Mi nők furán vagyunk összerakva. Hogy miért állítom ezt? A gyermektelen állapot nagyon könnyed helyzet, még akkor is, ha abban a pillanatban ez nem tűnik fel, mert a hétköznapi mókuskerék eléggé le tud húzni.
Ha gyerkőcre vágysz, a legjobb teszt, ha más kicsinyére vigyázol. Mindezt kettő és öt éves kor között ideális, mert ebben az időszakban tuti, hogy felüti a fejét a dackorszak. Ez a gyerekek fejlődésének a része, és a túlnyomó többség ezen kőkeményen átmegy.
Ebben az időszakban történt, hogy vigyáztam a keresztlányomra. Épp uzsonnázni készültünk. Kikészítettem neki egy zöld tálat, öntöttem teát egy átlátszó, műanyag pohárba, amiből korábban is ivott, aztán az asztalhoz invitáltam. Vidáman ugrándozva közelített, de amikor meglátta az asztalon heverő tányért, lassított, lelohadt az arcáról a mosoly.
– Nekem a józsaszín tányé kell! – jelentette ki dacosan.
Pislogtam nagyokat, mert fogalmam sem volt, mi a baja. Ránézésre pontosan ugyanolyan tányérokról volt szó, csupán a színe tért el. Ráadásul semmi kérem vagy légyszi.
– De ez ugyanolyan...
– Akkor is a józsaszín kell!
– Add neki oda, mert hisztizni fog – figyelmeztetett a bátyja.
Mély levegőt vettem, végül megelőzve a további feszültséget kicseréltem a tányérokat. Kapott egy kakaóscsigát, leült a székre, és jóízűen nekilátott.
– Igyál – toltam hozzá közelebb a poharát.
– Ebből nem iszok! A hecegnős bögje az enyim.
– Eddig is ebből ittál.
– De a hecegnős bögjét akajooom!
Nincs mit tenni. Az előzőekből okulva inkább kicseréltem neki, minthogy fojtassa az üvöltözését.
Ilyenkor örül az ember, hogy ezt csupán pár óráig kell elviselnie. Ezt alaposan elraktározza magában és elhatározza, sosem vállal gyereket. De aztán – egy bizonyos kor után pláne – jön a vágyakozás, hogy milyen jó volna babusgatni egy apróságot. Amikor vállalva ezeket a kellemetlenségeket, mégis szeretnének egy ilyen, időnként akaratos porontyot. Abban a pillanatban hajlamosak vagyunk megfeledkezni ezekről az emlékekről, pedig az anyaság 0-24 órás, kőkemény szolgálat. Össze sem hasonlítható azzal a pár órával, amikor más csemetéjére vigyáztunk.