Emily:
A tévé lassan bekapcsol,és felvillan a Netflix logója is.
-Mit szeretnél nézni?-vigyorog Nat mint a vadalma.
-Guanót.-mosolygok a szemébe nézve.
-Nagyon vicces vagy.Akkor a Démonok között lesz.-Kattintgatja a gombokat a távirányítón.
-Az milyen?-ölelem át a két térdemet.
-Nem nagy cucc...Nekem.-löki meg a vállamat.
-Ne lökdöss már,így is fosok.-remeg meg a hangom.
-De hát még el sem kezdtem.-tör ki belőle a nevetés.
-Nem is kell.-mozdulok meg,mert fel akarok állni,de Nat elkapja az alkalmat,és visszaránt közvetlen maga mellé.
Fekszünk egymás mellett mint két kuka,és várjuk,hogy betöltsön a film.
-Emily,ha nagyon félsz akkor szólj.-dobja át a kezét a vállam felett,majd közelebb húz magához.A mellkasán fekszem,és megint azt érzem amit a kórházban.Nyugalmat.
De ez az állapotom egy pillanat alatt elszállt,mert elkezdődött a film.
Már eleve egy para zenével kezdődik,és közelebb préselem magam Nathanielhez.
-Emily,nyugi már.-simogatja a hátamat.
-Ez igaz történet?Nat őszintén!-kapok oda a távirányítóért,és megállítom a filmet.
-Dehogy is,ez megrendezett.-simít ki egy tincset az arcomból.
-Biztos?-vonom össze a szemöldököm.
-I-igen,biztos.-néz rá a tévére,és kikerekedik a szeme.
-Miaz?-fordulok én is oda.-Nat,én ezt nem nézem meg.-olvasom le a "based on true story" felirat.
-Hoppá.-húzza el a száját,és elindítja újra a filmet.
-Nat,én meghalok.-hisztizek tovább.
-Dehogy halsz meg,majd ne nézz oda,én úgyis itt leszek.- löki meg mögöttem a kezét biztatóan.
-Rendben.-fújom ki szaggatottan a levegőt.
-Elindíthatom újra,és most nem fogod megállítani tizenöt másodperc után?-néz rám tettetett komolysággal.
-Indítsad.-biccentek a tévé felé.
....
-Nahaat,én ezt nem nézem,én nagyon féleeek.-nyomom bele a fejem a nyakhajlatába,és addig szorítom a pólóját,amíg egy kicsit meg nem nyugszom.
-Héé Emily,én ezt most kikapcsolom jó?-nyomja meg a piros gombot a távirányítón.
-Renhdben.-szipogom bólogatva.
-Na gyere ide.-suttogja a fülembe,és mégközelebb húz magához.-Így jó?-puszil bele a hajamba,majd még közelebb húz magához.
-Igen.-mosolyodok el halványan.
Kinyitom a pilláimat,és két éjjfekete szempárral találom szemben magam.
Csak nézünk egymásra,de semmi sem történik.
-Gyönyörű vagy.-hajol közelebb az arcomhoz.
-K-köszönöm.-pirulok fülig.
-Cuki vagy amikor elpirulsz.-fogja meg a nyakam az egyik kezével,a másikkal pedig az arcomat simogatja.
-Megcsókolhatlak?-suttoga olyan közelről,hogy az ajkaink összeérnek.
-Igen.-lehelem lassan.
Megszünteti közöttünk a távolságot,de egy kurvaerős csengőhang hasítja ketté a meghitt pillanatot.
-Ezt nem hiszem el.-ad egy gyors puszit a számra,és megnézi,hogy ki hívja.
-Emily,menned kell.Roxy lent vár.-olvassa el az üzeneteket,amik le vannak némítva.
-Nem akaroook.-fordulok a hátamra,és kinyúlok mint egy tengeri csillag.
-Ha hamarabb mész,hamarabb jössz,ráadásul este folytathatjuk.-kacsint rám,amire csak megforgatom a szemem.
-Ez egy gyenge pillanatom egyike volt.Több ilyen nem lesz.-fogom fel egy pillanat alatt az előbb történteket,és kirohanok a szobából.
Még hallom Nathaniel röhögését,de nem foglalkozok vele.
-Kettesével szedem a lépcsőfokokat,már attól félek,hogy megbotlok,és kitörik a nyakam.
-Héé,Emily,ne olyan gyorsan,a végén még leesel.-nevet Fred a kapkodásomon.
-Én is attól féltem.-dobbantok a leérkezéskor egy nagyot.
