Tatyana :
Hiába feküdtem le, nem tudok ellazulni, még most is a Xavier-el történt csúfos beszélgetésen gondolkodom. A szobámban csend van, idegességemben felülök a franciaágyon és végig nézek a csapzott külsőmön. A fekete pólóm, amely a térdemig ér, koszos és izzadság szagú, leveszem magamról a felsőt és a szoba másik végébe, az íróasztalom elé dobom.
Azóta, hogy beszéltem vele, bűntudatom van. Elzavartam őt, pedig csak segítségre lett volna szüksége. Csakhogy nem mehetek bele ilyenbe, Marco azonnal elővenne engem, és megölne.
Álmosan kelek ki az ágyamból, oda-vissza járkálok, miközben a koromfekete hajamat tekergetem az ujjaim között. Könnyek jelennek meg a szememben, lassan tudom, hogy sírni fogok, mert utálom magam amiatt, hogy cserben hagyok két ártatlan embert. Ritkán veszek be altatót éjszakára, de most nem volt más választásom, képtelen vagyok gyógyszerrel elérni azt, hogy pihenni tudjak.
Kócos hajjal vánszorgom el a fürdőszobába, amely a szobámból nyílik. A fésűvel elkezdem kiigazítani a gubancokat a rakoncátlan fürtjeimből. Meglepetten tapasztalom a karikákat a szemem alatt, de tekintve, hogy tegnap igazán fos napom volt, ez nem is csoda.
Kiérve a jobb kezemben még mindig a fésűmmel nyűgösen tekintek az ágyra, amelyet be kellene, hogy ágyazzak, de nem tudom rá venni magamat. Mihelyst száműzőm az ágyazásról szóló meredek gondolataimat, megfordulok, és meg sem állok a ruhásszekrényemig. Egy egyszerű fekete melltartón, és egy vörös trikón állapodik meg a szemem, amelyhez a kedvenc fehér szaggatott farmernadrágomat veszem magamra. Jó benne a fenekem Daniel szerint.
Elszeretném terelni a gondolataimat Xavierről,, így a mai napot a félbehagyott feladataimra szánom.
Emiatt a reggelemet a szennyes ruháim mosásával kezdem. Kezdetnek a tegnap este viselt, enyhén sörszagú felsőmmel és bőrszoknyámmal indítom a mosógép bepakolását. Miután elfordulok, meglepetten veszem észre, hogy egy papír fecni hever a fehér kőpadlón. Neki dőlök a falnak és szét nyitom a levelet. A tartalma rövid, Xavier neve és a telefonszáma szerepel benne. Mélyet sóhajtva teszem zsebre, és nem foglalkozom vele.
A lakásom egyben a műhelyem is, az emeleten élek, a földszinten dolgozom. Nem valami csajos, de számomra, pont, hogy így tökéletes. Kislány korom óta szerelemes vagyok az autókba, édesapám is ezzel kereste a pénzét. Én ebben nőttem fel.
Szívszorító látnom,azt, ahogyan a műhelyem kong az ürességtől. Egyre kevesebb megrendelésem van, a múltban elkövettet hibáim miatt, sok embert átvertem,és ezzel elveszítettem a bizalmukat. Klaus és én, gyakran megloptuk az embereket.
Daniel vörös Shelby-e pontosan abban a pillanatban érezik be a műhelybe, amikor én leérek a lépcsőn. Jamie nem sokkal utána, vigyorogva parkol le mellette.
Daniel öltözködési stílusa kimerül két alapvető dologban, fehér trikó és fekete szaggatott farmer , és ennyi. Olasz származása révén mindig örömmel mutatja meg azt amije van, az izmait. Nem tehetek róla, én is nőből vagyok, és igen, megbámulom.
– Mondjad! – szólal meg Daniel csípőre tett kezekkel.
– Szexi vagy, de még mindig haragszom rád! – mutatok rá ingerülten.
– Oké, haragudj csak, de annak a srácnak segítség kellene. Szicíliában voltam gyerek, a saját szememmel láttam,hogy mire is képes igazán a Cosa Nostra – néz rám komoran, majd önmaga felé a szíve felé mutat – Láttam embereket meghalni,közöttük a családomat is! Az én igazságérzetemnek kurvára nem tetszik az,hogy te fittyet hánysz erre.
