Charlene Walsh
Április 6. csütörtök
Az egyenlegemről már hiányzott valamennyi összeg, de nem túl sok és bár tudtam, hogy saját magammal cseszek ki, mégis felhívtam a bankot és letilttattam a kártyámat, majd igényeltem egy újat. Időkérdése volt, hogy Brayden rájöjjön, és a haragja elszabaduljon.
- Minden rendben, édesem? –kérdezte anya, miközben a konyhában főzött. Nem szóltam nekik arról, hogy Brayden elvette a bankkártyámat, mert nem akartam őket ezzel terhelni, mellesleg azt sem akartam, hogy bántsa őket vagy ilyesmi. Bár szerencsére a szüleinkhez sosem ért egy ujjal sem, én voltam a célpont, akin minden dühét kitölthette. De ez még így is jobb volt, mint hogy anyának vagy apának bántódása essen.
- Persze –biccentettem, és közben felvágtam a sárgarépát, amit percekkel ezelőtt elém helyezett.
- Olyan bánatos vagy, a munka miatt?
- Igen –hazudtam, félig-meddig mert tényleg megrázott a paddockban lévő állásom elvesztése, de közben Brayden is itt volt, aki nem segített a helyzeten.
- Remélem találni fogsz valami remek állást, ahol szintén ilyen jól fogod magad érezni!
- Nem hiszem –mormogtam az orrom alatt, majd a tálba öntöttem a felvágott répákat és a rezgő telefonomat, előhúztam a zsebemből. Egy új üzenetem érkezett, még pedig Charlestól. A napokkal ezelőtt írt üzenetére sem válaszoltam, így csodálkoztam amiért ismét próbálkozik.
Charles Leclerc: Szia! Tudom, hogy nem fogsz visszaírni, de aggódom és a srácok is. Legalább a csoportban reagálj.
,, Aggódom" szó először megdobogtatta a szívemet, majd ahogy végig olvastam az üzenetet, rákellett jönnöm, hogy csak a többiek miatt írt, ő pedig pont leszarja mi van velem. Nem reagáltam az üzenetére, csak kiléptem a chatből, majd a csoportba léptem át, ahol több olvasatlan üzenet is várt. Attól függetlenül, hogy már nem voltam a ''csapat tagja" mégis úgy beszélgettek, mintha még mindig az lennék.
Carlos: Gyerekek, olyan GOLFÜTŐT TALÁLTAM. Kép csatolva.
Pubertás Carlos Sainz becenevét a következőre állította: Papi
Okos George: Nekem ilyenem van, haha.
Papi: Nekem adod?
Pubertás: Majd veszek én neked, papa!
Pubertás: Amúgy láttátok ki jött Charlene helyett?
Pierre a király: A kocka gyerekre gondolsz? Ingben meg szemüvegben volt, nem?
Pubertás: Arra, felháborító az összkép!
Pierre a király: @Charlene Walsh visszajöhetnél a paddockba, feldobni a hangulatot!
Pubertás: Én is pont erről álmodozok.
Lord Percival: Mi lenne, ha befognátok?
Pubertás: Fogd be te!
Lord Percival: Nem hiszem, hogy Charlene kíváncsi lenne az új pasasra!
Pubertás: Te már csak tudod, igaz?
Ezután megszakadt pár órára az üzenet váltás, majd később teljesen más témába kezdtek.
Kókuszkocka: EZT LÁTNOTOK KELL!
Kókuszkocka: Csatolt fájlt küldött.
Elindítottam a videót, amit Oscar küldött, ahol Lando éppen telibe az arcába kapott egy adag tejet, majd zavartalanul megkóstolta azt és elismerően bólintott, majd hozzátette: - Ez finom, kérhetek még?
Pierre a király: Ez nem is vicces!
Papi: Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de szerintem Lando hülye.
Pubertás: Hülye a fejed!
Ezután az említésre méltó üzenet váltás után, újabb szünet következett, majd én lettem a céltábla élén ismét.
Pubertás: Föld hívja @Charlene Walsh kisasszonyt!
Papi: Nem fog válaszolni, hagyjátok!
Kókuszkocka: @Charlene Walsh
Kókuszkocka: Lando megint elvette a telefonomat.
Ezek voltak az utolsó üzenetek, én pedig merészkedtem az üzenetküldő sávra nyomni, majd egy rövid, de tartalmas üzenetet írtam, hogy megnyugtassam őket.
Charlene Walsh: Sziasztok! Jól vagyok, nem kell aggódnotok. Sok sikert a versenyre!
Amint elküldtem az üzenetet, a csoport hét személyéből négyen rögtön megnézték az üzenetemet, de persze Charles nem volt közöttük.
Pubertás: Hallod én nagyon haragszok rád, Arlene!
Pierre a király: Ne pattogj már, Lando!
Okos George: Tényleg jól vagy, vagy csak azért mondod, hogy befogjuk a szánkat?
George üzenetére hezitálva adtam választ, hiszen jól sejtette. Nem voltam jól, de nem akartam őket belekeverni a családi drámámba. Egyébként sincs semmi közük hozzá.
Pubertás: Válaszolj, asszony!
Charlene Walsh: Tényleg jól vagyok.
Ezután pedig inkább kiléptem a chatből és rájuk hagytam.
***
Anya elment dolgozni délután, apa pedig szintén a munkahelyén volt, én pedig éppen az e-mailjeimet böngésztem, amikor kicsapódott a bejárati ajtó, és Brayden nagy léptekkel elindult a szobám felé. Szinte rögtön tudtam, hogy rájött a kártya tiltásra. Felpattantam az ágyról, majd az ajtóhoz rohantam, hogy még időben betudjam csukni, de éppen már csak résnyire volt a zártól az ajtó, amikor belökte, és ezzel én a szekrénynek csapódtam.
- Azt hitted nem veszem észre a letiltást, te ribanc? –nyomott a falnak, és az ujjait a nyakam köré fonta. Fogalmam sem volt mit mondjak, igazából nem is tudtam volna, mert annyira szorította a torkomat.
- Hol van anyuék tartaléka? –kérdezte, mire megpróbáltam megingatni a fejemet, de nem ment és levegőt is alig kaptam már.
- HOL VAN? –zengett a ház a hangjától, nekem pedig az egész testem remegett a félelemtől. Brayden arca eltorzult a méregtől, és a tekintete olyan sötét volt, mintha egyenesen a pokolból mászott volna elő.
- Nem... Tudom.
- Oh bazdmeg! Engedett el hirtelen, mire összezuhantam a szekrény előtt.
- Mondtam, hogy megfogod bánni! –mormogta, majd leguggolt mellém és a hajamnál fogva felemelte a fejemet, majd a szekrénynek ütötte. A fájdalom szétáradt a fejemben, és tompán éreztem, hogy felszakadt a bőröm, amiből vér serkent ki.
- Kérlek –szipogtam könyörögve. Majd elengedett, és ahogy a földön hevertem, kétszer belém rúgott úgy, hogy nem bírtam visszafogni és üvöltöttem a fájdalomtól, amit a bordám környékén éreztem.
- Szívesen –dobta oda a flegmán a szót, majd kivonult a szobából.
Instagram: dkamilla_iroioldal
TikTok: dkamilla
Vinted: dkamilla2003