-Hova ilyen sietősen?-húzza fel az egyik szemöldökét.
-Ruhát venni.-zárom rövidre a mondatot,mert most húzom a cipőmet.
Az én surranóm Naté mellett van,és most nem tudom eldönteni,hogy az enyém túl kicsi,vagy az övé túl nagy.Szerintem mind a kettő.
Kinyitom az ajtót,és Roxyval találom szemben magam,akinek egy szál cigi van a kezében,és úgy telefonál valakivel.
-Figyu,most le kell tennem,majd még visszahívlak.-fújja ki a füstöt,majd megszakítja a hívást.
-Mehetünk?-karol bele a kezembe,és kivezet a bejáróra.
-Ez a te kocsid?-nézem a pink színű Ferrarit.
-Igen,na gyerünk,ülj már be.-sürget,három tapsolással.
-Jó,jó,jó.-hadarom el gyorsan,és beülök a kocsiba.
-Miújság,hogy vagytok?-vesz fel egy ideális tempót.
-Hú,egészen jól.Néha feszült a hangulat,de megvagyunk.-válaszolok meglepetten.
-Az övedet kösd be.-fordítja el a kormányt jobbra.
-Ó,igen persze,bocsi.
-mentegetőzök,azután oda nyúlok a biztonsági övhöz,és becsatolom
-Amúgy minden rendeződni fog,és jól kijöttök majd..Idővel.-mosolyog az utat nézve.
-Remélem,csak áhh,annyira szokatlan ez még nekem.Félek,hogy nem leszek neki elég jó.-hajtom le a fejem.
-Jaj,Emily,ne butáskodj már, főnyeremény vagy,aki még ezt nem becsüli,az gyökér.-néz rám egy pillanatra.
-Meg,félek tudod..ömm..-tördelem az ujjaimat.
-Mitől félsz?Mond ki nyugodtan,hátha tudok segíteni.-vesz be a szájába egy mentolos rágót.-Kérsz?-nyújtja felém a dobozt.
-Nem köszi.Én attól félek.. hogy az..ágyban nem leszek neki elég jó.-hadarom el gyorsan,és szorosan lehunyom a szemem.
-Te komolyan ettől félsz?-kuncog a nyomoromon.
-Igen,mert én még soha...na érted.-temetem a fejem a tenyerembe.
-Te még szűz vagy?-kerekedik el a szeme.
Nem válaszolok neki,mert az még gázabb lenne,úgyhogy csak hevesen bólogatok.
-De hiszen erre legyél büszke csajszi,nem mindenki mondhatja el ezt 19 évesen magáról.-Fogja meg a csuklóm,és kényszerít,hogy felnézzek rá.
-De akkor is.Nat annyi nővel volt már,én pedig még nem is csókolóztam,csak majdnem.-zsörtölődök magamban.
-Emily,figyelj..Nat mindent megtanít neked,ő jó ember.Kisebb nagyobb hibákkal..az mellékes.
Már régóta ismerem.Neked nem ártana.Láttam,hogy hogy nézett rád,amikor kómában voltál.-simítja meg a vállamat.
-De én utálom őt,annyira idegesítő,és egy vérbeli seggfej.-fonom keresztbe a kezemet.
-Ez mind igaz,de nem utálod őt.-gyorsít a kocsival.
-Talán egy picit kedvelem,de csak egy picit.-forgatom a szemem.
-Te tudod Emily,én jót akarok neked.-sóhajt nagyot.
-Figyelj Roxy,lehet gyerekes vagyok,de leszünk barátnők?-húzom be a nyakam a válaszát várva.
-Hát persze.-nevet fel hangosan.
-Köszönöm.-nevetek vele együtt.
Olyan délután három körül lehet az idő,de még eléggé meleg van.A Nap száz ágra süt,és némelyik panel ablaka visszaveri a fényt.
-Meg is érkeztünk.-állítja le a motort,aztán kiszáll a kocsiból.
-Roxy,el is felejtettem.Nézd mi van nálam!-lengetem meg Nathaniel bankkártyáját.
-Ezzel akár az egész plázák megvehetnénk.-ámul el.-És hogy szerezted meg?-döbben le újra.
-Ideadta,hogy vegyek meg mindent ami kell.
-Hű.De csak úgy odaadta?-indulunk el a bejárathoz.
-Igen.-rántok vállat,a kártyát fürkészve.
-Döbbenet.-bólogat elismerően.
-Ugye?!-biccentek a báli,és menyasszonyi ruhabolt felé.
-Havana divat.Nem rossz választás.-olvassa le a bolt nevét.
