𝑩𝒊𝒕𝒕𝒆𝒓 𝑨𝒏𝒏𝒂
Reggel a szivecske alakú spalettákon beáradó napsugarakra ébredtem.A jobb oldalamon egy szuszogó Charlesba ütköztem,viszont legnagyobb meglepetésemre a bal oldalamon egy szépen összehajtogatott takarót pillantottam meg.
Nem volt szívem felkelteni a Leclerc fiút. Olyan aranyosan aludt...Tehát megpróbáltam óvatosan kikászálódni a francia ágyból,de egy erős kéz vissza húzott.
-Ne menjjj!-
Motyogta csukott szemmel a fiú.
Vissza dőltem Charles mellé a párnák habjaiba,de nem bírtam nyugton lenni.
-Gyere,keressük meg Pierret!-
Ajánlottam fel,s végig simítottam az arcán,de azonnal elkaptam a kezem és a lepedőre helyeztem.
-Majd megkeres ő minket ha kellünk neki.-
Vont vállat még mindig csukott szemmel,a kezét pedig a derekamra helyezte.
Jól esett a közelsége. A teste melege átjárta a kellemesen hűvös ágyat.
-És mi van ha elvitte a kocsidat?-
Tettem fel a kérdést egy komisz mosoly kíséretében.
A fiú azonnal kipattant mellőlem és az ablakhoz sietett,majd egy nyugodt sóhajjal a mellkasára tette a kézet,s már dőlt is volna vissza mellém.
-Nem,nem-
Pattantam fel hirtelen,és megragadtam a mancsait,majd az ajtó felé kezdtem húzni.
Végül megadta magát és kómásan lépkedett mellettem a fa padlón.
A nappaliba érve,megpillantottuk a konyhában álló Pierret,aki valami francia számot dúdolt és éppen a serpenyőt olajozta,majd egy adag tésztát oszlatott szét benne.
Pár perccel később észre vett minket,s egy nagy adag gőzölgő palacsintát nyomott a kezembe,melyre ízlésesen epret rakosgatott,és mézet csorgatott rá. Vissza fordult,megforgatta az aktuális darabot a platnin,majd vissza jött hozzánk és a mellettem álló kezébe nyomott egy üveg nutellát egy kés kíséretében.
-Hű,Pierre,ez nagyon jól néz ki!-
Mosolyogtam a kezemben tartott tányérra,majd rá.
-Pierre papa mindenhez is ért!-
Kacsintott rám.
-Jól van Pierre papa,mostmár kapcsold ki ezt a borzalmas zenét és gyere enni,mert a séfnek is jár a szünet.-
Nevetett Charles az asztalnak támaszkodva.
Köpni nyelni nem tudtam ha ráneztem. Kócos haja félig a szemébe lógott,a pumás póló,pedig ráolvadt a mellkasára. Látszik,hogy izmosabb mint apám.... egy szóval,tökéletesen nézett ki.
-Jól van,jól van.-
Kapcsolta ki a tűzhelyet,amit lassan már jobban kezel mint én.
Kiültünk a teraszra és ott reggeliztünk.
-Mhmmm,ez isteni!-
Harapott bele az aranybarna finomságba Charles.
-Tényleg az! Köszi,hogy így gondolsz ránk.-
Kontráztam én is.
-Szívesen!-
Vigyorgott a francia,majd egy vastagon megkent nutellás-epres palacsintát vett a szájába.
A reggeli vidáman telt. Sokat nevettünk,és az összes palacsinta elfogyott. A házból kellemes illat áradt ki,a méhek zümmögtek,kezdett jobban sütni a nap. Úgy éreztem,hogy ott vagyok ahol lennem kell,azokkal akikkel kell. Tökéletes pillanatokba csöppentem bele. Szerintem a fiúk is érezték.
Kaja után elkészültünk,a fiúk pedig hamar elmentek,hiszen szerdán szabadedzés és el kell intézniük az utolsó simításokat mielőtt az autóba ülnének.
