Tatyana :
Egymás után töltöm tele az újabb és újabb poharakat. Időm sincsen arra, hogy megpihenjek, tömeg van. Folyamatos pörgésben kell lennem, minden éjszaka pörgős, de a péntek és a szombat, az megér egy külön misét. Egy szóval is katasztrófa.
Idén lesz három éve,hogy a város egyik legjobb klubjában, a Fekete Macskában nyomom az ipart. Mindenki itt akarja tölteni a szabadidejét, a bulizó fiataloktól a balhézó versenyzőkig. Akikkel jobb,ha senki sem keveredik konfliktusba. Egykoron én is versenyeztem, a legjobbak közé tartoztam, én voltam a királynő. Csakhogy egyetlen egy döntésem mindent megváltoztatott. A csapatom lett a családom, a menedékem, akik mellettem maradtak. Most ők viszik tovább az örökségemet.
Hiteleket vettem fel, hogy megtarthassam a házamat és a műhelyemet. Napról – napra élek, minden egyes fillérrel el kell számolnom, felesleges kiadásaim pedig egyáltalán nem lehetnek. Szinte mindenkinek tartozom. Egyre ritkábban ülök be a volán mögé, a versenyeken se teljesítek már százszázalékosan. Három évet hagytam ki, így könnyen letudtak engem szorítani a trónról. Bízom a fiúkban, meghagyták a nevem, az én nevemben versenyeznek. Örökké hálás leszek nekik. A szerelem sem az én oldalamon áll, pont, hogy amiatt kötöttem ki itt. Gyűlölöm, de megvannak azok a pillanatok, amikor mégis csak hiányzik. Én sem vagyok fából, érzéseim nekem is vannak.
– Csak a szokásos Tati – az ismerős hang mosolyra fakaszt. Leteszem a kezemben lévő rongyot a pultra,majd felbontok egy Corona sört a csapattársamnak.
A sört leteszem Daniel elé, aki az arcán széles mosollyal veszi magához a frissítőjét ő, már törzsvendégnek számít itt, szinte minden éjjel tiszteletét teszi nálam. Olasz származása révén minden lány őt akarja, egy igazi csődör. Ő vonzza be ide a legtöbb vendégünket, szingliket, egyetemistákat, elváltakat, és a magányos lelkeket is. A bár csak köszönetet mondhat a Grossi srácnak.
Hirtelen a hangulat is megváltozik, egyre többen leszünk, lassan felpillantok a mögöttem lévő faliórára és ijedten veszem szemügyre, hogy már éjfélt ütött az óra, A versenyek vége, Daniel is amiatt van már itt. Most kezdődők az éjféli rohanás.
Reménykedve kezdem el kutatni egykori kedvesemet Klaus–t, ám sehol sem találom őt. Kezdeti lelkesedésem hamar bánatba fordul.
– Ne is keresd! Nem fog jönni – feleli Daniel egyhangúan– Ő nyerte a mai versenyt. Összeverekedett egy újonccal és elvitt magával egy szőke bigét. A BMW-je csak úgy füstölt, ahogy elhajtott. Szerintem engedd el!
– Nézd, tudom mi a véleményetek róla. Én csak leszeretném vele zárni a dolgokat. – felelem leverten.
– Abból tudod,hogy mi lesz?! – förmedt rám Daniel miközben rám mutat az ujjával. – Az, hogy szépen hagyod megdugatni magadat vele!
Daniel mindig is túl őszinte volt, soha sem rejti el a véleményét. Érzem, ahogy elvörösödöm, veríték jelenik meg a bőrömön, hirtelen melegem lesz. Képtelen vagyok elfordulni, muszáj megtámaszkodnom a bárszekrényben, sajnos igaza van. Van, amit nem tudok elengedni és az Klaus. Szeretem őt, legbelül még él bennem a remény, hogy ő és én egyszer valamikor újra kezdetjük. A rám törő emlékektől csak még ramatyabbul érzem magam, hiányzik a régi gondtalan életem. Mérgemben vissza fordulok Daniel elé, és elveszem tőle a sört. Miután meghúzom az italát, mérgesen vágom le elé a pultra, melyre ő csak rosszallóan mered rám.
