Reggel kinyomtam az ébresztőm, és nyugodtan aludtam volna tovább, amikor beugrott valami, amitől rögtön felpattant a szemem. Úristen, a kártya! Anélkül nem engednek be! Istenem, de idióta vagyok! Gyorsan feltéptem a borítékot, amiből kihullott egy levél és a ( természetesen lila... ) kártyám. A kártyát begyömöszöltem a táskám oldalzsebébe ( remélem nem törik el ), a levelet pedig kinyitottam és olvasni kezdtem.
"Mélyen tisztelt Kim Mia!
Ez a kártya mostantól az Ön tulajdona, ezentúl az Ön felelőssége ha valami baja esik. A kártyára filccel rajzolni, matricát ragasztani megengedett, nyugodtan alakítsa a saját stílusára. Ámde a kártyába karcolni valamint a kártya felületét és alakját bármilyen módon megváltoztatni nem ajánlott ( és tilos is ) mivel akkor a terminál nem veszi be a kártyát és Ön nem tud belépni az iskola területére. A további szabályokat és információkat az iskolával kapcsolatban megtalálja az iskolatáskához mellékelt tájékoztató füzetünkben.
Üdvözlettel: Jang Sang vezérigazgató"
Na, legalább van neve a dirinek - gondoltam, miközben előhalásztam a fiókomból a "tájékoztató füzetet" és azt is benyomorítottam a fullra pakolt táskámba ( nincs sok cuccunk, a táska kicsi és az uzsonnám is benne van, mintha nem kapnánk a suliban enni... ), mondván hogy majd napközben elolvasom.
Ezután lerohantam a lépcsőn, és kb berepültem a konyhába.
- Hú, de éhes valaki - vigyorgott apa, mire inkább nem reagáltam. De most komolyan, miért lennék olyan éhes? Esetleg arra nem gondol hogy sietek a suliba mert nem akarok elkésni? - gondoltam szemforgatva, majd gyorsan megettem a zabkásám. Fogmosás, fésülködés és sminkelés ( tizennégy vagyok szóval csak szempillaspirál ) után elgondolkodva álltam meg a szekrény előtt. A suli - bár egyenruhát nem adott - de kaptunk két ünneplőt, három (!!!) lila pulcsit és egy melegítőt, egy csomag lila hajgumit, lila esernyőt, KS ( kpopsuli rövidítve, gondolom ) kitűzőt, tornaruhát, tornacipőt, és egy csomó füzetet ( de jó, hogy én is vettem magamnak merthogy úgyse adnak... na mindegy ). Minden mindegy alapon felvettem egy farmersortot, egy fehér atlétát és a kapott lila pulcsik egyikét ( a sötétlilát ). Az egyik hajgumit a csuklómra húztam, és már készen is álltam.
Az osztályterembe lépve csodálkozva néztem körül, ugyanis míg a fal normális ( fehér ) színű volt, a parketta lila ( kezdem megutálni ezt a színt... ) színben pompázott, pont mint a halványlila kétszemélyes fapadok ( lila pad??? ). Sue-vel egyből beültünk a középső padsor utolsó padjába, Ruka pedig az előttünk elhelyezkedő asztalnál foglalt helyet.
- Mivel kezdünk? Mert én mindent beraktam, nem tudtam mi fog kelleni... - kérdeztem órarend hiányában.
- Szerintem ma még csak ofőórák lesznek, és ott kapunk órarendet. - válaszolt Ruka, mire a homlokomra csaptam.
- Úristen, tényleg! De buta vagyok! - mondtam nevetve.
Ekkor megszólalt a jelzőcsengő. Először nem tudtam hogy mi az, hiszen már hozzászoktam a barátságtalan kerregéshez. Viszont a többi sulival ellentétben itt nem konkrét csengő volt, hanem egy zene. (Mint megtudtuk, a jelzőcsengő a BlackPink How you like that egyik részlete, a becsengő a BTS Jump-ja, a kicsengő pedig a Stray Kids Disrict 9-jából lett kivágva. )
- Jó reggelt kívánok! - köszönt az ofő, mire mindenki felállt és visszaköszönt. - Ki hiányzik? Á, ahogy látom Minki még nem ért ide - gondolkozott hangosan, mire Ruka keserves arccal fordult hátra hozzánk. Ezek szerint az ő padtása fiú lesz... Szegény! Óvatosan vállba veregettem, majd a tanárra figyeltem, aki közben elkezdte kiosztani az órarendeket. Mikor megkaptam, azonnal elkezdtem átolvasni, mikor hány óránk lesz.
- Tanárúr, mi az a bandatan? - ordította be az egyik fiú. A tanár sóhajtott egy nagyot, aztán válaszolt.
- Nos, ha lennél szíves várni egy percet, megtudod. Mindjárt megbeszéljük, mi mit takar. - mondta a tanár, aztán a tanári asztalhoz ( ez is lila, természetesen ) lépett, és leült a székére. A mappájából előszedett egy halom papírt, és az elsőre pillanva magyarázni kezdett.