– Tudom jól,hogy min mentél keresztül,amikor meghaltak a szüleid és a testvéred, de a válaszom nem. – felelem bűntudattal teli hanggal, majd megfordulok.
Amint elindulnék,hogy őt magára hagyjam, Daniel elkapja a kezemet, és ezzel engem meggátol abban, hogy elmeneküljek előle, és a kérdései elől, mert pontosan tudom,miről fog faggatni. Ő róla.
–Értem, haragszol Xavier-re, amiatt ami három éve volt. – tart egy lélegzetnyi szünetet és megnyalja a kicserepezett ajkát – Csakhogy, most kettő ártatlan ember életével játszol, a saját makacsságod miatt. – engedi el a kezemet, ezzel visszaadva a szabadságom
–Az a gyökér feljelentett! – felelem mérgesen – Marco is nyomos indok,hogy nem vagyok hajlandó belemenni a maffia háborújába, de ez a másik, és akadj le a témáról! – nyomatékosítás képen elhúzom az utolsó szót.
Mihelyst lezártam a kellemetlen beszélgetést Daniel-el, egyedül hagytam. Fogalmam sincsen, hogy miért fontos a számára ez az ügy, de nem vállalhatok ekkora kockázatot. Itt nem csak a makacsságom a gond,ahogyan ő fogalmazott. Őket sem szeretném veszélybe sodorni. Többet jelentenek nekem, mint ahogyan azt ők sejtenék.
Mérgesen kezdek el foglalkozni a Shelby-vel, amikor is a telefonomat hirtelen csörögni hallom a hátsózsebemben, amint magam felé fordítom a készüléket, émelygés tör rám. Azonnal eljövök az autótól és besietek az irodámba, intek a fiúknak, hogy folytassák a munkát. Gyomorgörccsel veszem fel a telefont annak a banknak, ahonnan a több milliós hitelemet vettem fel. Hónapok óta nem fizetek.
– Tatyana Haléllel beszélek igaz? –kérdezi tőlem egy idősebb könnyed női hang.
– Igen – nyelek egyet, mivel érzem, hogy kiszáradt a szám – Én vagyok. – felelem és leülök a gurulós székembe az íróasztalom mögött.
– Szeretnénk felhívni a figyelmét arra, hogy ön több, mint négy hónapja nem fizette be a törlesztő részleteket. Ha legkésőbb a hónap végéig nem rendezi az adósságát, akkor képtelenek leszünk kilakoltatni magát –közli velem tényszerűen a diszpécser nő.
– Nézzék, tudom jól, hogy nagyon sokkal tartozom, de megtalálom a módját, hogy ebben a hónapban rendezzem a számlám – mondom a nőnek erőltetett nyugalommal
– Augusztus huszonhatodikáig van ideje!
– Meg – egy pillanatra elhallgatok, mert elcsuklik a hangom a közelgő sírástól – Meg lesz! Viszontlátásra! – felelem, majd leteszem a telefont.
Amint bontom a hívást a diszpécserrel, utat engedek a síráshoz közeli állapotnak .Két hetem van megmenteni a műhelyemet. Fogalmam sincs arról, hogy most mit tegyek, Daniel és Jamie erről semmit sem tudhat meg. Pénzhez kell jutnom, mindenre képes vagyok az otthonomért, akár még arra is, hogy feladjam a méltóságomat. A telefonom névjegyzékében azonnal elkezdek Klaus neve után kutatni, szerencsére nem töröltem ki. Jobb ötletem híján, csak egy sms-t küldök neki.
Búsan dőlők hátra a székemben, nekem ez az életem, a munkám és az otthonom. Minden egyes megtakarításom ebben a műhelyben van, ha elveszi tőlem a bank, akkor csődbe megyek. Behunyom a szemem, hogy megnyugodjak. Össze kell szednem magam a fiúk nem láthatnak meg így.
