𝑫 𝑬 𝑳 𝑰 𝑳 𝑨 𝑯
•
Büszke vagyok magamra. Az, hogy ennyire jól tartom magam Nate-el szemben, még az én számomra is igencsak meglepő. Meghúztam a csók és a közös reggeli óta egy határozott vonalat kettőnk között, amit nem léphetünk át Alex és a munkám érdekében sem. Mégis azt érzem, Nate pofátlan módon szeret játszani velem, és alig várja, hogy megtörjem. A pasas nem fair játékos, ez már biztos. Mindent kitalál annak érdekében, hogy minél többet lássam őt izzadtan, edzetten. Minden lehetőséget kihasznál, hogy lássam ő játszani a jégen, amivel próbál levenni engem a lábamról.
A hátsó udvaron festek Alex-szel, és éppen a kezeinket kenjük be festékkel, hogy azzal alkossunk formákat a hatalmas fehér lapon. Úgy gondoltuk rekreáljuk Nate egyik hokis képét, csak éppen nem jégkorongozót ábrázol az alkotás, hanem egy újfajta Godzillát.
Gondolataim tárgya ezt a pillanatot választja arra, hogy kilépjek a nyitott üvegajtón keresztül, egy bögre kávéval, és egy pohár narancslével.
Hátrapillantok a vállam felett. Nagy hiba!
Edzésről jön, és azt a fránya szürke melegítő nadrágot hordja, amiben annyira fantasztikus a hátsója. Igen, párszor megfigyeltem már. Fekete kapucnis felsője alatt kidagadnak karizmai, én pedig nagyot nyelek. Még szerencse, hogy napszemüveg van rajtam, legalábbis az lenne, ha nem bámulna rám vigyorogva, mintha éppen rajta kapott volna valami rosszaságon.
Basszus, talán kifojt a nyálam?
Visszafordulok a festményhez, és észrevétlen mozdulattal megtörlöm gyorsan a számat.
- Sziasztok gyerekek, hogy telik a délután? – szólal meg szórakozottan a hangja.
Gyerekek... Akkor bezzeg nem voltam az, amikor a nyelvét ledugta a torkomon a múltkor. Még akkor sem, amikor álmában hozzám dörgölte a farkát...
Odanyújtja nekem a bögrét, míg a narancslevet Alexnek adja. Meglepetten vonom fel a szemöldököm, és amikor belekóstolok, apró mosoly bujkál a szám szegletében, mert tényleg megjegyezte hogyan iszom a kávét. Egy kicsit, de csak kicsit talán, végigárad a melegség a mellkasomban.
- Hát ez meg micsoda? – kérdezi mosolyogva Nate, miközben az alkotásunk felé biccent.
- Te – válaszol őszintén a kölyök, én pedig elvigyorodom, Nate szörnyülködő arckifejezésén.
- Haver, nem lehetek jó apa, ha ilyennek látsz.
- Erős vagy és rettenthetetlen apu – mondja büszkén Alex. Istenem, mindjárt tócsává válok, annyira édesek.
- Figyelj csak – biccent felém. – Arra gondoltam, este áthívom két csapattársamat, hogy megnézzük a Pittburgh Pingvinek meccsét a Rangers ellen.
- Elvigyem Alex-szet?
- Nem – rázza meg a fejét. – Hé, kisöreg, biztos, hogy átakarsz menni Doug-hoz, ahelyett, hogy velünk, férfiakkal néznél meccset? – kérdezi, pedig pontosan tudja a választ. Alex az osztálytársával akar pizsamapartizni, ebben teljesen biztos vagyok.
- Ez ugye beugratós kérdés? – néz fel rá a szavaival mondva „ivadéka", miközben viccesen felvonja egyik sötét szemöldökét.
- Reménytelen. Nem lesz hoki rajongó belőle – sóhajt fel színpadiasan Nate. – Szóval arra gondoltam, hogy kivehetnéd az estét – pillant rám.
- Persze, talán találkozom Zoe-val – válaszolom. – Öhm... mást is áthívsz? Ott aludhatok nála, hogy ne legyek láb alatt – kérdezem óvatosan, mert fogalmam sincs, hogy hányadán is állunk egymással. Tudom, hogy randira hívott, de belőle kiindulva, nem gondolnám, hogy komolyan tervez. És mivel nemet mondtam, azóta pedig nem kérdezte meg újra, talán továbblépett.
