami eltakarja a vörösre sírt arcát
Néhány másodperccel később valóban meghallottam Marco hangját, de dúl a haragtól. Olaszul beszélnek, amiből semmit sem értek. Egyedül apa és a nagyapa tud olaszul, senki más a családban.
–Apri quella fottuta porta! (Nyisd ki a kibaszott ajtót!) – üvölti őrjöngve, majd egy hangos lövést hallok meg, amelytől azonnal összerezzenünk.
Marco vicsorogva nyit be a pincehelyiségbe, vérzik az orra, és a szája. Rajtunk fogja levezetni a felgyűlt haragját. Engem figyelembe sem vett, egyedül az édesanyámat nézte ki magának. A tekintetük hamar összetalálkozik, engem pedig elfog az émelygés. Anya szeméből egymás után kezdenek el hullani a könnycseppek, pontosan tudja, hogy mi vár rá. A férfi leveti magáról a zakóját, majd az ingét is. A ruháit a földre dobja, nem érdekli őt, hogy méregdrága cuccai vannak, még a karóráját is leveszi. A középkorú férfi teste edzett, a jobb karján csak egy tetoválása van, ami egy kiszáradt fát ábrázol.
–A férjed átlépett egy bizonyos határt aranyom, te pedig törlesztesz! – feleli a hangjában erős haraggal és leül az anyám mellé, aki falfehérré sápad mellette
–Kérlek, ne a lányom előtt! – könyörög sírva, és próbál úrrá lenni a szorongásán – Nem akarom, hogy lássa
–Még szép, hogy végig fogja nézni! Megtanuljátok,hogy velem baszakodjatok, büntetlenül!
Marco egyre közelebb hajol az anyámhoz, megragadja a nyakát és magához húzza. Együtt sírok ő vele, nem akarja megcsalni apát, a hibái ellenére sem. Anyám szemében a házasság egy nagyon szent dolog volt. Nem kerülhette el, hagynia kellett, hogy egy idegen férfi lenyomja a nyelvét a torkán. Nincsen szívet tépő hang, mint hallani a zokogását, miközben egy nemi erőszak áldozatává válik.
–Feküdj le! – parancsolja indulatosan és az ágyra löki, majd kigombolja a lila inget, és a szeme elé tárulnak az édesanyám idomai, melyek még eltakar a melltartója
Sír, nem tudja abba hagyni. Minden egyes érintés, csók fáj neki. Reszket a teste, hevesen veszi a levegőt, közben megpróbál ellenkezni, rángatja magát, de Marco sokkal erősebb nála.
–Ha életben szeretnél maradni, hogy egyszer újra lásd a fiadat, és a hűtlen férjedet, akkor hagyod, hogy megdugjalak, vagy esetleg a lányodat válasszam?
Anya a félelemtől beszélni sem mer, egyszerűen csak megrázza a fejét. Marco egy határozott mozdulattal rántja le a farmernadrágot, majd simogatni kezdte őt. A férfi gyors mozdulatokkal húzza le a sliccét.
–Ugyan Josephine, ennyire nem kell félni tőlem – mondja mindvégig az édesanyám szemébe nézve, közben megfogja az arcát és ismételten megcsókolja
Marco teljesen birtokba veszi a testét, már bugyija szélébe kapaszkodva mosolyog, mint egy hiéna. Behunyom a szemem, nem akarom látni, tönkre fogja tenni az édesanyámat. Fogalmam sincs meddig csuktam be a szemem, de idővel csak egy hangos csattanást, egy pofon hangját hallom meg, és nem az anyám üvölt fel, hanem a megrontója. Akaratlanul is kinyitom a szemem, és döbbenten látom, hogy anya keze ökölbe szorítva emelkedik a magasba. Harcol a méltóságáért, mégsem veszett el teljesen. A maffia főnöke teljesen becsavarodik, és torkon ragadja őt.
