Tatyana
Kialvatlanul botorkálok el az autómig a Walmart parkolójában, a nap éget és izzadok. Pénzért feküdtem le a volt párommal, megalázottnak érzem magam, a tükörbe sem tudok belenézni undor nélkül. Klausszal nagyon sokáig voltunk együtt, évekig. Ő az első szerelmem, ezért is adok neki újabb és újabb esélyeket, hiszem,hogy megtud változni a kedvemért.A testem tele van zúzódásokkal, képtelen vagyok garbós felsőkben járkálni a majdnem negyven fokos melegben. Három napja igyekszem kerülni Xavier-t is, többször is sikerült látnom őt a belvárosban, mindig sietett és kapkodott. Folyamatosan egy fekete bőrkabát van rajta, amely a szőke hajához tökéletesen illik. Nyoma sincsen annak,hogy korábban meglőtték. Bűntudatom van amiatt, hogy nem segítek nekik, de túlságosan is félek ahhoz, hogy belemenjek ebbe. Marcónak kapcsolatai vannak, és ő ismer valakit a múltamból, aki elől már több, mint tíz éve menekülök. A nagybátyám, a férfi, aki hidegvérrel megölte az apámat és az édesanyámat,amikor ők aludtak, valószínűleg velem is végzett volna, ha nem éberek fel a zajra. Érzem,hogy a kezem lassan kezd elgémberedni az agyon pakolt szatyroktól, mint ha évekre vásároltam volna be holott, csak kihasználtam,hogy olcsóbban vásárolhatok. A kulcsom a zsebemben pihen, de nem férek hozzá. Megpróbálom kihalászni, de a legnagyobb balszerencsémre elejtem, és vele együtt minden mást is.
–A picsába!– mérgelődők a saját nyomoromon.– Ügyes vagy Tatyana! – csapom magam arcon
Letérdelek összeszedni a cuccaimat, amikor is egy árnyékra leszek figyelmes a hátam mögött, félve nézek hátra, és a tekintetem találkozik Xavier világos kék szemének az ítélkező pillantásával. Most sokkal magasabbnak tűnik, mint korábban, a haja kócos, fehér ing és egy fekete szakadt farmer van rajta, az arca friss sebekkel bővült, eggyel pont az ajkán. Xavier mindenféle szó nélkül elkezdi összevadászni a dolgaimat, amíg én a földön ülök. Olyan gyorsan pakol össze, hogy még időm sincsen rendesen megfigyelni őt, a következő másodpercben már az autómba teszi a bevásárlásomat és a kezét nyújtja, hogy felsegítsen, de én csak döbbenten lesek a kezére.
–Nah, felkelsz, vagy ott maradsz?! – rivall rám türelmetlenül és komoran néz a szemembe
A döbbenettől nem tudok felelni a kérdésére, a tekintetem folyamatosan az alvadt vérrel bemocskolt szájára vándorol, mint ha előző nap alaposan elverték volna, talán Marco emberei voltak, vagy ő maga, amilyen szadista barom. Xavier még mindig a kezét nyújtja és lassan engedelmeskedem, megfogom a kezét majd hagyom,hogy felsegítsen.
Kézen fogva indulunk meg az autómhoz, amely csak pár méterre van tőlünk. Xavier tenyere érdes és bizsereg a kezem ahogy fogom, de próbálok nem erre figyelni. Mihelyst elérjük a kocsimat elengedem a kezét és beülök, majd magamra csapom az ajtót. Időm sincsen arra,hogy utána kiáltsak egy „köszt" ő már el is megy. Vállat vonva indítom el Dodge-ot, amikor is a telefonom csipogására leszek figyelmes, üzenetem érkezett. Kíváncsian veszem a kezembe az ezer éves iPhone 8 pluszom,majd megnyitom az Imessaget. A szívem kihagy egy ütemet, amikor is Klaus nevére figyelek fel.
Klaus üzenete :
Este tízre gyere a lakásomra!
Tatyana üzenete :
Egy alkalomról volt szó!
Klaus üzenete :
Nálad talán igen, de a te véleményed kicsit sem számít! Ott leszel nálam és kész!
Tatyana üzenete :
Nem lehetne ezt máskor?
Klaus üzenete :
Édesem,ha azt akarod,hogy egy pofon kíséretében, és a hajadnál fogva rángassalak ki a lakásodból,akkor nagyon jó úton jársz! Szépen fogod azt a formás seggedet és időben megérkezel!
