Emily:
-Nat,mi a baj?-húzódok el tőle,és belenézek a szemébe.
A pupillái kitágultak,majd hirtelen megrázza a fejét,aztán hátrál néhány lépést.
-Semmi,Emily hagyjál már.-viharzik ki a szobából.
Ez mi volt?
Olyan tudathasadásaim szoktak lenni ettől az embertől.
Elegem van a hisztijéből,és a hangulatingadozásaiból.
Érzelmileg labilis.
Egyszerűen nem tudok rájönni,hogy mit vétettem az Atyánál,hogy ennyire kiakasztottam,amiért Nathaniel váltakozó személyiségével büntet.
-Nat,hová mész?-hallom meg Aiden gyér hangját.Valószínűleg lent vannak a földszinten.
-El,Aiden..összezavarodtam.-vallja be Nat a legjobb barátjának.
-Ugye nem kurvázni mész megint?!-torpanok meg a lépcső fordulójában,ahogy Aid kiejti a szavakat.
Megint(?).
Nat ezt most komolyan gondolod?
-Még nem tudom.-csörtet ki a házból, nagy lendülettel becsapva maga mögött az ajtót.
Mintha mi sem történt volna,próbálok lemenni a lépcsőn,de amint meglátom,hogy Aiden milyen meggyötört arccal néz rám,meginog a kezdeti pókerarcom.
-Ne is mondj semmit.-sétálok be a konyhába,majd öntök magamnak egy pohár vizet.
-Emily,erre nem is lehet.Hülye a fejére.-lép oda mellém,és levesz egy poharat a polcról.
Hosszan mérlegel a cappy vagy a light kóla között,de végül a gyümölcslevet választja
Némán állunk egymás mellett,és emésztjük a történteket.
-Nos..khm-töröm meg a csendet.-Nathaniel azért lécelt le,mert beszart a saját érzéseitől?-Nézek Aidenre kérdőn.
-Röviden tömören igen.-válaszol nekem egy kis szünet után.
Persze,minden ember este fél tizenegykor
elmegy ribancozni,mert az tök normális.
Mi lesz az 5 napos próbaidővel?
-Figyu Em,szerintem menj aludni,majd holnap megbeszélitek..nem éri meg rá várni.
-Igazad van.-sóhajtok csalódottan.
Miért bassza el valamelyikünk,amikor lenne esély arra,hogy megkedvelje a másikat??
-Jó éjt Emily,ha bármi baj van,itt leszek.-int a szobája irányába,majd engem otthagyva bemegy a helyiségbe.
-Ahhj,nincs kedvem fürdeni.-emelem a plafonra a fejem,és nulla életkedvvel felmegyek a lépcsőn.
Megint megnézem a falra kiakasztott képeket,és önkéntelenül is elmosolyodok némelyiken.
Itt még nem voltál seggfej..Remélem.-Egészítem ki a mondatomat.
A fejemet rázva elindulok a szobám irányába,és behajtom mögöttem az ajtót.
Leveszem a ruhámat,azután a földön hagyva elindulok a fürdőszobába,aminek az ajtaja a szekrény mellett van.
Megfogom a kilincset,majd határozottan lenyomom,és belököm a nyílásszárót.
Ugyan úgy a tükör elé lépek,de most nem azt kérdezem,hogy szépnek lát-e,hanem azt hogy"mi a fasz baja van?".
Igen,nő létemre ilyen szépen beszélek..de megérdemli.
Hátranyúlva kicsatolom a melltartómat..vagyis próbálom kicsatolni.
Akármerre fordulok, forgok, fejen állok.
egyszerűen nem megy.
-Jó akkor cseszd meg.-rántok nagyot az anyagon,ami végre kicsatolódott.
Nem tudom,de valamiért rossz érzésem támadt,ezért bezártam az ajtót.
Biztos ami biztos.
Lehúztam magamról a bugyit is,és belelépek az előre habosított kádba.
A forró víz körbelepi hideg lábaimat,mivel a házban nincs valami hű de meleg.
Nathaniel rühelli,ha már 23°nál melegebb van.
-Uuuu,de jó..te kellettél nekem.
Lassan teljes testemmel beleereszkedek a forró vízbe,majd hagyom,hogy ellazítson.
Néhány másodpercre behunyom a szemem,és pihentetem kicsit.
A habnak a pattogása hallatszik,és a lábammal kicsit megkavarom a vizet,mert a teteje már kezd hűlni.
Odanyúlok a mellettem lévő kis távirányítóhoz,ami a lámpákért,meg a zenéért volt felelős.
A fényeket vöröseslilára állítottam.
Zenének pedig You were there for me-ra esett a választásom.
Belemerülök a vízbe,majd ameddig tudom,visszatarom a levegőmet.
Itt lent nyugalom van.
Megpróbálkozok azzal a filmes jelenettel,hogy kinyitom a víz alatt a szemem.
Ez az akcióm több sebből is vérzik.
Az első az,hogy forró a víz,és kiég a szemem.
