Tokyo Ghoul, Heroine Tarumono
Suzuya Juuzou
Suzuya sosem egy könnyű eset, föleg jó formán semmit sem érez. Semmilyen fizikai fájdalmat. Viszont te igen.
Nálad idősebb, de éretlenebb is. Te fiatal vagy most jársz egyetemre és a foci csapat menedzsere vagy. Sokszor jártál úgy, hogy majdnem eltalált a labda, de sajna ma nem volt mázlid.
Suzuya most a sokat regélt csapatod meccsét megnézni, de inkább arra volt kíváncsi, hogy a csapat lehetőleg ne csurgassa rád a nyállát, ha igen akkor megölik őket. Folyamatos nézet és azt is látta, ahogy az ellenség labdát úgy rúgta, hogy az arcodba csapódott.
Nagy fájdalmában összerogytál és az orrodra tapasztod a kezed. Könyeid végig futottak az arcodon. Suzuya amint látta a könyeidet is, nem törődve a többi emberrel oda Rohat hozzád. Amint ott volt megához szorított.
-Nagyon fáj? - kérdi.
-Na... Na... Nagyon - szipogod neki.
-Megölöm! - mondja erélyesen és az a srác is hallotta. Ilyeten néz Suzuya-ra te meg kétségbeesve fogtad meg a kezét. Tudtad, hogy képes rá.
-Név, nincs konkrét baja. - mondta az ápoló - De ennek ellenére a biztonság kedvéért menjen a gyengélkedőre.
-De a meccs... - mondod könnyes szemmel.
-Ne aggódj, Név. A csapat elégé fel vannak tüzelve, hiszen megsérült a védő angyaluk. - mondja mosolyogva neked az edző. Oda nézel a csapatra és a kapitányukra. A kapitány rádnézet és egy apró mosolyt mutatott.
Tudtad, hogy rendben lesz és Suzuya-val együtt mentél a gyengélkedőre, aki még fortyongot. Tudtad, hogy majd biztos kinyirja, de egyenlőre örültél, hogy ott van veled még a sérülés ellenére is. Mert tudod jól, hogy kinem állhatja az itteni embereket.
Kirishima Ayato
Mindig egy lázadozo stílusú személy és ennek köszönhetően szeretik és utálják őt.
Ayato nem szeret érzelgetősködni így amikor meg kérdik, hogy fáj e valamilye csak annyit mond ez semmiség. Viszont előtted nem fël a sírástól. Maximálisan megbízik benned.
De te nem igazán szeretsz sírni. Gyereként nagyon gyenge volt az imunrendszered és kicsit vagdostad magad. A barátod tudodt erről, de nem zavarta. Csak ma volt az osztály találkozod és anno amiért elkezdted vágni magad eszedbe jutott. És azokkal is találkoztál, de nem változtak. Ugyan úgy beszoltak mindenért.
Mikor hazaértél bementél a fürdőbe és eloveted a régi szikéd. Magadba vágtál ketőt.
Ayato látta ahogy futsz haza, így utánad eredt. Látta ahogy a fürdőben térdelve zokogok magam rlérakva vérző kezeim.
-Jézusom! Normális vagy!? Még is mért okozol magadnak fájdalmat? - aggodva letérdel és néhte a csuklodon lévő négy vágást, de lâtta hogy nem mély csak karcolás, viszont csúnyán vérzik így a mellette lévő türölközőt és a csukl9dra szoritja. Felált elmendt az elsősegély dobozhoz kivette a kötszereket és a fertőtlenítőt, majd ellátta. Te pityeregve türőd. Miután végzet felemelt a kanapétokra vitt, majd magához szorit. - Nelégy ennyire lökött. Ne okoz magadba kárt, mert ha neked fáj az nekem is és ha te sérülsz én is. Tudod, hogy mióta itt vagy nekem màr nem tudok létezni sem. Te vagy az egyezlen akit a Ghouloktol megakarok védeni, meg akik közel állnak hozzám. Nem kell most elmondanod mi volt a találkozón, csak azt szeretném hogy újra mosolyogj. - megsimogatja az arcod és még csókol.
Shibasaki Aizo
Egy idol mellet sose könnyű, főleg, hogy ha az osztályodban jár. Aizo eléghűvös személy, de egyben meleg is. Sose tudod mi a lépése, pedig a szomszédja vagy.