Közel fél óra elteltével sikerül csak megnyugodnom, majd az arcomra egy erőltetett mosoly kíséretében vissza megyek a fiúkhoz. Daniel a kanapén ül, a lábait pedig a dohányzóasztalon pihenteti, jobb kezében egy égő cigaretta, a balban egy üveg Corona sör van.
– Teszed le a mocskos lábadat a dohányzóasztalomról! – Förmedek rá mérgesen a barátomra, aki nevetve, de eleget tesz a kérésemnek.
A szememet forgatva ülök le mellé, aki folyamatosan a telefonján tartja a tekintetét, amely az ölében van. Egyedül csak a nagyapjával van napi kapcsolatban, ugyanis senki más élő rokona már nincsen.
– Nah, ezúttal ki lesz a szerencsés a Daniel expresszen? – kérdem tőle a hangomban némi szemrehányással, majd vigyorogva felém fordítja az arcát.
– Egy vörös hajú, nagymellű egyetemista lány. Jelenleg ők vannak napirenden, és a diákszövetséges bulik, ahova meghívnak, mert tudják, hogy olcsón szerzek sört és drogot.
– Tudod a szabályt, ide egy gramm kokaint sem hozhatsz be, sőt semmilyen kábítószert sem! – Intem le határozottan a fellelkesült sofőrömet.
– Igen, és be is tartom.– feleli a maga rekedtes olasz akcentusos hangján.
Örömmel nézek körbe a műhelyben.Itt mindennek története van, még a kávé foltnak is az asztalon, vagy az ökölméretű lyuknak a falban, amelyet Daniel készített egy átmulatott éjszakát követően. Szeretek itt élni, máshol el sem tudnám képzelni az életemet, kötődöm ehhez a helyhez. Mosoly jelenik meg az arcomon a rengeteg emlékre gondolva.
Fél szememmel látom, ahogy Jamie lélekszakadva rohan kifelé a műhelyből, majd nem sokkal később megjelenik egy ezüst szürke Ford Mustang, ahonnan egy sebesült férfi és vélhetőleg annak az édesapja száll ki.
Azonnal felpattanok, ahogyan Daniel is, és mindketten megindulunk az irányukba. Csak akkor ismerem fel az összevert srácot, amint közelebb érek hozzájuk, Xavier az, de alig tud megállni a lábán, csöpög a szájából a vér, és a jobb oldala is erősen vérzik.
– Mit keres ez itt? –kérdem meglepetten a sebesült Xavier-re mutatva.
– Gyanítom megtámadták! Bazdmeg Tatyana engedd már meg, hogy legalább a sebeit ellássuk!?
– Daniel, húzzanak el! – mutatok frusztráltan a két nem várt vendég felé.
–Tatyana kérlek– nyögi felém rekedten Xavier és próbál rám nézni – Csak a lövedéket – lihegi a hangjában fájdalommal, majd az oldalára nyomja a véres kezét – Szedjétek ki, nagyon fáj!
– Rendben, legyen. – felelem. – Daniel, segítsetek neki, és zárjátok be a műhelyt, ne lássanak be – intek a fiúknak, majd Jamie leereszti garázsajtót, így mindenki bent marad.
Daniel és Jamie átveszik a nehéz sebesült cipelését és egészen a fekete bőrkanapé irányába viszik, ahol lassan lefektetik a megvert és meglőtt Xavier-t. Morogva megyek el az elsősegély felszerelésemért az irodámba, ahol meg is találom az íróasztalom alatt. Visszaérve már látom, ahogy a fiúk megszabadítják Xavier-t a felsőjétől, a legkisebb mozdulat is fáj a srácnak. Daniel előveszi a pénztárcáját, majd kivesz belőle egy levél fájdalomcsillapítót és egy szemet Xavier tenyerébe ad.
– Mit kezdjek ezzel? – kérdezi Xavier suttogva
–Nem fáj tőle a szét lőtt tested! Hozok hozzá neked vizet. – feleli Daniel kurtán
Daniel kimegy a konyhába és néhány pillanattal később egy pohár vízzel jön vissza. Xavier elveszi tőle és beveszi a gyógyszert.