Tatyana üzenete :
Ott leszek.
Klaus üzenete :
Tudsz te,ha akarsz, legyél szófogadó kislány!
Sírva dobom el a telefonomat, nem is érdekel,hogy hova esett. Szakadozva kezdem el venni a levegőt, a kezemmel a kormányt szorongatom. Kiáltani szeretnék, de nem megy. Kétszer rácsapok a műszerfalra, a kezembe azonnal belehasít a fájdalom, de nem törődök vele, csak folytatom tovább az értelmetlen csapkodást. Nem érdekel, hogy ha örültnek néznek, gyűlölöm az életemet, mert mindent rosszul csináltam. Soha sem mertem ellenkezni vele, egyetlen egyszer megtettem, és ájultra vert, majdnem végzett velem. Szeretem és egyben félek is tőle. Hülye voltam tizennyolc évesen,mert férjhez mentem. Ő akkor még jó ember volt,de mára egy igazi szörnyeteggé változott.
–Tatyana jól vagy? – hallom, hogy valaki hozzám beszél, de nem ismerem meg a hangját, mint ha a fülem is bedugult volna – Ne ijedj meg, ki foglak emelni az autóból, levegőre van szükséged – feleli Xavier magabiztosan ezután kikapcsolja a biztonsági övemet, majd magához ölel és kiemel az autómból.
Idővel már csak azt veszem észre, hogy lenn ülünk a földön, majd erőt véve magamon kinyitom a szemem és ránézek a férfira, aki a segítségemre sietett. Döbbenten nézek farkasszemet Xavierrel és az eszméletlenül vonzó kék szemével. Amikor az arcomhoz ér, hogy letörölje a könnyeimet, én azonnal elfordulok, a keze ekkor a hátamra kerül, ahol kisebb köröket kezd el lerajzolni, bevallom, csiklandoz egy kicsit. Csakhogy a sírást, még így sem tudtam abbahagyni, a térdemet szorongatom, közben beszélni próbálok, de csak értelmetlen motyogás tör elő belőlem.
–Semmi baj. Nem tudom, mi váltotta ki belőled, de meg kellene nyugodnod– nyugtatgat Xavier, mialatt a hátam cirógatását továbbra sem hagyta abba, még az sem zavarja, hogy egy parkolóban vagyunk. – Énekeljek, bár mondjuk, olyan fos hangom van, hogy simán közfelháborodást okoznék vele.
Bármennyire is vagyok most rosszul, nem tudom visszatartani a nevetésemet. Xavier lassan megérinti az államat, majd maga felé irányítja a tekintetem. Hagyom, hogy letörölje a könnyeimet, és akaratlanul is elmosolyodom az érintésétől. Haragszom rá, három éve feljelentett, részben miatta is vagyok most bajban, de mégis most ő van itt mellettem. Próbálok olvasni a tekintetében,de csak az ijedtséget vélem felfedezni,amit az én hóférér bőröm vált ki belőle.
–Autóba tudsz ülni? – kérdezi finoman, és a kezét a combomra helyezi.
–Várhatnánk egy kicsit? Menni fog, de még mindenem reszket.
–Persze, nem sürgetlek. – mosolyog rám kedvesen
–Nem, kell pátyolgatnod,nem szorulok a te segítségedre! – felelem mogorván, majd messzebb húzódok tőle
–Legyek paraszt és hagyjalak itt? – teszi fel a kérdést éllel a hangjában – Nem olyan családból jöttem.
–A múltban már bebizonyítottad,hogy mekkora seggfej is tudsz lenni ! – válaszolom szemrehányóan, és a nadrágom anyagával terelem el a figyelmem
–Bevallom nem az volt életem egyik legjobb döntése, de már nem csinálhatom vissza. – közli bűnbánóan
–Hagyj békén,megoldom egyedül is! – dünnyögöm haragosan és az autómba támaszkodva lassan felkelek a betonról
–Haza tudsz vezetni? – kérdezi Xavier finoman és megszorítja a kezem, de éppen csak annyira,hogy a figyelmemet ő rá irányítsam
–Persze. Lassan vezetek. – felelem, ám egy pillanatra megszédülök,amikor kinyitom a Dodge ajtaját ekkor Xavier rögvest a hátam mögé kerül, hogy elkapjon.
