Emily:
Hazaértünk. -nyitom ki az ajtót,és belépek az előtérbe.
-Szia Emily,hagytam neked ennivalót.-suttogja Angela,és felakasztja a fogasra az elkért kabátomat.
-Uuu,köszönöm.-kordul egyet a gyomrom az étel gondolatára.
-És Roxy.-vág fura,szinte észrevehetetlen fintort egy pillanatra.
-Csók Angela.-biccent felé.
-Gyere kicsim,egyél.-tol be az étkezőbe.
-De a cipőm.-torpanok meg.
-Nem baj.Maradjon nyugodtan,majd leveszed.-legyint mosolyogva.
-Roxy,kérlek a magassarkúd vedd le.-keményednek meg a vonásai.
-Máris.-forgatja a szemét.
-Na,ülj le szépen,és hozom a palacsintát.-húzza ki nekem a széket,és letol rá.
-Valaki palacsintát mondott?-lépked le Nat a lépcsőről,és megakad a szeme,a feltupírozott fejemen.
-Igen,gyere és egyél.-önt ki egy pohár vizet Angela.
-Szia Nat.-int Roxy hanyagul.
-Szia.-foglal helyet mellettem,Roxyra rá sem nézve.
-Roxy,nem ülsz le?Nat mellett még van hely.-mosolygok a lányra.
Nathaniel morgott valamit az orra alatt,és arrébb húzódott.
-Köszönjük Angela elmehetsz.-Int a leendő férjem.
-Azonnal.-fújtat Angela.
-Jó étvágyat.-veszek ki a tányérokra egy palacsintát,és megkenem nutellával.
-Nem fogsz így elhízni?-flegmázik velem ez a seggfej.
-Nem.-rántok vállat.-Amúgy,Sergio jön az eljegyzésre?-pislogok ártatlanul.
-Nem tudom,de egész végig mellettem leszel.-jeleni ki,és beleiszik a vízbe.
-Mosdóba majd elmehetek nélküled,vagy tartod majd a szoknyámat?-nevetek erőltetetten.
-Nem,nem mehetsz el.-fújtat idegesen,és előveszi a telefonját.
-Amúgy Nat.Te nem akarsz enni?-szorítom össze az ajkaimat.
-De akarok,csak megvárom amíg elmész,mert a jelenlétedben,félek hogy vissza hányom.-fintorog a telefonját bámulva.
-Nathaniel Weil,te olyan ritka bunkó vagy,hogy erre kevesen képesek.-állok fel a helyemről,és illedelmesen megköszönöm Angelának az ételt.
-Most megsértődtem.-kap a szája elé.
-Nem csodálom,hogy nem volt még tartós kapcsolatod,itt gondolok a családtagokra is.-lépkedek idegesen a lépcső felé.
-Hisztis picsa.-motyogja az orra alatt.
-Hülye fasz.-mutatom fel a középső ujjam.
-Azt a seggedbe.-Röhög a szemembe nézve.
Annyira idegesítő,annyira bunkó,annyira görény. Sorolhatnám ezer millió évig.
Annyira elméláztam Nathaniel átkozásában,hogy felértem a lépcsőn.
-Jé,ilyen se volt még.-nézek le a földszintre.
-Emily,baj van?-jön velem szemben Aiden.
-Nincsen semmi.-rázom a fejem.
Aiden úgy néz rám,mintha a vesémbe látna.
-Jó,gyere be.-nyitom ki a szobaajtót.
-Nat mit fog szólni hozzá?-néz vissza a folyosóra,a biztonság kedvéért.
-Mihez?-ráncolom össze a szemöldököm.
-Ahoz,hogy a leendő felesége szobájába vagyok,és még beszélgetek is vele.Ne érts félre Nat jó barátom,de totál kiszámíthatatlan.-ejti le a kezeit.
-És?-legalább nem csak Freddel,hanem már veled is idegesíthetem.-rántok vállat.
-Emily,én ezt nem pártolom,és hidd el,nem lesz jó vége.-helyezkedik el az egyik fotelben,ami a szobámban van.