Elbúcsuztunk,én pedig pihentem és edzettem a nap hátra lévő részében. Nem írtam egyikőjüknek sem. Nem akartam zavarni,hisz nekik is van magánéletük és a munkára kell koncetrálniuk.
○ ○ ○
A keddi napom is az előzőhöz hasonlóan zajlott. Nem beszéltem a fiúkkal,ők sem kerestek. Hagytam,hadd menjen minden a maga útján.
○ ○ ○
Eljött a szerda reggel. Az első szabadedzés napja. Nem mindig nézem meg,mivel általában kora délután van,és amúgy is az időmérő és a futam dönti el a végleges állást. De mivel látni akartam a két újdonsült barátaim teljesítményét,ezért kötelességemnek éreztem bekapcsolni az M4-et.
11 körül,valaki kopogott az ajtón. Lesiettem ajtót nyitni,és ki volt az? Na ki? Charles!
-Neked nem a pályán kéne lenni,jó madár?-
Kérdeztem egy ölelés után.
-Hát,kaptam egy kis kimenőt. De tényleg nem túl sokat. Szóval öltözz,mert jössz velem a Ferrari garázsába.-
Tárta szét a kezeit,én meg rögtön ráugrottam sikítozva.
Hogy lehetek ilyen szerencsés? Soha nem gondoltam volna,hogy egy ilyen álom valóra válhat.
-köszönöm...-
Suttogtam a fülébe,majd gyorsan elmentem átöltözni. Hisz nem mehetek melegítőbe a Ferrarihoz.
Egy élénk piros ruhát vettem fel,ami a combom közepéig ért és volt egy kisebb dekoltázsa. Az újjai buggyosak voltak,és a felső rész bordázott. Talán ez az öltözék illik a legjobban ahhoz,ha az ember bejut az f1 legendás fekete lovas csapatához.
Feldobtam egy lightos,de még is látványosabb sminket a szokásosnál. A hajamnak a felső részét összefogtam,a többit pedig hagytam a vállamra lógni. Cipőnek,egy fekete köves magassarkú szandált vettem fel,majd indulhattunk is.
Charles mosolyogva végig mért,majd beültünk a kocsijába és gurultunk is Balatonfőkajár felé. Az út kB.20 perces. Odaérve Charles,egy VIP kártyát akasztott a nyakamba,aztán követem a piros épület felé.
Nem volt nagyon nagy a pezsgés,de azért érezni lehetett,hogy szombatra és vasárnapra igazi tömeg lesz majd a boxutcában és a lelátókon is.
Én csak követtem a fiút,nehogy elkeveredjek. Osztott pár autogrammot,én pedig nézegettem a különböző csapatok boxait.
Végül elértük Scuderia Ferrari "otthonát",majd miután beléptünk a fekete üveges ajtón,Charles megszorította a kezem,rám mosolygott,és indulnia is kellett az autójához.
Bemutatkoztam pár mérnöknek,és végül Andreaval is váltottunk pár szót. Kedves ember. Jó Charlesnak,hogy számíthat rá.
Mikor már végleg nem tudtam merre induljak,Isa,Carlos barátnője jött felém mosolyogva.
-Szia!-
Köszöntött lelkesen.
-Szia,te Isa vagy,ugye?-
-Igen,te pedig biztos Anna!-
-Jó,hogy megismerhetlek-
Fogtam kezet a lánnyal,de végül nyomott két puszit az arcomra
-Csodálatos vagy! Carlos mesélte,hogy Charlessal milyen jóba lettetek.-
Mesélte csillogó szemmel.
-Ohh,igen,nagyon kedves fiú. Örülök,hogy már őt is a barátomnak mondhatom.-
-Na,gyere,menjük nézni a fiúkat,húzott magával a paddockba.-
Ültek még rajtunk kívül jó páran az asztaloknál,de mi külön ültünk le egy két személyes helyre.
Látni véltem Kellyt,Max párját,Lillyt,Alex kedvesét,és George barátnőjét,Carment is. Ők hárman egy asztalnál foglaltak helyet.
Egy másik asztalnál pedig Heidit és Francescát fedeztem fel. Akik Daniel és azt hiszem Pierre miatt jöttek.
