Emily:
Mi történt,amiért így kirohant?Hiszen ez csak egy levél.
Lehet Ivettől jött,mert nem akar bizonyítékot?
Az a hülye kis picsa.Megölhettem volna.De a másik hülye meg elrántotta.
-Miért mindig engem szopatnak?!-szorítom ökölbe a kezem,a szoba közepén állva.
Nat,miért csinálod ezt?Annyira egy bunkó seggfej vagy,hogy az hihetetlen.
A szőnyeget bámulva gondolkozok,hogy Nat most így boldog?Jól esett neki megdugni,utána meg egy másik lányhoz menni?Ez így természetes neki?
-A kurva anyád.-görbülnek lefelé az ajkaim,és langyos könnycseppek szelik át az arcomat.
-Pedig én bíztam benned!-uralkodik el az egész testemben a düh,és a szégyen.
Hirtelen felindulásból megfogom az üres vodkás üveget,aztán minden erőmmel a földhöz vágom.
Darabokra tört,ahogy én is belül.
-Én ezt már nem bírom.-vetem le magamat az ágy szélére,és a tenyerembe temetem az arcomat.
-Baszódjon meg mindenki.-zokogok fel hangosan.Lehet az alkohol hatása,de jól esik.Jólesik meggondolatlanul cselekedni.
Megfogom az éjjeliszekrényen lévő telefont,és tárcsázom.
-Hamupipőke,minden oké?-veszi fel azonnal a telefont Sergio.
-Nehem.-szipogok halkan.
-Mi a baj?-válik egy pillanat alatt,aggódóvá a hangja.
-Na..thani..el..-folynak le újabb cseppek.
-Odamegyek,fél óra múlva legyél a kapuba.-nyomja ki a készüléket.
-Várlak.-nézem a fekete képernyőt.
Hátradőlök az ágyon,és várom,hogy leteljen az a fél óra.
-Basszus,nem mehetek ki Nat ingében.
Mit vegyek fel?Jó nem baj,ami legfelül van,az jó lesz.-kapok ki a szekrényből gyorsan egy fekete cicanadrágot,és egy rózsaszín kötött pulcsit.
Kicsit sem feltűnő.
Sergio hív.
-Mondjad.-veszem fel köszönés nélkül.
-Itt vagyok,jöhetsz.-rakja rám újra.
Nincs időm cipőt venni,így marad a papucsom zoknival.
Halkan kinyitom az ajtómat,és próbálok hangtalanul elosonni,Nat dolgozószobája előtt.
Halk hang átszűrődik,és biztosra veszem,hogy ezt mondta:
-Figyelj,nem tudom mit csináljak,de Emily nem tudhatja meg,hogy mi van a levélben.
Persze,hogy megint ezzel a kurvával van.Lehet ennél megalázóbb ez az egész?
Megfogom a kilincset,de megint rezegni kezd a telefonom.
-Baszki.-nyomkodom a képernyőt,amíg végül nem tudom felvenni.-Megyek már.-szakítom meg a vonalat.
-Te hallottad?-lépked az ajtóhoz Nat.
-Baszki-suttogom halkan.
Vagy elfutok,vagy lebukok.
Nincs sok időm.
-Jó futok.-indulok meg nagy iramban a lépcső felé.
Éppen túléltem.Nem vett észre.Szerintem.
-Uh basszus.-nyomom meg a bekékült combomat.Hát elég nagyot vetődtem a lépcsőfordulóban,így még szép,hogy beütöttem.Legalább ennyivel megúsztam.
Kicsit sántikálva kibicegek az ajtón,és becsukom magam mögött.
-Hölgyem,nem mehet ki.Nathaniel Úr megtiltotta.-áll elém egy nagy gorilla.
-Látja ezt?-mutatom fel a gyűrűs ujjam,amin az ékszer van.
-Igen hölgyem.-vonja fel az egyik szemöldökét.
-Akkor azt is tudja,hogy annyi a hatalmam mint Nathaniel Úrnak.-forgatom a szemem az elnevezésén.
-Igen,asszonyom tudom.-ért velem egyet.
-Akkor húzzon az utamból,amíg nyugodt vagyok.-mosolygok rá bájosan.
-Igen asszonyom,szóljak Nathaniel Úrnak,hogy elmegy?-pillant mögém,utána vissza rám.
-Nem,reggelre itthon vagyok.-legyintek,nemtörődően.
-Igen asszonyom.-lép ki az utamból.
-Sergio,nyisd ki az ajtót.-kiabálom lihegve.
-Jaa,bocsi.-vigyorodik el.
-Na indulás.-szállok be nagy hévvel az autóba.
-Merre kedves?-néz rám félmosollyal.
-A Mekibe.-húzom ki a biztonsági övet,de beakad.
