Váratlan esemény
- Gyerünk Avery mégegyszer! - szólalt fel Philip mérgesen, mivel már harmadjára rontottam el ugyanazt a lépést. A medencés buli óta már eltelt pár nap de még mindig nem tudtam kiverni a fejemből azt, amit Matt mondott nekem. És ennek köszönhetően elég dekoncentrált lettem a héten. Philip megigazította vékony divatos sálát a nyakába, és szorosan összehúzta rövid szőke copfját. Negyedjére is elrontottam a lépést.
- Szerintem pihenj egy kicsit. - vállt el tőlem Jason. Ő is frusztráltnak tűnt amiért hártáltattam. Hálásan bólintottam felé, és egyedül lehuppantam a székre, közben a telefonomat előkaptam és a beérkező üzenetekre kezdtem válaszolni.
Aaron_29: Elküldöd a matek házidat? Szétfröccsen az agyam ha csak rá kell azokra a számokra nézni.
Carol_miller11: Átjössz holnap délután? Basszus, nem tudom mit vegyek fel a randihoz. Segííííts!!
Mielőtt épp válaszolhattam volna James lehuppant a mellettem lévő székre. Idegesnek tűnt és szűkszavúnak. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, így letettem a telefont az ölembe és felé fordultam.
- Bocsi a mai napért. Annyira nem tudok koncentrálni ezen a héten semmire. - próbáltam bocsánatot kérni, de ez inkább hangzott panaszkosádnak mintsem bocsánatkérésnek.
- Előfordul. - válaszolt szűkszavúan és az ellenkező irányba pillantott, ahol Philip mérgesen ordítozott valakivel a telefonba.
- Jövőhéten a legjobb formámat adom. - mosolyodtam rá kínosan megtörve a köztünk lévő csendet.
- Avery nem veszed észre, hogy engem most egyáltalán nem érdekel, hogy szar heted van ? - húzta fel a szemöldökét. - Nem ezért vagyok frusztrált.
- Mi a baj? - nyeltem egy nagyot.
- Még mindig nem válaszoltál. Tényleg olyan nagy kérés eljönni velem egy randira? - túrt bele idegesen a hajába.
- Ez nem ilyen egyszerű. Komplikáltabb mint gondolnád. - érveltem lesütött szemekkel.
- Nem! Baromi egyszerű. Csak mondd ki! Igen vagy nem ? - pillantott rám reményveszetten.
- Attól félek, ha bármi elkezdődne köztünk nem tudnánk olyan jól a táncra fókuszálni és így ez befolyásolná az eredményünket. - sóhajtottam fel.
- Csak mondd azt, hogy van valaki más. Nem kell ilyen idióta kifogásokkal jönnöd.
- Mi? Nem! Nincs senki más. Az igazat mondom. De tudod mit? Beszéljük meg ezt később. - hadartam el amikor láttam, hogy Philip közeledik felénk.
- Gyerekek, úgy nézki a mai nem senkinek sem a napja. Menjetek haza, egy hét múlva találkozunk. - legyintett csalódottan és kiviharzott a teremből. Zavarodottan összenéztünk Jamessel majd az az öltözőbe gyors levedlettem a műszálas, tapadós ruhát és felvettem a hétköznapit. A tánc épületből kilépve megpillantottam egy motorost a patkák mellett. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, így csak elsétáltam mellette.
- Tényleg ennyire észrevehetetlen vagyok? - hallottam meg egy ismerős hangot magam mögött. Megpördültem a tengelyem körül és szembe találtam magam Mattel aki épp levette a fejéről a sisakot. Kószos barna hajtincsei eltakarták fél homlokát.
- Mit keresel itt? - kérdeztem nem túl jókedvűen a mai nap után.
- Gondolom el kéne egy fuvar. - rázta meg a vállát a smaragd zöld szemű.
- Te nem Matt Lewis vagy, ha ide jöttél csak azért, hogy segíts egy fuvarral. - mosolyodtam rá.
- Akkor mit szertnél? Ki legyek? - húzta pimasz mosolyra ajkait.