– Kapnak fél órát, és utána tűnjenek el! – közlöm mérgesen és csípőre tett kézzel meredek arra a srácra, aki miatt csurom vér lett a műhelyem. Soha sem fogom tudni kiszedni a foltot a bőrkanapéból.
– Mond, legalább tiszta lelkiismerettel fekszel le éjszaka? –kérdezi tőlem Xavier, a hangjában némi rosszindulattal.
– Igen, sőt még büszke is vagyok magamra, szóval ne húzz ujjat velem! – mutatok rá fenyegetően és végig a szemébe nézek
–Tudod, miért nézek ki most, ahogy? –teszi fel nekem a kérdést kioktatóan.
– Nem is érdekel!– felelem.
– Befejeztétek? – kérdezi tőlünk türelmetlenül Daniel, majd haragosan elveszi tőlem az elsősegély felszerelést
Válaszra sem méltatom őt, megfordulok és leülök egy székre, szemben a fiúkkal. Csendben figyelem őket. Időközben Xavier segítséggel,de lefeküdt a kanapéra,majd Jamie neki látott a lövedék eltávolításának a testéből. Érzéstelenítő híján szegény párának minden fájdalmat el kellett szenvednie,mire a csapattársam végzett a sebével.
Xavier a gyötrődései ellenére, felül a kanapén és az édesapja segítségével megindul a kijárat felé. Én nem megyek utánuk, csak figyelem őket. Tudom jól,hogy kemény vagyok,de nem teremtek magamnak plusz bajokat a meglévők mellé. Valóban sajnálom Xavier családját,de Marco Morellitől sokkal jobban félek, mint bárki mástól az alvilágban. Ő egy perc alatt tönkre tehetné az életemet,ha akarná. Nem adhatok neki erre okot.
Xavier már a parkolóban áll,amikor úgy dönt,hogy visszafordul felém, én ekkor már az ajtóban állok és onnan figyelem őt, és az édesapját. Egyedül csak a színtiszta gyűlöletet látom az tekintetében.
– Tudod mit mondanak rólad? – kérdezi tőlem a hangjában gúnnyal – Azt,hogy te vagy a város legnagyobb kurvája, és igazuk van!
– Most azonnal tűnj el innen ! – kiáltom neki hevesen, közben egyenesen az autója irányába mutatok
Kettő órával később már egyedül borozgatok a kanapén, a fiúkat is haza zavartam. A vörös folyadékból, majd minden egyes cseppet elfogyasztok. Forog velem a terem, és érzem, hogy berúgtam. Az alkohol segíti elnyomni a gondolataimat a sivár életemről, kezdve a hiteleimmel és a szar szerelmi életemmel. Már éppen nyúlnék a borért, de az kicsúszik a remegő kezem közül és a földre esik. A padló tele lett üvegszilánkokkal és borral.
Kábán hajolok előre,hogy feltöröljem a mocskot,amit csináltam, amikor is egy erős kéz visszahúz engem. Elsőre nem ismerem fel,azt, aki leül mellém a kanapéra, de amikor köszönés helyett csak megcsókol, azonnal tudom,hogy ki ül mellettem. Klaus lenézően mér engem végig és a törött üvegdarabokat. Természetes vörös haján, még most is megakad a tekintetem.
– Örülök neked –felelem mosolyogva, majd megfogom a kezét.
– Te hívtál ide. –közli velem ridegen és elhúzza tőlem a kezét.
– Kölcsön szeretnék kérni tőled. A bank közölte velem, hogy kilakoltatnak, ha nem rendezem a hitelem, de jelenleg nincsen pénzem. Kérlek, segítened kell!
Klaus nem felel semmit, csak a padlót tanulmányozza és a bakancsával az üvegszilánkokat rugdossa. Átölelem, közben elkezdem a nyakát csókolgatni, a kezem lassan a felsőtestéről az ágyéka felé vándorol, ahol benyúlok a nadrágjába, majd simogatni kezdem őt. Német kedvesem felém fordul és azonnal megcsókolom, hagyom,hogy átvegye felettem az irányítást.