-Még ez is.-rángatom tovább az a szart.
-Emily,nyugi.Lassan húzd.-simogatja meg a vállam.
-Kösz.-fordulok el zavaromban.
-Te ittál?-böki meg az oldalam.
-Ennyire látszik?-kerekedik el a szemem.
-Igazából nem,de akkor beletrafáltam.-néz rám egy pillanatra.
-Ja,biztos.-süllyedek bele az ülésbe összefont karral.
-Amúgy melyik Mekibe akarsz?-veszi le a tekintetét az útról,és az enyémbe fúrja.
-A belvárosiba.-veszem ki a zsebemből a telefonom,majd megnézem az időt.
03:08 mellé van 17 db nem fogadott hívásom.
Felelőtlenül rányomok,a visszahívás gombra,majd Nat veszi fel a vonal másik végén.
-Emily,hol a picsában vagy?-ordít bele a mikrofonba.
-Éhén,ott ahol te nem.-forgatom a szemem,bár ő ezt úgysem látja.
-Emily,ne idegesíts fel még jobban,mondd el,hogy hol vagy,és érted megyek.-hadarja el minél gyorsabban.
-Éppen Sergioval vagyok,és most vele akarok lenni..Érted? NAT TE KIBASZOTTUL ÁTBASZTÁL ENGEM.-csuklik el a hangom a végére.
-Mikor basztalak át?-sziszegi idegesen.
-Amikor lefeküdtem veled.Azt hittem,hogy minden megváltozik majd.És engem választasz Ivett helyett.-sütöm le a szemem szomorúan.
-Emily,ne legyél nevetséges.Te akartál velem lefeküdni,és ez nem egy varázslatos hely,hogy amiben hiszünk, az meg is történik.-nevet erőltetetten.
-Olyan ritka bunkó vagy.-húzom le a kocsi ablakot,és kidobom a telefonomat.
-Megkérdezhetem,hogy mi volt ez?-puhatolózik Sergio.
-Dugtunk Nathaniellel,utána másnap pedig Elment Ivettel valahova.-zárom rövidre a témát.
-Értem,akkor sínen vagyunk.-bólint szomorúan.-És megbántad?
Tényleg,megbántam,vagy nem?
-Nem tudom.Olyan jó volt vele.-rántom meg a vállam,egy szomorú mosollyal.
-Emily,ne lógasd az orrod,most itt vagyok én,és kötelességemnek érzem,hogy felvidítsalak.-simogatja meg a combomat.
-Köszönöm Sergio,hogy itt vagy velem.-fogom meg a kezét,és ráteszem a váltóra.
...
-Nemsokára ott vagyunk.-indexel a kocsival jobbra.
-Király,ehetek műanyag kaját.-sóhajtom nevetve.
-Na,legalább látod a jó oldalát.-lassít le a kocsival,mert pirosat kaptunk.
-Emily,nyugi,mindjárt ehetsz.-neveti a fájdalmas fejemet.
-Jó na,csak éhes vagyok,egy kis egészséges hamburgerre.-döntöm oldalra a fejem,és kinézek a sötét városba.
-Borzalmas.-morzsol el egy könnycseppet.
-Vicces vagy.-köpöm felé a szavakat.
-Tudom.-dobja hátra,a nemlétező haját.
-SERGIO,MENJÉL MÁR..ZÖLD A LÁMPA!-rángatom folyamatosan a vállát.
-Jó-jó-jó nyugi.-kapja el a kezem,és összekulcsolja az ujjainkat.
-Nem vagyok ideges,csak éhes.-vonom fel a szemöldököm.
-Bocsánat Hamupipőke,de már itt is vagyunk.-száll ki a kocsiból hirtelen.
-Várj már meg!-pattanok ki én is,és együtt belépünk a gyorsétterembe.
-Emily..mi az a zokni?!-röhögi ki halkan,az új stílusomat.
-Ez igen is jó zokni.-nézek le a lábamra,amit térdig érő piros,bolyhos zokni fed.
-Igen,csak ne gyűrd bele a nadrágod,és vegyél fel hozzá cipőt.-nevet tovább,a sorban állva.
-Jó estét,mit adhatok?-néz ránk unottan az eladó.
-Két Big Mac-et szeretnénk.-tolja oda a pénzt a csávónak.
-Én meg szabadidőt.-morogja az orra alatt,utána az egyik szabad asztal felé mutat.
-Sergio hagyd.-simítom meg a megfeszült karját.
-Üljünk le.-löki el magát a pulttól,és kifújja magából a feszültséget.
-Az az asztal jó lesz?-mutatok egy teljesen másik irányba,amit az eladó csávó akart ajánlani.
-Jó az.-ültet le az egyik fotelbe,és leül velem szemben.
Köszönöm szépen, hogy elolvastad,
nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3