–Ne öld meg! – szólalok meg rekedten, és a megbilincselt kezemet rángatom, pedig tudom, hogy semmi esély arra, hogy kiszabadítsam magam belőle
Mintha meg sem szólaltam volna, Marco ököllel kezdi el verni az anyámat, aki próbál védekezni, de hiába. Többször is újra kísérletet tesz arra, hogy megerőszakolja az anyámat, de ő hevesen ellenkezik. A szabad kezével a mellkasát üti, a lábával rugdosni igyekszik. Anya sikítását kínzás hallani, nem kellene átélnie ilyet. Másodpercekkel később kivágódik az ajtó, és a férfi ikertestvére Stefano rohan be rajta, két másik emberükkel. Marco folyamatosan ütésekkel sorozza az anyám, aki már nem védekezik. Sőt, nem is mozog.
–Marco, elég! – utasítja megállásra a testvérét Stefano és lecibálja őt az édesanyámról – Élve kell, te magad mondtad! Ő és az kis szajha, egy biztosíték, a két hülye ellen.
–Hívasd ide az orvost, lássa el a sebeit! – parancsolja tekintéllyel teli hanggal, majd felkapja az ingét és a zakóját a földről. – Akaratos egy ribanc. – motyogja miközben begombolja magán a már koszos ingjét, a zakót a kezében tartva hagyja.
Marco és testvére egyszerre távoznak, velem egyikük sem akar foglalkozni. Sírva bámulom az ajtót, újra egyedül vagyunk. Soha sem éltem még eddig át pánikrohamot, de most mégis megtörténik. Nem kapok levegőt, a szívem kiakar ugrani a helyéről, és a testem remeg. A látásom fokozatosan homályossá válik, a szabad kezemmel minden könnyemtől igyekszem megszabadulni, ekkor a csuklómon meglátom az öcsémmel közös tetoválásomat. Tizennyolc évesen mind a ketten poénkét csináltattuk, nekem az ő kedvenc édessége egy csomag csokoládés pálcika van a bőrömbe vésve, testvérem egy cseresznyét varratot magára ugyan oda, ahova nekem is van.