Összevont szemöldökkel néz rám.
- Ezt meg hogy érted? – kérdezi, majd megrázza a fejét, és int, hogy menjünk arrébb. Letörlöm a port a fenekemről, miközben felállok, és követem pár méterre odébb, hogy Alex ne hallja azt, amiről beszélni fogunk. – Arra vagy kíváncsi, hogy áthívok-e nőket? – kérdezi, mire összeszorítom a számat. Állkapcsa megfeszül, miközben közelebb lép hozzám. – Mit éreznél, ha áthívnám a szöszit, és megdöngetném, miközben te a másik szobában vagy? – A vér az arcomba zúdul, és élesen beszívom a levegőt. Féltékenység árad szét a testemben, és nagyon igyekszem nem felhorkanni, pedig szeretném megtenni. Nate elégedetten pillant végig arcomon. – A fenéket hagylak hidegen – suttogja. – Te is annyira akarsz, mint én téged, bébi. Mert én is kurva ideges vagyok, ha arra gondolok, hogy mással vagy. – Nagyot nyelek, amikor még közelebb lép hozzám. Hátra kell döntenem a fejemet, hogy a szemébe nézhessek. – Ne aggódj, nem hívok át senkit. Az egyetlen nőt, akit az ágyamban akarok tudni, jelenleg nem szándékozik partner lenni ebben. De nem baj, nem adom fel, csak megvárom a megfelelő pillanatot, Delilah.
Atya. Úr. Isten.
- Kész – kiált fel Alex, én pedig hirtelen kiszakadok a rózsaszín ködből.
Nate-el a nyomomban odalépünk a festményhez, én pedig a kezemet a számra szorítom. Határozottan egy mérges Godzillaként ábrázolta Alex az apját.
- Fantasztikus, haver – bólint Nate. – Kirakjuk a nappaliban!
Jézusom... Nate tényleg imádja a fiát.
Mielőtt magunkra hagyna minket, kezét a derekamra csúsztatja, és megszorítja azt. Ajkai a fülemet súrolják.
- Találkozz Zoe-val, de érted megyek akkor, amikor mondod. Azt akarom, hogy itt aludj.
Akaratos seggfej. Mondanám, de ekkor már csak a hátát látom, és figyelem, ahogy visszalépdel a ház felé. Alex hangja ébreszt fel ismét.
- Apu oda van érted – jelenti ki vigyorogva, amely kísértetiesen hasonlít Nate mosolyára.
- Tessék? – hebegem értetlenségemben.
- Mindig úgy néz rád, mint Doug a muffinra, amikor nagyon éhes – vonja meg a vállát. – Biztos nagyon kedvel. Doug imádja a muffinokat.
Szentséges ég, ez a gyerek!
*
- Szóval, Nate Barlowe tocsogósan csókol? – vonja föl elgondolkodva a szemöldökét Zoe.
- Fúj, nem – rázom meg a fejem. – Nem volt nyálas, tökéletes volt. Ez a baj – sóhajtom. – Egy ilyen pasi miért nem tud szar lenni, ha a szexualitásról van szó?
- Mert ő OLYAN pasi – vigyorodik el. – Egyébként meg úgy értettem, hogy nedvesítő a csók. Tudod – mutat dél felé, én pedig körbepillantok a bárban, hogy figyel-e minket valaki. Talált, süllyedt. A sarki boxban két srác ül, és minket bámul, miközben szórakozottan figyelik az eszmecserénket. Remek!
- Jesszus, Zoe, nem lehetne csendesebben? – hajolok közel hozzá.
Arcomat a kezeim közé temetem egy pillanatra. Zoe csilingelő nevetése áttör a falamon, és végül megadom magam és elvigyorodom. Vöröslő arccal pillantok fel rá.
- Figyelj, szemmel láthatóan Barlowe oda van érted. Úgy letámadt, mint egy éhes vad, és elmondásod alapján, egy elég jó partit hagyott ott, mert azt hitte, egy sráccal vagy.