A volt párom először a felsőmtől szabadít meg, majd a melltartómtól is, a hideg levegő döbbenetként éri a testem, kiráz a hideg , Klaus azonnal a jobb mellemre tereli magát, a szám tátva marad a kellemes érintésétől, idővel a nadrágom és a bugyim is kikerül a képből, Klaus ekkor vált birtokló magatartásra. A kezemet a fejem felé emeli, szorosan tarja őket, a saját ruháit is olyan gyorsan tépi le magáról, mint ha égetnék őt. Időm sincsen feleszmélni, amikor belém hatol. Fájdalmas, de eltűröm. Klaus teste tele van tetoválásokkal, még a nyakán is szerepel néhány. Izmos férfi, aki maga hozza a szabályokat, még a szexben is. Mindent hagyok neki, bármennyire is fáj. A hajamat húzza, a nyakamat harapdálja, és heves ütemet diktál, de nem teszem szóvá. Szükségem van rá. Amint kimerülünk, én meztelenül fekszem a kanapén ő a cuccait szedi össze. Csalódottan ülök fel, és takarom el magamat egy fekete pokróccal.
– Klaus....- szólítom meg bátortalanul. – Ööö...
–Megkapod a pénzed. Írd meg mennyi kell, és holnapra utalok –közli velem szárazon, majd és vissza veszi a nadrágját.
– Nem maradsz itt? –kérdezem tőle reménykedve.
– Dolgom van, de ha legközelebb oboázol, lehet róla szó – feleli nevetve, majd felkapja a kulcsait a dohányzó asztalról és köszönés nélkül távozik.
Szégyenkezve kelek fel a kanapéról, ám azonnal vissza is ülök, amint a lábam közé nyíllal a fájdalom. Mint, ha megszúrtak volna, nem tudok felkelni, de nem maradhatok meztelen. Sírva öltözöm fel és vonszolom fel magam az emeletre, a szobámig meg sem állok. Mire az ágyamra érkezem a fájdalom fokozódik. Szerencsére van nálam fájdalomcsillapító így azonnal élek is vele.
