Nathaniel:
-OORVOST!-futok be Emilyvel a kezemben.
-Baj van uram?-illegeti magát feltűnően a recepciós lány.
-Tippelj bazdmeg.-megyel el mellette,mintha levegő lenne.
-IDE URAM!-indteget egy fehér köpenyes férfi a folyosó végén.
A fehér járólapot Emily vére csepegteti össze.
-Már nem finomkodok,csak futok oda az orvoshoz.
-Mi történt uram?-Hozza oda hozzám a hordágyat.
-Elrabolták,és megkínozták.-Rugózok kettőt,és felrakom oda.
-Tessék?-merevedik meg a Doktor úr.
-Nathaniel Weil.-nyújtom a kezem bemutatkozásra.
-J-jó napot.-fogadja el a kézfogásom remegve.
-Már értem mi történt,esetleg kérnek valamit?-nézi a padlót.
-Azt,hogy haladjon,és mentse meg.-nézek rá kimérten.
A fejemmel biccentek Emily felé,hogy haladjon a munkájával.
-Máris uram.-tolja el előlem a leendő feleségem.
A köppenyében megnyom valamit,és további 4 ápoló,meg még egy orvos jelenik meg.
UTAT! ÉLETVESZÉLYES ÁLLAPOT.-szalad előre az egyik nővér,hogy megtisztítsa az utat.
Én mögöttük kocogok,a nyakamat nyújtogatva,hátha látok valami bíztatót.
De nem.Emily egyre jobban vérzik,mert elszakadt a varrás,ami a lőtt sebet tartotta egyben.
-A 4-ES MŰTŐBE VISSZÜK!-kanyarodnak élesen a hordággyal.
Egy hosszú folyosón vagyunk,ahol csomó fotocellás ajtó van,mindegyiken az áll,hogy műtő.
Vannak még elhelyezve padok,és konnektorok,valamint automata az előtér elején,ahol nagyobb a tér.
-Uram ide nem jöhet be!-állít meg a tenyerével a Doki.
-És?-húzom össze a szemöldököm idegesen.
-Mi az hogy És?,ez egy műtő uram.Kint kell maradnia.-Harcászkodik velem az egyik ápolónő.
-Figyelj kiscica,most fogd be a szád,vagy betömöm,de az emlékezetes lesz.-mérem végig a nőt.
-Ki maga,hogy így beszéljen?-böki meg a mellkasom.
-Nathaniel Weil, személyesen.-mosolygok a bemutatkozáshoz illően.
-Mennem kell!-Fut vissza a műtőbe,és bezárja az ajtót.
-A kurva anyád.-állok még mindig az ajtó előtt.
-Gyorsan Fred!-veszem fel a csörgő telefonom,aminek a hangja kettévágja a csendet.
-Apád hagyott egy üzenetet.-Hadarja el.
-Mit írt?-keményedik meg a hangom.
-Azt írja:
Nat,fiam élek,nincsen semmi bajom,de az el kell mondjam,hogy van egy testvéred,akit meg kell,hogy keress,mert nélküle nem tudod kiiktatni azt a rohadékot,aki baszogat minket.
Vigyázz magadra szia.-Sóhajtja el a végét.
-Megint olyan bőbeszédű.-forgatom a szemem.
Ki a faszom a testvérem?Nekem nincs testvérem.-Cikáznak a gondolatok a fejemben.
-Főnöl,be kéne jönnie,és elemezni az üzenetet.-töri meg a némaságot Fred.
-Nem megyek be,oldják meg,nekem most Emily mellett kell legyek.-Nyomom ki a telefont.
Odasétálok a műtővel szemben lévő padhoz,és leülök rá.
A fejemet a tenyerembe temetem,és úgy támaszkodok a lábamon.
Az idő ólomlábakon jár,és szinte minden pillanatban nézem az órámat.
-Nat így be fogsz kattanni.-suttogom magamnak,és felállok a helyemről.
Fel és alá járkálok a várbóban.
Ez egy tipikus kórház.
Kékeszöld falak,és fertőtlenítő szag.
Mindig is utáltam a kórházakat,és így mégszarabb,hogy tétlenül itt kell lennem,és várnom.
-Minden rendben uram?-böki meg a vállam egy néni.
-Nem,semmi sincs rendben.A menyasszonyomat bent műtik,már lassan 3 perce,és teljesen megőrülök ebben a tétlenségben.-öntöm ki a gondolataimat szegény asszonynak.