-Nézzük meg.-sietek be az üzletbe.
-Azt a kurva.-mondjuk egyszerre,ahogy belépünk a helyre.
Mindenhol ruhák voltak.
Koktélruhák,menyasszonyi ruhák,habos babos,meg minden amit el lehet képzelni.
-Ezekből,kész öröm lesz választani.-kerekedik el a szemem.
-Emily,te Ülj le,én meg végigjárom az üzletet,és hozok neked pár darabot.-nyom le Roxy az egyik kanapéra,ami ki van készítve.
Amíg az újdonsült barátnőm a ruhák között szaladgál,én addig szemügyre veszek mindent.
Gyönyörű csillárok,hatalmas belmagasság,márvány járólap.Letisztult falak,néhol fotók,és festmények kiakasztva.
-Itth ish vagyokh.-liheg Roxy,egy hatalmas nagy ruha halmazzal a kezében.
-Ez az a pár darab?-döbbenek le.
-Ja neem,még van.-adja át egy dolgozónak a ruhákat,amiket idáig cipelt.
Nem volt időm,ma már sokadjára ledöbbenni,mert Roxy betolt az öltözőfülkébe.
Eddig nem értettem minek ez a sok akasztó,aztán rájöttem.Ha van egy Roxánánk,akkor oda kell a hely,mert teletömi ruhákkal,és ezt csak most tapasztaltam meg.
-Várlak.-halkul el a magassarkúja kopogása,ahogyan távolodik.
-Akkor essünk neki.-nézem a ruhákat.
....
Kereken három óra hosszát válogattam az estélyi ruhák között,amíg meg nem találtam a tökéleteset.Egy zöld ejtett vállú darab.
-Emily,ha ez sem lesz jó,én választom ki neked.-nyöszörög Roxy az ajtó mögött.
-Megvan,ez a ruha kell.-nyitom ki a fülét,és kérdőn nézek Roxyra.
-Ez kibaszott jó.Akkor most jöhet a menyasszonyi.-csettint kettőt,és öt,nem hazudok,öt ember terem mögötte,és mindenki tele van tömve ruhákkal.
-Nem lesz ez egy kicsit sok?-húzom el a számat.
-Nem.-int az embereknek,hogy cseréljék ki az estélyi ruhákat,menyasszonyira.
-Kezdődik minden újra.-forgatom a szemem,és visszamegyek a fülkébe.
...
-Nem jó.
-Ez sem.
-Ebben olyan vagyok,mint egy avokádó.
-Ki vesz fel ilyet?-és még sok más megnyilvánulás hagyta el a számat.
-EMILY,ITT A NAGY Ő.-tépi fel Roxy az ajtót,és bead egy hercegnős,mellé pedig egy lágyabb,természetesebb hatású ruhát.
-Biztos,hogy ezekből fogok választani.-veszem le magamról,a begyakorolt mozdulattal,ezt a drágaságot.
Pár pillanatig még vacillálok,hogy melyiket vegyem fel először,de végül a habos babos mellett döntök.
-Ömm,Roxy,felhúzod légyszi?-fordítok neki hátat.
-Persze.-lép be a fülkébe.
-Így ni.-fordít magával szembe.-Ez nagyon szép,de nem az igazi,ez olyan erőltetett.Nézd meg a másikat.-suhan ki,egy szempillantás alatt az öltözőből.
-Hát jó.-suttogom egy kis idő múlva.
-Naaa,milyen?-dugja be a fejét.
-Ez..ez csodaszép.Felhívom anyát.-futok a táskámhoz.
Kicipzározom a tetejét,és elkezdem keresni benne a telefonomat.
-Áh,meg is vagy.-ütöm be a pin kódot,és csörgetem anyát.
-Szia kicsikém,régen beszéltünk,baj van?-válik aggódóvá a hangja.
-Semmi nincs.Csak most választom ki az esküvői ruhámat,és úgy gondoltam,hogy ide jöhetnél a plá....-lerakta.-bámulom a képernyőt.
-Szerintem már elindult.-mosolyog Roxy.
-Szerintem is.-vigyorgok.
-Kicsim,itt vagy?-keres a szemével anya.
-Anya,te hogy?-ölelem meg.
-Ha valami fontos,nem ismerek határokat.-kuncog végignézve rajtam.
-Azt látom.-csodálkozok el.
-Annyira gyönyörű vagy.-ölel szorosan magához.-Köszönöm.-folynak le az első könnycseppjeim.
-Naa,ne sírj már.-törli meg az arcom,de látom,hogy ő is meghatódott.