⭐️ 𝑺𝒛𝒊𝒂𝒔𝒛𝒕𝒐𝒌⭐️
❤️🔥⭐️❤️🔥
𝐍𝐚𝐠𝐲𝐨𝐧 𝐒𝐳𝐞́𝐩𝐞𝐧 𝐊𝐨̈𝐬𝐳𝐨̈𝐧𝐨̈𝐦,𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐞𝐥𝐨𝐥𝐯𝐚𝐬𝐭𝐚𝐝 𝐚 𝐭𝐨̈𝐫𝐭𝐞́𝐧𝐞𝐭𝐞𝐦, 𝐧𝐚𝐠𝐲𝐨𝐧 𝐡𝐚́𝐥𝐚́𝐬 𝐯𝐚𝐠𝐲𝐨𝐤 𝐧𝐞𝐤𝐞𝐝 🥹. 𝐊𝐨̈𝐬𝐳𝐨̈𝐧𝐨̈𝐦 𝐧𝐞𝐤𝐞𝐝,𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐢𝐭𝐭 𝐯𝐚𝐠𝐲 𝐞́𝐬 𝐚𝐳 𝐢𝐝𝐨̋𝐝 𝐫𝐚́𝐦 𝐟𝐨𝐫𝐝𝐢́𝐭𝐨́𝐝, 𝐦𝐞́𝐫𝐡𝐞𝐭𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧𝐮̈𝐥 𝐛𝐨𝐥𝐝𝐨𝐠 𝐯𝐚𝐠𝐲𝐨𝐤❤️ 𝐌𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧 𝐤𝐨𝐦𝐦𝐞𝐧𝐭𝐞𝐭 𝐞́𝐬 𝐯𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚𝐣𝐞𝐥𝐳𝐞́𝐬𝐭 𝐧𝐚𝐠𝐲 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐭𝐞𝐭𝐭𝐞𝐥 𝐯𝐚́𝐫𝐨𝐤, 𝐧𝐞 𝐫𝐞𝐣𝐭𝐬𝐝 𝐞𝐥 𝐚 𝐠𝐨𝐧𝐝𝐨𝐥𝐚𝐭𝐚𝐢𝐝𝐚𝐭 𝐚 𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭𝐭𝐞𝐥 𝐤𝐚𝐩𝐜𝐬𝐨𝐥𝐚𝐭𝐛𝐚𝐧 , 𝐞𝐳𝐳𝐞𝐥 𝐞𝐧𝐠𝐞𝐦 𝐢𝐬 𝐧𝐚𝐠𝐲𝐛𝐚𝐧 𝐦𝐨𝐭𝐢𝐯𝐚́𝐥𝐬𝐳 𝐚𝐫𝐫𝐚,𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐭𝐨𝐯𝐚́𝐛𝐛 𝐟𝐨𝐥𝐲𝐭𝐚𝐬𝐬𝐚𝐦 𝐚 𝐤𝐨̈𝐧𝐲𝐯𝐞𝐦🌟
💕 𝐁𝐢́𝐳𝐨𝐦 𝐛𝐞𝐧𝐧𝐞,𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐚 𝐫𝐞𝐠𝐞́𝐧𝐲𝐞𝐦 𝐞𝐥𝐧𝐲𝐞𝐫𝐭𝐞 𝐚 𝐭𝐞𝐭𝐬𝐳𝐞́𝐬𝐞𝐝𝐞𝐭, 𝐞́𝐬 𝐚 𝐭𝐨𝐯𝐚́𝐛𝐛𝐢𝐚𝐤𝐛𝐚𝐧 𝐢𝐬 𝐯𝐞𝐥𝐞𝐦 𝐭𝐚𝐫𝐭𝐚𝐬𝐳 𝐚 𝐭𝐨̈𝐫𝐭𝐞́𝐧𝐞𝐭 𝐟𝐞𝐣𝐥𝐨̋𝐝𝐞́𝐬𝐞́𝐛𝐞𝐧 💕
𝐌𝐞𝐬𝐞́𝐥𝐣𝐞𝐭𝐞𝐤 𝐞𝐝𝐝𝐢𝐠,𝐦𝐢𝐥𝐲𝐞𝐧 𝐞́𝐫𝐳𝐞́𝐬𝐞𝐤𝐞𝐭 𝐯𝐚́𝐥𝐭𝐨𝐭𝐭 𝐤𝐢 𝐛𝐞𝐥𝐨̋𝐥𝐞𝐭𝐞𝐤 𝐚 𝐤𝐨̈𝐧𝐲𝐯𝐞𝐦 :) ⭐️
𝐇𝐚́𝐥𝐚́𝐬𝐚𝐧 𝐯𝐚́𝐫𝐨𝐦 𝐚 𝐯𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚𝐣𝐞𝐥𝐳𝐞́𝐬𝐞𝐤𝐞𝐭 🌟🙌🏻🌟
𝐊𝐞𝐥𝐥𝐞𝐦𝐞𝐬 𝐍𝐚𝐩𝐨𝐭 𝐊𝐢́𝐯𝐚́𝐧𝐨𝐤 𝐌𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧𝐤𝐢𝐧𝐞𝐤 ❤️❤️
𝐓𝐨𝐯𝐚́𝐛𝐛𝐢 𝐢𝐧𝐟𝐨𝐫𝐦𝐚́𝐜𝐢𝐨́ :
💕 𝐓𝐢𝐤𝐓𝐨𝐤 𝐨𝐥𝐝𝐚𝐥𝐚𝐦 : @𝐚𝐝𝐫𝐢𝐞𝐧𝐧𝐠𝐞𝐦𝐞𝐬𝟏𝟑
💕 𝐈𝐧𝐬𝐭𝐚𝐠𝐫𝐚𝐦 𝐨𝐥𝐝𝐚𝐥𝐚𝐦 : 𝐠𝐞𝐦𝐞𝐬𝐚𝐝𝐫𝐢𝐞𝐧𝐧𝐰𝐫𝐢𝐭𝐞𝐫