– Kivel sikerült verekednie ezúttal? – kérdezem
– Ez tetszeni fog – mondja nevetve – Egy koromfekete Mazda RX-3, az alján zöld neonfényekkel. Ismerős?
– Xavier ,már alig vártam,hogy megjelenjen! – felelem undorral a hangomban – Gondolhattam volna – nevetek kínomban.
– Ha már ő a téma – egy pillanatra elhallgat, és közben a tarkóját vakarja, egyszer sem néz a szemembe.– Itt van és mindenféleképpen beszélni szeretne veled! A hátsóbejáratnál találod a kocsijában. – a tekintete az ajtó felé vándorol.
– Daniel! – förmedek rá felháborodottan.
– Azt mondta,hogy sürgős.– közli velem sértetten. – Beszélj vele, nem halsz bele!
Szememet forgatva csapom le a pultra a konyharuhát, majd intek Drew-nak, hogy jöjjön közelebb hozzám. Megkérem, hogy fedezzen engem a főnök előtt, amíg ki megyek. Pontosan látja rajtam, hogy ideges vagyok, emiatt nem is kérdez semmit. Ő és Nelly szoros szövetségeseim itt.
Miután kijutok a bárból a hideg levegő kellemetlen meglepetésként ér engem. Megpróbálom lejjebb szenvedni a falatnyi ruhámat, de esélytelen. A Mazdát sem azonnal veszem észre.
Amint kiszúrom az autót lassan megindulok a jármű felé, a magassarkúm kopogását lehet csak egyedül hallani. A sofőr oldali ablakon bekopogok mire Xavier azonnal észre vesz engem és int, hogy kerüljem meg az autóját. Mihelyst beszállok mellé ő rögtön a lényegre tér.
– Segítened kell!– mondja aggódva. A tekintete zavart, a kezével folyamatosan a kormányon dobol, és a viselkedése a frászt hozza rám.
– Miért kellene neked a segítségem?– kérdem tőle a hangomban némi ellenszenvvel.
– Bajban van a családom, szeretnék tőled segítséged kérni.
– El is mondod nekem, hogy mi a fasz van, vagy még itt barkó bázunk egy kicsit?! – kérdem tőle némi éllel a hangomban. Xavier újfent egy dühös pillantással jutalmaz engem.
Xavier feszülten ül mellettem, szőke haja a szemét is eltakarja, mind két kezével a kormányt szorongatja.
– Egy héttel ezelőtt elrabolták az anyámat és a nővéremet. Aki elvitte őket tíz milliót követel,amire csak négy hetet adott – Xavier hangja végig remeg, érzem a belőle áradó haragot, a tekintete elsötétedett, amíg mesélt.
Mindvégig hadarva beszél a történtekről, Xavier rám sem néz, folyamatosan előre tekint. Klaus ütésének a nyoma még szépen látszik az arcán, holnap reggelre szépen be fog lilulni a jobb szeme. Sokáig kínos csend honolt közöttünk.
– Emiatt kötöttél ki a versenypályán? – Érdeklődőm finoman a mellettem ülő mogorva versenyzőtől.
– Igen, mert máshonnan nem tudnék ilyen rövid időn belül pénzt szerezni. Mindent elvállalok,érted? Amit Marco kér, azt én végrehajtom.
Hirtelen teljesen ledöbbenek Marco neve hallatán. Ismerem ezt a férfit. Ő a város leghírhedtebb bűnözője, még a rendőrség is a keze alá dolgozik. Nem találni a férfin egyetlen egy fogást sem, papíron tiszta, mint a hó. Kislány korom óta félek tőle, ismer egy férfit a múltamból,aki elől több, mint tíz éve menekülök.
– A Morelli vállalat vezérigazgatójára gondolsz? – suttogom félszegen.
– Ő róla lenne szó.
– Felejtsd el! Nem – veszek egy mély levegőt és igyekszem kerülni Xavierrel a szemkontaktust – Nem tudok segíteni! – közlöm zavartan,majd kinyitom az autó bal oldali ajtaját.
– Tatyana, kérek! – esedezik Xavier, aki azonnal megragadja a vállamat. – Meghalhatnak. Nem veszíthetem el őket!