–Ilyen az, amikor te jól vagy? – kérdezi enyhén szemrehányóan, és megpöcköli a homlokomat, mintha egy neveletlen kisgyerek lennék.
–Hirtelen keltem fel, semmi bajom – tárom szét a kezem, majd megkerülöm Xavier-t és visszaülök az autómba – Komolyan mondom, jól vagyok!
–Én meg addig nem leszek nyugodt, amíg téged biztonságban nem tudlak! – jelenti ki határozottan, és az anyós ülésre mutat – Tedd át szépen a formás segged oda!
–És,ha nem? – kérdezek vissza pimaszul, majd a szemébe nézek. Lassan már ő tőle szökik fel a vérnyomásom, egyetlen egy jó cselekedettel, nem teszi semmivé azt,hogy tönkre tette a műhelyemet, a kurva feljelentésével.
–Tatyana! – mutat rám komolyan – Így nem vezethetsz, balesetet okozgatsz, engedd meg,hogy haza vigyelek. Aztán úgy köpködsz rám,ahogyan akarsz.
–Van más választásom szőke herceg? – heccelem szarkasztikusan mire ő csak a szemét forgatja
–Nincsen! Szóval ülj már át az anyósülésre!
–Jól van, jól van – emelem fel a kezem megadóan és arrébb csúszok – Vegyél vissza,mert elegem van a kioktatásodból
–Köszönöm – motyogja miközben bekapcsolja a biztonsági övét, és a tekintete én felém vándorol. Szavak nélkül is felfogom,hogy mi a baja, bekapcsolom az övet, nehogy hisztizzen.
– És a kocsid? – nézek rá kíváncsian, amikor is ő vállat von és felfordítja a slusszkulcsomat
– Majd hívok egy taxit, vagy tudod, van lábam is, sétálok – feleli enyhén kioktatóan, majd elindítja az autóm.
Xavier könnyedén kitalál a zsúfolt parkolóból, ahonnan hamar a műhelyem felé tartó útra érünk. Szívesen vitába szálltam volna vele, hogy egyedül is haza találok, de valóban szédültem, csak nem akartam elmondani neki. Csendben ülök mellette, figyelem, ahogy vezet, észreveszek néhány tetoválást, melyet eltakar az inge anyaga. Valószínűleg kiszúrta, hogy bámulom, mert elvigyorodik. Tetszik a mosolya, de semmi pénzért sem osztanám meg vele. A legnagyobb szerencsénkre nem volt nagy forgalom, így egy fél óra alatt nyugalomban megérkezünk a műhelyemhez.
– Köszönöm, kedves tőled, innen már egyedül is menni fog – jelentem ki határozottan, és kiszállok az autóból, csakhogy Xavier-t nem ilyen egyszerű leráznom, ő is kiszáll és megkerüli a Doge-ot.
– Be foglak kísérni, és erről nem nyitok vitát! – mutat rám határozottan, képtelen vagyok hagyni neki, hogy átkaroljon és bevezessen engem a saját fészkembe.
Amint belépünk a műhelyembe, megkönnyebbülten veszek egy mély levegőt, mintha minden feszültség most távozott volna végérvényesen a testemből. Nehezen tűröm el Xaviernak,hogy a kezemet fogja,de hagyom neki, valóban nem jöttem még teljesen helyre, és valószínűleg, amint elengedne, én esnék egy nagyot. Mihelyst leülünk a kanapéra, ő elengedi a kezem, de én megfogom a csuklóját. Válaszokat akarok, nem kedveljük egymást, és mégis segített rajtam. Nem vagyok hozzá szokva ahhoz,hogy felkaparjanak a földről. Danielen és Jamie-n kívül nem is engedem másnak,hogy az életembe szóljanak. Xavier értetlenül mered rám, fogalma sincsen arról,hogy miért meredek rá.
–Miért segítettél? – kérdezem kedvetlenül, mialatt Xavier egyre erősebben kezdi el ráncolni a szemöldökét.
–Mert ez volt a helyes – válaszolta, mint ha ez lenne a világon a legtermészetesebb dolog, segíteni egy bunkó libán
–Senki sem kért meg rá, emiatt nem fog meglágyulni a szívem. Fel sem fogod,hogy milyen hatással járt, a te kis rendőrségi alakításod.
