Vasárnap 8:30
Mélyen aludtam, de nem olyan jól. Nyújtozkodtam, de olyan mintha mindenem elfeküdtem volna.
30 perces lusti után felkeltem, kikerestem a mai ruhám. Szürke laza pólót és fekete farmert vettem fel. Ezt követve a fürdőszobába mentem. Fogat mostam, felkötöttem a hajam lófarokba és lementem enni.
- Jól aludtál? - kérdezte apu miközbe tojásrántottát készít.
- Fogjuk rá. - válaszoltam leverten.
- Az öcséd már evett. Nemsokára megjön a szokásos futásából. Használjuk ki a kis időnket és beszéljünk. - leült mellém és tett egy kis adag rántottát a tányéromra.
- Látom hogy valami nem oké. Anyád miatt vagy van más oka? - ez az a tekintet amit utálok.
- Mostanában kicsit kedvetlenebb vagyok meg sokat tanulok, de ennyi. - mondtam mosolyt erőltetve ajkamra és elkezdtem enni.
- Remélem tényleg csak ennyi. - tekintete némi aggodalmat sugall.
Úgy éreztem hazudok neki, de már így is sok a nyomás rajta. Tudom, hogy segíteni akar, de ebben nem tud. Ezt csak én tudom megoldani.
Segítettem elmosogatni és elpakolni majd felmentem a szobámba. Mire újra találkozunk Eric-kel már kész tervvel szeretnék előrukkolni, de semmi sem jut eszembe. Itt ülök az íróasztalomnál tanácstalanul. Mégis hogyan szerezzek vissza olyas valakit aki már nem szeret?
Telik az idő...
- Tory? - apu hangját hallom a hátam mögött. Felé fordulok.
- Igen?
- Mehetünk? - kérdezi, mire én az óra írányába tekintek és látom 12:04 van.
Már ennyi az idő??
- Megyek, csak kérek 5 percet!
- Lent megvárunk!
Lefelé menet a lépcsőn pittyen a telóm. Megnézem és Eric írt.
Az üzenet:.
Szia!
Nem tudom hánykor szoktatok megemlékezni, de csak annyit akartam...
Erős vagy és ne sírj! Biztos vagyok benne hogy ő mosolyodat látná könnyes szemeid helyett. A mosolyod pedig gyönyörű. Tegnap láthattam. 😉
Holnap kereslek.
Szia és köszönöm.
Ez most sokat dobott a kedvemen. 😊
Holnap beszélünk.
Lezártam a beszélgetést és mentem ki a kocsihoz. Beültem és mosolyogva tekintek ki az ablakon. Nem igazán kaptam semmi bátorítást Lucas-tól ezért is esik ennyire jól amit Eric írt.
Megjöttünk a temetőbe. A virágokat is itt vettük meg. Imádta a fekete dáliát. Így abból vettünk 12 szálat.
Szemelőtt tartottam amit Eric írt és nem sírtam. Gondolataimban csak az járt...ne aggódj anyu jól leszek és boldog leszek. Erős leszek ígérem!
20 perccel később...
Hallom ahogy megcsörren a telóm. Kiveszem a táskámból és megnézem ki az. Lucas hív. Mi a fenét akarsz még?! Most nincs hozzá hangulatom.
- Néhány perc és visszajövök. - mondtam apunak és bólintott.
Arrébb sétáltam annyira, hogy ne halljanak semmit. Aztán nagy levegőt vettem kifújtam és felvettem a telefont.
- Mit akarsz? - mondtam mérgesen.
- Szia! Csak annyit, hogy...hogy sajnálom ahogy elmondtam. Lehetne, hogy esetleg megbeszéljük?
- Hhh... Megmondanád miért? - kérdeztem dühösen. Hát nem volt elég neki a tegnap, ezt a napot is fájdalmasabbá akarja tenni. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szívtelen ezen a napon is.
- Én csak nem szeretnék így elválni. Nem lehetnénk barátok hiszen nem volt rossz az együtt töltött idő. - mondta mosolyogva ahogy a telefonból hallottam.
Egyből eszembe jutott amit Eric mondott és bár fáj ez az egész, mégis most nem azt érzem amit tegnap. Sokkal inkább azt, hogy szenvedjen. Fájjon neki annyira vagy jobban mint nekem.
- Oké találkozunk holnap. Az időt és a helyet majd megírom. Így jó? - mondtam határozottan. Azt is megbánja, hogy megismert!
- Igen jó. Akkor majd írsz. Szia!
Én nem köszöntem el szimplán csak kinyomtam. Te mocsok. Még hogy barátok. Hol élsz?? De gyűlölöm most! - Huhh.. - nagy levegőt veszek és vissza megyek apuékhoz.