-Szép is a szerelem.-réved el egy sóhajtás közben.
Én nem vagyok belé szerelmes,de mindegy.
Ez most kajak csak ezt szűrte le?-rázom a fejem.
-Igen,nagyon szép.-fintorodok el.
-Nekem mennem kell,de imádkozok a feleségedért.-Mosolyog rám a hölgy,és itthagy.
-Ő még nem a feleségem.-motyogok az automatához lépkedve.
-Oh bazdmeg,persze,hogy nem lehet kártyával.-ütök bele egyet a gépbe,és visszamegyek készpénzért.
-Legalább beszopod a pénzem?-próbálok meg újra fizetni.
Csak egy kibaszott kávét akarok,ennyire nagy baj ez?!-döntöm neki a homlokom az üvegnek.
-Akkor nem kávézok.-szegem fel sértődötten az állam,majd visszamegyek a helyemre.
-Kész a kávéja uram!-szólal meg az automata.
-Hozd ide te köcsög.-motyogom feltápászkodva a padról.
-Kössz.-iszok bele a koffeinnel tele italba.
Ez nagyon szar ízű,kritikán aluli.
Előveszem a telefonom,és tárcsázok.
-Halo,Angela,tudnál hozni kávét a kórházba?-kérlelem szépen hátha hoz.
-Bajod esett? Mondtam,hogy nem kellene ott lenned,én mondtam.-halványul el a hangja.
Már a lelki szemeim előtt látom,hogy a temetést szervezi.
-Neem,Angeal,hála az Istennek nem én sérültek meg hanem Emily.-mosolyodok el.
-Inkább te sérültek volna meg,mint az a jószívű kislány.Nathaniel te olyan bunkó vagy.-csörög valamit a telefon másik végén.
-Jószívű?-köpöm vissza a kávét a poharakba.
-Igen jószívű..egy légynek sem tudna ártani.-lágyul meg a hangja.
-Akkor te nem tudod milyen nagy hárpia.-nyílnak nagyra a szemeim.
-Igen akkor viszek kávét,és akkor bemehetek Emilyhez.-lelkesedik fel.
-Nem mehetsz be.-szívom élesen a levegőt.
-Miért?-kérdezi egy kis idő után.
-Mert még most műtik,már 17 perce.-pislogok egyet hosszan,hogy ne kezdjek el idegeskedni.
-Mingyárt ott vagyok!-teszi rám a telefont.
A kávémat nem bírtam megint,ezért sajnos ki kellett hogy dobjam a kukába.
-Minden rendben lesz,meg fog gyógyulni.-lép mellém egy tök idegen ápoló.
-Maga meg honnan tudja?-dörrenek rá.
-Én csak biztatni szerettem volna,de ha nem,akkor nem.-Fordul el sértődötten,és elmegy.
-Anyádat bíztasd.-mérem végig távolról.
Úgy utálom azokat az embereket,akik csak azt mondják,hogy Megoldod,Sikerülni fog,Meggyógyult....
Nem tudják biztosan.
-Mivan?-húzom el a zöld gombot,amin Aiden neve villogott.
-Figyu főnök,én hazajöttem,de gyere te is,mert a játszószobába valaki nagyon magányos.-visszhangzik Aid hangja.
-Megyek.-csapom le a telefont,és felállok a helyemről.
Végre levezetem a feszültségem.-nyújtózkodok nagyot,és elindulok ki a kórházból.
A lépcsőn,ahogy futok lefelé,a piros szőnyegen,találkozok Angelával.
-Te tényleg siettél.-nézek rá elismerően.
-Szerintem is,de hova-hova?-fordul utánam.
-Haza,van még egy kis elintézni valóm,nemsokára visszajövök.-kacsintok az asszonyra,amire már csak legyint egyet.
-Vigyázz az úton.-mosolyog egyet,aztán ő is folytatja az útját.
-Meglesz.-lépek ki az ajtón.
Elkocogok a kocsimig,majd beülök.
Ráteszem a kezem a kormányra,de nem csinálok semmit.Csak szorítom.
Miért szopat engem folyamatosan az élet?-ejtem le a kezem az ölembe.
Nat szedd már össze magad,ez így nem működik!-mantrázom magamban.
Gyújtást adok a terepjáróra,benyomom a kuplungot,sebességbe rakom,és elindulok.