–Én akkor is segítettem rajtad. – feleli határozottan és megdörzsöli az állát – Honnan kellett volna nekem azt tudom,hogy a gyökér ex párod kihúzza magát a felelősség alól és téged hagy a szarban? – teszi fel a kérdést a hangjában dühvel, majd a combjára csap – Basszameg elcsesztem, de mit vársz, hogy térden állva bocsánatért könyörögjek, na azt lesheted! – dünnyögi indulatosan és felkel a kanapéról,majd megindul az ajtó felé.
Óvatosan felkelek én is és közelebb megyek hozzá, most ő hátrál el tőlem. Könnyezik,de nem, sír, visszafogja az érzelmeit. Tekintetével az ajtó felé néz, már menni akar. Halványan bennem is megjelenik a bűntudat, nyers voltam vele, pedig most neki is alaposan ki jut a rosszból. Három éve semmi mást sem éreztem iránta, csak is csak a színtiszta haragot. Elengedem a kezét, és a kezemmel körbe ölelem az arcát, Xavier teljesen megdöbben és felveszi velem a szemkontaktust, majd halványan elmosolyodik. Pipiskednem kell ahhoz,hogy közel egy magasak legyünk, ekkor ő átkarolja a derekamat és csak lessük egymást. Megnyalom a kicserepezett ajkamat és a figyelmeztető hang ellenére a fejemben, megcsókolom őt.
Igen,megcsókolom azt a pasit,aki a hátam közepére sem kívánok,de el kell terelnem a figyelmem a problémáimról.
Xavier ledermed,de hamar bekapcsolódik a játékomba, szorosan tart és utat tőr magának a számba, idővel a nyelvünk is közös táncra perül, amitől belőlem sikeresen elő csal egy elégedett nyögést. Soha sem élveztem még így egyetlen egy csókot sem, főleg nem egy olyan személlyel,akit több mint három éve gyűlölök. A pillanat varázsát Xavier telefonja szakítja meg, majd elválunk egymástól majd ő felveszi a telefont.
Másodpercekkel később a tekintete elfehéredik, és utat enged a sírásának. Szívbemarkoló volt végignéznem ahogyan az arcát eláztatják a könnyei. El sem köszön attól,aki hívta , csak idegesen a hajába markol, majd oda-vissza kezd el járkálni, amivel engem is az őrületbe kerget.
– Mi történt? – kérdezem döbbenten, és valóban megrémiszt a viselkedése, kizárólag valamelyik családtagjával történhetett valami, ha ennyire kiakadt
– A nagyapám – motyogja rekedten és a száját harapdálja – Lelőtték!
⭐️ 𝑺𝒛𝒊𝒂𝒔𝒛𝒕𝒐𝒌 ⭐️
❤️🔥⭐️❤️🔥
𝐍𝐚𝐠𝐲𝐨𝐧 𝐒𝐳𝐞́𝐩𝐞𝐧 𝐊𝐨̈𝐬𝐳𝐨̈𝐧𝐨̈𝐦,𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐞𝐥𝐨𝐥𝐯𝐚𝐬𝐭𝐚𝐝 𝐚 𝐭𝐨̈𝐫𝐭𝐞́𝐧𝐞𝐭𝐞𝐦, 𝐧𝐚𝐠𝐲𝐨𝐧 𝐡𝐚́𝐥𝐚́𝐬 𝐯𝐚𝐠𝐲𝐨𝐤 𝐧𝐞𝐤𝐞𝐝 🥹. 𝐊𝐨̈𝐬𝐳𝐨̈𝐧𝐨̈𝐦 𝐧𝐞𝐤𝐞𝐝,𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐢𝐭𝐭 𝐯𝐚𝐠𝐲 𝐞́𝐬 𝐚𝐳 𝐢𝐝𝐨̋𝐝 𝐫𝐚́𝐦 𝐟𝐨𝐫𝐝𝐢́𝐭𝐨́𝐝, 𝐦𝐞́𝐫𝐡𝐞𝐭𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧𝐮̈𝐥 𝐛𝐨𝐥𝐝𝐨𝐠 𝐯𝐚𝐠𝐲𝐨𝐤❤️ 𝐌𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧 𝐤𝐨𝐦𝐦𝐞𝐧𝐭𝐞𝐭 𝐞́𝐬 𝐯𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚𝐣𝐞𝐥𝐳𝐞́𝐬𝐭 𝐧𝐚𝐠𝐲 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐭𝐞𝐭𝐭𝐞𝐥 𝐯𝐚́𝐫𝐨𝐤, 𝐧𝐞 𝐫𝐞𝐣𝐭𝐬𝐝 𝐞𝐥 𝐚 𝐠𝐨𝐧𝐝𝐨𝐥𝐚𝐭𝐚𝐢𝐝𝐚𝐭 𝐚 𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭𝐭𝐞𝐥 𝐤𝐚𝐩𝐜𝐬𝐨𝐥𝐚𝐭𝐛𝐚𝐧 , 𝐞𝐳𝐳𝐞𝐥 𝐞𝐧𝐠𝐞𝐦 𝐢𝐬 𝐧𝐚𝐠𝐲𝐛𝐚𝐧 𝐦𝐨𝐭𝐢𝐯𝐚́𝐥𝐬𝐳 𝐚𝐫𝐫𝐚,𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐭𝐨𝐯𝐚́𝐛𝐛 𝐟𝐨𝐥𝐲𝐭𝐚𝐬𝐬𝐚𝐦 𝐚 𝐤𝐨̈𝐧𝐲𝐯𝐞𝐦🌟
💕 𝐁𝐢́𝐳𝐨𝐦 𝐛𝐞𝐧𝐧𝐞,𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐚 𝐫𝐞𝐠𝐞́𝐧𝐲𝐞𝐦 𝐞𝐥𝐧𝐲𝐞𝐫𝐭𝐞 𝐚 𝐭𝐞𝐭𝐬𝐳𝐞́𝐬𝐞𝐝𝐞𝐭, 𝐞́𝐬 𝐚 𝐭𝐨𝐯𝐚́𝐛𝐛𝐢𝐚𝐤𝐛𝐚𝐧 𝐢𝐬 𝐯𝐞𝐥𝐞𝐦 𝐭𝐚𝐫𝐭𝐚𝐬𝐳 𝐚 𝐭𝐨̈𝐫𝐭𝐞́𝐧𝐞𝐭 𝐟𝐞𝐣𝐥𝐨̋𝐝𝐞́𝐬𝐞́𝐛𝐞𝐧 💕
𝐌𝐞𝐬𝐞́𝐥𝐣𝐞𝐭𝐞𝐤 𝐞𝐝𝐝𝐢𝐠,𝐦𝐢𝐥𝐲𝐞𝐧 𝐞́𝐫𝐳𝐞́𝐬𝐞𝐤𝐞𝐭 𝐯𝐚́𝐥𝐭𝐨𝐭𝐭 𝐤𝐢 𝐛𝐞𝐥𝐨̋𝐥𝐞𝐭𝐞𝐤 𝐚 𝐤𝐨̈𝐧𝐲𝐯𝐞𝐦 :) ⭐️
𝐇𝐚́𝐥𝐚́𝐬𝐚𝐧 𝐯𝐚́𝐫𝐨𝐦 𝐚 𝐯𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚𝐣𝐞𝐥𝐳𝐞́𝐬𝐞𝐤𝐞𝐭 🌟🙌🏻🌟
𝐊𝐞𝐥𝐥𝐞𝐦𝐞𝐬 𝐍𝐚𝐩𝐨𝐭 𝐊𝐢́𝐯𝐚́𝐧𝐨𝐤 𝐌𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧𝐤𝐢𝐧𝐞𝐤 ❤️❤️
𝐓𝐨𝐯𝐚́𝐛𝐛𝐢 𝐢𝐧𝐟𝐨𝐫𝐦𝐚́𝐜𝐢𝐨́ :
💕 𝐓𝐢𝐤𝐓𝐨𝐤 𝐨𝐥𝐝𝐚𝐥𝐚𝐦 : @𝐚𝐝𝐫𝐢𝐞𝐧𝐧𝐠𝐞𝐦𝐞𝐬𝟏𝟑
💕 𝐈𝐧𝐬𝐭𝐚𝐠𝐫𝐚𝐦 𝐨𝐥𝐝𝐚𝐥𝐚𝐦 : 𝐠𝐞𝐦𝐞𝐬𝐚𝐝𝐫𝐢𝐞𝐧𝐧𝐰𝐫𝐢𝐭𝐞𝐫