Szép nők voltak,kiváló stílussal. Pedig azt hittem csak a sztár pilóták és az instagram miatt néznek ki ilyen bájosan,de nem. Szimpatikusak voltak.
Mindannyiuk egy limonádé vagy egy csésze kávé társaságában nevetgélt. Isa kért nekünk két kávet,majd nem sokkal később,kezdődött az edzés.
5 perc telhetett el,mikor egy mogyoró barna hajú,mosolygós lány vette célba az asztalunkat. Hamar rájöttem,hogy Charlotte Sine az.
Kedvesen megölelte Isat,aztán felém fordult. Levette a Ray Ban napszemüvegét,s így már teljes arca láthatóvá vált.
Orchidea illat áradt belőle,barna szemei pedig engem vizslattak.
-Te vagy Charlotte,igaz?-
Kérdeztem fülig érő szájjal.
Halvány rózsaszín rúzsa,kiemelte az egész arcát. Főleg ha mosolyra húzta azt. Most is ezt tette.
-Igen,Charlotte Sine! Te pedig Anna!Ha jól tudom!?
-Jól-
Mosolyogtam rá.
A lány laza ölelésbe vont,és úgy ahogy Isatol,tőle is kaptam kettő puszit.
-Charles a mi nap mesélt rólad. Örülök,hogy megismerhetlek. Mostmár te is benne vagy a Ferrari trioban!-
Tolta fel hajára a sötét lencséjű szemüveget.
-Huhh,köszönöm.. nagyon boldog vagyok,hogy így fogadtok, és semmi ellenszenv nincs senkiben.-
Kortyoltam bele a kávémba.
-Persze,hogy nincs. Nagyon kedves lány vagy.-
Válaszolt rögtön Isa.
-És amúgy is. Charles szeret. Mi is téged.-
Simogatta meg a hátam Charlotte.
Jól éreztem magam a lányok társaságában. Tényleg csupaszív emberek. Nem azért vannak itt,mert hírnévre vagy pénzre vágynak,ha nem mert szeretik a fiúkat. Charlottera meg akkor sem lennék féltékeny,ha én lennék Charles barátnője. Egyszerűen jó barátja és az élete része a lány. Ez érthető.
Az edzés nyugodtan telt. A Ferrarisok 3. És 4. Helyen végeztek. Ez nagyon jó eredmény. Bár ez még nem számít,akkor is jó jel a csapatnak. A többi lánnyal is megismerkedtem az edzés után. Mindegyikük jó fej,és nem akar kitaszítani,vagy nem utálatos mert új vagyok. Heidi kicsit szűk szavú,de egyébként aranyos ő is. Hasonlít Lucára.
Lotteval és Isaval vissza mentünk a garázsba,ahol a fiúk,már felöltözve beszélgettek,majd a jövetelünkre felkapták a fejüket.
-három ilyen csini csaj is van a Ferrarinal? Mi vagyunk a legszerencsésebbek.-
Állt fel Carlos,majd megcsókolta Isat,és Charlottet is megölelte.
-Te pedig Anna vagy.-
Mondta magabiztosan.
-Jó,hogy eljöttél.-
Vont engem is ölelésbe.
-Charlesnak köszönd,ő lepett meg.-
Mondtam csillogó szemekkel.
-Akkor ezért késtél el majdnem-
-Jó,egy ilyen lányért megéri,nem?!-
Kérdezte nevetve Charles.
-Meg!-
Mondták mind a hárman egyszerre.
Nagyon örültem,hogy a kis csapat tagja lettem.
Charlotte és Charles még mosolyogva köszöntötték egymást egy öleléssel,aztán autóba ültünk,ès elmentünk vacsorázni.
Egy nagyon fancy,de még is otthonos helyre esett a választás. Ismertem a helyet,de rég nem jártam ott,szóval örültem,hogy ide mentünk. Eg diófa alatt ültünk. Az asztalok körül színpompás virágok voltak elültetve,és egy mini tó is elhelyezkedett egy kicsit távolabb tőlünk.