- Ha már ilyen szépen megkérdezed, lehetnél a sofőröm. - válaszoltam magabiztosan. Belementem a játékába.
- Sokba fog fájni az neked, Avery. - mondta pimaszul.
- Vállalom. - rántottam meg a vállam és felpattantam Matt háta mögé, aki odanyújtott egy szintén fekete sisakot, miközben enyhén felnevetett. Ő is felpattant a motorra. Még sosem ültem motoron, így értelemszerűen félelem járta át a porcikáimat.
- Javaslom, hogy kapaszkodj belém. Az biztonságosabb. - halottam meg hangját a sisak alól. De én továbbra is a magam mellett helyetfoglaló kapaszkodót választottam. Matt hirtelen gyorsasággal elindult majd fékezett. Megijedtem attól félve, hogy leesek a motorról és gyorsan átkaroltam az izmos hasát a fekete motorruhán keresztül.
- Ezt direkt csináltad! - ütöttem egyik kezemmel hátba, aki csak gúnyosan felnevetett. Mégegyszer elindult a motor de már sokkal finomabban. A hazafelé úton neki döntöttem a hátának a fejem és hagytam, hogy az adrenalin elárassza a testem mikor jobban gázt adott. Biztonságosan vezetett, így a kezdeti aggódalom és félelem enyhülni kezdett. A szél többször belecsapott a hajamba ami kilógott a sisakból.
- Milyen érzés? - hallottam meg a hangját.
- Csodás! - kiáltottam és letörölhetetlen vigyor ült ki az arcomra a sisak alatt.
Miután hazaértünk Nicholas karba tett kezekkel állt a folyosón ahogy beléptünk a bejárati ajtón.
- Örülök, hogy mostanában ilyen jóban vagytok. De Avery, beszélhetnénk négyszemközt? - pillantott rám szigorúan a bátyám.
- Igen. - válaszoltam meglepetten. Komolynak tűnt így ennek hatására összeszorult a gyomrom.
- Eddig az volt a bajod, hogy bunkó vagyok vele, most meg az hogy nem? - vonta fel cinikusan a szemöldökét Matt. Nicholas tehetetlenül megrázta a fejét majd besétált a dolgozószobába ahová követtem. A vállam felett értetlenül még visszanéztem a smaragd zöld szeműre, aki zsebre vágott kezekkel bámult egy vonzó félmosoly kíséretében.
- Figyelj, Avery. Nem akarok megszabni neked, hogy mit tehetsz meg és mit nem. Már 18 vagy és bízom benne, hogy tudod hogy a döntéseidért felelősséget kell vállalnod. - kezdett bele komoly hangvétellel. Lehuppantam a székre vele szembe.
- Miért mondod ezt hirtelen? - szorult el a torkom. Nem értettem, hogy miért viselkedik megint így.
- Örülük, hogy Mattel mostanában jól kijöttök. Tényleg. De úgy érzékelem, hogy eléggé a rossz irányba terel pont most az utolsó vizsgák előtt. - folytatta.
- Ha ez miatt akartál megint beszélni velem akkor én megyek is. - pillantottam rá mérgesen. Nem értettem vele egyet. Amiért kétszer kilógtam bulizni az egyáltalán nem Matt miatt volt. Mármint részben nem. Magamért tettem. Egy kicsit élni akartam. De ez a két alkalom nem is ment a tanulás rovására. A jegyeim ugyanolyan jók voltak, és egy órát sem hagytam ki. Így, nem értettem a bátyám feháborodását. Valószínűleg csak az aggódalom szólt belőle, de ezt akkor is egyre nehezebben tudtam elfogadni.
- Van más is. - köszörülte meg a torkát. Kérdőn néztem rá. - másfél hét múlva el kell utazzak egy üzleti megbeszélésre. Körülbelül 2-3 napot vesz igénybe. Tudni fogod tartani a frontot? Johnathan nevelőnőjét is megkérhetem, hogy itt aludjon ha nehéz neked.
