- Van kedved egy játékhoz?
Logan szeme felcsillant. Nikol már ismerte ezt a nézést. Noel is hasonlóan reagált, amikor valami mocskos dolog futott végig az agyán.
- Milyen játékhoz?
- Ivós játék. – Nikol kis szünetet tartott. – Rendelünk egy csomó piát, és az fizet, aki először kidől.
- Benne vagyok! – Csapott Nikol vállára Logan.
Mindketten biztosak voltak benne, hogy a másik fog veszteni.
Egyre gyülekeztek a poharak az asztalon, és még a nagydarab pasi is lehajtott pár pohárral. Bár ő még közel sem volt annyira részeg, mint Nikol, és Logan.
Logan hangosan beszélt, Nikol pedig bólogatott, és igyekezett visszafojtani a feltörekvő hányingert. Amikor már nem bírta tovább, felkelt.
- El kell mennem a wc-re. – Motyogta, minden erejét arra fordítva, hogy ne látszon rajta, hogy mennyire rosszul van.
- Jól van, de nehogy meglógj nekem! – Üvöltötte Logan. – Ha elhúzod a csíkot, megtalálunk ám! – Kuncogott.
Nikol magára erőltetett egy mosolyt. Nagyon nem volt jól.
Átverekedte magát a tömegen, és benyitott a mosdóba. Az összes fülke foglalt volt, és még jópáran vártak, hogy sorra kerüljenek. Nikol a sarokba húzódva rostokolt, de forgott vele a világ, és úgy érezte, hogyha perceken belül nem kerül sorra, a padlóra, vagy az előtte centikre álló csaj hullámos hajába fog hányni.
Ahogy hallotta, hogy kinyílik az egyik wc ajtaja, berohant. Becsapta maga után az ajtót, térdre rogyott a piszkos padlón, és mindent kiadott magából, amit a gyomra már nem tudott elviselni. Remegett, és kicsordultak a könnyei. Vakon a vécépapírért nyúlt, és letörölte a nyálat a szájáról. Párszor még a vécébe köpött, hogy eltüntesse a hányás ízét a szájából, aztán a vécépapír tartóba kapaszkodva feltápászkodott. Kicsit megkönnyebbült, habár továbbra is szédelgett.
Az egyik szabad mosdókagylóhoz tántorgott, és megmosta az arcát. Kiöblítette a száját, hogy ne lehessen érezni a leheletén, hogy rókázott, aztán lassan a kijárathoz tántorgott.
- Jól érzed magad? – Kérdezte tőle aggodalmasan egy idegen lány.
- Aha. – Mosolygott Nikol, anélkül, hogy ránézne.
Kilépett. A bömbölő zene szúrta az agyát, és fullasztó tömegből izzadság szag áradt. Visszafurakodta magát Loganékhez, aki ezalatt lehajtotta a maradékot a poharából.
- Na végre! – Kiabálta túl a zenét. – Már azt hittem, hogy vissza se jössz! Rendeltem még két pohárral abból a finom cseresznyésből. – Mondta, miközben Nikol nehézkesen visszaült mellé. – Mi tartott ilyen sokáig?
- Nagy volt a sor. – Vetette oda Nikol. Érezte, hogy nem fogja sokáig bírni a kihívást.
Loganre sandított. Úgy tűnt, mintha az eddig elfogyasztott alkohol mennyiség meg se kottyant volna neki.
Nikol hátradőlt, és elmosolyodott. Az egész helyzet olyan abszurdnak tűnt. Egyedül ült egy bár piszkos sarkában, két valószínűleg veszélyes férfi társaságában, holt részegen, pénz nélkül, egy ismeretlen országban. Elnevette magát.
Az apró pohárért nyúlt, és lehajtotta a cseresznyés alkoholt.
Még négy pohárral sikerült lekényszerítenie a torkán, mielőtt újra émelyegni kezdett.
Hátradőlt, és kifújta a levegőt.
- Te, Logan. – Röhögött.
- Ha?
- Mennyi pénz van nálad?
Logan ráemelte a ködös tekintetét.
- Azt hiszed, hogy ilyen könnyen elveszítek egy fogadást?
Nikol csuklott egyet, és az előttük csillogó, méretes pohárra pillantott.
- Nem. De ha ezt is megiszom, garantált, hogy arcon hánylak.
- Á, szóval feladod?
- Nem kéne. – Nikol újból felé fordult.
- Ezt hogy érted? – Pislogott a srác.
- Nincs mivel fizetnem. Totál le vagyok égve. – Horkantott Nikol.
- Nem baaaj! – Vigyorgott Logan, és az asztal alatt megmarkolta a nadrágját. – Elég, ha megismerkedsz idelent a kis haverommal.
Nikolt elfogta a rosszullét.
- Olyan vagy, mint Noel... – Vetette oda undorodva.
A habcsók hajú felkapta a fejét.
- Noel? – Pislogott. – Noel Brunier?
- Ki más? – Emelte fel a hangját Nikol.