- Igaz.
- És randira hívott – folytatja. – Úgy, hogy egy apa, aki számításba veszi nyilvánvalóan a fiát is. Szerintem ez elég komoly, Del.
- Mit szeretnél mondani? – kérdezem halkan.
- Szerintem adj neki egy esélyt. Sodródj az árral. Persze tudom, a munkád a tét, de bízom benned annyira, hogy még időben megálljt tudsz parancsolni, ha a dolgok túlságosan... zavaróvá válnának – dörzsöli az állát. – És akkor most befogom, mert a két szép fiú idetart. Ne fordulj meg!
És megteszem, teljesen ösztönösen, mire átkozom magam. Valóban felénk tartanak. Zoe hirtelen az asztalra csap.
- Matthews – kiált fel. – Nem tudtam, honnan vagy ismerős - áll fel az asztalnál, és megöleli az egyik idegent, míg a másik, kicsit sem szemérmesen végigjáratja rajtam a tekintetét, majd... rám kacsint. Nos, legalább tökös.
- Bocs, de nem tudtam megállni, hogy ne jöjjek ide Morgan húgához – nevet fel a srác. – Hogy s mint?
- Brandon, ő itt Millie. Millie, ő itt Brandon Matthews – mutat végig a pasason, mintha egy teleshop-os reklámban lennénk. Belegondolva, Zoe pontosan bele is illene abba a szerepbe.
- Brandon – gondolkodom el. – Zoe bátyjának a barátja, igaz? Egyszer már találkoztunk egy nyári partin.
- Igen, valóban – csettint. – Lányok, ő itt Mark – karolja át eléggé intim módon a srácot. – A... párom – mosolyodik el, mire Zoe felsikkant.
- Öhm... bocsánat, lemaradtam – rázom meg a fejem.
- Végre felvállaltad? – mereszt rá hatalmas, büszke szemeket a barátnőm, majd bocsánatkérőn rám mosolyog. – Mindig is éreztem.
Brandon zavartan vakarja a tarkóját.
- Nos, igen. Nehéz volt, de Mark, sok mindenben mellettem állt – vigyorodik el.
A sötét hajú, modell arcú srác felém fordul.
- Fantasztikus a ruhád – pillant rajtam végig ismét. Aha, teljesen félreértettem.
- Köszönöm...
- Csatlakozzatok – veti fel Zoe, és rám pillant.
- Persze, gyertek – csusszanok beljebb, mert igencsak szimpatikus pár, és nagyon kíváncsi vagyok a történetükre.
- Nem akarjuk megzavarni a csajos estét – mutat ránk Mark, kissé nőies mozdulattal.
- Nem, nem – rázom meg a fejem. – Inkább csak feldobjátok. Zoe eléggé uncsi volt már.
Barátnőm kiölti rám a nyelvét, majd a két pasi végül leül az asztalunkhoz. Izgatottan csinálok helyet magam mellett, és már alig várom, hogy belebonyolódjak az ismerkedésbe, és egy újabb whiskey kólába. Ám, amikor a bejárat felé pillantok, és meglátom az újonnan érkezőket, felpezsdül a vérem. Nate, és a két csapattársba lép be a helyiségbe, és megáll a levegő. Csak én érzem ezt a szexis tesztoszteron áradatot, vagy a többiek is? Brandont és Mark-ot elnézve nem vagyok egyedül, mert elnyíló ajkakkal mustrálják a sportolókat.
- Mi az, mi az? – fordul hátra Zoe.
- Nem akarlak titeket felhúzni, de azok ott... a kibaszott legendák – sóhajt fel Brandon.
Inteni akarok Nate-nek, hogy jelezzem itt vagyok újonnan szerzett barátaimmal, de amint kiszúr, úgy elkomorul, mintha csak egy bakancsára ragadt rágógumi lennék. Megfeszül, mint aki mindjárt felrobban, és ekkor összerakom magamban a képet. Nem rég randira hívott, én elutasítottam, most pedig úgy jelzek neki két idegen pasi társaságában, mintha azt üzenném: Hé nézd, máris továbbléptem!
Extra basszus!
•
"Kicseszett félreértett pillanatok..."