Csöndben kísért vissza a szobámhoz. Amint nyomtam volna le a kilincset ráfogott a kezemre. Furcsa bizsergés járta át a testemet attól a kézfejemtől indulva amelyiket megfogta. Sóhajtva felnéztem rá. Az eddig kedves és szórakoztató Lucifernek nyoma sem volt. Szigorú és jeges tekintettel nézett rám.
- Holnaptól velem alszol! - jelentette ki rekedt hangon. Már szóltam volna, hogy elfelejtheti mikor megint megszólalt - Nem fogadok el nemleges választ. - Mondta és a kezemmel együtt lenyomta a kilincset. Már csuktam volna rá az ajtót amikor oda rakta a lábát az ajtóhoz ezzel meggátolva, hogy becsapjam. - Most mondom, hogy holnap ne érjen meglepetésként, meztelenűl alszok és mostantól te is úgy fogsz! - mondta és sarkon fordúlt. Na nem. Biztos isten hogy nem! Kiléptem a folyosóra.
- Nekem te ne osszál utasításokat! Ha valamit akarsz, akkor kérdezd meg kultúráltan, de ne csináld ezt. - keltem ki magamból annak ellenére, hogy még mindig arra vágytam, hogy kibőgjem magam. Visszafordult és lassú de annál határozatabb léptekkel közeledett felém. Még mielőtt oda érhetett volna hozzám, becsaptam az ajtót. Az ablak fele sétáltam amikor kicsordúlt az első könnycseppem de ezzel egy időben kivágódott az ajtó. Erősen rámarkolt hátulról a nyakamra és annál fogva fordított maga felé.
- Ha mondok valamit akkor te azt elfogadod és megcsinálod! Különben...
- Különben mit csinálsz? - kérdeztem könnyes szemmel.
- Különben meg leszel büntetve kicsi démon!
- Így akarod elérni, hogy belédhabarodjak? - néztem könnyes szemekkel rá.
- Nem! Ezzel csak azt akarom, hogy bízz bennem. Le akarom venni rólad a terhet amit érelmetlen okokból magadon cipelsz! - emelte fel a hangját. Bízzak benne? Tényleg? Jó vicc!
- Téged az ne érdekeljen, hogy mit, vagy mit nem cipelek magamon! Húsz perce közölted, hogy meghaltam és üdvözöltél a pokolban, arró meg ne is beszéljünk, hogy végíg nézetted velem, ahogy meghalok! Szar életem volt? Közlöm veled, hogy igen. De szerintem itt még roszabb. Bízzak benned? Te mit csinálnál a helyembe miután közlik veled, hogy halhatatlan lettél hírtelenjében, és hozzá kell mennem egy kétezer éves vadidegenhez aki mellesleg a pokol ura? - emeltem fel a hangomat sírva. Már nem láttam semmit a könnyeimől .