A második pedig,tusfürdő van a vízbe,ami szintén marja.
Azért megpróbálom.
3..2..1..-Baszki.-hunyom vissza azonnal,szinte villám gyorsasággal feljövök a felszínre.
Párat lihegve megtörlöm a szemem, újra és újra megjelenik előttem az eltöltött éjszakánknak az emlékképei.
Ahogy megcsókolt,és amilyen gyengéd volt velem,de egyben vad is..én komolyan beleestem ebbe a férfiba.
És ahogy szerelmet vallott..jó valóban nem mondta ki,de értettem amire utalt.
Csak azt sem tudom miért zárkózott be ilyen hirtelen.
-Istenem Nath,miért vagy ilyen nehéz eset?!
Sóhajtok hatalmasat,majd a kezemet a homlokomhoz érintve letörlöm a vízcseppeket róla.
A lila fényben a habok csillognak,és átfesti a víz színét is,egy túlvilági hangulatot adva a helynek.
Felnyújtom a lábam,majd csinálok pár spicc-pipát.Ugyanezt megismételve a másik lábammal is.
Visszaengedem a lábam a fürdőkádba,majd felülök,mert nem érem el a csapot,amivel meg tudom nyitni a melegvizet.
Az előző hőmérséklethez képest,felüdülés volt a forró,már szinte gőzölgő víz.
A hab újra termelődött,mert nyomtam még az epres tusfürdőből,ami lassan már kiürül.
A meleg gyorsan áramlott a kádban,már-már sütött.
Elzárom a vizet,újra hátradőlve a habokban.
Lecsukom a szemem,és próbálok úgy helyezkedni,hogy ne csússzak bele a fullasztó lassú halálba.
Azt hiszem megtaláltam a megfelelő pozíciót,így nyugodtan tudtam kicsit pihenni.
...
-Hahó..Emily,bent vagy?-kopogtat az ajtón Aiden.
Persze hogy Aiden keres engem..Nathanielnek dolga van.
-Igen.-szólok vissza erőtlen hangon..-
Úgy tűnik bealudtam.
-Akkor mi a fenéért nem szóltál ki?Három órája fekszel bent.-kopácsol tovább.
-Megtennéd hogy nem dobolsz az ajtón?-szállok ki nehezen a kádból.
Basszus de hideg van.
Eddig nem éreztem a hőmérsékletet,ami körülöttem van,de mostmár meg tudnék fagyni.
Dideregve odamegyek a törölközőmig,és szorosan magam köré csavarom.
-EMILY..GYERE MÁR.-rángatja a kilincset Aid.
Ráérősen kinyitom az ajtót,aztán Aident kikerülve a szekrényemhez fordulok.
-Nem vagy valami szégyenlős típus.-állapítja meg elfordulva.
-Minek szégyelljem,ha büszke vagyok rá?-eresztem el a testemet takaró anyagot,és végignézem,ahogy a földre hullik.
Felveszem Nathaniel egyik Vans pólóját,amit a szobájából nyúltam le,amikor először ott aludtam nála.
Vettem az ing mellé még egy pólót.Előrelátó voltam.
Ő ezt nem tudja.Ez az én kis titkom.
-Megfordulhatsz..kész vagyok.-ugrok bele az ágyba,és betakarózok.
Még mindig ráz a hideg,de már nem olyan vészesen.
-Megkérdezzem,hogy honnan van a póló,vagy inkább hagyjam?-ül le az ággyal szemben lévő fotelbe,és felrakja a lábát a dohányzóasztalra.
-Inkább hagyd.-fordítom el a fejem vörösödve.
-Gondoltam.-masszírozza az orrnyergét nevetve.
-Aiden,figyelj..szeretnék róla beszélni.-tördelem az ujjaimat az ölemben.
-Miről szeretnél?-komolyodik meg a hangja,és egy kicsit előre dől a fotelben,minden figyelmét nekem szentelve.
-Nathaniel most..ömm..kurvázni van?-szívom be az alsó ajkam,előre is rettegve Aiden válaszától.
-Biztos hogy nem..-mosolyog halványan,de éreztem,hogy még nem fejezte be a mondatát.
Igazam lett.
-Szerintem dolgozni ment a faházba,vagy futni az erdőbe.-ismerteti velem Nathaniel lehetséges honlétét.
-És szerinted le..ömm..érted.-temetem az arcom a kezemben,és zavaromban nem tudom,hogy mit csináljak.
-Ha azt akarod kérdezni,hogy amióta "komolyabbra" fordult köztetek a dolog.-mutat idézőjeleket a kezével.-azóta nem feküdt le mással.
-Óh..még Ivettel sem?-értetlenkedek tovább.
Szegény Aid..nem csodálom,hogy az idegei,már tropára mentek mellettünk.
-Nem Emily,még Ivettel sem.-sóhajt fájdalmasan,majd mégjobban elterül az ülőhelyén.
Köszönöm szépen,hogy elolvastatok,nemsokára jön a kövi rész.
Puszii<3