-Persze ő megteheti,hogy eljár kurvázni,meg minden,én meg nem beszélhetek rajta kívül,hímnemű egyeddel.-fonom keresztbe a karom.
-Valahogy így..szívás maffia feleségnek lenni.-dobol a kezével a térdén.
-Nekem mondod?!-dobom hanyatt magam az ágyon.
-Figyelj,Nat jófej,csak meg kell őt ismerni.Adj neki egy esélyt,és hidd el meg fogod szeretni.-áll fel a helyéről,és mellém guggol
-Mi van ha nem?Akkor úgy éljük le az egész életünket,hogy gyűlöljük egymást?-ülök fel a matracon.
-Akkor igen,de erre kicsi a lehetőség.Van esély egy normális házasságra..hisz látszik rajtatok,hogy élvezetek a veszekedéseket,noha ezt nem veszitek észre.-ül fel mellém az ágyra Aiden.
-Én pedig utálom,utálom őt,utálom a házasságunkat,utálok vele lenni,utálom hogy bunkó,és utálom,utálom és utálom.-könyökölök rá a térdemre,majd a tenyerembe temetem az arcom.
-Héé,ne sírj,ez csak a feszültség..Ne izgulj..
De most őszintén mondd el..Tényleg utálod,vagy ezzel eteted magad?
Nálam mintha elpattant volna valami a fejemben,úgy egyenesedtem fel.
-Nem tudom.-szipogok,a fejemet rázva.
-Nem vagytok még menthetetlenek.-mosolyog biztatóan,és megölel.
-Na én megyek,mert még fel kell vennem a zakómat,meg minden szart.-áll fel,és megáll előttem.
-Jössz a bálra?-kerekedik el a szemem.
-Persze.-ránt vállat.
-Oh,oké,akkor majd találkozunk.-intek neki esetlenül.
-Emily,készülődj.-ront be a szobámba Roxy.
-Öhm..rosszkor?-tartja vissza a mosolyát.
-Nem dehogyis,gyere csak.-megyek oda a szekrényemhez,és kiveszem belőle a zöld ruhámat.
-Én most megyek.-mutat Aiden az ajtó felé,és kimegy rajta.
Felhúzom a zöld ruhámat,de kezdenek bajok lenni.
-Ne bénázz már,gyere ide.-nevet Roxy a szerencsétlenkedésemen.
-Oké.-ugrálok oda hozzá zárt lábakkal,ami miatt majdnem orra estem
Mögém lép,mert már nem akarta hogy forgolódjak,és felhúzza a cipzáromat.
-Emily,mindent megcsináltál magadon?-néz rám furán.
-Mivan?-döntöm oldalra a fejem.
-Úgy értem,hogy megborotválkoztál,vagy ilyesmi?-rágja a szája szélét.
-Ömm,nem nagyon.-rázom a fejem értetlenül.
-Akkor most bemész a fürdőszobába,és ledúrod magad,mindenhol tükörsimára.Igen ott is.-engedi le a cipzárt a hátamon.
-De minek?-nézek rá furán.
-Egyszer még megköszönöd.-kacsint,a fürdőszoba felé biccentve.
-Addig kikészítem a fehérneműd.-kopog be a fürdőszobába.
-Okés.-Adom ki a zöld csodát.
-Na siess.-csapja be az ajtót,és én sietve leveszem a maradék fehérneműt is.
Mit kezdjek a hajammal,húzzak rá zacskót?-állok egy helyben.
Fürdeni nem akarok a sminkem miatt.
Akkor marad az epilátor.-szorítom össze a szemem,hogy ez most fájni fog.Óh,de még mennyire.
-Azt a kurva.-harapom be az alsó ajkam,mert kibaszottul tépi mindenem.
Durva fél óra múlva,megvan a kívánt "tükörsima"bőr,és testápolóval megnyugtatom a testem.
-Kész vagyok.-tekerem magam köré a törölközőm,és kinyitom az ajtót.
-Szép,akkor ezt vedd fel.-lengeti meg a karján lévő darabot.
-Biztos nem.Ilyet fix,hogy fel nem veszek.-kezdek el turkálni a fiókomban,de hiába.Zöld melltartóm,sem bugyim nincsen.
-Jó add.-hajtom le a fejem.