– Mint mondtam nem! – förmedek rá mérgesen
–Tudom,hogy – megakad, a pillantását felváltva járatja közöttünk, a keze remeg, bárhogyan is próbálja titkolni előlem, nem tudja – Hogy haragszol rám, azért a dologért,de kellene nekem a segítséged.
–Nem bírlak ez igaz, csakhogy én nem akarok ebbe bele keveredni, van elég bajom! – dünnyögöm kissé szemrehányóan, miközben végig a szemébe meredek.
– Nézd meg a kibaszott képeket, és ha még ezek után sem segítesz, akkor – néz rám haragosan, és észre veszem,hogy a szabad kezét ökölben tartja – Akkor
– Akkor elmehetek a francba mi? – egészítem ki a hebegését, majd engedelmeskedem a érésének.
Mérgemben kiszállok az autóból, és megindulok vissza a bárba,de Xavier nem adja fel, utánam rohan és megragadja a kezemet. Hiába ellenkezem ő erősebb,mint én. Vissza vezet a Mazdájához és a kezembe nyomja a telefonját. Hirtelenjében nem is tudom,hogy mit kellene kezdenem,de Xavier megnyitja a galériáját,ahol megmutat nekem egy fotót.
A fotó minősége hitvány,de a lényeget még így is tisztán lehet látni. Xavier nővére egy ismeretlen férfi ölében ült, az idegen fogdosta őt. A citromsárga ruhája néhol már szakattá vált, a jobb keze pedig az ágyhoz van bilincselve. A következő fénykép, csak még jobban össze zúzta a lelkemet, Xavier édesanyja sírva ül, egy rozzant kórházi ágyon, ahol az ő kezét is megbilincselték.
– Keress valaki mást, mert én nem segíthetek! – mondom végül és magára hagyom a döbbent autóversenyzőt.
Szó szerint vissza menekülök a bárba, szégyellem magam a viselkedésem miatt, de alkut kötöttem Marcóval hogy nem avatkozom bele az ügyeibe. Egyszer már majdnem az életembe került az okoskodásom. Résnyire nyitva hagyom az ajtót, ahonnan tökéletesen láthatom Xavier-t.