- Gondolom már mindenki végignézte az órarendjét - mondta, mire néhányan bekiabáltak hogy igen - Szuper. Jungsu kérdésére válaszolva: mint láthattátok van "bandatan" órátok. Ez olyan óra ahol egyes bandákról, például a Blackpink, fogtok tanulni...
- Kegzi miniruhás csajszik? Kúúúl - szólalt meg megint ( ezek szerint ) Jungsu, mire a tanár idegesen megkérte hogy jelentkezzen hogy szólni akar, de ha lehet inkább ne is szólaljon meg. Na, ugye ez eleve röhögést váltott ki a diákokból, szegény tanár alig bírt minket fegyelmezni.
- Kérem csendesedjenek el! - emelte meg a hangját mire nagyjából csend lett - Köszönöm. Mint láthattátok, keddenként van fotózás. Itt azt gyakoroljátok, hogyan viselkedjetek kamerák előtt. -magyarázta, mire a fiúk hurrogni kezdtek. Én egyből Sue-re és Rukára néztem, és gyorsan összemosolyogtunk. Hát igen, nekünk tetszett a gondolat... - Mielőtt Jungsu belegondolna, nem, nem a fiúk szájpadlásáról szeretnénk képeket, kérem vegyék komolyan ezt a tárgyat! - mondta, mire Jungsu gúnyosan lebiggyesztette a száját - Továbbá van egy mozgás órátok. Kérném az éretlen embereket hogy ne gondoljanak rosszra, itt azt tanuljátok meg, hogyan járjatok, üljetek helyesen, az illedelmes kezeket, meg ilyesmi. - mondta a tanár félve a reakciótól. Nagyrészt csillogó szemeket látott, meg persze egy gúnyos tekintetet.
- Ez de tré! - reagált talán már akaratlanul Jungsu. A tanár szerintem legszívesebben elásta volna magát, de nem tette, hanem folytatta a magyarázatot, ami hatalmas lélekjelenlétről jeleskedett
- Mint azt biztos észrevettétek, lehet választani ének és rapórák között. A következő két órában egyesével mindenkivel eldöntjük, melyiket választja. De még van néhány szabály, amit fontos hogy átvegyünk. Először is a legfontosabb: az iskolában tilos a mobiltelefon használata - mondta, mire mindenki háborogni és fújolni kezdett - Minden reggel a fal mellett álló szekrénybe kell tennetek a telefonotokat, amit csak engedéllyel használhattok. Kérem, had folytassam - szólt gyorsan megelőzve az ordibálást - Sok órán fogtok tableten dolgozni, kérem mindenki jegyezze majd meg a saját eszközének a számát! Ezt akkor kapjátok meg amikor tantárgyat választhattok. Most tegyétek be a telefonotokat a szekrénybe, utána mehettek szünetre. - mondta. Mindenki a szekrény felé indult, majd kelletlenül letette a telefonját. Illetve Jungsu még vitatkozott egy kicsit a Min Tanárúrral, de aztán ő is betette ( dühösen behajította ) a telóját a szekrénybe, amit a tanár kulcsra zárt. Hát, semmit nem bíz a véletlenre...
A második órán csak úgy összevissza elkezdte szólongatni a diákokat. Egy ember kb tíz percet töltött a folyosón, aztán szólította a névsorban utána következőt.
- Mia. Kim Mia. - mondta Jungsu majd a szekrényhez ment és ráncigálni kezdte az ajtaját. A folyosóra lépve leültem a ( nyilván ) lila padra, és gyorsan tájékoztattam a tanárurat a bent törtntekről. Nem akarok én lenni a beárulós, de szerintem a szülők nem lennének elragadtatva ha máris új szekrényt kéne venniük ( mert ugye osztálypénzből menne... ).
- Már itt is vagyok. - tért vissza Min tanár úr. - Nos, te énekkel vagy rappel akarsz inkább foglalkozni? Szerinted melyikben vagy jobb? - kérdezte, amitől hirtelen lefagytam. Borzalmas hangon énkelek, az egy katasztófa -
- Rap. A rap érdekel jobban - mondtam ki hirtelen. Min tanár úr csak bólintott, és felírta a választásomat a jegyzetei közé.
- Oké, köszönöm hogy kifáradtál. A te számod a 8-as, jegyezd meg. Ez a szám szerepel a kártyádon, a tableteden, a sulis email címedben... - van sulis emailcímem? Mióta? Ne felejtsem el megkérdezni erről anyut!
A terembe lépve szóltam Rukának hogy ő a következő, majd előszedtem a tajékoztató füzetet, és olvasni kezdtem.
Szabályok ( kérjük, olvassa el figyelmesen! ):
1. Telefon használata 8:00 és az iskolai nap vége között szigorúan tilos! Az iskolánk rendkívüli különlegesség, nem tehetjük ki olyan veszélyeknek, amivel a külvilág információkhoz juthat. ( Gondoljon csak bele, mi történne ha kiderülne hogy egy idol éppen nálunk tartózkodik, mekkora botrány kerekedne ebből, hány sasaeng törne be csak ezért hozzánk. Célunk, hogy megóvjuk csodás énekeseinket! ) A telefonokat kérjük az osztályfőnök által kijelölt helyre juttatni, lenémítani és lehetőleg le is állítani!