Te is rajongsz a hangjáért és ez az egy ami megvigasztal a szenvedéseid közepette.
Gyerekkorod óta beteges a szervezeted és ez miatt mollett vagy. Így tudtad, hogy ez a srác sosem fog kedvelni, vagy egyáltalán szoba álni veled.
A csúfolók meg mindig téged piszkálnak ma is meg találtak suli hátuljában. Oda mentek és gunyoltak és megvertek. Hiába vagy lány. De a következő ütést valaki megállította.
-Huzzatok el a közeléből! - mondja az az ismerős hang, Aizo. A srác meg mutatta ezt az oldalát, amit általában nem mutat. Tátott szájjal nézték, majd eliszkoltak. - Basszus elkéstem. - térdelt eléd majd elővesz egy zsepit és óvatosan az orrodra rakja. - Bocsánat a késésért Név-chan - mondja. Életedben előstör kedves valaki hozzád, a szüleiden kivül. - Nagyon csunyán elbántak veled. Elkisérlek az orvosiba. Támaszkodj rám. - mondja felemeli a jobb jarod és a nyakába teszi és ovatosan a csipődre rakja akezét és segit felálni.
-Mi lesz ha meglátnak veled? - kérded aggodva.
-Semmi. Hiszen egy pár vagyunk. - puszilja meg ovatosan az arcodat. Te elpirulsz.
-Köszönöm, hogy velem vagy. - mondod és kicsordul akönnyed.
-Ez nem igaz, mert te vagy mindig velem. Én mindig elkések amikor megkell téged védeni, de te meg mindig ott vagy amikor én vagyok bajban. - mondja és ovatosan rászorit a derekadra - De most már menjünk, mirlött ora
Te csak hállásan nézel a barátodra, aki épp olyan gyengéd szivű veled mint régen amikor ovodában össze jöttetek.
Someya Yujiro
Furcsa. Mindig te rohantál Yujiro után miután idol lett szakitott veled. Te még vágysz rá, ő már el is felejtett téged.
Legalább is te így gondolod, pedig nem így van. Rengetegszer bánta ezt a lépését, de nem akarta, hogy a paparadzi téged támadjon. Csak messziről figyel, olykor előbb megy suliba, hogy az ablakból láthason.
Tudta, hogy bánkodsz a szakitás miatt, de reménykedet, hogy találsz valakit. Viszont amikor mosolyogva érkeztél egy másik sráccal össze tdölt benne egy világ. Haza ment bezárkozot és elővette a már előkészitet pengét. Ejtet magán több vágást hagyta vérezni aztán befeküdt az ágyába és sírt.
Csodálkoztál a tettén amikor csak úgy elviharzot melletted és az öcséd mellett. Valahogy olyan komor és bánatos lékõrt hurcolt. De már két hete nem jön suliba és bár nem vagytok együtt tudni akarod mi van vele.
-Aizo, mi van Yujiroval? - kérded.
-Nem, tom de már kezd bosszantani. - mondja és már megy is el.
Suli után elmentél hozzá és gondolkodás nélkül benyitsz hozzá. Össze gömböjödve találsz rá.
-Jézusom! Yujiro?! Mi tõrtént veled? - kérded és a látványa, a vágások mond borzaszto és elkeztél könnyezni.
-Hagyj?! - momdja meg gyötört hangon - Menj vissza a pasidhoz, ahoz a coloshoz! - mondja dühös hanvon, de a szeme csalódottságot mutat. Ott térdelsz elötte.
-Bolond - mondod sírva - Nekem nincs pasim, kéthéttel ezelött az az öcsém volt. - mondod hangosan - Nekem továbbra is te kellesz, de te dobtál! Elvileg már nem szeretsz, akkor nincs is közöd ha járnék is bárkivel! - orditasz vele. Yujiro egy darabig hallgat, de amint észhez tér, hogy te még mindig őt szereted megfog és szenvedélyesen megcsókol.
-Akkor légy megint az enyém. - mondja a szemedbe nézve - És igére még a paparadzi sem állithat meg. - mondja és ennek hatására te csókolod meg.
Sziasztok! Mondanátok animét/karaktert akiket berakjam a kövi részbe?