Logan arcán mintha egy pillanatra félelem futott volna át. De gyorsan el is tűnt. Mintha megütötte volna a főnyereményt, hatalmas vigyor terült szét a helyén.
- Á, szóval vele vagy. – Aztán közelebb csusszant. Nikol érezte az alkoholt a leheletén. – Fogadok, hogy mi ketten jobban szórakoznánk.
Nikol ellökte magától a habcsók fejét.
- Logan, elég lesz! – Figyelmeztette a nagydarab.
- Nem érdekel a farkad! – Nikol felkelt, hogy távozzon, de Logan megfogta, és visszahúzta az ölébe.
Mielőtt Nikol reagálhatott volna, karok vonták közre a derekát, és megérezte Logan állát a vállán. Utált ebben a helyzetben lenni.
- Pedig kénytelen leszel megismerni, ha azt akarod, hogy fizessek. – Suttogta a srác. – De aggódj, jól fogunk szórakozni.
Nikol mérgesen forgolódni kezdett. Próbálta kizárni Logan kis barátját, akit egyértelműen köszönni szeretett volna neki a nadrágon keresztül.
- Engedj el! – Kiáltotta, és amennyire csak tudta, eltolta magától a srácot.
- Jó, akkor megelégszem egy csókkal! – Vigyorgott Logan.
- Logan, engedd el! – Szólt rá a nagydarab.
- Kapd be, hadd szórakozzak már egy kicsit, ha már lenyúlja a pénzem!
Nikol közben vadul orron fejelte. Logan felkiáltott, és elengedte.
- Csókót akarsz? – Üvöltött Nikol, és meglendítette a kezét. – Tessék!
Lekevert egy akkora pofont, hogy a srác feje hátracsuklott.
- Te kis ribanc! – Sziszegett, és még mielőtt a nagydarab megállíthatta volna, Nikolnak ugrott.
Kiestek az egyensúlyukból, és egy szomszédos asztalnak csapódtak.
Nikol a hátára érkezett, és lesodorta az italokat. Logan fölé kerekedett, és meglendítette az öklét, hogy arcon vágja, de mielőtt lesújthatott volna, egy idegen férfi állon ütötte az asztal mellől.
Nikol szédelegve felült. Az asztalnál üldögélő lányok felsegítették.
- Jól vagy?
- Minden oké?
- Hívjunk neked egy taxit?
- Mi történt?
Kérdezték, de Nikol meg se hallotta. Csak az előtte kibontakozó bunyót látta. Megfogta az egyetlen épen maradt poharat, lehajtotta a tartalmát, és belevetette magát a verekedésbe. Szédült, alig állt a lábán, és mindenből kettőt látott. El akarta püfölni Logant, de mielőtt oda érhetett volna, valaki csúnyán az arcába könyökölt.
Nikol kiesett az egyensúlyából, és a földre zuhant. A feje rettenetesen zakatolt. Elkezdett folyni az orra vére. Valaki rátaposott, aztán többen is elestek benne. Megpróbált felkelni, de sikertelenül.
Elkezdte részletekben megélni az eseményeket. Az egyik pillanatban még a földön feküdt. Aztán sötétség. Valahogy talpra állt, és nekiugrott egy vállas fickónak. Valószínűleg a kidobó embernek. Újra sötétség. Eszeveszettül visított és kalimpált a lábával, ahogy valaki vinni kezdte.
Mire észbe kapott, a hideg betonra repült. Megbotlott, és a falnak tántorodott. Olyan részeg volt, hogy nem látott rendesen, és a földre csúszott. Vér ízét érezte a szájában.
Aztán követte még pár ember, beleértve Logant is, aki majdnem fejre esett. Az egyik foga letört, és bevérzett a szeme.
Két férfi elfutott, egy a kukák közé esett, és ott is maradt, Logan és a haverja pedig talpon maradt.
Nikol szédelegve maga elé emelte az ökleit, jelezve, hogy készen áll egy visszavágóra. Még akkor is, ha nem tudott felkelni a földről.
Logan fogcsikorgatva tett felé egy lépést, de a társa megragadta a vállát.
- Állj le, Logan! – Mondta, de hasztalan. A srác lerázta magáról a kezet.
- Hagyj békén!
Ekkor egy magas férfi alak jelent meg az utca végén. Nikol hunyorogva figyelte, ahogy feléjük közeledik. Sötét haját hátra fésülte, az arca sima volt, az orra karakteres. Nikol egész helyesnek találta, még úgy is, hogy nem látta rendesen.
- Mit akarsz? – Mordult rá Logan.
A férfi nem válaszolt, csak elhúzta a pólója anyagát, megvillantva egy pisztolytartót.
- Baszki! – Logan karon ragadta a társát, és futásnak eredt. – Tűnjünk el innen!
- Így van! – Ugatott utánuk Nikol. – Meneküljetek csak!
A férfi leguggolt elé, és felsegítette.