2. Szülőket, rokonokat, barátokat vagy bármilyen más idegent az iskola területére engedély nélkül juttatni tilos! ( Hasonló okokból mint a telefonozás )
3. Órák alatt kéretik csendben, a tanárra figyelve tölteni az időt! Ha ez nem is sikerül, kérjük, legalább ne zavarja atöbbi diákot a tanulásban.
4. A saját számával rendelkező tableteket Ön iskolaidőben bármikor használhatja, viszont fokozottan kérjük, hogy NE állítsa el az eszköz hátterét, nyelvét illetve ne töltsön le rá játékokat, mert ez esetben akár igazgatói figyelmeztetésben is részesülhet! Ne töltsön le az eszközre semmilyen olyan alkalmazást, amit az igazgatóság nem hagyott jóvá, mert bármelyik alkalmazás vírusos lehet, és betörhetnek rajta kersztül iskolánk adathordozó gépeibe is!
5. A folyosókon kiabálni, zenét hallgatni ( kizárólag zenelejátszón ) megengedett, viszont kérjük ne a zsúfolt átjárokban kergetőzzön, akinek plusz energiája van, kérjük azt az udvaron vezesse le!
Teljesen belemerültem a szabályzat olvasásába, az indokok elég érdekesek voltak, de minél többet gondolkoztam rajta, annál logikusabbnak találtam mindent. A nagy elmélkedésemnek a kicsengő ( "Stray kids everywhere all around the world 떠돌지들 말고 여기로 찾아오렴 Stray kids everywhere all around the world 점점 커져가는 그들의 발걸음 소리 남들이 우리를 볼 땐 문제아들의 무리" ) szakította félbe.
- Gyere, menjünk le reggelizni! - lelkesedett Sue. - Rukaa! RUUKA!!! Te jössz enni? - ordított a tesója arcába, aki erre felkelt a bambulásból, és komótosan feltápászkodott.
- Mi van veled? - kérdeztem a lépcsőn lépkedve.
- Á, semmi csak nem tudtam éjjel aludni, mert ez az idióta vagy háromszor lezuhant az ágyról, én meg mindig felkeltem és visszaraktam - nézett vádlón a húgára ( 5 perc van közöttük ) mire kitört belőlem a nevetés, Sue meg elvörösödve habogott arról hogy nem ő tehet róla, ferde az ágy.
- De legalább tudom mitől fáj mindig a derekam - mondta nevetve - Sose gondoltam volna hogy szokásom zuhangatni... - szerintem az egész folyosó tőlünk visszhangzott de nem túlzottan érdekelt.
Mikor már mentünk vissza a terembe, Jungsu állt meg előtte, de olyan hirtelen hogy majdnem nekimentem.
- Jaj, bocsi - kértem elnézést, és megpróbáltam kikerülni, de nem engedett át, csak összehúzott szemekkel meredt rám.
- Miért mondtad el Minnek hogy ráncigálom a szekrényt? - kérdezte haragosan. Na először is, Min alatt az ofőt érti? Hát ok... És ő kéri rajtam számon? Ő rongált...
- Mert gondoltam nem akarsz kifizetni egy szekrényt ha leszakad az ajtó - mondtam és félénken elmosolyodtam, mire egyből megváltozott az arckifejezése.
- Ó. Ez esetben köszönöm - mondta kicsit gúnyosan. - Lee Yoonju vagyok - mutatkozott be.
- Hiába próbálkozol, tudom hogy Jungsu a neved. - néztem a szemébe.
- Francba, ez nem jött be - röhögött a hajába túrva.
- Gyere, mindjárt becsöngenek - mondtam, aztámn elindultunk a termünkhöz - Amúgy Mia vagyok, Kim Mia - mosolyogtam rá.
- Örvendek a találkozásnak, Mia - vágta rá elfojtva a nevetését.- Nem, amúgy tényleg örülök. Jó fejnek tűnsz - mondta miközben fél kézzel összeborzolta a hajam, majd elrohant.
- Hé, hééé! - rohantam utána. A terembe rohanva felkaptam a táblánál életét ( eddig ) nyugodtan éldegélő szivacsot és a nevető fiúnak dobtam.
A negyedik ofő után négyen indultunk haza. Sue, Ruka, Jungsu és én. Mint kiderült, Jungsu a szomszédom, és én erről nem is tudtam!
Nagyon örlök, hogy máris ennyi barátom van. Eléggé féltem hogy nem fognak e kiközösíteni, de úgy látom ellől nem kell tartanom :)
Sziasztoook!
Na elérkeztünk ide is, már a harmadik fejezetet teszem nyilvánossá. Igyekszem továbbra is ilyen gyakran kitenni részeket, de nem ígérek semmit. De azért a voteokat elfogadom! ;D
Nyuszi_cica