A rádióból szóló zene ritmusára,dobolok az ujjammal a váltón.
Most kezd sötétedni.szürkület van.
A látási viszonyok szarok.
Minimális köd van leszállva az útra.
Az erdőt ketté hasító szakaszon haladok,amely nem mindennapi látványt nyújt.
A természet egyik félelmetesebb,egyben gyönyörűbb oldalát mutatta be.
Kicsit le is lassítok,mert alig látni már valamit.
Még öt perc,és otthon vagyok.-gyorsítok egy kicsit az autóval.
Az erdő elsuhanó fáit nézem,és egyre kevesebb van.Majd megszakad a folyó miett,aminek a hídján most megyek át.
Ez is de szép.-bólogatok csodálkozva.
...
A feljárónkra leparkolok,és nyugodtan kiszállok.
Teljesen besötétedett,de ami késik nem múlik kedves doki.-vigyorgok pszichopata módjára.
Ahogy beléptem a házba,nem is köszöntem senkinek,hanem egyből mentem le a pincébe.
A lefelé vezető lépcsők,vészjóslóan nyikorogtak alattam.
Egy pillanatra megállok a hangszigetelt szoba előtt,majd benyitok.
-Lám lám,valami gond van?-nézem a két kezével kikötözött embert.
-Az van.-néz fel rám,furcsa éllel a hangjába.
-Majd megszokod.-rántok vállat.
-Van egy ajánlatom.-húzok oda elé egy széket,de tisztes távolságra.-Tehát,az az ajánlatom,hogy beszélgetünk,és szétloccsantom a fejed,vaaagy amit jobban szeretek,megkínozlak,és utána loccsantom szét a fejed.-Támaszkodok meg az államon.
-Nem köpöm be a társaimat,ne is álmodj róla.-nevet fel harsányan.
-Akkor így jártál.-rántok vállat.-Tudod van az a mondás,hogy "mindenki a saját sorsának a kovácsa."-állok fel a székről,és a páncélszekrény felé indulok.
-Rosszul döntöttél haver.-nézek rá egy pillanatra.
A szekrényhez tartozó kulccsal kinyitom a zárat,és elkezdem kiszedegetni a kellékeket.
Olló,kés,recés kés, só, citromlé,szög,kalapács,és így tovább...
-Utolsó lehetőség.-nézek mélyen a szemébe,és megrázom a kezemben lévő kalapácsot.
-Kurva anyád.-rázza a fejét lemondóan.
-Anyám jó ember volt,őt ne szidd.-szórnak szikrát a szemeim.
-Mintaanya ugye?-vigyorog erőltetetten.
-Igen mintaanya.-dobom felé a kést,ami a vállába érkezik.
-ÁUUHHHHRJ.-feszíti meg a testét,a fájdalom hatására.
-Fáj?-lökdösöm a kést a vállában.
-Tippehlj köcsögh.-liheg a fejét hátrahajtva.
-Akkor ez is fáj igaz?-fogom meg a markolatot,és elkezdem a vállától lefelé húzni.-ÁAAHHHRRG.-feszül meg az oldala.
Mindent vér borít,és húsdarabok.
A folyadék vízesésként folyik alanyunkból,de nem állok le...az még korai lenne.
A kést kirántom a testéből,majd félrerakom.
Ez egy rövidke kínzás lesz.-veszem kezembe a szögeket a kalapáccsal együtt.
-Ehhez le kell,hogy ülj.-tolom oda neki a széket a lába alá.
-Engedelmeskedj,mert itt én vagyok a főnök oké?-vigyorgok az arcába.
-Ki küldött?-fordítok neki hátat.
-Az ellenséged,akit nem fogsz tudni teljesen legyőzni.-nyögi ki amire vártam.
-Aidennel mit akartál csinálni?-Fordulok vissza egy lépéssel.
-Ő csak kísérlet volt..rád pályáztam.-rángatózik a láncokon.
-Orvoshoz képest,eléggé elcseszted a hivatásod.-Lököm rá a székre,majd lekötözöm.
-És most mit akarsz?Ham?-provokálja ki magának a legrosszabbat.
-Szöget verni a térdedbe.-eresztek el egy félmosolyt.
-Kreativitás határtalan.-vesz mély levegőket.
-Ahány rossz válasz,annyi szög.-nézek le az emberre.
Köszönöm szépen,hogy elolvastad, nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii <3