Nathaniel:
153..ennyivel száguldok az üres úton.
Egy lélek sincs kint este 6 környékén.
Áramvonalas bukósisakra rátapadtak a szembejövő bogarak,amik undorító foltot hagynak maguk után.
Motorom kijelzőjén hol nő a sebesség szám,hol csökken.
Erős a menetszél,a kanyarok veszélyesek.
És hogy miért is jöttem el otthonról?
Azért mert találkozóm volt.
Igaz,hogy oda csak elég lett volna elinduljak,úgy öt órával később,viszont semmi kedvem nem volt hallgatni,hogy én milyen szerelmes vagyok.
Tudom,hogy az vagyok,de nem szoktam még meg az érzést.
Nem szoktam meg,hogy folyamatosan Emily jár a fejemben,és a maffiát is elhanyagoltam.
Ettől a nőtől felborult az életem.
És mivel nem akarom,hogy meginogjon a hatalmam,ezért tennem kellett valamit.
Ki kell iktatnom Aident.
Jó viccelek,nem őt nyírom ki.De valakinek mennie kell majd a túlvilágra.
A csapatom megtalálta azt a geciládát,aki bejutott Emily szobájába,és lerakta a levelet az ágyára.
A pincében vár rám,de szerintem csak holnap fogok neki faggatni,addig had éhezzen.
Hosszú nap volt a mai,főleg mert mire megegyeztem volna a fickóval..nos meghalt.
Valahogy elhunyt.Békében.
Röviden a tárgyalás lényege egy épület volt Miami belvárosában,amit fel akartam vásárolni.
És hogy mire kell nekem egy 12 emeletes ingatlan?
Ez egyszerű.
Itt fognak zajlani a tárgyalások,itt lesz az irodám,és itt fogjuk tudni kiképezni az embereket.
…
Mire újra észbe kapok,addigra már a házunk előtt vagyok.
Ezt a jelenséget sohasem értettem,hogy hogyan tudok úgy hazaérni ÉPSÉGBEN,amikor fejben máshol voltam.
Leszállok a motorról,majd a bukósisakomat a hónom alá téve beindulok a lakásba.
Majd valaki beviszi a járművet.
Néha feldobom a slusszkulcsot,majd hagyom hogy visszaessen a kezembe.
-Bazdmeg.-hajolok le érte.
Körbe forgatom,hogy megnézzem nem történt-e vele semmi.
De minden oké,csak poros.
Beletörlöm a fehér pulcsimba,és lenyomom a kilincset.
Külön figyelmet szentelek rá,hogy átlépjem a küszöböt,de azt nem tudom,hogy miért.
-Emily?!-nézek fel fokozatosan a létra tetejére,ahol az én hülye menyasszonyom áll.
-Hmm?Várj takarítok!-rázza meg magát,amitől megremeg az egész létra.
-Emily te normális vagy?..GYERE MÁR LE!-nézek fel az irányába,akin úgy látszik,hogy nem nagyon hatotta meg a parancsom.
-Csak segítek Angelának,mert ő már öreg ehhez.-pucolja tovább az üveget,nagyjából hat méter magasságban.
-Van egy faszi,ő szokott jönni tisztítani.Inkább ő essen le,mint te.-megy fel egyre jobban a vérnyomásom,és szerintem már csillagokat is látok.
-El ne ájulj azért,nyugika..mindjárt jövök.-engedi el egyik kezével a kapaszkodót,és fentről integet felém.
-Ennyire unatkozol?-villantok meg egy 32 fogas vigyort.
-Igen,nem mehetek sehova,mert be vagyok zárva.-próbál meg bűntudatot kelteni,csak ő még nem tudja,hogy rám ez nem hat.
-Mintha eddig annyira mentél volna.-fonom keresztbe a kezem a mellkasom előtt,majd újból megszólalok.
-Tudod mit cica? Inkább maradj ott..innen jól látszik a feneked a rövidnadrágban,és a szívásnyom a belső combodon.-bámulom neki azt a pontját,ahol tegnap még a fejem volt.
De jót dugtunk.Ezzel a nővel eszméletlen a szex is.
-Bunkó.-fordul meg a létrán,és háttal a fokoknak próbál meg lejönni.
-Az úgy nem lesz jó.-nézem végig a szerencsétlenkedését.
Cuki amikor dühös.
-De,megoldom.-makacsolja meg magát,és beszívja az alsó ajkait,amikor koncentrál.
-Látom,hogy mennyire megoldottad,már lejöttél egy métert a hatból.Bravo.-bólogatok elismerően,kicsit sem ironikusan..
-Nath,fogd be! Istenem,csak egyszer érjek le,olyat kapsz tőlem.-idegesíti fel saját magát.
-Mit is kapok cukorbaba??Tudod eléggé nyomaszt a tudat,hogy nem tudom,mégis mi vár rám.-nyújtom ki neki a kezem,azzal a szándékkal,hogy segítek neki.
Erősen ellöki a tenyerem,majd egy kecses szökkenéssel leugrik a létráról.
-Ez összesen öt percbe telt.-nézek rá a csuklómon lévő Rolex órámra.
-Emlékszel olyanra,hogy azt mondtam,hogy kapsz a fejedre?-húzza fel kérdőn a szemöldökét.
A jobb keze meg van egy kicsit feszülve,és a könyöke enyhén be van hajlítva.
Meg akar pofozni.A tartásán tisztán látszik.
Viszont ez a pofon nem erős lenne,hanem játékos.
De nem adom meg neki azt az örömöt,hogy megüssön.
-Hmm..rémlik valami.-simogatom meg az államat,erős gondolkodást színlelve.
-Akkor most eszedbe jut.-lendíti felém a kezét,amit én elkapok.
Kicsit rászorítok a csuklójára,és hátrálva neki szorítom a falnak.
-De kis naiv vagy.-pöckölöm meg a szabad kezemmel az orrát,ami nem nagyon tetszik neki,és megpróbál leteríteni a másik kezével.
-Emily,ne is próbálkozz.-fojtom el a vigyoromat,mert elég mulatságos,ahogy morcoskodik,pedig pontosan tudom,hogy élvezi ezt az egészet.
-Mit akarsz?-néz bele mélyen a szemembe,és érezhetően forróbb lett a levegő köztünk.
-Azt akarom,hogy csókolj meg Emily.-hajolok közel a szájához,ahol érzem a leheletét.
Egy levegőt szívunk,de egyikünk sem lép
-Csókolj meg te.-sóhajtja a számra.
Nem bírom már sokáig.
-Biztos?-húzom végig a nyelvem az alsó aján,majd egy kicsit megharapom.
-Mnh..igen.-ereszkedik közelebb hozzám,ahol az ajkaink összeérnek.
Egy mély morgás hagyja el a torkomat,és a szájára tapadok.-Ugorj!-engedem el a kezét,és hátrálok egy lépést,helyet adva neki.
🔞
Nem kellett kétszer mondani neki,átkulcsolta a lábát a derekamon,egyszer sem abbahagyva a csókunkat.
-Érzed?-nyomom neki az ágyékomat a leggyengébb pontjához.
-Ig..hen.-szorítja nekem magát,nekem pedig meg kell állnom.
Megremegnek a lábaim a keletkezett érzés miatt.
-Emilyh..baszkih leesel.-szorítok rá a fenekére azért,hogy hagyja abba a férfiasságomon való körzést.
-Maradj talpon édesh.-tapad rá a számra,én pedig táncba hívom a nyelvét.
-Nem biztos,hogy menni fog.-hadarom el két csók között.
Elindulok a lépcső irányába,de meggondolom magam.
-Hovah..viszel?-szakad el tőlem pihegve,majd hátra pillant.-Még egy földszinti szoba?-forgatja a szemét unottan.
-Ilyen a milliárdos élet.-rántom meg a vállam,majd mosolyogva beviszem.
-De rossz lehet.-veszi le lassan a pólóját,amit ledob a földre.
Háttal nekidöntöm a falnak,és még egy lépést közelebb osonva hozzá,még jobban oda szorítom.
-Felnyársalszh.-dönti hátra a fejét,elég vékony hangot megütve.
-Az a célom.-eresztem el a kezemmel a lányt,aki simán tud belém kapaszkodni,amíg leveszem a pólómat.
-A lelkemet is eladnám a hasadért.-karmol bele a mellkasomba,ezzel felsértve rajta a bőrt.
-De kis vad vagy.-teszem le a földre,majd leveszem a nadrágomat,egyben lehúzva az alsóval.
Em tágra nyílt szemekkel figyeli a jelenetet,majd egy aprót nyög.
-Mi az cukorbaba,még hozzád sem értem!-állok meg előtte pár centire,és hagyom neki,hogy végignézzen rajtam.
-Azta.-simogatja meg a vállam,majd egy hirtelen mozdulattal tolni kezd hátra az ágyhoz,és lelök rá.
-Mire készülsz Emily?-ülök fel,és magamra húzom a lányt.
-Az maradjon titok.-kacsint,majd egy kicsit feljebb ül,aztán magába irányítva kicsi Nathanielt,ráül.
Egyszerre hagyja el a szánkat egy jóleső nyögés,majd az előbbi folyamatot,újra és újra megismétli.
Én kidurranok lent.Nem bírom már sokáig,nagyon a végén járok,ahogy ő is.
De Emily megáll a mozgásban,és az államat megfogva kényszerít,hogy a szemébe nézzek.
-Kiengedsz a fogságból?-kérdezi győztes mosollyal.
-Nem tehetem.-szorítom ökölbe a kezem,mert odalent már nagyon feszített a robbanni készülő hímtagom.
-Biztos?-köröz rajtam a csípőjével,én pedig már a világomat sem tudom.
-Biztosh.-Morgom hátra biccentett fejjel.
-Hát jó.-száll le rólam,és visszaveszi az eldobott ruháit,aztán kimegy az ajtón,magamra hagyva.
Kell egy hideg zuhany.-követem én is Emily tettét,majd megcélzom a fürdőt.
Köszönöm szépen, hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3