-Megvesszük.-rángat el anya a pulthoz.
-Ezt a ruhát vesszük meg.-mutat rám édesanyám.
-Én fizetek.-lépek előre.
-Hülye vagy kicsim?Add csak ide,ezt én rendezem.-erősködik anya.
-Anyaa,ezt Nathaniel adta ide.-mutatom meg az ujjaim közé szorítva a kártyát.
-Az más..Szívem,te fizetsz.-adja át a helyét.
-Ez összesen.-ÁLLJ.-kiáltom el magam.-körülöttünk mindenki hirtelen lett csöndben.
-Baj van asszonyom?-pislog értetlenül az eladó.
-Nem akarom hallani a számot,csak húzza le.-adom oda a kártyát.
Egy csippanás jelezte,hogy kibaszott sok pénz ment át a ruhaszalon szálájára.
-Köszönjük.-lépünk ki az üzletből.
-Roxy,a ruhát nem húzták le.-suttogom a fülébe.
-Akkor már nem is fogják.Gyere.-húz be a mosdóba.
-Kicsim,mit csináltok?-követ minket anya.
-csak leveszem a ruhámat,mert furán veszi ki magát,hogy így járkálok.-érvelek helyesen.
-Igazad van,én addig kimegyek.-csukja be az ajtót,és mi újra elkezdjük lehámozni rólam.
-Már nincs sok.-tudósít Roxy a helyzetről.
-Ahh...kész.-sóhajtok fel,és összehajtom a ruhát.
-Mehetünk?-nyitja ki az ajtót Roxy,kilépünk rajta.
-Na végre.Megyünk még valahova?-néz ránk anyu.
-Igen-Nem-válaszoljuk egyszerre.
Kérdőn fordulok Roxy felé,ő pedig ezt mondja:Valami bomba fehérnemű is kell.-kacsint rám.
-Tényleg.-Csap anya a homlokára.
-Indulááás.-fogják meg a kezem mindketten,és behúznak egy eléggé provokatív ruhákat tartalmazó boltba.
-Ez az.-teszi csípőre a kezét Roxy bólogatva.
-Szép leszel lányom.-Mosolyog anya.
-Nemáár,én ezt nem akarom.-nyöszörgök,de semmit sem ér.
-De-de.-jön oda hozzám Roxy,egy nagy csomó fehérnemű szettel,amikben nem mellesleg helyet kaptak a csipkés anyagok.
-Na azt már nem.-rázom a fejem,de két nő az egy ellen csatát elvesztettem.
...
-Naaaa,milyeeeen?-sipákol Roxy.
-Hát nem is tudom..-nézegetem magamat a tükörben.-Kicsit exrás...-nézem a dekoltázsomat.
-Szerintem tökéletes.-húzza el a függönyt anya.
-Héé,anyaaa...húzd már vissza.-takargatom magam a kezemmel.
-Uhh,ja bocsi.-rántja vissza.
Lassan leveszem ezeket,a nem is tudom miket,majd lassan kilépek az öltözőből.
-Mindet megvesszük.-jelenti ki anya,és odahúz a fizető pulthoz
-Ő fizet.-biccent felém.
Ezen jót mosolyogtam,aztán odaadtam a kártyát.
Még egy csippanás,Nathanielnek kevesebb pénz.Hurrá.-rázom a fejem mosolyogva.
-Induljunk.-sietek ki az üzletből,mert rossz érzésem támadt.
-HÉ,TI OTT...NEM FIZETTETEK MENYASSZONYI RUHÁT.-szalad utánunk egy kék ruhás fickó.
-Fuss,fuss fuss.-lök rajtam Roxy,szinte már 100km/h megyünk,de még mindig nem értük el a kocsit.
-ÁLLJANAK MEG.-kiált a fickó.
-NATHANIEL WEIL FELESÉGE VAGYOK.-mutatok be annak a seggfejnek,aki nemsokkal a bemutatkozásom után,megállt a futásban.
Mostmár lassan lépkedünk a Pláza kövén,a kijáratot lesve,hogy mikor érünk oda.
-Kicsim,itt el kell búcsúzzak,én másik irányba megyek.Szeretlek,és holnap találkozunk.-puszilja meg anya a homlokomat,és elmegy.
-Roxy,ez valami eszméletlen volt.-röhögök fel a kocsiban.
-Az.-nevet velem együtt ő is.
-Induljunk haza.-szállok be a kocsiba.
Köszönöm szépen, hogy elolvastad, nemsokára jön a kövi rész
Pusziii <3