- Elkezdődött. - sóhajtottam fel. Nicholas kérdőn mérgetett. - Elkezdesz utazgatni a biznisz miatt és olyan leszel mint a szüleink. Alig leszel majd itthon. - vékonyodott el a hangom. Nem akartam belegondolni még, hogy milyen nagy nyomás lesz ez nekem. Nem akartam megint ugyanazt az életvitelt folytatni, amit akkor kellett. Csak az egyfokkal könnyebb volt. De ha most nem lesz itt Nicholas és nekem kell mindent felügyelnem a gimi és a tánc mellett, akkor itt egy világháború fog kitörni.
- Érts meg Avery. Nem fogok belőle rendszert csinálni. Pont amiatt ami a múltban történt. - próbált megnyugtatni.
- Rendben. - egyeztem bele. Mi mást mondhattam volna?
- Szeretnél elmenni bevásárolni? Holnapután lesz az utolsó osztálykirándulásotok. - váltott témát.
- Az sem biztos, hogy megyek. - húztam el a szám. Végül Nicholas meggyőzött az ellenkezőjéről és tudván, hogy Carol kinyírna ha egyedül hagynám ott így ennek örömére elmentem bevásárolni Nicholassal. Összekapokodtam a fontos élelmiszereket, pár nasit, és két új ruhát is vettem magamnak. Miután végeztünk megkértem, hogy dobjon ki Carol házánál. Úgyanis nem hagyhattam cserben a barátnőmet ha randi ruha kiválsztásáról volt szó.
- Na végre, hogy megjöttél! - kiáltott fel vigyorogva Carol és felrángatott a szobájába izgatottan. Igaz, hogy majdnem felbuktam a lépcsőn de ez senkit se zavarjon. - Mit gondolsz? Ez legyen vagy ez? - mutatt fel két féle ruhát. Az egyik fekete-fehér elengás kosztüm volt a másik egy kényelmesebb szintén sötét koktél ruha.
- Először is hova mentek Aaronnal? A helység dönt! - válaszoltam.
- Mi? Aaron? Nem vele megyek randira. - nézett rám furcsán a barátnőm.
- Ezt hogy érted? - konyult le a mosoly az arcomról. Szinte biztosra vettem, hogy vele megy hiszen kedvelik egymást és még a vak is látja, hogy milyen erős szikra van köztük.
- Egy egyetemista sráccal. A medencés bulin ismertem meg. - mondta meggyözően.
- Ezt nekem nem is mondtad! - háborodtam fel.
- Sok minden történt veled, meg akkor Matt haláltusájáról se feledkezzünk meg a buli után. - viccelődött.
- De miért nem Aaronnal mész? Kedveled! - érveltem.
- Igen, tudom. De nem lép! Olyan mintha egy szinten megragadtunk volna. Nekem nem kell egy gyáva srác. - felelte mérgesen.
- Ez hülyeség, ő nem is gyáva. - tartottam ki a fiú mellett, hiszen láttam, hogy milyen jól bánt vele.
- Te most komolyan az ő pártját fogod? - kiáltott rám eltrozult arccal.
- Nem! Én nem fogom senki pártját, csak nem értelek! - ráztam meg a fejem.
- Hát ennyi erővel én sem értelek, amiért még mindig hazudsz magadnak! - kiabált.
- Én nem hazudok!
- Az isten szerelmére Mattről van szó! Te sem vagy különb mint én! Csak rejtegeted az érzéseidet! - válszolt egyre aggresszívabban.
- Itt most nem rólam van szó! Se nem Mattről! És megbeszéltük, hogy többé nem beszélünk erről! - fakadtam ki.
- Jó döntés, Avery! Söpörj mindent a szőnyeg alá. Úgyis ebben vagy a legjobb. - mordult rám utoljára. Nem is kellett több, hogy beteljen a pohár. Idegesen felpattantam, szólásra nyitottam ajkaimat de attól féltem, ha kimondok bármit is abban biztos benne lenne a ribanc szó így, úgy döntöttem, hogy elmegyek és nem folytatom ezt a nevetséges veszekedést vele.
- Ha étterembe mész akkor az elegánsat vedd föl. - hadartam el mérgesen a tanácsom mint egy jó barátnő, és kiviharoztam Carol szobájából, aki kétségbeesetten nézett utánam.