-Tessék.-nyújtja át,az eléggé kirívó darabot.
-Kösz.-megyek be újra.
Annyira ribancosnak érzem magam benne.
De ha ez illik hozzá,nincs mit tenni
Egy nagyot sóhajtva,kilépek,és megfagyott az ereimben a vér.
-Nat te mit keresel itt?-suttogom vékony hangon.
-Felnéz rám a telefonjából,és útközben,megáll a kávéspohár a kezébe.
Összesen háromszor mért végig,én pedig még mindig lefagyva álltam.
-Khm,öt perc múlva indulunk.-ejt el egy félmosolyt,a melleimet bámulva.
-Nat,a szemem az itt van fent?-mutatok az arcomra.
-Jó,de a cicid,meg ott van lent.-mutat rájuk.
-Tapló.-forgatom a szemem.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve,ráérősen,a csípőmet ringatva oda lépkedek elé.
-Mit csinálsz cukorbaba?-teszi le a kávéspoharát az egyik polcra.
-Rosszat.-idézem az egyik mondatát.
-Jól hangzik.-szívja be az alsó ajkát.
De még milyen jól,a múltkorit most visszakapod.
A mutató ujjamat a szíve fölé helyezem,és elkezdem tolni a fal felé,amíg oda nem ér.
-Tüzes vagy naplementekor cukorbaba.-hajol rá a számra,de én elhúzódom.
Mind a két kezemet ráteszem a mellkasára,aztán lassan,nagyon lassan levezetem a kezem az alhasáig.Minden kockáját érzem.Nekem is nagy önuralomra van szükségem,hogy ne ugorjak neki.
Mivel már nem kívántam lejjebb vinni a kezemet,ezért a mutató,és a középső ujjammal lépkedtem a felsőtestén,végig a szemébe nézve.
-Kicsinálsz.-morog fel,és a kezét a csípőmre helyezi,úgy húz közelebb magához.
-Remélem is.-lépek el tőle,és magamra húzom a zöld ruhát.
Összeszorított állkapoccsal figyeli,ahogy felveszem az estélyit.
-Segítesz?-fordulok neki háttal.
-Persze.-sóhajt nagyot,és megfogja a derekamat az egyik kezével,míg a másikkal a cipzárt húzza fel.
-Köszönöm.-lépnék el tőle,de megakadályoz.
-Az előbbi akciód csúnya volt tőled cica.-búgja a fülembe,amitől kiráz a hideg.
-De mégis én vagyok rád hatással.-karap bele gyengéden a nyakamba,ami miatt egy mélyről jövő sóhajt facsar ki belőlem.
Érzem,hogy belemosolyog,de folytatja tovább.Gyengéd csókokkal halad lejjebb,egészem a vállamig,de ott megáll.
-Mára ennyi,látom már ettől is kikészültél.-szívja meg egy kicsit a nyakam.
-Mmh.-morgok akaratlanul is.
Annyira eksztázisba estem,hogy észre sem vettem,már régen elhagyta a szobát.
Megráztam a fejem,hogy egy kicsit kitisztuljon.
Még utoljára megnéztem magam a tükörben,és újra kentem a szájfényem.
-Akkor indulás.-sóhajtok fel,és kilépek a folyosóra.
-Üres.-könnyebülök meg egy pillanatra,majd elindulok a lépcső irányába.
De utálom a magassarkúkat.-dobom le a kezemben tartott zöld körömcipőket.
Pont jó a lábamra,így nem lehet kifogásom lapos talpú cipő iránt.
Amikor kiegyenesedek,még várok pár másodpercet az indulással,mert megszédültem.
-Oké,egyik lábat a másik után.-fogom meg a korlátot a biztonság kedvéért,és elindulok.
Eléggé elcsépelt az egész,mert én mint egy díva,úgy megyek le,és Nat a szőke,ez esetben barna herceg vár a nappali közepén.
-Egészen jól áll neked az ing.-lépek le az utolsó fokon.
-Tudom.-mosolyog pimaszul.
-És oda a varázs.-lököm el a kezét,amit arra szánt,hogy kivezet.
-Tudok egyedül is menni.-nézek dacosan a szemébe.