Xavier csalódottan áll kint, majd az autójának támaszkodik, és mérgében ököllel belever egyet a Mazdába. Vicsorog a fájdalomtól,de nem kiáltja el magát. Vesz egy mély levegőt, és vissza ül az autójába, majd elhajt.
– Sajnálom – suttogom az ajtónak döntve a fejemet. A hideg fém segíti nyugtatni a kikészült idegeimet.
🫶🏻 𝑺𝒛𝒊𝒂𝒔𝒛𝒕𝒐𝒌 🫶🏻
❤️🔥⭐️❤️🔥
𝐍𝐚𝐠𝐲𝐨𝐧 𝐒𝐳𝐞́𝐩𝐞𝐧 𝐊𝐨̈𝐬𝐳𝐨̈𝐧𝐨̈𝐦,𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐞𝐥𝐨𝐥𝐯𝐚𝐬𝐭𝐚𝐝 𝐚 𝐭𝐨̈𝐫𝐭𝐞́𝐧𝐞𝐭𝐞𝐦, 𝐧𝐚𝐠𝐲𝐨𝐧 𝐡𝐚́𝐥𝐚́𝐬 𝐯𝐚𝐠𝐲𝐨𝐤 𝐧𝐞𝐤𝐞𝐝 🥹. 𝐊𝐨̈𝐬𝐳𝐨̈𝐧𝐨̈𝐦 𝐧𝐞𝐤𝐞𝐝,𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐢𝐭𝐭 𝐯𝐚𝐠𝐲 𝐞́𝐬 𝐚𝐳 𝐢𝐝𝐨̋𝐝 𝐫𝐚́𝐦 𝐟𝐨𝐫𝐝𝐢́𝐭𝐨́𝐝, 𝐦𝐞́𝐫𝐡𝐞𝐭𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧𝐮̈𝐥 𝐛𝐨𝐥𝐝𝐨𝐠 𝐯𝐚𝐠𝐲𝐨𝐤❤️ 𝐌𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧 𝐤𝐨𝐦𝐦𝐞𝐧𝐭𝐞𝐭 𝐞́𝐬 𝐯𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚𝐣𝐞𝐥𝐳𝐞́𝐬𝐭 𝐧𝐚𝐠𝐲 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐭𝐞𝐭𝐭𝐞𝐥 𝐯𝐚́𝐫𝐨𝐤, 𝐧𝐞 𝐫𝐞𝐣𝐭𝐬𝐝 𝐞𝐥 𝐚 𝐠𝐨𝐧𝐝𝐨𝐥𝐚𝐭𝐚𝐢𝐝𝐚𝐭 𝐚 𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭𝐭𝐞𝐥 𝐤𝐚𝐩𝐜𝐬𝐨𝐥𝐚𝐭𝐛𝐚𝐧 , 𝐞𝐳𝐳𝐞𝐥 𝐞𝐧𝐠𝐞𝐦 𝐢𝐬 𝐧𝐚𝐠𝐲𝐛𝐚𝐧 𝐦𝐨𝐭𝐢𝐯𝐚́𝐥𝐬𝐳 𝐚𝐫𝐫𝐚,𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐭𝐨𝐯𝐚́𝐛𝐛 𝐟𝐨𝐥𝐲𝐭𝐚𝐬𝐬𝐚𝐦 𝐚 𝐤𝐨̈𝐧𝐲𝐯𝐞𝐦🌟
💕 𝐁𝐢́𝐳𝐨𝐦 𝐛𝐞𝐧𝐧𝐞,𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐚 𝐫𝐞𝐠𝐞́𝐧𝐲𝐞𝐦 𝐞𝐥𝐧𝐲𝐞𝐫𝐭𝐞 𝐚 𝐭𝐞𝐭𝐬𝐳𝐞́𝐬𝐞𝐝𝐞𝐭, 𝐞́𝐬 𝐚 𝐭𝐨𝐯𝐚́𝐛𝐛𝐢𝐚𝐤𝐛𝐚𝐧 𝐢𝐬 𝐯𝐞𝐥𝐞𝐦 𝐭𝐚𝐫𝐭𝐚𝐬𝐳 𝐚 𝐭𝐨̈𝐫𝐭𝐞́𝐧𝐞𝐭 𝐟𝐞𝐣𝐥𝐨̋𝐝𝐞́𝐬𝐞́𝐛𝐞𝐧 💕
𝐌𝐞𝐬𝐞́𝐥𝐣𝐞𝐭𝐞𝐤 𝐞𝐝𝐝𝐢𝐠,𝐦𝐢𝐥𝐲𝐞𝐧 𝐞́𝐫𝐳𝐞́𝐬𝐞𝐤𝐞𝐭 𝐯𝐚́𝐥𝐭𝐨𝐭𝐭 𝐤𝐢 𝐛𝐞𝐥𝐨̋𝐥𝐞𝐭𝐞𝐤 𝐚 𝐤𝐨̈𝐧𝐲𝐯𝐞𝐦 :) 🫶🏻
𝐇𝐚́𝐥𝐚́𝐬𝐚𝐧 𝐯𝐚́𝐫𝐨𝐦 𝐚 𝐯𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚𝐣𝐞𝐥𝐳𝐞́𝐬𝐞𝐤𝐞𝐭 🌟🙌🏻🌟
𝐊𝐞𝐥𝐥𝐞𝐦𝐞𝐬 𝐍𝐚𝐩𝐨𝐭 𝐊𝐢́𝐯𝐚́𝐧𝐨𝐤 𝐌𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧𝐤𝐢𝐧𝐞𝐤 ❤️🫶🏻❤️
𝐓𝐨𝐯𝐚́𝐛𝐛𝐢 𝐢𝐧𝐟𝐨𝐫𝐦𝐚́𝐜𝐢𝐨́ :
💕 𝐓𝐢𝐤𝐓𝐨𝐤 𝐨𝐥𝐝𝐚𝐥𝐚𝐦 : @𝐚𝐝𝐫𝐢𝐞𝐧𝐧𝐠𝐞𝐦𝐞𝐬𝟏𝟑
💕 𝐈𝐧𝐬𝐭𝐚𝐠𝐫𝐚𝐦 𝐨𝐥𝐝𝐚𝐥𝐚𝐦 : 𝐠𝐞𝐦𝐞𝐬𝐚𝐝𝐫𝐢𝐞𝐧𝐧𝐰𝐫𝐢𝐭𝐞𝐫