Pénzért kezdeményeztem szexet Klaus-al, de meg kellett tennem, máskülönben elveszítem a műhelyem.Egy újabb titok, amit nem mondhatok el a barátaimnak.
🫶🏻 𝑺𝒛𝒊𝒂𝒔𝒛𝒕𝒐𝒌 🫶🏻
❤️🔥⭐️❤️🔥
𝐍𝐚𝐠𝐲𝐨𝐧 𝐒𝐳𝐞́𝐩𝐞𝐧 𝐊𝐨̈𝐬𝐳𝐨̈𝐧𝐨̈𝐦,𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐞𝐥𝐨𝐥𝐯𝐚𝐬𝐭𝐚𝐝 𝐚 𝐭𝐨̈𝐫𝐭𝐞́𝐧𝐞𝐭𝐞𝐦, 𝐧𝐚𝐠𝐲𝐨𝐧 𝐡𝐚́𝐥𝐚́𝐬 𝐯𝐚𝐠𝐲𝐨𝐤 𝐧𝐞𝐤𝐞𝐝 🥹. 𝐊𝐨̈𝐬𝐳𝐨̈𝐧𝐨̈𝐦 𝐧𝐞𝐤𝐞𝐝,𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐢𝐭𝐭 𝐯𝐚𝐠𝐲 𝐞́𝐬 𝐚𝐳 𝐢𝐝𝐨̋𝐝 𝐫𝐚́𝐦 𝐟𝐨𝐫𝐝𝐢́𝐭𝐨́𝐝, 𝐦𝐞́𝐫𝐡𝐞𝐭𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧𝐮̈𝐥 𝐛𝐨𝐥𝐝𝐨𝐠 𝐯𝐚𝐠𝐲𝐨𝐤❤️ 𝐌𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧 𝐤𝐨𝐦𝐦𝐞𝐧𝐭𝐞𝐭 𝐞́𝐬 𝐯𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚𝐣𝐞𝐥𝐳𝐞́𝐬𝐭 𝐧𝐚𝐠𝐲 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐭𝐞𝐭𝐭𝐞𝐥 𝐯𝐚́𝐫𝐨𝐤, 𝐧𝐞 𝐫𝐞𝐣𝐭𝐬𝐝 𝐞𝐥 𝐚 𝐠𝐨𝐧𝐝𝐨𝐥𝐚𝐭𝐚𝐢𝐝𝐚𝐭 𝐚 𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭𝐭𝐞𝐥 𝐤𝐚𝐩𝐜𝐬𝐨𝐥𝐚𝐭𝐛𝐚𝐧 , 𝐞𝐳𝐳𝐞𝐥 𝐞𝐧𝐠𝐞𝐦 𝐢𝐬 𝐧𝐚𝐠𝐲𝐛𝐚𝐧 𝐦𝐨𝐭𝐢𝐯𝐚́𝐥𝐬𝐳 𝐚𝐫𝐫𝐚,𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐭𝐨𝐯𝐚́𝐛𝐛 𝐟𝐨𝐥𝐲𝐭𝐚𝐬𝐬𝐚𝐦 𝐚 𝐤𝐨̈𝐧𝐲𝐯𝐞𝐦🌟
💕 𝐁𝐢́𝐳𝐨𝐦 𝐛𝐞𝐧𝐧𝐞,𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐚 𝐫𝐞𝐠𝐞́𝐧𝐲𝐞𝐦 𝐞𝐥𝐧𝐲𝐞𝐫𝐭𝐞 𝐚 𝐭𝐞𝐭𝐬𝐳𝐞́𝐬𝐞𝐝𝐞𝐭, 𝐞́𝐬 𝐚 𝐭𝐨𝐯𝐚́𝐛𝐛𝐢𝐚𝐤𝐛𝐚𝐧 𝐢𝐬 𝐯𝐞𝐥𝐞𝐦 𝐭𝐚𝐫𝐭𝐚𝐬𝐳 𝐚 𝐭𝐨̈𝐫𝐭𝐞́𝐧𝐞𝐭 𝐟𝐞𝐣𝐥𝐨̋𝐝𝐞́𝐬𝐞́𝐛𝐞𝐧 💕
𝐌𝐞𝐬𝐞́𝐥𝐣𝐞𝐭𝐞𝐤 𝐞𝐝𝐝𝐢𝐠,𝐦𝐢𝐥𝐲𝐞𝐧 𝐞́𝐫𝐳𝐞́𝐬𝐞𝐤𝐞𝐭 𝐯𝐚́𝐥𝐭𝐨𝐭𝐭 𝐤𝐢 𝐛𝐞𝐥𝐨̋𝐥𝐞𝐭𝐞𝐤 𝐚 𝐤𝐨̈𝐧𝐲𝐯𝐞𝐦 :) 🫶🏻
𝐇𝐚́𝐥𝐚́𝐬𝐚𝐧 𝐯𝐚́𝐫𝐨𝐦 𝐚 𝐯𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚𝐣𝐞𝐥𝐳𝐞́𝐬𝐞𝐤𝐞𝐭 🌟🙌🏻🌟
𝐊𝐞𝐥𝐥𝐞𝐦𝐞𝐬 𝐍𝐚𝐩𝐨𝐭 𝐊𝐢́𝐯𝐚́𝐧𝐨𝐤 𝐌𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧𝐤𝐢𝐧𝐞𝐤 ❤️🫶🏻❤️
𝐓𝐨𝐯𝐚́𝐛𝐛𝐢 𝐢𝐧𝐟𝐨𝐫𝐦𝐚́𝐜𝐢𝐨́ :
💕 𝐓𝐢𝐤𝐓𝐨𝐤 𝐨𝐥𝐝𝐚𝐥𝐚𝐦 : @𝐚𝐝𝐫𝐢𝐞𝐧𝐧𝐠𝐞𝐦𝐞𝐬𝟏𝟑
💕 𝐈𝐧𝐬𝐭𝐚𝐠𝐫𝐚𝐦 𝐨𝐥𝐝𝐚𝐥𝐚𝐦 : 𝐠𝐞𝐦𝐞𝐬𝐚𝐝𝐫𝐢𝐞𝐧𝐧𝐰𝐫𝐢𝐭𝐞𝐫