-Nekem nem úgy tűnik.-vigyorog a lábamat nézve.
-Még itthon vagyunk,nem kell úgy mennem mint egy madame pompadour.-Védem meg a járásomat.
-Kíváncsi leszek.-nyitja ki a kocsiját és beül a volán mögé.
-Nem ülsz be?-húzza le az ablakot az anyósülés felől.
-Majd ha kinyitod nekem.-rántom el a fejem kényesen.
-Jaj már.-száll ki a kocsiból,és pukedlizve,kinyitja nekem az ajtót.
-Ohh,köszönöm.-ülök be az autóba.
-Nincs mit.-tapos bele a gázba,és kikanyarodik az útra.
-Hányan lesznek?-töröm meg a csendet,egy kis idő után.
-Olyan háromszázan.-néz rám egy pillanatra.
-Azta.-nyögöm ki,pár másodperc után.
-Várod már a szüleiddel való találkozást?-halkítja le a rádiót,így egy kis háttérzajt adva a kocsiba.
-Csak félig.Apa miatt nem.-tördelem az ujjaimat.
-Rendben,de nyugi,ott nem bánthat.-simogatja meg a combomat.
Már vettem a levegőt,hogy elküldjem melegebb éghajlatra,amikor megszólal.
-Nem fogom levenni a kezem.-ejt el egy félmosolyt.
-Ki nem találtam volna.-fonom össze a kezem,a mellkasom előtt.
-Amúgy csini az a ruha.-csúsztatja a tenyerét,a kivágás alá.
-Nem azért van felsliccelve,hogy taperolj.-mozgolódok az ülésen.
-Én kreatív vagyok,ezért másra is használom.-vezeti feljebb a kezét,de a belső combomnál megállítja.Ott tartja a kezét egész úton.
-Megérkeztünk.-veszi le rólam a kezét,és a tenyere nyomát hirtelen hűvösnek érzem,mert nincs ott.
Bólintok egyet,és kiszállok.
-Nocsak,Mrs Weil-nak nem kell ajtót nyitni?-húzza fel a szemöldökét.
-Most megkíméllek,de a főbejáratnál,úgy kinyitod nekem,mint a profik.-fonom össze a kezünket.
-Még nem kell így mennünk.-néz rá a karunkra.
-A látszat az fontos.-biccentek magunk mellé,ahol két tag figyel minket.
Ő is elnéz abba az irányba,utána közelebb húz magához.
-Majd viselkedj normálisan jó?-nyitja ki az ajtót.
Az épület kívülről is szép volt,na de belülről!
Földig érő ablakok,hatalmas belmagasság,gyönyörű csillárok,emeleti galéria.
-Ezt inkább nekem kéne mondani neked.-karolok Nathaniel kezébe,és ezzel átadom neki az irányítást.
-Köszönök pár ismerősnek,gyere.-indul meg számomra idegen emberek felé.
-Nathaniel,szia.Régen láttalak.-fog kezet egy idősebb emberrel.
-Jó estét Jonas,és Kathrin.-csókol kezet a nőnek.
-Milyen fess,és udvarias vagy még mindíg.-ábrándozik az idős hölgy.
-Ő itt Emily.A barátnőm.-mutat be a párnak.
-Szia Emily.-nyújtja a kezét ismét a férfi,amit el is fogadok.
-Még nem tudja?-biccent Nathaniel felé.
-Mit nem tudok?-ráncolom össze a szemöldököm.
-Tehát nem tudja.-mosolyog az asszony.
-Elnézést,de nekünk most mennünk kell,még köszönök pár embernek,viszlát,később találkozunk.-hagyjuk faképnél őket.
-Nathaniel,mit nem tudok?-suttogom előre nézve.
-A lánykérést.Itt mindenki úgy tudja,hogy milyen szerelmesek vagyunk,és te nem is számítasz rá,hogy megkérem a kezedet.-suttogja ő is.
-Jaa,értem.-bólogatok.
Nat hirtelen elhúz jobbra,egy fiatal párhoz,olyan harminc körüliek lehetnek,és mellettük van egy csinos lány is.