Nikol nevetgélve felnézett az idegenre, aki kimentette egy potenciálisan veszélyes helyzetből.
A férfi nem szólalt meg. Ha nem lett volna ennyire részeg, Nikol talán észreveszi, hogy valójában nagyon dühösen ráncolja a szemöldökét. De mivel ki tudja hány pohár alkohol dolgozott a szervezetében, nem látott. Előre hajolt.
- Köszönöm, hogy megmentettél! – Gügyögte. Lábujj hegyre állt. Meg akarta csókolni az idegent, de még így se érte el. Megbotlott, és a fenekére huppant.
- Bűzlesz az alkoholtól! – Vetette oda mogorván a férfi.
- Lehet. – Kuncogott Nikol. – De akkor is nyertem.
Aztán felemelte a fejét. A férfi hangja nagyon ismerős volt. Nagyokat pislogott, és megpróbált az alakra fókuszálni. A látása kis időre kitisztult. Nem egy megmentő állt előtte, csak...
- Noel? – Megpróbált felkelni, de újra a földre esett.
- Mégis mit képzeltél? – Emelte fel a hangját a férfi. – Tudod egyáltalán, hogy hol vagy?
Nikol válasz helyett nevetgélve megbökdösött egy cigicsikket.
- Ecc pecc...
Noel élesen beszívta a levegőt.
- Felfogtad, hogy mekkora szarba kevertél? – Üvöltött. – A zsaruk kimentek anyámhoz, egy állítólagos emberrablás gyanújával! – Leguggolt. – Erről mit tudsz, hm?
Nikol vigyorgott. A fogaira rátapadt a vér.
- Én voltam. – Súgta nevetgélve a szavakat.
Noel összepréselte az állkapcsát.
- Tudom, hogy te voltál! Ha tudnád, hogy milyen mérges vagyok most rád...! – Szűrte a fogai között.
Nikol felhorkantott, és kinyújtotta a kezét.
- Mondd el!
- Fú, te! – Noel megcsóválta a fejét. Nikol karjáért nyúlt, és felsegítette. – Most kapnál tőlem, de úgy látom, ezt már elintézted magadnak.
Nikol az összeszorított öklére nézett, és felkuncogott. Ha a férfi nem tartja, összeesik.
- Jól elintéztem őket, mi?
- Ők intéztek el téged! – Morogta Noel.
A vállára emelte Nikolt, és elindult vele az autó felé.
- Szerencséd, hogy megtaláltalak, különben... – Nem tudta befejezni a mondatot, ugyanis Nikol böffentett egyet, aztán a földre rókázott.
Noel egy pillanatra megtorpant. Érezte, ahogy átnedvesedik a pólója, és tudta, hogy a nadrágszára se lett megkímélve. Minden apró szőrszál felállt a hátán. Majdnem az ő gyomra is felküldte a szendvicset. Nikol motyogott valamit, és miután a kezével megtörölte a száját, lecsuklott a feje.
Noel a kocsihoz cipelte, és óvatosan beültette a hátsó ülésre.
Nikol szája szélén lefolyt a hányás, az álla, és a szeme alatt piros ütésfoltok éktelenkedtek, és az orrnyergén is volt egy felszakadt seb, amit félig egy gyűrött ragtapasz takart. Oldalra csuklott fejjel pihent.
Noel kis ideig figyelte. Nem is gondolta volna, hogy ennyire megviseli majd a látvány. Legszívesebben bosszút állt volna mindenkin, aki kezet mert emelni a nőre. Zsepit vett elő a nadrágzsebéből, és megtörölte Nikol arcát. Aztán végigsimított a haján. A tekintete elidőzött rajta, aztán finoman becsukta az ajtót.
Mielőtt beült a kocsiba, óvatosan, hogy ne kenjen magára semmit, levette a pólóját. A szagtól kavargott a hasa, de egyáltalán nem zavarta annyira, mint a tény, hogy Nikolt bántották. Próbálta felidézni a tetteseket. Dühösen rámarkolt a kormányra, amikor rájött, hogy Graham emberei voltak.
Nikol felsóhajtott a hátsó ülésen, aztán hortyogni kezdett. Noel ránézett a visszapillantóból.
Aztán beindította a motort, és gyorsan elhajtott a Monteiro klán területéről, mielőtt Logan egy csapattal visszatért volna, hogy elintézzék.
Talán azóta nem érzett ekkora dühöt, hogy Fatima eltűnt. És tudta, hogy bármennyire is gyűlöli Grahamet, ezúttal kénytelen lesz beszélnie vele.
Kedves olvasóim! Tudom, hogy azt ígértem, hogy havonta egy részt hozok, de nagyon sok dolgom volt. Ezeket már előbb megírtam, de csak most volt időm feltölteni őket. Úgy, hogy jön a nyári szünet, remélem, hogy több időt tudok fordítani az írásra, de nem vagyok benne biztos. Ezért is hoztam most két fejezetet. Remélem tetszett, és, köszönöm, hogy eddig vártatok! <3