Nem csak így öten maradtunk,ha nem jöttek még Pierrek,Alex és Lilly,George és Carmen,Max és Kelly,Daniel és Heidi,majd végül Lando és LUCA! A legjobb barátnőm!
Pár percig csak néztem,hogy tényleg ő az?! De aztán elvörösödve megölelt.
-Mi a?
-Ő lenne az a fiú?-
Lelkendezem.
-De hát akkor áll néven meséltél róla nekemmm?
-Te kis rafkós!-
Öleltem meg újra úgy,hogy majdnem megfulladt szegény.
-Hát nem akartam elmondani,mert tudtam,hogy ismered-
-És hát most,hogy így bekerültünk mindketten az f1 világába,mostmár itt volt rá az idő.-
-Jajj,annyira örülök nektek!
Lando csak mosolyogva megpuszilta lány homlokát,majd mindenkinek sorra bemutatkoztunk Lucával.
Én Charles és Charlotte között ültem,Charles mellet Carlosek,Charlotte mellett,pedig Heidiek,a másik oldalon pedig Maxek,velem szembe Lucáék,mellettük pedig Carmenek,és Pierrek foglaltak helyet.
Kértünk két üveg habzó bort. Nem akartuk túlzásba vinni,mivel hát a fiúknak még szabadedzésük lesz holnap.
Kaja terén,mentás túró gombócra esett a választásom,mert itt az a legfinomabb,aztán a gyors választásom után,a többieknek is ajánlottam tételeket az étlapról.
A vacsora eszméletlenül jó hangulatban telt. Mindenki mosolygott és sokat nevettünk. Szerintem Lucával ugyanazt éreztük:Végre olyan társaságban vagyunk,amilyenre egész életünkben vágytunk... ha már az iskolás évek alatt,csak ketten voltunk egymásnak. Boldog voltam,mert Luca is az volt végre.Lando tökéletesnek tűnik számára. Charles pedig engem tesz boldoggá.
Kaja kómában indultunk a kocsik felé. Landoék pedig megláttak egy csomó kecskét,és nem lehetett őket elrángatni onnan. Találtak a földön egy cumit! És betették az egyik szájaba,majd boldogan fotózgatták... Lando cipője pedig beesett az állatok közé,szóval végül Luca besegítette szőke fürtjeivel a sötét szürke Mclarenbe,és elindultak.
Mindenki így tett. Lottet végül Carlosek vitték el,engem pedig Charles vitt haza.
-Köszönöm ezt az egészet... Boldogabb vagyok mint valaha...-
Hálálkodtam a mosolygó fiúnak.
-Örülök! Én meg azt köszönöm,hogy vagy.-
Majd egy puszit nyomott az arcomra,és vigyorogva beszállt a kocsijába,és elment.
Én meg ott álltam,és nem tudtam eldönteni,hogy ez most egy baráti gesztus volt,vagy inkább kicsit több....
○ ○ ○
A csütörtök,és a péntek is ugyan olyan jól telt mint a szerda. Charles és Lotte jöttek reggel,és hárman mentünk a szabadedzésekre mindkét nap.
A Ferraris trioval kávézgattam a paddockban,de néha a többiek is odajöttek,és akkor az összes csaj együtt diskurált.Lucával is találkoztunk,ő is jóban lett a csajokkal,főleg Heidiekkel(na mit mondtam). Egyébként pedig az edzések nagy részét a Mclaren garázsában töltötte.
Mi,a Ferraris lányokkal megbeszéltük,hogy a szombati és vasárnapi órákat fogjuk a boxban tölteni.
Az edzések után sétálgattunk a pályán mezítláb,és beszélgettünk. Mindezt persze már a fiúk társaságában.
Charlestól mindennap kaptam puszikat,és egyre inkább oda voltam a fiúért. És eljött végre a szombati nap....
《Sziasztok! Itt lenne a negyedik fejezet! Sajnálom,hogy a múlt héten nem írtam,csak egyszerűen nem jutott rá időm. Ahogy tudom,hozom a következő részt. Köszönöm azoknak,akik eddig olvasták az irományt. Mit gondoltok a Monacói futamról? Kinek szurkoltok?》