-Jó estét Karl.-nyújtja a kezét Nathaniel.
-Önnek is.-fogadja el a férfi.
Nathaniel odafordul a Nőhöz,és neki is illedelmesen köszön.
-Natike,engem már ki is hagysz a köszönésből?-nyávog a szőkehajú lány.
-Ivett.-biccent neki.
-Ez meg ki?-néz rám Ivett.
-A barátnőm.-szorítja meg a kezemet,hogy ne szóljak vissza.
-Értem,és dugtok eleget? Mert ha nem,itt vagyok neked.-suttogja elég hangosan,hogy én is halljam,de a szülei ne.-Úgy értem,nekem olyan Szűz Mária hatása van.Karótnyelt.-mér végig.
Veszek egy mély levegőt és kifújom.
-Meg most sem szólal meg,ez de nagy.-nevet rajtam ez a picsa.
-Ivett,hagyd abba.-válaszol Nat kimérten.
-De hát süt róla,hogy még faszt nem látott.-forgatja a szemét.
-De akkor is,ő a barátnőm,és szeretem.Legyél felé tisztelettel.-szórnak szikrát a szemei,de a hangja mégis nyugodt.
-Jól beleválasztottál,azt látom,most pedig,ha megbocsátasz,kimegyek mosdóba.-kerül ki minket ez a némber.
-Hülye kurva.-motyogom az orrom alatt.
-Az.-bólogat egyetértően.
A szememmel a szüleimet keresem,de sehol nem látom őket.
Nathaniel felvesz egy pezsgős poharat,és egy villával megkocogtatja.A zene elhalkul,Nathaniel megszólal.
-Egy kis figyelmet kérek,teszi le az alkoholt.
-Szeretettel üdvözlök itt mindenkit,ezen a csodás estén,ahol összegyűltünk.Már nagyon régóta vártam ezt a mai napot,és pillanatot.Itt szeretnék köszönetet mondani Édesanyámnak,aki már meghalt,Édesapámnak,aki már meghalt.
Szeretnék nekik köszönetet mondani,hogy egy ilyen csodálatos férfit neveltek belőlem az évek alatt.-mosolyog bele a beszédébe.-És bocsánatot szeretnék tőlük kérni,a néhai,inkább folytonos engedetlenségem,rosszaságom miatt.
De nem változtatnám meg.Ezért lettem az aki vagyok.Lehet néha egy kicsit pszichopata,de az belefér nem?-a tömegben ekkor egy kisebb morajlás hallatszik,de pár másodperc múlva el is múlik.
-Apukám halála más emberré tett.Hosszú ideig nem éreztem boldogságot,és kiutat.
De utána jöttél te,Emily Brown,és fenekestül felfordítottad az egész életemet.
Nagyon szeretlek téged,és nem akarlak elveszíteni.-ereszkedik féltérdre.
Ez a pillanat annyira őszintének tűnt,hogy talán el is hittem.Csak kár hogy hazudott,mint a vízfolyás.Az apja nem is halt meg,ez röhejes.
-Emily,életem..Leszel a feleségem?-nyitja ki a kis dobozát,amiben az eljegyzési gyűrű van.
Kicsit megváratom,elmorzsolok néhány könnycseppet.hirtelen a szám elé kapom a kezem,és azt mondom:
-IGEN.-tartom oda a kezem,hogy felhúzza a gyűrűt.
Nathaniel feláll,és csak mélyen néz a szemembe.
A tömegben néhányan kiabálják,hogy -CSÓKOT,utána már mindenki egyenletesen harsogja.
-Már az enyém vagy.-hajol közelebb hozzám.
-Senkié nem vagyok.-lépek egyet felé.
-Muszáj folyton vitatkoznod?-suttogja az ajkaimra.-Na mi lesz?-nyalom meg a számat,ami miatt Nathanielnek nem kellett sok,és megszünteti a köztünk lévő távolságot.Lágyan hozzáérinti ajkait az enyémhez,és finom első csókban részesít. Mikor elválunk Összeérintjük a homlokunkat,és pár pillanatig,lihegve,és kipirultan nézünk egymás szemébe.
Köszönöm szépen hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész
Pusziii <3