- Mehetünk? - kérdezte, mire én csak bólintani tudtam.
A kocsiban végig azon agyaltam hogyan is tudnék neki fájdalmat okozni. Mi az ami a legjobban fájhat neki? Hmm...például, hogy...nem kapott meg... vagy az, hogy szerinte nem vagyok túl nőies. Ami valahol igaz. Én inkább a laza sportos típus vagyok. Anyu temetésén volt utoljára rajtam szoknya. Lehet ez volt a baj. Nem tudom, csak találgatok.
Megérkezve felmegyek a szobámba becsukom az ajtót, leülök az ágyamra és felhívom Eric-et mert így egyszerűbb.
- Szia Tory.
- Szia! Zavarhatok most? - kérdeztem nyugtalanul.
- Nem zavarsz. Mondd csak nyugodtan. - kellemes hangon érdeklődik.
- Kint a temetőben felhívott Lucas és beszéltem vele. Találkozni akar. Beszélni és barátságot a szép emlékekre hívatkozva.
Felnevet Eric.
- Most miért nevetsz?
- Ennél átlátszóbb már nem is lehetne. Biztos hogy olyan amilyennek leírtad tegnap a parkban, mert ebből elég hülyének tünik.
- Ezt most nem értem. Beavatnál? - kérdezem értetlenül.
- A lényeg az hogy nem barátkozás miatt akar találkozni hanem 2 okból.
Vagy azért, hogy megmutassa kiért dobott. Vagy azért, hogy a csaj felmérjen téged jelenthetsz-e veszélyt számára.
- Akkor most mit csináljak? - nyugtalanság tört rám.
- Ne aggódj veled megyek. Megegyeztünk.
Jól esik, hogy nem hagy cserben. Oké hogy egyezség, de akkor is jó érzés.
- Hálás vagyok, viszont van egy kis gond. - jutott eszembe a nagy probléma.
- Na és mi? - kíváncsian kérdez.
- Hazafelé gondolkoztam kicsit, és hát... Lucas mindig arra panaszkodott, hogy lehetnék nőiesebb. Tudnánk valamit kezdeni a külsőmmel? - remélem tud segíteni. Tegnap a parkban mesélt az exbarátnőjéről. Az igazat megvallva félek tőle hiszen majd vele is találkozni kell és ha segíteni akarunk egymásnak nem nézhetek ki...hát így. Az exe Rebecca parfüm modell. Gyönyörű nő aki meg is mutatja mennyire és az alapján amit mesélt milliószor szebb nálam.
- Segítek. - felelt, mire bennem egy nagy kő esett le. - De pontosan mit szeretnél, hogyan segítsek. Vagy szabadkezet adsz? - hallom hangjában a kacér mosolyt.
- Igen. Szabadkezet adok. - most, hogy kimondtam nincs visszaút. - Tudom nem vagyok egy szépség, de valamit csak lehet velem kezdeni.
- Tory? - szólít kellemes hangon.
- Igen?
- Te igen is gyönyörű vagy. Kívül és belül. Hidd csak el!
- Ez nagyon jól esik. - furán érzem magam. Önkéntelenül mosolygok és melegséget érzek a hasamban. Utoljára akkor éreztem ehhez hasonlót mikor Lucas-t ismertem meg. Várj mi? Nagyra tágult a szemem. Na azt nem! Nem! Nem! Gyorsan témát kell váltanom.
- Akkor holnap mikor találkozzunk velük? - ám ő gyorsabb volt.
- Nekem szabad a hétfőm. Neked?
- Szabaddá teszem.
- Mit szólsz a délután négyhez?
- Megoldható.
- Rendben.
- Gyere kilencre a parkba, oda ahol először találkoztunk.
- Oké. Akkor holnap. Szia!
- Szia Tory. - köszönt el melegséggel a hangjában amire elmosolyodtam.
Nem tudom miért, de az ő szájából a nevemet sokkal jobb hallani mint Lucas-éból. Jól esik, hogy egy srác ilyen kedves, de akkor sem szabad elfelejtenem, hogy van egy egyezségünk.
Írtam Lucas-nak, de a választ már nem vártam meg. Azután elmentem tusolni, fogat mosni majd befeküdtem az ágyamba és elnyomott az álom.
......................................................................
Köszönöm, hogy elolvastad és remélem tetszett.
Ha szeretnéd tudni mikor olvasható a folytatás, akkor kövess Instagram-on.
Instagram: liaa_imagine
Hamarosan találkozunk. Addig is további kellemes napot kívánok neked!